|
| Hallatik mindenütt fegyvernek csörgése, |
| Százezer gyilkosnak mezőn van gyűlése, |
| Ezeknek ölésért vagyon fizetése, |
| Iszonyú azoknak vágása, lövése. |
|
| Dörgő mennyköveket kezekben hordoznak, |
| Népet, városokat, falukat feldúlnak, |
| Mezőt, erdőt, marhát egyaránt prédálnak, |
| Pusztúlást, jajt, sírást magok után hagynak, |
|
| Éhség és a szükség vagyon ahol járnak, |
| Nyomorúság, ínség, ahová megszállnak, |
| Jaj ott minden rendnek, leginkább gazdának, |
| Ki eleget nem ád általmenő hadnak. |
|
| Oly sebes járások, mintha repülnének, |
| Mert dicsőség szárnyán leginkább vitetnek, |
| Fejedelmi ügyért, királyért, ütköznek, |
| Törvény alatt lévén mindent véghezvisznek. |
|
| Igaz, megérdemlik zöld koszorújokat, |
| Mellyel ékesítik vágott homlokokat, |
| Mert sok fáradsággal nyerik ők azokat, |
| Véres verítékkel szedik jutalmokat. |
|
| Nem kérdezem tehát a vitézlő rendet, |
| Mi gyönyörűséggel ölnek sok ezreket, |
| Földi bálványokat a Fejedelmeket |
| Kérdem, mért emésztnek ártatlan népeket? |
|
| Ó kevély hódítók! Országok nagyjai! |
| Tőletek gyújtattak háború fáklyái, |
| Melytől leomlottak városok bástyái, |
| Boldog s szegényeknek itt amott házai. |
|
| Nerot egész világ éktelen csodának |
| Híja, hogy tüzet vet római falaknak, |
| Vajjon hát títeket már minek mondjanak, |
| Kik tüzet hánytatok egész fél világnak? |
|
| Ha tovább is marad ezen kívánságtok, |
| Nem szűnik, nem alszik illyetén hagymáztok, |
| Földnek lakosait ölni akarjátok, |
| S fogyatni, törűlni; töltsétek bosszútok! |
|
| De fegyverkezéstől, kérlek, megszűnjetek, |
| Inkább földieknek maszlagot hintsetek, |
| Mérget, dögleletes magot termesszetek, |
| Nem vassal, szebb móddal népet veszejtsetek. |
|
| Mikor már puszta lesz embertől országtok, |
| Fenevadak lakóhelye lesz várostok, |
| Az élők elmúlnak, ti uralkodjatok |
| Holtakon, barmokon. Ez lesz királyságtok! |
|
| Ha bátor vérontás hazának jót szerzett, |
| Azáltal jobb sorsban királytól tétetett, |
| Nézze meg ellenben, mi áron vétetett, |
| Egy kis jó bizonnyal drágán fizettetett. |
|
| Sokezer fegyveres; színe országoknak, |
| Szeretett szülése sok édesanyáknak, |
| Egyetlen reménye régi nemes ágnak, |
| Halomban tétetnek, feltámadást várnak. |
|
| A haza tartomány, melyen Márs cirkázott, |
| Most egy, most más félnek szerencsét labdázott, |
| Föld népe, ki egynek, most másnak adózott, |
| A mező, kin sokszor mindkét fél csatázott, |
|
| Odavan, elromlott, szegényült és puszta, |
| Igaz keresményét fegyveres kihúzta, |
| Házát, kerítésit, álgyú öszvezúzta, |
| Nincs kenyere immár, mindenét feldúlta. |
|
| Halljátok, királyok, népek óhajtásit, |
| Szívetekre vévén árvák jajgatásit, |
| Nem kívánják ezek fegyver diadalmit, |
| Békességet kérnek, nem népek verésit. |
|
| Tartoztok is ezzel, ez kötelességtek, |
| Nem azért adattak alátok a népek, |
| Hogy azt mészárszékre, mint tartja kedvetek, |
| Küldvén, levágatván, ti dicsekedjetek. |
|
| Terézia! Lajos! kiknek szelídségét |
| A világ csodálja, s tudja kegyességét, |
| Hagyd, lássák nemzetek kötéstek szentségét, |
| Szerezzétek hamar kívánt békességét. |
|
| Szelídebb tudomány, amint kezdettétek, |
| Szelídebb erkölcsre tanítsa népetek, |
| Vérontásra indúlt szívét elvegyétek, |
| Csendesség-szerető polgárt teremtsetek. |
|
| A katona menjen lakta országában, |
| Térjen nyertes zászló kedves hazájában, |
| Dicsőség jelei Jánus templomában |
| Függjenek páncélok, sisakok sorjában. |
|
| Kerekes puskátok menjen a bástyára, |
| Lakatot tegyetek a kisebb lyukára, |
| Ne süljön soha is embernek kárára, |
| Süllyedjen, ne másszon idegen határra. |
|
| Eresszétek haza a szegény foglyokat, |
| Hagyd, ölelhessék meg kedves rokonokat, |
| Sírással egyesűlt örömmel házokat, |
| Hagyd, lássák elhagyott atyjokat s anyjokat. |
|
| Fél ugyan a világ, s gondolja, rabságot |
| Hoz kötéstek reá, vagy szomorúságot: |
| Ti pedig adjatok kívánt boldogságot, |
| Örökösítsétek e nagy barátságot. |
|
|
