| Amott a kapús út mentében |
| | Láttomra volt egy körtvélyfa, |
| | A sírhalmok s erdők szélében; |
| | Kivágták, s nincs ez is már ma! |
|
| Én e kies tért választottam |
| | E vad körtvélyfát óhajtottam, |
| | Sírhalmomat címező jelül. |
|
| Mégis, ha történik halálom, |
| | Itt nyugtasson a csendes álom, |
| | Nincs szebb hely; megengedjetek. |
|
| Egy akászt körtvélyfám helyébe |
| | Ültess, óh egy jóltévő kéz! |
| | Melyről zefir naplementébe |
| | Susogva majd síromra néz! |
|
| Mindkettőt sok tüskék borítják, |
| | Mint az én kínos éltemet! |
| | Ők azt védelmekre fordítják; |
|
| Ti gyermekek, ne szaggassátok |
| | Ha nyílni májusban látjátok, |
| | Hadd fedjék Földi hamvait! |
|
| Akkor talán, kik itt elmennek, |
| | Így szól egy: „Akit fed e bolt – |
| | Ily rövid tavasza volt ennek! |
| | De tán hibázok, ez se volt!” |
|
|
