| A teremtés ugyan bölcs és jó megvallom; |
| | Mert a mesterétől magától úgy hallom |
| Midőn Mózes írja, a belső szolgája: |
| | Hogy tetszett Istennek az egész munkája. |
| Mindazáltal a bort látom érdemesnek, |
| | Arra hogy a jók közt mondjam fő-nemesnek, |
| A halhatatlanság nagyhírű itala |
| | Azt tartom csak édes tokaji bor vala. |
| Ama gyümölcsfa is szőlőtő lehetett, |
| | Melyre az Édenben tilalom tétetett; |
| Mert mi a szőlőnél szebb? bár mindent nézz el? |
| | S nem ér-é fel annak leve a színmézzel? |
| De itt nékem Bacchus: Hallja ked! azt mondja, |
| | Ha bort szeret, légyen hazájára gondja. |
| Jól van, úgyis tudom kötelességemet: |
| | Ne nemzeti nektár! vedd ítéletemet: |
| Van ugyan egynehány Bacchus előtt kedves |
| | Nép, melynek sajtója nemes musttal nedves. |
| De csak úgy oszthatom jól a különbséget, |
| | Ha hazám borának adok elsőséget. |
| S bár vak szeretetnek nevezzék ezt mások, |
| | Tőkéinknek nem árt a rágalmazások. |
| Igya meg az olasz falernumi borát, |
| | Hegyéért nem adnám Budának egy sorát. |
| Tessék a németnek a rhénusi lőre, |
| | Nincs amiért vágyjak burgundi szőlőre, |
| Nem hasonlíthatom öszve Tokajt velek, |
| | S az egész világon csak egy Tokajt lelek, |
| Melyre bizonyságom többek közt a lengyel, |
| | Mert talpától kopik amiatt sok kengyel. |
| Mért is számlálnék több magyar szőlőlevet? |
| | Csak ezek érdemlik a legjobb bor nevet. |
| Mint az arany egyéb ércnemeket fénnyel: |
| | Úgy haladnak ezek más borokat kénnyel. |
| Drága illatjokat érzed ha szagolod, |
| | Édesden csiklandik gégéd ha kortyolod. |
| Éltető melegét testednek nevelik, |
| | A jó vért bővítik, s pirosra színelik, |
| Gyakran orvosolják a külső sebeket, |
| | Sőt néha gyógyítnak belső sérelmeket, |
| S nevezhedd udvarok gyönyörűségének, |
| | Mert tetszenek minden királyok ínyének. |
| Minden nemzet azért mely borunkat issza, |
| | Éljen Magyarország! ezt kiáltsa vissza. |
|
