| Már elég! szűnjön panaszod, magyar nép! |
| Íme óhajtott örömed világa |
| A magyar vértől nemesűlt hazádban |
|
| Szent királyodnak keze messze földről |
| Nagy Terézsának kegyelem-szavára |
| Visszatér hozzád, Buda vára féltő |
|
| Boldogúlt ország! noha régen elvált |
| Tőled e téged szerető királyod, |
| Szép örökséggel kevesíti gondját |
|
| Adta fő díszét böcsös homlokának, |
| Vállait s lábát födöző ruháját, |
| Effelett kardját; ha kevés ez, íme |
|
| Már ne félj vérben förödő hadaktól, |
| A dühös réznek fene pattogásit |
| S villogó kardok veszedelmes hangját |
|
| Ím! reád vigyáz magas udvarából, |
| S míg reád vigyáz szerető szemekkel |
| E jeles kincsnek nagy-erős hatalma, |
|
|
