| Munkám végbevivém, mellynek az érceken |
| Tartóssága kitesz, s a faragott gulyák |
| Égignőtt tetején. Sem dühödött szelek; |
| Sem rút fergetegek, sem siető napok, |
| Sem végetlen idők meg nem emésztik azt. |
| Nem fog venni halál rajtam egész erőt: |
| Testem sírba leszáll, fennmarad a nevem: |
| Énrólam soha nyelv szólani nem szűnik, |
| A Főpap valamíg a Kapitóliom |
| Dombján, s Vesta kegyes gyermeke felmenend. |
| Majd amerre lefut zajjal az Aufidus; |
| Majd amerre paraszt népet igazgatott |
| Szűkös vízre szorúllt Daunus: az híre ki |
| Fog szágódni, hogy én a görög ajkra mért |
| Verset bévezetém Róma vidékire. |
| Fordítsd rám szemeid, nézd jeles érdemim: |
| Delfusból eredő zöld koszorút arass, |
| És önként fejemet, Melpomené, kerítsd. |
|
