| Csak alig szedhetem szavaim rendekbe: |
| | Nagy örömet nehéz zárni bilincsekbe: |
| Oly örömmel vettem ékes leveledet, |
| | Bár közlenéd többször velem ily mívedet. |
| Be szép gondolatok! mely édes izlések! |
| | Kellemes szózatok és kifejezések, |
| Kedvelt Barátodhoz küldött leveledben, |
| | Látom, mely nemes tűz gerjedez szivedben. |
| Oh ha szikrájából hajdan lángra kelhet! |
| | Nevednek örökös oszlopot emelhet. |
| Emellett egy kedves ajándékot adtál, |
| | Midőn két könyvecskét kezemhez juttattál.* |
| Hunyadi Jánosnak egyik szól éltéről, |
| | Egy filozófusnak másik szerelméről. |
| Józan mulatságot ábrázol magában, |
| | Tetszetős főképpen Lilisz mátkájában. |
| Ott is, hol Kónyinak huratlan lantjával |
| | Kötődik, nem boszont unalmas tréfával. |
| Nyughatatlan Pontyi festi személyében |
| | Az agg természetet együgyűségében. |
| Nézzed az ifjabb kort kiesebb képében |
| | Vidám Angélika elevenségében. |
| Vitéz Hunyadinak festi erkölcseit |
| | Amaz és példákra ajánlja tetteit. |
| Én ugyan itt-amott olyasban akadtam, |
| | Melynek egy-két szavát jóvá nem hagyhattam. |
| Minthogy Bonfiniust mondja pajtásának: |
| | Nagy érdeme rövid históriájának. |
| De meg kell engednünk ily apró gáncsokat, |
| | Hogy ne hasogassunk minden szőrszálokat. |
| Pali! e tudósok versenycsatájára |
| | Ébredj te is magyar versek írására. |
| Hazádat s nevedet hidd el dicsőíted, |
| | Ha gyakrabb versekkel Pindust ékesíted: |
| Öregbítsed, kérlek, szerzett dicsőségét, |
| | Lássa utánad is édes örökségét. |
| Szépen zengő hangja lantod pengésének |
| | Becset teend magyar Músák seregének. |
| Zengjen erkölcsidnek értekezésére; |
| | Ez jámbor embernek elegendő bére. |
| Tedd magyar könyvedet hazád oltárára |
| | S ne várj nemzetednek egyéb jutalmára. |
|
|
