Második Könyv
| Csendesség leve, s mindnyájan vigyázva füleltek, |
| Aenéás, az emelt nyoszolyán, így kezdte beszédit: |
| „Szívemnek sebeit felszaggatod újra, királynő! |
| Unszolván, hogy mondjam elő Trójának utólsó |
| Romlását, népünk s birodalmunk gyászos elestét; |
| S mely nyomorúságot láttam, s hányféle veszélyben |
| Forgottam magam is. Ki beszélhet vajjon ezekről |
| (Ámbár durva dolog legyen is, vagy mirmidon, ámbár |
| Szörnyűséges Ulisszesnek katonája!) keserves |
| Könnyzápor nélkül? S már hajlik a harmatos éj is, |
| És az egek lemenő csillagzati nyugtot ajánlnak. |
| Ámde mivel kedved vagyon, érteni mostoha sorsunk, |
| S Trójának végső veszedelmét hallani – bátor |
| Irtózás nélkül nem is emlékezhetem – halljad: |
| Elkezdem. Megrontatván sok számtalan harccal |
| És az örök végzés erejétől visszaveretvén |
| A danaok fejedelmei, s már másféle reménnyel |
| Nem biztathatván magokat: végtére Minerva |
| Isteni súgallásából egy hegyhez hasonló |
| Nagyságú lovat alkotnak, s fenyvekkel az oldal- |
| Bordáit kitömik. Tesznek színelt fogadalmat, |
| Hogy már ők hazaindulnak; s elterjed a híre. |
| Sorskép válogatott sok bajnokot a nagy üregbe |
| Bészállítván, a nyílós és végtelen öblű |
| Horpaszt megtöltik fegyverviselőkkel orozva. |
| | Nem távol fekszik Tenedos sziget: ez jeles hírű |
| És gazdag vala, míg Priamus birodalma virágzott; |
| Most csak öböl, s a hajók megszállására szegény rév. |
| Itt elrejtőznek. Mi meg azt gondoltuk, hogy eddig |
| Már elment ellenségünk, s közeléri Miczénát. |
| Trója tehát hosszas búját egyszerre felejti, |
| És kapukat nyittat. Forr a nép, s nézni kizúdúl |
| A danaoknak táborhelyét, s a puszta mezőket, |
| És az üres révpartot. Emitt vertek vala sátort |
| A dolopok dandári, meg ott a mérges Akilles; |
| Itt állott a hajósereg; ott verekedtenek öszve. |
| A hajadon Pallásnak hagyott veszedelmes ajándék, |
| A nagy ló, sokat elbámít: javasolja Timétes, |
| Hogy vonnák a várba; csalárdság volt-e, avagy már |
| A Trójáról tett végzés úgy hozta magával? |
| Ellenben Kapis, és több más messzebbre tekintők, |
| A kétséges ajándékot tengerbe temetni, |
| Vagy tűzzel megemészteni, vagy furókkal az odvát |
| Megvizsgálni, parancsolják. Meghasonlik az alnép. |
| | Akkorban leszaladt sok kísérőivel együtt |
| Láokoón a felvárból; s még messze kiáltja: |
| „Oh nyomorúlt polgárok! hogyan bódultatok így meg? |
| A görög elmenetelét hiszitek? vagy vélitek, hogy csel |
| Nélkül nyújthat ajándékot? S hát álnok Ulisszest |
| Így isméritek? E fában vagy akívusok ülnek, |
| Vagy pedig e szerzett falaink veszedelmire készült; |
| Házinkat megkémli, s lecsap várunkba; vagy itten |
| Más valamely gonosz álnokság rejtezkedik. Hinni, |
| Teukrusok! e lónak, nem bátorságos. Akármi, |
| Még az ajándék is, mikor azt görög adja, csalárdság!” |
| Így ejtvén intő szavait, karjába szoríta |
| Minden erőt, s egy nagy dárdát csavaríta hasába |
| A végvesztet hozó lónak. Reszketve megálla |
| A gyors kópia, s a horpadt méh visszalökődvén, |
| Hangzott benn az üreg, s hézagja nyögéseit adta: |
| És ha megengedték a végzetek, és ha szemesbek |
| Lettünk volna, fel is gyúlasztott volna, hogy a bújt |
| Árgívok ravasz hajlékát fegyverrel emésszük; |
| S állana most is Trója, s Priam felvára ragyogna! |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| | Itt más, még iszonyúbb kép ötlik előnkbe, ijesztve |
| Gondatlan sziveink. Neptúnnak, rája vetődvén |
| A sors, Láokoón, a viznél ölte bikáját. |
| S ím Tenedos tájékáról (irtózva beszélem!) |
| A csendes tenger színén két messze kinyúló |
| S összetekergőzött kígyó nekifekszik az árnak |
| És azután együtt a partra igyekszik! A hab közt |
| Fennállott véres tarajok, fennáll vala mellök: |
| A víz színe felé más részök aliglan hajolt le; |
| Lóbálják iszonyú farkok, karikákba csavarva. |
| Zúgás lőn a habos vizeken; s már partra kijöttek, |
| Vérben meg tűzben forgatják emberijesztő |
| Rút szemöket, nyalván kiugró nyelvökkel egészen |
| Feltátott sziszegő szájok. Mí csaknem alélva |
| Megszaladunk. Bizonyos rendben s célozva nyomúlván, |
| Láokoónra rohannak ezek: két kisdedit elsőbb |
| A két nagy kígyó környűleg fonja, s beléjök |
| Vervén fullánkját, szörnyűn elemészti. Továbbad |
| A segedelmet hozó s dárdával rájok ijesztő |
| Atyjoknak mennek, s testén pereczekbe fonódnak; |
| S ámbátor derekát már kétszer is által ölelték |
| Szüntelenül tekeregve, s nyakát is kétszer: azonban |
| A fejinél fejöket sokkal feljebbre lövellik. |
| Váltig dolgozik ő, hogy széjjel tépje csomóit |
| Karjaival; már papsüvegét a csúnya genyedség |
| És feketéllő rút méreg környösleg elülte; |
| Egyszersmind iszonyítva kiált az egekbe: miként döng |
| A levegő, amidőn, a hibázott fejszecsapásra, |
| A kész oltártól valamely bika bőgve kirándúl. |
| A kígyók pedig elcsúszván a mostoha Pallás |
| Vára felé, s a fennépült templomba sietvén, |
| Elrejtik magok a pajzs és oszlopnak alatta. |
| | Itten mindnyájok szívét új félelem éri: |
| Láokoónt kiki vádolván, s büntetni valónak |
| Ítélvén, mivel a szent fán sebet ejteni s gyilkos |
| Dárdát a lónak testébe meríteni mert volt. |
| Egyre kiáltozzák: Bé kell a várba vonatni |
| A nagy ajándékot, s vele megkérlelni Minervát! |
| Rontjuk erőss bástyáinkat, s tágítjuk az útat, |
| Feltűrődzködnek, s minden lábának alája |
| Hányják a kereket; s vetik, egymást üzve, nyakába |
| A kötelet. Közelít falainkhoz az égi haraggal |
| S fegyverrel teljes készítmény. Közbe kerítik |
| Mind a gyermekek és a szüzek, s énekre fakadnak; |
| S örvendnek, ha csak a kötelekhez is érhet az ujjok. |
| Az bécsúsz a várba; s veszély fenyeget ki belőle. |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
