| Nyugodalom-helye csonka Cézároknak, |
| Rév-partja falábon úszó Sándoroknak, |
| Oszlopa kis zsoldért megtört mártiroknak, |
| Bárkája megaggott s romlott bajnokoknak, |
|
| Te vagy temetője sok jeles vezérnek, |
| Kik megáldoztattak hímes Becsületnek, |
| Hallod-e, mely panaszt mutatnak egeknek, |
| Mely átkot mondanak a vak szerencsének. |
|
| Ez-e munkájuknak, úgymond a jutalma? |
| Nékünk, akik valánk országok oltalma? |
| Boldog Isten! mely nagy a sorsnak hatalma, |
| Ím rajtunk végződik kemény diadalma. |
|
| Ah Márs! ah Becsület! ah csalfa reménység! |
| Mely drágán vétetik a hadi dicsőség: |
| Melyik, mondd meg, melyik az a nagy erősség, |
| Kit követ, s el nem hágy a méltó tisztesség. |
|
| Mi is, kik vesződünk ruhadarabokkal, |
| És fizetve vagyunk veres krajcárokkal, |
| Néhanapján víttunk gyalog- s lovasokkal, |
| Keményen birkóztunk tündöklő vasakkal. |
|
| Érc, acél, bömbölő füstös eszközökkel |
| Küszködtünk, ütköztünk vitézlő melljekkel, |
| Mind szárazon s vízen sokezer népekkel |
| Dolgunk volt, s bontottunk bástyát kezeinkkel: |
|
| Ellenséget győztünk, tábort széjjelvertünk, |
| Sáncokat megmásztunk, várakat megvettünk, |
| Népet hódítottunk, országokat nyertünk, |
| Szerencsétlenséget, s sebet megvetettünk: |
|
| Azért, hogy valaha vitézlő munkánkért |
| Márs reánk tekintvén jó-viseletünkért, |
| Tisztben helyheztessen erős tetteinkért, |
| Igaz bért juttasson kivált hívségünkért. |
|
| Ő mégis gondatlan az igaz mértékre, |
| Feledékeny s fejes méltó érdeminkre, |
| Laurusát feltette gyáva emberekre, |
| Fűze tisztességet érdemtelenekre. |
|
| Sírván emlékezünk, gyors ifiúságban |
| Midőn erőnk s tagunk voltak virágjában, |
| Mennyit nem szenvedtünk nehéz igájában, |
| Mint bíztunk hamisan ígért jóvoltában. |
|
| Nem volt akkor veszély, sem szerencsétlenség, |
| Kit meg nem vettetett a forró dicsőség, |
| Hol sűrűbb puskaszó, hol több volt ellenség, |
| Odaüt nyargalva vakmerő vitézség. |
|
| Hol kénköves lángot az ágyú okádott, |
| Széjjelterült ólom rendeket ragadott, |
| Egész városokat rejtett tűz elrontott, |
| Tornyokat forgatott, hegyeket megbontott; |
|
| Minket nem rettentett iszonyú dörgése, |
| Sem apróbb, de éles fegyvernek csörgése, |
| Jó reménységért volt veszély megvetése, |
| Nagy szívvel halálos sebek szenvedése. |
|
| Mennyiszer, ó Hívság! tűz lobbant szívünkben, |
| Önként bérohantunk a veszedelemben, |
| Vérontást szomjúzván keltünkben-fektünkben, |
| Háborút kívántunk egész életünkben. |
|
| Most immár, hogy éltünk ősze beérkezett, |
| A tagok, az elme erőből vetkezett, |
| Testünk mindenestűl öszvetöredezett, |
| Régi szolgáiról Márs elfelejtkezett. |
|
| És íme sebünkért s vérünkért kegyetlen, |
| Bérünket fizetni fösvény és kedvetlen, |
| Szép kérésünkre is eddig engedetlen |
| Sorsban ejtett mely majd elszenvedhetetlen. |
|
| Ki Széntánál török táborban bévágott, |
| Ki Sziciliában legelső béhágott, |
| Ki igaz hívségért csizma-talpot rágott, |
| Itt vagyon és visel csak komisz-nadrágot. |
|
| Köztünk van Hochstädtnél sebhűlt muskatéros, |
| Köztünk Pétervárnál bénult granatéros, |
| Mind ez, mind a másik tiszt, de hat-krajcáros, |
| Ily zsoldért savanyú bort ád a kocsmáros. |
|
| Nincsen paszománnyal dolmányok prémezve, |
| Görnyedt derekokra kereszt nincs feltűzve, |
| Mankón sétálgatnak szegények reszketve, |
| Jajgatnak jámborok mind reggel, mind estve. |
|
| Mennyi vitéz legényt Márs köztünk temetett, |
| Ki épen maradván tábort vezetgetett, |
| Van itt, kinek tüze Fritzhez tétethetett, |
| Vagyon, Sabaudussal ki sorban mehetett. |
|
| S mindezeket titkos tudatlan okokból |
| Szerencse kivette azoknak számokból, |
| Kiket felső polcra emelt gyakran porból, |
| Mert ő sem tesz immár generált dobosból. |
|
| Vesszen hát sok jajjal bőves szolgálatja, |
| Azt sok árva s özvegy naponként siratja: |
| Ha ilyen rendetlen Mársnak a malasztja, |
| Jöjjön elő régi világ állapatja. |
|
| Esmérje meg egész földi ifiúság, |
| Hogy hadi-szolgálat cifra nyomorúság, |
| Valamit Márs ígér, az merő bolondság, |
| Füst és múló árnyék és végre koldússág. |
|
| Ha Károly császárnak ezen épülete |
| Nem volna, mi lenne vén vitéz élete? |
| Rongyos szűr vagy kankó volna öltözete, |
| Talán a ganajon volna végezete. |
|
| Áldás hát s dicsőség néki s leányának: |
| Ennek, hogy jó zsoldot fizet a csonkáknak, |
| Annak, hogy hajlékot csinált katonáknak, |
| Kik érte s királyi nemért harcolának. |
|
|
