| Mindenek eltünnek, fel, alá kerekednek, enyésznek. |
| Ó! mi gyakran rosszból rosszabbra, nagyobbra kicsinyből |
| Fordulnak, s viszont ismét alacsonyra magasról. |
| Ami szük, elterjed: s ellenben aminek a nagy |
| Tágos hely is szűk volt, karcsúra szoríttatik; így a |
| Füst addig nyujtózik az ég tetejének hegyére, |
| Mig teljességgel sok ezer kis részre nem oszlik. |
| Hol van már Ninive, Babylon s Egyiptusi Thebe? |
| Memphis, Cartágó, Peru vára, Corintus, Aténe? |
| Hol van régi dicsőséges Rómának hatalma? |
| Forgandó minden: Croesust a tűzre tetette |
| A perzsák fejedelme; de mint járt Persia véle? |
| Azt görögök tapodák. Görögország római nyűgbe; |
| Róma pedig Gottus, Lombárd és Vandalus, Hunnus |
| Prédájára került. Magyarország Bécsig hatott el: |
| Bécs hamar erre magyar koronát teve hercegi főre. |
| A spanyolon sokezer hold fogytig mór iga zörgött. |
| A török és az orosz, láttyuk, mily nagyra kicsinyből |
| Messzünnen mi közel jött szomszédságba felénk is. |
| Péter halász három gunyhóból im mire vitte |
| Azt a várt, mellyet csúdál Európa szöpögve? |
| Ellenben az orosz tapodójit, Volga királyit |
| Már hol szemléljük? Kásán Prékoppal hatalmas |
| Trónus alatt heverész; járommá vált koronájok. |
| Ó forgandóság! mi tanácsot nyújtasz ezekkel! |
| A szép rózsaszin, a nagy öröm, friss, izmos egészség |
| Változik; a kincs gyűl, de fogy is: végekre peregnek |
| A napok és órák, méltóság, pompa, dicsőség: |
| Vagy nem volt nálunk? s nagyheába keresve kerestük; |
| Vagy készül tőlünk; vagy szinte rugaszkodik immár. |
| Forgandó minden; mint a köd, minden enyészik. |
| Itten nincsen hazánk. Ó! tartsuk tellyes erővel |
| Lelkünknek szemeit, gondunkat, készületünket |
| A megigért jóhoz, s állandó, boldog igazhoz. |
|
