| Homályos bánat dúlja lelkemet, |
| Talán újulnak régi szenvedésim; |
| Talán tündér előreérezésim |
| Rémítnek, s új lest hány a végezet. |
| Sírnék: de csak elfojtott sóhajtások |
| Emelkednek kétséges szívemből; |
| Csak rejtett ah, csak néma jajgatások |
| Váltják egymást, s a titkos bú elöl. |
|
| Oh végezés! örömkönnyűt nem várok, |
| Részt abban egy sebes szív nem vehet, |
| Mely önnyugtának gyilkolója lett – |
| De ennyi jaj, de oly keserves károk, |
| De ez emésztő bú enyhítsen! Adj |
| Csak egy könnycseppet méltó bánatimnak, |
| S azonnal hozd el végét napjaimnak! |
| Vagy e sziklánál itt keményebb vagy. |
|
|
