| Melly hamar a nyárnak víg folydogalási lejárnak, |
| | Hullnak el a levelek, fúnak az őszi szelek: |
| Úgy bizony eltelnek szaporán, ha tavaszra kikelnek, |
| | Ifjak zöld idejek; s vénül azonba fejek. |
| Izzadozásokban ha ki nem gyűjt nyári napokban, |
| | Majd ha telére kerül, élete jajba merül: |
| Aki pedig nyárban keres a zöldszínü határban, |
| | Élete téli fagyon nyúgodalomba vagyon. |
| Izzad azért, tarlón tapod, és mozog a keze sarlón, |
| | Nappal eláll meleget, éjszaka híves eget. |
| Így ki Minervával lakozik, s e dolgos anyával |
| | Tartani frigyet akar, ifju korába takar. |
| Míg rövid éltének folyamatja kinyílt idejének, |
| | Ad rabotára nyarat, görbe kezekkel arat. |
| Gyűjt tudományt, mellyen vénsége telére kikeljen, |
| | Akkor ezerszer örül fáradozása körül. |
| Ifjú Minervának magam is, mint édes anyának, |
| | Érezvén erejét, szoptam ölébe tejét. |
| Most van időm, nyerjek; ne pedig heremódra heverjek; |
| | Mert nyár s gyenge tavasz teldegelése ravasz. |
| Ennyire hogy nőttem; vala széles azonnal előttem |
| | Vízzel csergedező bőv jövedelmű mező. |
| Ímhol az én részem, restek kenyerét ha nem észem! |
| | Munka van itt; de kies Két kezem, arra siess! |
| Hogy tudományt vessek, s virtust idejébe lemessek, |
| | Arra vagyok köteles, példa von arra feles. |
| Ifju! Serénykedjél! nosza, bölcsek után törekedjél! |
| | Nyári napon s tavaszon gyűl kamarádba haszon. |
| Ifju! ne légy fösvény te magadhoz; előtted az ösvény. |
| | Tisztességet aratsz, miglen ez útba maradsz. |
|
