| Emlékezet! kínos vagyona létünknek, |
| | Boldog s boldogtalan birtoka éltünknek; |
| De mért jösz nyomomba nyugalmam helyére, |
| | Letapotod lelkem insége mélyére… |
|
| Fáj, kétszer fáj amit jajgatni nem lehet, |
| | Bús környülállásom de másképp nem tehet. |
| Ti, vidám környékek! zöldbe borult mezők, |
| | A megelégedett lelkeket képezők! |
|
| Legelő nyájokkal gazdag büszke rétek, |
| | Kiknek a szeretet s barátság nem vétek! |
| Árnyékos dombokkal emelkedett halmok, |
| | Került pásztoroknak húst adó nyugalmok! |
|
| Kiterjedett vidék! messzenyúlt helységek! |
| | Ti boldogok vagytok: én epedek s égek. |
| Boldogok, hah, mert nem tudjátok mit teszen: |
| | Érezni, s ennek hány nyomorultja leszen. |
|
|
