| Vigyed, vigyed, te szemtelen! lakirozott pofádat! |
| Vakold magad, s kenőcseid képedre pacsmagoljad! |
| Veres hajad porozd be jól, s borítsd be nagy szitáddal; |
| Nehogy, ha tán tüzet vetend, szomszédodat kigyújtsa. |
| Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon |
| Kimangorolva homlokod, selyembe talpig öltözz. |
| Te tűrhetetlen illatod fedezd szagos vizekkel, |
| Mellyed feszítsd, sovány farod nevelje nagy far-abroncs. |
| Miért erőlteted magad, hogy ami nincs mutassad? |
| Mi haszna sok kenőcseid s vakolgatásaidnak? |
| Mi haszna sok lecsorgatott szagoskodó vizednek? |
| Se tettetett szemöldököd, se karminod, se gyöngyöd, |
| Sem értéked felyül-haladt ruházatod nem illik. |
| Ruházd magadra Bengalát, feredj szagos vizekben, |
| Aranyba, gyöngybe fűzd magad: szép az, de nem te vagy szép. |
| Sem ami nincs, magadnak azt nem adhatod meg ezzel, |
| Sem ami van, de nem derék, el nem feded hibáit. |
| Fakép maradsz, ha elveted, s csak az vagy aki voltál. |
| Rút ami rút ezekkel is. Szép ami szép csak úgy is, |
| Ha szerfelett nem ékesűl. Bársony nyereg szamáron |
| Az éktelen csinosgatás. – Kerek beszéd s igaz szó, |
| Hijába ferdik a rigó, nem léssz belőle hattyú! |
|
