| A bölcsesség oly szép, hogy minden kívánja, |
| De ennek csak kevés igaz tanítványa, |
| Mire vetemedhet ember tudománya, |
| Mivel hibás legjobb elme találmánya. |
|
| Belső ösztönéből indul, iparkodik, |
| Nap, hold, csillagokon, egen álmélkodik |
| Föld színén tekereg, bé is kéredzkedik, |
| Tengerbe bémegyen, poklon iszonyodik, |
|
| Égi csattanásnak villámját csodálja, |
| Természet erejét mindenben vizsgálja, |
| Sokezer dolognak okát nem találja, |
| Elméjének vagyon ezer akadálya. |
|
| Világ állapotján s rendén vizsgálódik, |
| Érteni, megfogni kívánván aggódik, |
| Tűz, föld, levegő, ég, vízen akadozik, |
| Rejtezett okokkal szűntelen birkózik. |
|
| Magában tér, kisebb világ épületét, |
| Az embert, és ennek csodálatos testét, |
| Vizsgálja mind külső, mind belső tetemét, |
| Percét, ízét, vérét, de leginkább lelkét. |
|
| Melyen elmélkedik, meg nem esmérheti, |
| Homályából senki ki nem vezetheti, |
| Magától pediglen éppen nem értheti, |
| Mint vak tapogatva járván bú emészti. |
|
| Csúszó-mászó, járó, repdeső állatok, |
| Ezek is előtte elzárott lakatok, |
| Vagynak ilyen módon mindenütt csak gáncsok, |
| De ember magának mégis legfőbb titok. |
|
| Boldog! ki esméri tehetetlenségét, |
| Határozni tudja büszkés eszességét, |
| Látván elméjének ilyen kisdedségét, |
| Nagyra nem terjeszti csonka mesterségét. |
|
| Csalatkozott ember mely kevésre mehet, |
| Bizony nem adhatunk világosabb jelet, |
| Ím jelen dolgokról csak keveset érthet, |
| A múltat nem tudja, ami lesz rejtetett. |
|
| Hát mely homály vagyon a nagy tudományban, |
| Istenhez, s lélekhez tartozó dolgokban! |
| Mennyi különbözés vallás formáiban, |
| És ahhoz tartozó külső szolgálatban! |
|
| Indulj meg Pekingtől, menj szinte Rómáig, |
| Nagy Bairtól eredj, juss egész Prágáig, |
| Evezz tengereken Lisbontól Dantzkáig, |
| Linztől a Dunán le Sándor oszlopáig. |
|
| Akármely nemzetnek nézzük is vallását, |
| Tapasztalni fogjuk gyakor változását, |
| Szégyen, mire vitte sok nép gyalázatját, |
| Ki csufosan tette lelki áldozatját. |
|
| Volt olyan vaksága emberi elmének, |
| A krokodilust is tartották Istennek, |
| Mi több fokhagymának oltárt emeltenek, |
| Ily gyengeségekkel ám dicsekedhetnek. |
|
| Természet rendének setét homályában, |
| Eredvén az ember mély vizsgálásában, |
| Sokezer esztendőt tölte tanulásban, |
| Nem sokat ment elöl mégis munkájában, |
|
| Most is csak azt tudják, mit halandó tudhat, |
| Hogy fő bölcsességre senki fel nem juthat, |
| Kevés amit ember elméje megfoghat, |
| Több az, amelyeknek végére nem járhat. |
|
| Ha volt is, ki szárnyon feljebb emelkedett, |
| Többi társainál több talentomot vett, |
| Az is félve csak oda mehetett, |
| Honnan a kétsége könnyebben térhetett. |
|
| Határozott eszét némelyik csigázta, |
| S az elrejtett dolgot addiglan vizsgálta, |
| Míglen kevélységét Isten megbosszúlta, |
| S vakmerőségének jutalmát megadta. |
|
| Arisztotelésznek testét örvény lepte, |
| Mikor dagadását tengernek szemlélte, |
| Pliniust Etnának tüze emésztette, |
| Mikor a kemence száját nézegette. |
|
| Szerencsés Salamon, kit a főbb Okosság, |
| Vezérlett vallani, hogy minden csak hívság, |
| Boldog véle együtt, kit még a romlottság |
| Nem bír, s nem emelget a kevély tanultság. |
|
| Boldog hétszer, mondom, ki tud elégedni |
| Menny ajándékával, s nem megy temjénezni |
| Felpuffadt eszének, vagy tud kéteskedni, |
| S elrejtett dolgokra nem mer ereszkedni. |
|
| Kevély a tudomány, az embert ragadja, |
| Ki poharából itt, azt megtántorítja, |
| Mi tanulásunknak légyen tehát módja, |
| Kinek-kinek illik, légyen arra gondja. |
|
| Csak annyit hörpentsünk édes poharából, |
| Kitől jobbak leszünk, s éltünk nem rosszabbúl. |
| Nem áll az okosság disputációból, |
| Mást kell megtanulni filozófiából. |
|
| Isten úgy akarta, hogy ember dolgozna, |
| Cselekedne inkább, mintsem gondolkozna, |
| Mennyei dolgokat se igen vizsgálna, |
| Földi lévén földi tudományt tanulna. |
|
| Nem tudományt adta célul az embernek, |
| Ada más jobb véget kötelességének, |
| Mint határa vagyon romlandó éltének, |
| Úgy bizonyos célja vagyon elméjének. |
|
| Elég nagy tudomány, ha jól tudunk élni, |
| Ha a jó erkölcsben tudunk elöl menni, |
| Hibás vétkeinket meg tudjuk esmérni, |
| Másoknak is vétkét meg tudjuk feddeni. |
|
| Arra halandónak szükség iparkodni, |
| Miképp rossz vágyódást lehessen fojtani, |
| Harag irígységet hogy kell hárítani, |
| A szép egyességet mint kell megtartani. |
|
| Jöjj el fő Bölcsesség! esmértesd magadat, |
| Taníts, hogy esmérjem én mennen magamat, |
| Tenéked áldozni innen-túl munkámat, |
| Vesd le fátyolodat, vond le homályomat, |
|
| Epikur, Seneca, Plátó tudománya, |
| Wolff, Argens, Malebranche, Newton találmánya |
| Nem segít, mert hibás ezek takarmánya, |
| Te légy, fő Bölcsesség! én elmém kormánya. |
|
|
