| Egy tormához szokott féregnek a tormája |
| Azt látván egy szomszéd, de mással élő féreg, |
| Ki akkor éppen egy diót marcongatott, |
| Megkínálá, hogy abból enne. |
|
| | Nem én! nem én! felel amaz |
| Nékem nem kell a te diód, |
| Én inkább meghalok, de mégsem rágok mást |
| | E szók után indult mindjárt tormát keresni |
| S mindaddig csúszott-mászott, |
| Míg végre újobban tormára kaphatott. |
| Akkor nagyot sóhajt s így szól: |
| Csak nincs több illyen jó gyökér! |
| Innen szoktuk azt már köz-szóba mondani: |
| Szint ollyan, mint a torma-féreg. |
|
| Ez a lecke néktek szól, kik mindenkor csak a régi |
| Ó szokást dicséritek s minden jobbnak ellenségi |
| Vagytok, mert a balítélet bennetek megrögzött már; |
| S a kakukkal azt tartjátok, ti vagytok legszebb madár. |
| Sokszor látjátok, mi jobb, sőt sokszor helyben hagyjátok |
| Azt a jobbat, de mivel nem követte nagyapátok, |
| Így szóltok: ez élet módja még apámról szállott rám, |
| S mi bajom volt? de miért is lennék bölcsebb, mint apám? |
|
| Nem versengek: sokban illik az igaz hív maradéknak |
| Nagy atyjoknak nyomdokát el nem hagyni s szent szándéknak |
| Tartom, ha azt csak a jóba’ s nem a rosszba követik; |
| De ha ők megátalkodva, ami jobb, azt megvetik: |
| Már e szemszúró makacsság s már nem dicsérni való, |
| Mert a rossz mindég csak rossz lesz, úgy a jó is mindég jó. |
|
|
