| Egy mezőben vígan ugráltak a szarkák, |
| | S a szajkó nézgélte, mely szép tarka-barkák, |
| Mely kevélyen rázzák félsinges farkukat, |
| | Előbb tovább rakják táncra nőtt sarkukat. |
| Mely gyors sebességgel nyelveik peregnek! |
| | Mikor örvendező kacajjal cseregnek. – – |
| Addig tekergette rájok irígy szemét, |
| | Hogy mellettek kezdte unni saját nemét. |
| Elhullt tollakat hát magára foldozta, |
| | Félrőfnyire ő is farkát kitoldozta, |
| E lopott köntösben, mihelyt felkészüle, |
| | Egyszer hajnal előtt sergökbe repüle. |
| Ott még kevélyebben farkát billegteti, |
| | Szarka-módra lábát furcsán illegteti, |
| Hol repdes, hol tölti az időt sétálva, |
| | Régi pajtásira néz vissza utálva, |
| De hogy a többekkel elkezdett cseregni, |
| | Lapos nyelve késett, nem tudott peregni. |
| Amelyből a szarkák nemét megismerték, |
| | Mérges csípések közt nyájukból kiverték. |
|
| E szemtelen szajkót mindazok követik, |
| | Kik nemzetök s nyelvök rútabbért megvetik. |
| Sok magyar nemestől magyar szót bár hallj ma, |
| | Szégyenl így beszélni e franc s német majma. |
| Magyar táncot bálban nem kell tőle várni, |
| | Majom ő, német, s franc kontradánszt fog járni. |
| Plundrán cserélte el feles köntöseit, |
| | Mindenképp gyalázza nagylelkű őseit. – |
| Mint pillékké válnak a selyembogarok: |
| | Úgy lassan más néppé lesznek a magyarok. |
| A nagyon elkezdték: közel az ideje, |
| | Hogy e híres népnek lesz csak a hűlt helye. |
|
|
