|
| Ah! mely szomorú ez az óra; |
| | Zokogó seregünk bizonyítja! |
| | Elepedt ajkait ki-ki nyitja. |
| Egy gyenge virág elenyészik, |
| | Mikoron alig érte nyitását! |
| | Megemésztő férge tenyészik. |
| | S nem hagyja tovább maradását. |
| Egy gyenge tüzecske, jelessen |
| | Csillámlva, szemünkbe csapódék: |
| | De kilobbant lángja sebessen |
| | Elaludt, s hamuval bevonódék. |
| Jaj! víg örömünk elejében |
| | Elenyészett gyenge virágunk! |
| | Jaj! zöld tavaszi levelében |
| | Lenyesett, s elesett jeles águnk! |
| Jaj! mely hamar elmene tőlünk |
| | Szép hajnala drága napunknak! |
| | Hamar elvitetik mielőlünk, |
| | Kit igen szereténk mi magunknak. |
| De szemünk vizeit, hamujára |
| | Csakugyan megeredve ne hintse! |
| | Lám gyermeki gyenge korára |
| | Odament, hová Jézusa, kincse. |
| Atya adta kezébe Atyának, |
| | Bizonyos lesz gondviselése: |
| | Illő, hogy az édes Anyának, |
| | Szünjék szeme zápor esése. |
|
