| Vettem, drága Néném! kedves leveledet, |
| Fogadom tanácsod, csókolom kezedet, |
| Abból esmérhetem egyenes szívedet, |
| Hogy jóra intetted tévelygő öcsédet. |
|
| Ritka madár vagy te, Főnix e világon, |
| Nincs párod városban, nincsen pusztaságon, |
| Csoda, hogy ily virág termett vad tótságon, |
| Látszik, hogy eleid nőttek magyarságon. |
|
| Ott, hol hideg havak ködös fellegeit, |
| Liptónak s Árvának mostoha hegyeit |
| Örökös tél tartja pásztorok helyeit, |
| Ki keresné, kérlek, Flóra szekfüveit. |
|
| Megbocsáss jó Néném! én ki Dáciában |
| Születtem Ilona tündér-országában, |
| Ámbár szép oláhnék hordoztak pólyában, |
| Nem vagyok oly rögzött Vénus játékában. |
|
| Tudom én zablázni nagy indulatinat, |
| Sőt ha világ bánná nyájas tréfáimat, |
| Vagy merné cáfolni kis mulatságimat, |
| Tudnám változtatni hajlandóságimat. |
|
| Ezer tárgya vagyon érzékeny szívemnek, |
| Tetszik a szép, a jó eleven szememnek, |
| Kedves a dicséret gyenge füleimnek, |
| Célja dicsőséges habozó lelkemnek. |
|
| Sokszor elmerülvén könyv olvasásában, |
| Éjszakákat töltök Minerva karjában, |
| Sokszor Diánának futván hajlékában, |
| Napokat múlatok tölgy-fák árnyékában. |
|
| Most egy magas hegyen hajnal hasadását |
| Társaimmal várván kürtöknek fúvását, |
| Midőn szarvas futna, kutyák ugatását |
| Nyughatatlan várom puska ropogását. |
|
| Majd a nagy városok tolongó utcáin |
| Egyedül sétálván téglázott bástyáin, |
| Magamban nevetek nagyoknak pompáin, |
| Kiket hívság hordoz bolond taligáin. |
|
| Most udvarhoz menvén pípes öltözetben, |
| Kényesen belépek büszke készületben, |
| Hercegekre török egyik szegeletben, |
| Még túl egy nagyfejű tanács fut előmben. |
|
| Egymást megölelvén mosolygó orcával, |
| Harmadiknak intek fejem hajtásával, |
| A többit üdvözlöm szem hunyorgásával, |
| S koptatom a márványt csizmámnak talpával. |
|
| Képzelj ezer madárt egy nagy kalitkában, |
| Kikre nap kezd sütni pünkösdnek havában, |
| Vagy megannyi majmot kalmárnak boltjában, |
| Ezek úgy csevegnek császár udvarában. |
|
| Egyik aranygyapjas, más csillaggal fényes, |
| Ennek kulcs van zsebjén, más kereszttel kényes, |
| Ez jól tud számolni, amaz nagy törvényes, |
| Ki-ki nagyra vágyik, ki-ki szerencsét les. |
|
| Egyet toppantanak, sorjában áll minden, |
| Az udvar érkezik legnagyobb fényében, |
| Gyémántos kalap van királynak fejében, |
| Béül méltósággal aranyos székében. |
|
| Szerencse azonnal csorba kerekével |
| Melléje férkezik Irigység nénjével, |
| Az hinti javait királynak kezével, |
| Míg ez szívekben száll mérges epéjével. |
|
| Barát barátjának itt lesz ellensége, |
| Itt vész sok jámbornak minden reménysége, |
| Itt nyeletik soknak saját öröksége, |
| Innét bomlik gyakran hazánk békessége. |
|
| Mennyi híres vitéz, ki vérét ontotta, |
| Szedett borostyánját ingyen odahagyta, |
| Mennyi igaz polgárt társa megrontotta, |
| Végre vagyonától s tisztétől fosztotta. |
|
| Nincs e szemfényvesztő helynek írására |
| Elegendő erőm lerajzolására, |
| Onnét eltántorgok nézők piacára, |
| Hol szememet vetem játszók csoportjára. |
|
| Itt ezer gyertyának gyenge világánál, |
| Nyolcvan hegedűnek babonás hangjánál, |
| A várasnak színét Mómus játékánál |
| Ájulásban látom legkisebb tréfánál. |
|
| Ott találtam Kloét bársonyos székében, |
| Lankadtság van szemén, unalom szívében. |
| Tárgyat néz magának nézők seregében, |
| Forog legyezője gyűrűzött kezében. |
|
| Egy tekintetével Dámont csalogatja, |
| Mással szép Alexis szívét csábítgatja, |
| Egynek alabástrom melljét mutogatja, |
| Míg amannak kezét csókra nyújtogatja. |
|
| Más, ki már nyolcadik ötödét éltének |
| Elérvén végére jutott szépségének, |
| Hogy eltitkolhassa ragyáit szívének, |
| Festékkel mázolja ráncait bőrének. |
|
| Láttam vén anyóst is kendőzött arcával, |
| Néző-helyre jőni görbült derekával, |
| Láttam pípeskedni újmódi búbjával, |
| S őt is nyájaskodni agg Filémonjával. |
|
|
