| Licine! hajódat ne ereszd a mélyre, |
| Közel se vezessed a partnak szélére, |
| Ott a széltől hamar elragadtathatol, |
| Itt a kősziklától öszvezúzathatol. |
|
| Az arany középben vagyon a boldogság, |
| Jobban élünk ebben, gondos a méltóság, |
| A szalmás alházban találsz nyugodalmat, |
| De fényes udvarban lelsz csak aggodalmat. |
|
| Magas tölgyeket vér felhőkben rejtett tűz, |
| Ment attól alacsony völgyben terebély fűz, |
| Nagyra emelkedett fenyőt tör forgószél, |
| De attól hajlongó gyenge nádszál nem fél. |
|
| A jó s gonosz sorsra jól elkészült ember |
| Meg nem ijed, bátor habozzon a tenger. |
| Nem puffad a jóban, de bízik gonoszban, |
| Tudván, hogy sokáig nem marad egy nyomban. |
|
| Mert egy Isten adja a nyarat s a telet, |
| Szomorú dér után eljő a kikelet. |
| Szoros szerencsédben mutass bátor szívet, |
| Változó ügyedben el ne ejtsd kedvedet. |
|
| És vigyázz, ha igen jól folynak dolgaid, |
| S szerencse szelével telnek vitorláid: |
| Szedd öszve, ne engedd sebesen ragadni, |
| Könnyebb gyengén úszó hajót kormányozni. |
|
|
