| Nagy Isten! Miképpen végeztél felőlünk? |
| Hogy kívánsz mindenkor tiszteltetni tőlünk? |
| Add ki akaratod teremtéseidnek, |
| Ne nézd tévelygésit ily sok népeidnek. |
| Egyik nyugotra fut, hogy majd ott talál fel, |
| Másik tanácskozik érted napkelettel. |
| Ez éjszakra kiált: amaz délre szalad, |
| Nagy világod érted széjjel ekként fárad. |
| Kedvedet keresné közöttünk minden nép |
| A lélek mível így: ez az isteni kép. |
| E nagy élő világ, amiolta látszik, |
| Minden részeiből istene kitetszik. |
| Eztet tiszteli csak a föld kereksége, |
| Kinek mérhetetlen titkába mélysége |
| Mindenkor csak egy vólt nagy természetibe |
| Nem változik soha cselekedetibe. |
| Örök tetszésének magyarázója lett |
| A földön tévelygő nagy emberi nemzet. |
| Istenét a lélek látni jól akarta, |
| Mely miatt világunk magát annyit marta. |
| Kain áldozott vólt először Ábellel, |
| Kik frigyet akartak kötni istenekkel. |
| Ez bárány vérivel kiált az egekre, |
| Más gyümölcsöt hány az óltári tüzekre. |
| A két testvér ezen egymás ellen kelvén |
| Kain Ábel öccsét vérébe kevervén |
| Gyilkossá lesz önként az igaz istenért, |
| Kit áldozatjával engedelemre kért. |
| Így mondják ezt köztünk a nagy történetek, |
| Beszélhetünk véle a keresztyéneknek. |
| Ekképpen a világ vérrel kezdette el |
| Azt érteni, kit még nem ismért lélekkel. |
| Az első emberek véres áldozatjok |
| Meghagyták utánnok, szenyvedt is magzatjok. |
| Őket a nagyvilág továbbá követte, |
| Mely örök urát jól még meg sem érthette. |
| Az emberi nemzet magátul áldozván, |
| Fegyvert fog istenét sokként magyarázván. |
| Egyik, én értem csak, ugy mond, az egeket |
| Kimagyarázhatom a végezéseket. |
| Másik ellent szökik s eztet hazudtolja, |
| Áldozat tételét mérgesen vádolja. |
| Ki-ki tüzesedik, a buzgóság hevűl, |
| Fegyver, mely bizonyit s vérünk a földön hűl. |
| Pogány mint keresztyén egymás közt csatázott |
| – Istenünk nevéért, ki ellen hibázott. |
| A francia haza többek közt magába |
| Nagyon háborodott tévedvén dolgába. |
| Párisra még ma is kicsoda nézhetne, |
| Hogy veszedelmére sírva ne könyvezne? |
| Mely benne régenten Istenünk nevébe |
| Keresztyénségünket keverte vérébe? |
| Két ellenkező hit indult harcolásra, |
| A világ hű atyját hívta e vívásra. |
| Az erősb részekről mindenfelé dúltak, |
| Férfiak, asszonyok fegyverek közt fúltak. |
| Páris utcáiba* öldöklést, jajgatást, |
| Sok keserves nyögést, fuldokló kiáltást, |
| Ide s tova futva hallott ki-ki széjjel, |
| Mely romlást okozott egy veszélyes éjjel. |
| Édesanyja előtt a gyermek vérébe |
| Által verettetvén nyögős bölcsőjében. |
| Öszveölelkezve az asszony férjével, |
| Sok nemes ifiu kedves jegyesével |
| Rettegéssel fúltak kiomlott vérekbe, |
| Jajgatva pihegvén itt-ott fegyverekbe. |
| A felgyult dühösség emészteni nem szűnt, |
| Isten nevébe ölt, nem ismérhetett bűnt. |
| Mint égő tűz, széjjel olyan harsogással |
| Bolygott ordítozva fegyvervillogással. |
| A vérpatakokat ekként árasztotta |
| Keresztyénségünket ölvén pusztította. |
| A kisdedek testek kövekhez verettek, |
| Hol már atyjok, anyjok vérekbe hevertek. |
| Pusztulás, kiáltás iszonyú lármával, |
| Szaladás, kergetés a nép halálával |
| Töltötték Párisnak temető utcáit, |
| Piros színre festvén szomorú falait, |
| Amely igaz Isten nevébe egyik rész |
| Öldöklött, a többi ugyanezért elvész. |
| Egyik úgy sohajtoz: uram, érted halok. |
| Másik ismét kiált: Istenért bosszulok. |
| Az öldöklő fegyvert buzgóság vezette, |
| Mely a természetet ekkor felejtette. |
| Így vérezte magát istene nevébe |
| Az emberi nemzet sokszor fegyverébe. |
| Nagy károkat tehet a vakult buzgóság |
| Hol jó cselekedet lehet sok gonoszság. |
| Ő pusztított régen az Új Világban is |
| Fegyverével vesztvén ennek sok népét is. |
| Mikor spanyol tűzzel Amerikát dulta |
| S az irgalmas Istent fel tűzbe mutatta. |
| Eképpen a világ buzogván megtévedt, |
| Természetünk ellen erőszakokat tett, |
| Minek előtte még meghatározhatja, |
| Hogy mi az Istennek titkos akaratja. |
| Fegyverrel áldozik annak, ki teremtett, |
| Nagy buzgóságába ekként tévelyedett. |
| Mindenütt majd más-más urat magyarázunk, |
| Moha mindnyájan egy Istenre vigyázunk. |
| Az egek titkain való vetélkedés |
| Teremtőnk tetszésén tett sok kérdezkedés |
| Emberi nemünket véribe keverte, |
| A széles világot fegyverével verte. |
| Halandó sorsunkban széjjel tétovázván, |
| Tiszteljük Istenünk egymástól irtózván. |
| A testvér testvérjét utálatban vészi, |
| Az atya gyermekét veszélynek kitészi, |
| Isten nevéért a buzgóság felgyúl, |
| Mely annak szentsége ellen mindent feldúl. |
| Homályosult lelkünk a földnek porábul |
| Nem tudhat meg mindent isteni titkából. |
| Irgalmas urunkat nevéért bosszuljuk, |
| Ember teremtésit prédába felduljuk. |
| A természet, melynek józan érzései |
| Igaz Istenünknek bölcs rendelései, |
| Maga ellen fordult egy oly Teremtőért, |
| Ki nem szenvedheti az érte ontott vért. |
| Szerencsétlen ember, ki csak okoskodol, |
| S gondolataidba szüntelen hánkódol, |
| Tudjad, hogy az elme megtévelyedhetik |
| S okoskodásoddal elhitettethetik. |
| Világunk mélyébe alásüllyed lelked, |
| De fed a természet s elveszted Istened. |
| Mély okoskodásod több-több semmiségre |
| Vezeti életed kétségeskedésre. |
| Légy józan erkölcsü, emberséggel érezz |
| Élj jól, s mint a vadak, másokat ne vérezz. |
| Gondolkozzál léted belső törvényére, |
| Vigyázzál lelkednek igaz ösvényére. |
| Ezek felsőbb részek halandó sorsunkba, |
| Ezentul háboru minden világunkba. |
|
