|
Csizi István: Ötödik levél
| Tegnap délben vévén mindkét leveledet, |
| | Egyikében látom kifestve hitedet. |
| Másikban ítéleted úgy a szegénységit, |
| | Mint annak tűrése nyújthat reménységit. |
| Mellyekkel Músámat kielégétetted, |
| | És írótollamat más tárgyra vezetted. |
| Tehát mind ezelőtt immár megígértem, |
| | A szent szeretetet kiírom mint értem. |
|
A szeretetről
| Oh mely nagy szeretet mellyel szerettetett, |
| | Az ember hogy érte fára feszíttetett. |
| A Jézus ki igaz Isten és ember vólt, |
| | S úgy szólott, hogy soha még úgy ember nem szólt. |
| Általa hívatnak Isten fiainak |
| | A hívek és vérem váltott leányinak. |
| Az ő szerelminek ez a legfőbb pontja, |
| | És ezt a Sátán is soha el nem rontja, |
| Merthogy isteni kéz teremtett bennünket, |
| | S tenyerire írta gondviselésünket. |
| Amik teremtettek köz e’ mindenekkel, |
| | De szerelme csak a választott hívekkel, |
| Minden teremtésit bár jónak esmérte, |
| | De szerelme csupán azoknak ígérte, |
| Kik őtet illetik viszont szeretettel, |
| | S törödelmes szívből folyó tisztelettel. |
| Mert akik a Jézust híven nem szeretik, |
| | Uram, Uram azt is színből emlegetik. |
| Már az illyeneket ő sem szeretheti, |
| | S csak magokra hagyván aklából kiveti. |
| Magokévá teszik Isten akaratját |
| | A hívek s őrizik szent parancsolatját. |
| Amit Isten szeret csak arra vigyáznak, |
| | A romlottság miatt bár gyakran hibáznak. |
| A jó keresztyénnek legfőbb nyeresége |
| | A Krisztus, és benne Isten dicsősége. |
| Mind lelkét mind testét s minden indulatját, |
| | Istennek ajánlván sorsát állapotját, |
| Az Isten szerelmét magához kapcsolja, |
| | Hogy ő azt teheti kegyelemből follya. |
| Amely kegyelemből hit tartatik, |
| | S végre az egekben megkoronáztatik. |
|
|
|
Vályi Klára: Felelet
| Bánom hogy oly késő megy hozzád levelem, |
| | Bécsből egy vendégem tetette azt velem. |
| Meglátogatása lett hívsége jele, |
| | S akarja hogy nála légyen szívem fele. |
| A levélíróktól rólam a’ kérdetett, |
| | Mivel bírok s honnan vettem eredetet. |
| Ne vitasd azt Uram hol vala lakásom, |
| | Vagy mindezideig hol volt mulatásom. |
| Szegény vagyok most is csak sár ház szállásom, |
| | Ebben sátorozván jobbra van vágyásom. |
| Csak a jelenvalót nézzük szemeinkkel, |
| | Ne kérdjük mi történt régi eleinkkel. |
| Mert ma az igazat hazugsággal toldják, |
| | A mások érdemit magokéra foldják, |
| Virtus nélkül mit ér sokak kincsesháza, |
| | Ha maga a világ csak tudatlan váza. |
| Bár testit s kar láttál bársonnyal ruházza, |
| | Nem tündeklik rajta az érdemek máza. |
| Fátumos sebemen már én nem aggódom, |
| | De ha más piszkálja szívemben bánkódom. |
| Mit mondék bánkodék, sőt inkább köszönem, |
| | Mert a fátum leve versekre ösztönem. |
| Lelkem csendességit mellyben feltalálom, |
| | Lássa más mint ítél előttem csak álom, |
| Ha a kritizáló rostájában tészem, |
| | Elún ott forgatni egyszer csak kivészem. |
| Tört hajóm átúszta már a bánat habját, |
| | Elkockáztam éltem szomorú darabját. |
| Már másnak engedtem én a játékhelyet, |
| | Lelkemnek nyugovást keresek ahelyett. |
|
Szeretetről
| Ha a szeretetnek mely tengerét mérem, |
| | Hitem gyenge lévén fenekit nem érem. |
| Nem érem, de Jézus szent kegyelmit kérem, |
| | Reménylem nem is lesz számkivetés bérem. |
| Nem lesz, mert a Jézus szeret, lám meghala, |
| | Értem s bűnömnek is áldozatja vala. |
| Hívebb szeretője oh mért nem lehetek, |
| | Hívségemmel sok nap kevésre mehetek. |
| Kész ugyan a lélek szeretni de a test, |
| | Erőtelen csalárd s lelkem javára rest. |
| Mely miatt fájdalmam csak azzal enyhítem, |
| | Hogy nem éppen megholt állat az én hitem. |
| De nem dicsekedem annak gyümölcsivel, |
| | Mint a farizeus szennyes szentségivel. |
|
|
|
Csizi István: Hatodik levél
| Érzékenységeddel asszonyom vess számot, |
| | Mert azok azelőtt adván terhes vámot. |
| Megsúgják mire kell magát határozni. |
| | De az elmével is szükség tanácskozni. |
| Aki jól köt jól old: ez oly magyar mondás, |
| | Melynek ellene nem szólhatni káromlás. |
| De amíg előáll Hymennek papja, |
| | Talán fel is virrad addig Klára napja, |
| Mellyet hogy elérhess s eltölthet víg kedvvel, |
| | Ohajtja barátod szívből áradt névvel. |
| Az érzékenységet mivel emlegettem, |
| | Róla mint képződém ezekben kitettem. |
|
Az érzékenységről
| Én az okos embert okkal meghajthatom. |
| | De aki érzékeny el nem csábíthatom. |
| Mivel többet hiszen érzékenységinek, |
| | Mintsem embertársa vélekedésinek. |
| Mert az érzékenység mit eszibe vészen, |
| | Arról a léleknek bizonyos hírt tészen. |
| De a vélekedés gyakorta hibázik, |
| | Még mikor izzad is azt hiszi, hogy fázik, |
| Mint mikor azt tartja némely maga felől, |
| | Hogy ő bizonyossan beteg légyen belől. |
| Holott nem is írja belső változását, |
| | Érezhetné az illy elméje bomlását. |
| Igazabb tolmácsok mindég az érzések, |
| | Mint az indulatból folyó képződések, |
| Hogyha károd esik keresed kincsedben, |
| | Vagy megsértettetél híredben nevedben. |
| És így számot vetvén érzékenységeddel, |
| | Belső nyugodalmat szívednek ne vedd el. |
| A szív mind jó mind rossz dolgokat megérez, |
| | És valamint érez mindenkor úgy vérez. |
|
|
Vályi Klára: Felelet
| Ha merek barátom! már így szólítalak, |
| | Érzékeny mejjemhez tisztán szorítalak. |
| Mivel Klára napját el nem felejtetted, |
| | Sőt baráti szívvel szépen jelentetted. |
| Melly drága nevezet a barátság neve. |
| | Nagy szíved amelyre érdemesnek teve. |
| Minthogy csekélységem ezt tőled nem várta, |
| | Balsam módra minden tetemen eljárta, |
| Mellyért te is érjél nestori időket, |
| | Számlálj kedved szerint számos esztendőket. |
| Mert fénylő virtusod hatja a szép eget. |
| | Oszlatja hazánkról a gyászos felleget, |
| Vajha oly képzéssel már egyszer bírhatnék, |
| | Hogy a te kedvedre dalokat írhatnék, |
| Akkor szülne újra engem a természet, |
| | S nem érne víg napom soha is enyészet. |
| Jól jár ki kedvire hív párjára akad, |
| | Mert annak házában örömforrás fakad. |
| Ki támaszkodhatik az illyen gyámolhoz, |
| | Bú nélkül közelít az a sírhalomhoz. |
| Mert ha elesik is, társa felemeli, |
| | A balszerencsében reményit neveli, |
| Ha sír, nedves szemit gyengén törülgeti, |
| | Még meg nem vidítja addig ölelgeti. |
| Így felejteti el régi volt jajjait, |
| | Ha van sem érezi lankasztó bajait. |
| Kedves válaszodat flastrom gyanánt várom, |
| | Hív barátságodban ezzel magam zárom. |
|
|
