| Pásztor, kinek fonyod szirmos ostorodat? |
| Vedd elő telekes téli bocskorodat, |
| | Más szelek fújnak most, lemosták nevünket, |
| | Feltúrták, elhányták kevés mindenünket. |
|
| Se nyájunk, se erdőnk, ahol legeltessünk. |
| Nincs gúnyónk, hajlékunk ahol telelhessünk. |
| | Eltiltotta a Pán, Pán kivetkőztetett, |
| | A vak szerencsének balszárnyára vetett. |
|
| Hallottam, nem hittem, vajon ki hihette, |
| Aki reménységét váltig le nem tette? |
| | Szaporodik csudám, szaporodik gondom, |
| | Nem tudom, vétek-e, nem-e, ha kimondom: |
| | Pán haragja vége, fogyta életemnek. |
|
| Lézzegünk, bujdosunk, se szelünk, se partunk, |
| Azt sem tudjuk: mihez, azt sem: merre tartsunk. |
| | Ily keserves ügyünk bár özönt fakasszon, |
| | Bár tengert árasszon, nincsen benne haszon. |
|
| Már azt is elhiszem: szántó vizen arat, |
| Bárány farkast kerget, a nyúl ver agarat, |
| | A tél rózsákat hoz, a nyár kemény jeget, |
| | A mord éjszaki szél izzasztó meleget. |
|
| | Métely juhnak, dér virágnak, |
| | Horog halnak, tőr madárnak, |
| | Darázs méhnek, aszal rétnek: |
| | Pán haragja vége, fogyta életemnek. |
|
| Pásztorok esetin sírtak kis virágok, |
| Búsultak, fonnyadtak szép zöldellő ágok, |
| | Egymásra borulván sírtak a napaeák, |
| | Fákkal élő-haló dryades szűz nimfák. |
|
| Magos sugár fáknak lecsüggött tetejek, |
| S mint tőlök kitellett, szomorkodott fejek, |
| | Nevezetes vizek fenekig apadtak, |
| | Erdő, mező, berek, fű, fa elhervadtak. |
|
| Daphnis megint kővé válna ha most élne, |
| Élő pásztorokkal ő meg nem cserélne, |
| | Sebesedne szíve erdők pusztulásin, |
| | Legelő hegyeknek szörnyű változásin. |
| | Pán haragja vége fogyta életemnek. |
|
| Pán alatt (úgy hallik) nem szolgált az idő, |
| Gyümölcstelen, meddő vala az esztendő. |
| | A gazdák is vallják: vékonyan maradtak, |
| | Többet vetettek be, hogysem learattak. |
|
| A Pán botja alatt a nyáj hullott, veszett, |
| Rosszul bírta magát, egyvelesleg esett, |
| | Sok eltévelyedett, ó be keserves kár, |
| | Ó be gonosz idők! de nincs haszna immár. |
|
| A hegyek szentségi tőlünk elköltöztek, |
| Szomorú arcával tőlünk bucsut vettek. |
| | Elkölt hírek, nevek, fényes böcsületek, |
| | Számakra elrendelt régi tiszteletek. |
| | Pán haragja vége-fogyta életemnek. |
|
| Tarka hírrel jöttem, a Pánt eltemették, |
| Az új Pánt víg szóval székébe ültették, |
| | Kulcsos városokban már fennyen hirlelik, |
| | A folyó posták is pofássan kürtelik. |
|
| Fele neve Pius, felét elragadta, |
| Ki nagy szél fújt akkor, fülem nem hallhatta, |
| | Pánnak termett, mondják, égig magasztalják. |
| | Hogy onnan adatott, mindnyájan azt vallják. |
|
| Okos, igaz, bátor, nyája megőrzője, |
| Ellenkezőinek erős ellenzője, |
| | Farkas gyapjat nem rúg ő pálcája alatt, |
| | Ment lészen mellette öreg s apró falat. |
|
| Nyáját és pásztorit előkeresteti, |
| Tátva hagyott aklát megint betéteti, |
| | Tágas legelőhelyt ád a juhászoknak, |
| | Jussát, igazságát megszerzi azoknak. |
|
| Feltámad meginten a pásztorok napja, |
| Ami dicső névnek elborult csillagja, |
| | Fogyott seregének kiterül zászlója, |
| | Napkeletrül nyugtig forog lobogója. |
|
| Érzi már az erdő, kifakad zöldsége, |
| Felvont sátorinak színlik ékessége, |
| | Futnak a patakok, csörögnek, vidulnak, |
| | Hegy, völgy, sziget, liget szépen megújulnak. |
|
| | Thymfű juhnak, nap virágnak, |
| | Friss víz halnak, társ madárnak, |
| | Fű-kert méhnek, eső rétnek: |
| | A kegyes és jó Pán élte életemnek. |
|
| Éljen, vigasztaljon a Pán mindnyájunkat, |
| Gyöjtse, szaporítsa elosztott nyájunkat. |
|
| Én már hitten hiszem, megváltja sorsomat, |
| Azért végig fonyom szirmos ostoromat. |
|
|
