| Melly minap ősz gyapját halmozva kirázta mezőkre, |
| Eszterhát megjégcsapozott s erdőkre fejérlő |
| Sátorokot vont, a vad tél oszlatja haragját. |
| A vizeken jég-hídat emelt, s hó-halmokot hányott |
| Eurusnak végtére megáll lélekzete. Délről |
| Felkel az olvasztó Notus és két szárnyait egybe- |
| Csapdosván, vizesen kirepűl; feketéllik az égnek |
| Tág kebelén: mint hólyagokot, felfújja pofájit, |
| S rút felhőköt emel. Mély gyászba borúlnak az égi |
| G’lyóbisok. Három nap s több éjtszaka, mintha csatornán |
| Tőltetnék, szakad a zápor; domboknak, hegyeknek |
| Óldalok elfeketűl: az havak patyolatja megolvad, |
| S a kebeles vőlgyekbe sebes futamodva legördűl. |
| Tágúl a földön az erős fagy-övedzet: az hónak |
| Elterjedt levitől a jég márványja kilágyúl; |
| Öszvetolyong a víz: szűk öble nem állja dagályját; |
| Gátjának leszakad tőltése; kitépetik a fa |
| Partja körűl töviből: hömpölygenek a kövek, és nyíl |
| Módja szerént a nagy folyamokba sietnek az apróbb, |
| És tege majd száraz patakok s kebelekbe szorúlni |
| Nem győzvén, szabadon csapnak rétekre, mezőkre. |
| S így a nagy s kissebbke folyók mind eggybeszakadván, |
| S rettentő zuhogást tévén, közelítnek: elhányják |
| A gerebet pozdorja gyanánt, amíg le nem húllnak |
| A Duna partjairól s szágúldani kezdenek annak |
| Síkos bóltja felett. S mivel a felnyílt erek által |
| A főld is segedelmet adott, olly dugva, tetézve |
| Tőltetnek (bátor jó tágasok) óldali, hogy már |
| A Duna jég-derekán más új Duna folyna, s az öblös |
| Ároknak nem-birta miatt torlódva kidőlne. |
|
| | Íme midőn szóllok, már itt vagyon; a kaput éri: |
| Már ajtón, már ablakokon házakba rohannak |
| A kártékony habok. – Más bévondozza ladikra, |
| Padlására szaladván más, oda rejti vagyonját. – |
| Szállj le! hová viszed életedet? majd elragad innét |
| A mindúntalanúl dagadó víz; vagy pedig hosszas |
| Éhség közt a kínos halál ki fog űzni világból. |
| Sárral téhelyezett falaid nem dőlnek el? és ha, |
| Mellyhez nem bízhatsz, valahogy megmenti szerencse, |
| Béhúnyhatd álomra szemed? ki találkozik, aki |
| Egy falatot nyújtson? Valamint mondottam, azonképp |
| Történék. A tót hegyek általkodva bocsátván |
| Olvadozott havokot s tetejekről térnek eresztvén; |
| A Duna mindaddig rohan, amíg számtalan háznak |
| Óldala dől, padlása szakad s őrvénybe kerűlvén, |
| Könyösleg forog és lemerűl. – Nincs semmi reménység; |
| A partosb helyeken sincs védelem: úsznak az ökrök |
| Már itt is, vagy az éhségbenn a végtelen úszást |
| Nem győzvén, az erős habtól elütődnek inokról. |
|
| | E sors embernek sem akart kedvezni. – Gerendát |
| Által ölel s lebeg eggykorig ez, míg a vizek halma |
| Elnyomván, megfúlad. – Amaz két karjait hányván, |
| Már lenyomúl, már felverdődik s küszködik, amíg |
| Ellankad nyomorúlt s elvész. – Mit látok amottan? |
| Bőlcsőstől eggy pár csecsemős hányattatik! Eggyik |
| Búcsút vett már életitől: a második él még, |
| És sír, rí. De haszontalanúl: hozzája közelbre |
| Egy lelket sem ereszt a durva Dunának haragja. |
|
| | Másod özönvíz ez! jaj, vég óránkra jutottunk! |
| Jaj kivesz eggy lábig, kezed alkotmányja, nagy Isten! |
| Barmok s emberek elvesznek. – Napkelte, lenyugta, |
| Éjszak, dél eggy tenger: alig lehet érzeni főldet. |
| Már a fák hegyinél egyebet nem látni. Hajóval |
| Járhatsz ott, azhol állt az imént biradalma Ceresnek, |
| Vagy sűrű gyöngyöt fűzött venyikéjire Bacchus; |
| Vagy kergette minap vadait s nyílazta Diána. |
| Felfordúlt a természet: már a tokok erdőt |
| Szállanak; a borzok s más apróbb állatok hűlnek, |
| Bámúlnak magokon, hogy posványságba merűltek. |
| Látok nyúlat emitt a dombra futamni, nyomában |
| Űzvén a rohanó folyam és leveréssel ijesztvén. – |
| Egy nagy farkas amott sűrű fán üldögel, ordít. – |
|
| | Nó, csak hajót: nincsen más mód; nincsen egyébben |
| Bízadalom; csak hajót! – de mit álmadok ezzel is? – Íme |
| A rettentő jégtáblák zúdúlva rohannak! |
| Elbirnának egész falukot! Csak haszontalan izzad |
| A sok hajós; lehetetlenség elnyomnia. S jaj, mint |
| Kezdnek minden hajók pattogni, repedni miattok! |
| Hány nyílás esik óldalokon! hogy válik el a rész |
| A résztől! hogy süllyed ez! az darabokra hogy oszlik! |
|
| | Ekközben kifut a remegés: sárgúlnak az arcák: |
| A sok jaj, panasz, ordítás keveredve kiterjed, |
| Mintha valósággal végső nap jőne világra. – |
| Már levegő, tűz, víz, ég, főld vesztedre felesküdt, |
| Árva hazám! egyebet várhatsz-e halálos ütésnél –? |
|
|
