| Föld! kinek határát az Isten őrzötte, |
| Hogy háború lángja csak nem is érhette, |
| Békességben a sok veszelyt távul nézte |
| Szabadság, áldomás, bőség ékesíte. |
|
| Föld! kit a jó Isten minden változástól, |
| Megmentett fegyveres kéznek rontásától, |
| Ki nyertes tábornak nem félsz haragjától, |
| Sem erőszakosnak rád rohanásától. |
|
| Mondd meg, édes Hazám! Istennek kegyelmét, |
| Isméred-e vajon különös szerelmét, |
| Látván sok népeknek szörnyű veszedelmét, |
| Egyéb országoknak sűrűn vett sérelmét. |
|
| De miért kérdezlek? ám látod miképpen |
| Népek a népekre toldulnak szüntelen, |
| A tábor tábort űz hegyeken völgyeken, |
| Mint árvíz, úgy szakad erő erő ellen. |
|
| Lásd meg, ím a mezőn, melyen sok keresztet |
| Rakott szántóvető, most temet testeket, |
| Réten, kin takartak volt sűrű rendeket, |
| Most gödörben hánynak felpuffadt dögöket. |
|
| Vad vagy, ha mindezek szemedben nem tűnnek, |
| A sok jajgatások, melyet eresztenek, |
| Elrabolt városok, felprédált vidékek, |
| Könnyeket, zokogást, szánást nem préselnek. |
|
| Vedd észre sorsodat, szemlélvén ügyöket, |
| Boldog csendességben te mívelsz földeket, |
| És danolva kapálsz sok fürtös töveket, |
| Nyájas mulatsággal szedsz szép gyümölcsöket. |
|
| Nem félsz, hogy fegyveres házadból kizárjon, |
| Kertedbe béhágván marhástul elhajtson, |
| Eltakart keresményt boltodból kihozzon, |
| Prédáló portázó jól meg is botozzon. |
|
| Vagy hogy elpusztulván elhagyjad házadat, |
| Már öregségében idősebb társadat, |
| Kedves gyermekidet; és rokonságidat, |
| S házról házra vigyed üres tarisznyádat. |
|
| Mely nagy dicséretet kell adnod Istennek, |
| Ki kezétől mentett fene fegyveresnek, |
| Hétszáz holdnapja múlt, hogy az ellenségnek |
| Tábora nem érte határit földednek. |
|
| Nincs buzgó sziveknek oly ájtatossága, |
| Nincs szelid lelkeknek oly nagy buzgósága, |
| Kit nem érdemelne az Isten jósága, |
| Nagy ezen vett jókért lelkünk adóssága. |
|
| Ily jódat esmérvén adj hálát az Úrnak, |
| Szánakodjál sorsán felebarátodnak, |
| Szíved égbe emeld, keresztyén világnak |
| Mennyből kérj oly jókat, mint vagyon magadnak. |
|
| Meg ne szűnjön nyelved zengeni éneket, |
| Hálaadó szívből mondj víg dicséretet, |
| Emelvén felfelé nem véres kezedet, |
| Engeszteld, mint lehet, a te Istenedet. |
|
| Mondd: Uram! ne keverj mérget poharadban, |
| Népekre ne ontsad azt bosszúságodban, |
| Ítéletet reánk ne tégy haragodban, |
| Ez álnok világot ne veszejtsd bosszúdban. |
|
| Hogyha csapásiddal mutatod hatalmad, |
| Bosszúságodban is ne muljon irgalmad, |
| Eléggé tündöklött már véres pallosod, |
| Ne terjedjen, kérünk, vasvessződ s csapásod. |
|
| Haragodtól ugyan pokol és menny reszket, |
| De bűnöst, ki megtér, soha el nem veszted, |
| Ez reménység szívben vigasztalást ejtett, |
| Mivel kegyelmedet gyakran ismérteted. |
|
| Parancsolj tehát már véres pallosodnak, |
| Hüvelyébe térjen, mondd a királyoknak, |
| Hamar békességet népeknek adjanak, |
| Hálaadó szívvel elődbe álljanak. |
|
| Néked pedig, Hazám! kinek határában |
| Boldogság, és bőség virágzik javában, |
| Tovább is, kívánom, Isten hatalmában, |
| Részesülj, örvendezz, maradj áldásában. |
|
|
