| Nézd el pajtás, miképpen bolondult meg a világ, |
| Két táncosnak e nagy ház se nem hosszú, se nem tág: |
| Férfi kezdi, asszony nézi, míg reája jön a sor, |
| Egyik járja, másik várja, máris igen nagy a por. |
|
| Egyik lábát magassan hányja veti a legény, |
| Társa pediglen búsul, mint kövesse azt szegény: |
| De csak járja, és nem bánja, ha lebeg is a szoknya, |
| Iparkodik, pöckölődik, szakad cipő, harisnya. |
|
| Újít megint, keresztül szökdécsel a gavallér, |
| Tánc társától csakhamar visszafordul, mint tallér |
| De nyomában van az asszony, a gavallért követi, |
| Szakad rajta selyem, vászon, még maga is neveti. |
|
| Mondd meg pajtás, már mi ez? vagy miféle tánc lehet? |
| Azt mondják, hogy kozák tánc, nincsen rá más felelet. |
| Én pedig ezt szarkatáncnak inkább merném mondani; |
| Mert ezek is így ugrálnak, amint gyakran láthatni. |
|
|
