| Ha mondom: hideg van, te forrsz melegedben, |
| Ha melegem vagyon, te fázol mentédben. |
| Ha én fehért mondok, dunnogsz te feketét; |
| Nyúlok ha kapához, te fogod az ekét. |
| Ami énnálom szép, azt te rútnak mondod; |
| Amit bizonyéttok, te aztat tagadod. |
| Hogyhát végetvessünk, íme csak azt mondom |
| Ó be jó ember vagy! tagadd. Semmi gondom. |
|
