| Zöld bársonyos dombok, zöldellő erdőség, |
| Kék árnyékú völgyek, virágzó mezőség, |
| Mellyek olly húzomos virágot adátok, |
| Elteltek óráim, már Isten hozzátok! |
| Nyilas Dianának vadászó társai, |
| Ablakomra nyíló Zsitva leányai, |
| Elválok (keserű elválás) tőlletek, |
| Nem hagy Kassa tovább múlatnom veletek: |
| Iskolába szólít e szabadságomból. |
| Megint igára von óhajtott nyugtomból. – |
| Szánjátok meg, egek, megőszült fejemet! |
| Ím a régi vitéz leteszi dárdáját, |
| Nem űzi megvénűlt Titirus csordáját. |
| S hozzám keményebb lessz Apolló udvara, |
| A szelíd múzsáknak lant-pengető kara? |
| Míg a sárga halál béfogja szemeim, |
| Énekelni csak itt szeretném verseim, |
| S valamint ezeknek itt volt születések, |
| Kívánnám, itt lenne velem temetések. – |
| Csak szeleknek szórok: nincsen könyörűlet, |
| Semmi panaszimra nem hajt Kassa fület. |
| Nincs a földi jóknak állandó folyások, |
| Ürömre fordúlnak az öröm-osztások; |
| Nincs mindenkor a hóld az égen töltében, |
| A nap nem mindenkor ragyog szekerében: |
| Két ezüst szarvát gyakorta elejti, |
| Az arany sugárit sok ízben elrejti. |
| Nem mindig ülteti Flóra virágjait, |
| Pómóna sem oltja termékeny ágait; |
| Nem mindég rak Ceres nagy kerek asztagot, |
| Nem mindég töltöget Bakkus átalagot. |
| Változást, enyészést szenvednek mindenek: |
| Im, amik csak imént vóltak, már nincsenek. |
| Szép környék! rövid nap te is megváltozol, |
| E kies képedből majd kibontakozol. |
| Majd tárgyúl vettetel a sütő dereknek, |
| A fák öltözetit lefosztó szeleknek. |
| Majd lekötend a tél fagyos táncaival |
| S eltemet a sűrű hónak gyapjaival. |
| Térdet-fejet hajtván a magos egeknek, |
| Engedjünk mindketten a végezeteknek. |
| Néked is elmégyen üdővel a teled, |
| Nékem is újólag megnyílik kebeled. |
| Ah! bévesz vendégül Virt megint engemet |
| S nála fogom is még élni életemet. |
| Megjárom sípolva százszor-szép helyeit, |
| Ligetit, mezeit, dombjait, vőlgyeit. |
|
