|
| | Megbocsáss Barátom! hogy a felső széllel |
| Jutok én is hozzád váratlan levéllel; |
| Önként szövetkezem a nyájasabb féllel, |
| Melynek már hazánkban neve terjed széjjel. |
| | Hogy alagyáidat kezeimbe vettem, |
| Szokatlan módjának csudálója lettem; |
| Febus ihlésének oly hevét érzettem, |
| E versben-irásra melyet kisztettettem, |
| | Számosan már Pindus bérceire hágnak |
| Dicső oszlopokat rakván magyarságnak; |
| Tépik leveleit a borostyán ágnak |
| Sokan golyóbisán e tudós világnak. |
| | Te a dicsőséggel meg nem elégedtél |
| Mely többekkel közös, s különbözést tettél: |
| Talán némelyektől inkább dicsértettél, |
| Hogy a versszerzésben mesterségesb lettél. |
| | De ki ellentállasz hajdani szokásnak. |
| Kétséges módjával a megmásulásnak; |
| Új görög leckét adsz versben foglalásnak: |
| Oh! szoros törvény ez a magyar szólásnak. |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| | Olvashattya kiki munkádat unatlan, |
| Verseidnek módja rendes és ártatlan: |
| De zengedezése lantodnak szokatlan, |
| S a szavak mértéke meghatározatlan, |
| | Megmásulhatatlan erről itéletem, |
| Ha ily alagyára szemeimet vetem: |
| Becsülöm, mert értem: s mert magyar, szeretem, |
| Görög lábon magyar ha táncol nevetem. |
| | Csakugyan örvendek versszerző tüzednek, |
| És nemzeted előtt nyert dicsőségednek: |
| Már hazád adósa lett tehetségednek |
| Fonynak már koszorút Nimfák érdemednek, |
| | Főképp ha többször is módos alagyára |
| Vezetnek Músáid Apolló lantjára |
| És emlékeztetnek Károlyi napjára, |
| Oly érdemes grófnak nagy méltóságára; |
| | Kinek szivét a jó erkölcs hajlékának, |
| Mondhatod, s törvényes igazság házának |
| Vállaival ügyét az édes hazának |
| Oszlopozza, éltét szentelvén javának. |
| | Mindezeket lássad gyengébb erejében |
| Hasznosan bimbózni kisded szülöttében, |
| Kinek a tudomány és jóság szivében |
| Jó erkölccsel lakik mint saját fészkében, |
| | Avagy ha mulatnak az új történetek, |
| S hazánk dicsőségét nevelő esetek, |
| Vagy szomszéd, vagy távul virágzó nemzetek, |
| Sem ebben, sem másban én határt nem vetek, |
| | Bátor ezt, vagy amazt jegyezd fel célodnak |
| Módozván hangjával versszerző lantodnak, |
| Ámbár nőhet dísze borostyán ágodnak, |
| Mégis egy kérésre adj helyt barátodnak. |
| | Ne áldozz Barátom a görög leckének |
| Feleljen nemzete maga törvényének, |
| Kövesse a deák módját affélének, |
| Nem tetszik ez hidd el Attila népének. |
| | Mi édes hazánknak kövessük szokását |
| Más nemzetek gyanánt a versben szólását, |
| Tartsuk fel ily módon a versek folyását |
| Kettős avagy négyes egyforma hangzását. |
| | Ez tőled Révai könnyen kitelhetik, |
| Sem ész sem magyarság evvel erőltetik, |
| Szebb nemünket pedig inkább kecsegtetik, |
| Kik az édesb hangú verseket szeretik, |
| | Így tehát Barátom! inkább szokott móddal |
| Mint az új csapásban okoskodásoddal, |
| Lelkesítsd a magyar Parnasszust lantoddal |
| Gazdagítsd hazádat szép magyarságoddal. |
|
