A Bucsecs.

Szorosan véve a törcsvári szoros vidékéhez számitják a Bucsecset is, mely innen, és csakis innen megmászható; azok között, kiknek e munkát útmutatóúl irám, lehetnek szenvedélyes havasmászók is, kik nem riadnak vissza a fáradságtól, mit egy havasnak megmászása igényel; kik, hogy e havas nagyszerüségével s az annak tetejéről feltáruló nagyszerű kilátással megismerkedhessenek, túlteszik magokat az ilyszerű kirándulásoknak sok élvet nyujtó fáradalmainak. Azért kötelességemnek ismerem az itt útazók figyelmét a Bucsecs nagyszerű szépségeire felhivni, s ezen kiránduláshoz némi útmutatást adni.

Törcsváron mérsékelt áron lehet hegyi lovakat bérleni, és oly útmutatót találni, ki ama havasra elkalauzolja az útast, élelmi szerekkel azonban jó lesz Brassóban magát ellátni, mert itt nem igen lehet kapni, vagy ha kapni is, az ember nagyon borsosan fizeti; az élelmi szerből jól fel pakolni ajánlom, mert a havas légköre és a testmozgás nagy étvágyfokozók szoktak lenni. Útunk a Törcsvár pataka jobbparti mellékvölgyén a már fennebb emlitett Simon pataka völgyén délkelet irányban halad, hol a már szintén emlitett savanyúvizforrás s a Kalugerin nevü csinos barlang érdemli meg a megtekintést.*Mely ily nevét onnan nyerte, hogy az első ide települőknek papul szolgáló Kaluger (szerzetes) e barlangban lakott, s ott tartott isteni tiszteletet. Ezen minden lépten festőileg szép pontokat mutató völgyön fölmenve a 3800 láb magasságban fekvő Plaju-lui-om őrhelyhez, s onnan már fenyvesnőtte meredek hegyoldalon vonúl fel a nyájak nyomdoka verte ösvény a 4338 láb magasságban fekvő Cutzan őrhelyhez, hol régebb veszteglő intézet volt a Dunafejedelemségekből bejövő nyájak számára. Ezen őrhely fekvése gyönyörű, innen már közelről, megdöbbentő nagyszerűségében szemlélhetjük a havast. Szemben a Bucsecs égig magasuló sziklafala a Kolziu-Gauri, és az Obersi-la-om függélyesen lemetszett nyugati oldala, alant a Simon völgyéig nyúló Keczunului-Frink, vagyis azon roppant sziklarepedés, honnan a Simonpatak messze elhallatszó zuhatagokban zobog le. Odább délnyugatra a Spentekatura és Pojána Zapuluj nevü sziklacsúcsok félelmes hátteréül tünnek fel az emlitém hegyrepedésnek. E kopár sziklákhoz, e nagyszerű környezetű hegyrepedéshez regéket köt a pásztor népek élénk képzelő tehetsége. Ott, hol most ezen tenyészet nélküli kopár szirthegyek tornyosulnak, szép gyep és juhnyájak kedvelte izletes havasi fű tenyészett; az ott lévő esztenákról (pásztorlak) száz meg száz lóháttal hozták le a zsiros turót; de a fösvény pásztorok egykor azon vétkes ötletre jöttek, hogy a bárányokat válasszák el anyjuktól, miáltal kétszer annyi tejet fognak nyerni, s ezt végre is hajtva, a bárányokat a Spentekaturára, a juhokat az Obersiére terelték. A két csúcsot egy hegynyak köté egybe, ide állottak a szivtelen pásztorok, hogy a juhok és bárányok összefutását megakadályozzák. Az anyjuktól elszakitott báránykák szivreható bégetése nem hatotta meg a haszonlesőket, de meghallgatá azt az igazságos Isten, s a gyenge báránykákat medve erőssé tette, kik szivtelen kinzóik lábai közé rohanva, azokkal együtt a mélységbe ugráltak, mit látva a juhok, szintén kicsinyeik után rohantak a mélységbe; a megharagudott Isten pedig kopárrá tette a hegyeket, hol azóta fű és gyep nem tenyészik.

Másik, e sziklaormokhoz kötött szép rege sokban hasonlit Wieland Hyon-Horni Oberonjához s ez a következő. Az Obersie tetőn a rosnyói juhok legeltek, a falu hannja (birája) azt vette észre, hogy daczára a jó, zsiros legelőnek, hol más falu juhai meghiznak, a rosnyói nyájak soványan maradnak. Ennek okát kikémlelendő, a csobán (pásztor) után leskelődött, s bámulva látta, hogy ez tilinkóját elővéve, oly szépen tilinkózik, hogy a juhok a legelést elhagyva, forogni, tánczolni kezdenek s addig tánczolnak, mig kimerülten összeesnek. A hann a boszorkányi bűvöletet űző pásztort befogatta, a tanács törvényt látva, halálra itélte, s már a nép összecsődült a kivégeztetést nézni, a csobán az akasztófa alatt volt, midőn azon utolsó kérést intézi a végrehajtó biróhoz, hogy utoljára még tilinkózhasson egy búcsúdalt az életnek. Ez megadatván, elővette bűvös hangszerét; de alig fújt belé, hogy a hóhér a hannal s a többiek is páronként rémitő tánczot vittek végbe, az elitélt pedig folytonosan tilinkózva, kisétált közülök, s a hegyek közé irányzá lépteit; de mivel tilinkója a sziklákat itt is tánczra ragadta, azok maguk közé fogták, hol ő is kővé változott, s most is mutatnak a Bucsecs ormán egy Morár nevű (ez volt a csobán neve) szoboridomu sziklát, mely a kövesült csobánból alakult volna.

Cutzánról a Perou-kreczuluj patak medrén – hol pestis korában a juhok veszteglőt tartottak – átmenve csakhamar kiér az útas a fenyves regióból s a Grohotis kopár szikláin emelkedik fel, az 5400 láb magasságban fekvő Strungához, hol kereszt jelöli az Erdély és Oláhország közti határszélt. És e kereszt nemcsak két ország közt alkot határvonalt, hanem válvonalat képez a tenyészet országában is, mert mig az erdélyi oldalon csak kopár sziklák félelmes tömege s a sziklaomladványok megdöbbentő zűrje tünik fel a tenyészetnek minden nyoma nékül, addig a túl oldalon szép fű nőtte, termékeny fennsík terül el, melynek déli szögletében egy tiz öl magas sziklafal alól kristályvizű források buzognak fel, melyeknek az oláhok illemtelen nevet adtak, pedig e források áldásthozók, azoknak cseppjei termékenyitik a fenlapályt; a pásztorok és nyájak itt enyhitik szomjukat, ezen felül sehol sem lévén több forrás, a fáradt útas, ki azoknak édes morajánál letelepűlve költi el ebédjét, tudja mily áldása s mily adománya az a jótékony természetnek. Délirányú negyedóra távolra egy szép fegyves erdő szegélyezte völgybe száll le az ösvény, ez a Jalomicza kies völgye, hol festői pásztorlakok vannak a zugó folyam termékenyitette partokon. E völgy szikla-kebelben záródik, mely fölé kicsipkézett, csúcsban végződő roppant sziklaszál tornyosúl; ennek félelmes tetőcsúcsára egy szerzetes életveszélylyel helyezte fel a keresztyénség jelvényét: a keresztet, s azért e szirt és a közeli vidék is Cocorá-nak hivatik. Ezzel szemben van egy sziklaoldalban tátongó barlang, melynek két öl magas száda még most is meglevő védfallal van elzárva, mert régi harczias időkben a Törcsvár környéki és a Jalomicza völgyének lakosai e barlangba huzódtak az ellenség elől, mely távolsága de megközelithetlensége és védfala miatt még megtámadtatás esetében is biztos és bevehetetlen menhelyűl szolgált. Az utódok ezen őseiknek biztonságot nyujtó barlang iránt kegyelettel viseltettek; e kegyelet alapján keletkezett a barlangban egy kápolna és kaluger kolostor az úgynevezett Szkil-la-Jalomicza*A 6 öl hosszú kis templomot vagy 80 évvel ezelőtt Karacsán herczeg épitette, s az és a kolostor számára alapitványokat tett.. A védfalon át, mely most szél, vihar és medvék ellen védi a szerzeteseket, keskeny kis kapu vezet a barlang tágas előtermébe*Mely 164 lépés hosszú, 30 lépés széles levén, oly nagy, hogy 2000 ember könnyen letelepedhetik ott., hol egy szerény kis fakápolna emelkedik, körülte a kalugerek kis házikói; a barlangon kis csermely nyargal át, mely a templom közelében a földben tünik el, s csak alább a barlangnyilat alján tör ismét elő, s szép zuhatagban zobog alá, az ott dörgésszerű zajjal lerohanó Jalomiczába. Ezen itt ima és henyélésben élő szerzetesek*A szent Basilicus-kaluger rendből. a právoda-völgyi sinai kolostorból valók, melynek ez fiókkolostorát képezi, s honnan szokott gyóntatóatya is időnkint ide feljárni, s bár távol vannak az emberektől, kopár, tenyészet nélküli sziklák közé temetve, még sem élnek nagy szegénységben, mert az útasoktól is szoktak ajándékot kapni; de e mellett a Bucsecsen levő 16 esztena mindig ellátja tejjel, turóval, mert gondoskodnak a szent atyák, hogy a nép higyje, miszerint nyájaik csak úgy szaporodnak, s úgy lesznek mételymentesek, s medvéktől biztonságban, ha a kolostor templomában imádkoznak és miséznek érettük; e mellett szent Péter: a barlangkápolna védszentjének napján nagy búcsúk szoktak itt tartatni, midőn a havas lakók nagy tömegekben gyűlnek ide, s itten nemcsak több napig elhuzódó nagy traktákkal egybekötött vigságot csapnak, hanem annyi turót s más élelmi czikkeket hoznak, hogy a szerzetesek azzal a barlangnak élés kamráúl szolgáló kisebb üregeit teletömik, s egész félévig élnek belőle, de erre szükségük is van, mert tél kezdetétől késő tavaszig a nagy hó miatt teljesen el vannak zárva a világtól és az emberektől. Ezen előbarlangból régebb egy szük nyilaton át a nagy terjedelmű hátulsó barlangba lehetett jutni, mely nyilatot most az ott kirohanó csermelyke kavicscsa betömött. 1832-ben itt megfordúlt útasok, a nyilatot kiszabaditva behatoltak, s irva hagyták, hogy ott a külsőnél sokkal terjedelmesebb és sokfelé elágazó barlangrészek vannak, melyek nemcsak szép stalaktit ékitményeik miatt feltünők, hanem ott igen sok ős állatcsontok kövületeit találták. A barlang szűk folyosókba vesző fenekéről folytonos zúgás hallatszik, mit alkalmasint a barlangképző csermelynek valamely zuhatagja idéz elő, a nép azt hiszi, hogy a barlang egész a Strungáig nyúlik. Az akkor felszabaditott bejáratot ismét betölté a kavicsot sodró patak, elzárva titokteljes útját a kiváncsiak szemlélete elől. A barlangnyilat előtti 4260 lábnyira fekvő terrasseről gyönyörű áttekintést lehet nyerni a Jalomicza keletre huzódó gyönyörű felső völgyére, melyet a Babile és az Obersie-la-Jalomicza roppant sziklái keretelnek be; csak innen ez emelvényről lehet e csodás sziklanyilatot észrevenni; mert alulról az el van fedve, s az útas azt hinné, hogy a Jalomicza völgye folytatással nem bir, hanem ott a barlang tájatt ugrik ki a sziklák közül. A barlangban való pihenés és étkezés után útra keltünk; az eddiginél is járatlanabb és hajmerésztőbb ösvény balra kanyarodva magas sziklagerinczre vezet, honnan a Tatárvölgy félelmes örvényei felett lehet végig pillantani, melynek félelmes sziklái közt, néhol szikla diadalívek alatt a Jalomicza nyargal végig; ösvényünk a Kokara oromzatán észak-keletre kanyarodik a Vurfu-karaimán nevű sziklahátra, hol alpi rózsák gyönyörű szőnyegétől van szegélyezve a sziklás talaj, egy nagyszerű kert viránya ez, hol a rózsák hófoltok közt vereslenek. Ezen szép sétányon ér az útas a Babile ormára, hol asztalszerű nagy lapos kövek vannak szétszórva, melyekhez a következő regét kötik a pásztorok. A Jalomicza völgyében roszlelkű vén asszony lakott, ki utálta menyét és unokáját, s ezeknek vesztére tört; ugyanis kora tavaszszal kemény parancscsal küldé a Babile tetőre eperért, fenyegetődzvén, hogy a nélkül megtérni ne merjenek. Szegények már soká bolyongtak hóban, zivatarban, végre kimerülten térdre estek, s könyörögtek istenhez, hogy vagy vegye őket magához, vagy mentse meg a könyörtelen asszonytól. Isten meghallgatá az ártatlanúl üldözöttek kérését, a hó olvadni, a hely zöldűlni kezdett, az eper virágzott és ért egyidejüleg, s ők hálát adva, szedték tele edényeiket s ugy tértek haza. Az öreg mérgelődött az elveszetteknek hitt megtértén, s azok eredményes eljárását az ördögnek tulajdonitván, elhatározta abból hasznot húzni, s juhait odahajtva ott legeltetni, hogy a korai fris sajtból sok pénzt szerezhessen. Élelemmel látva el magát s 9 sárikával (guba) felöltözve el is indult a zöld gyep felé, nagy ügygyel-bajjal felküzdötte magát, már látta zöldelleni a hó között a szép gyepet, midőn az igazságos és gonoszokat büntető isten nagy esőt bocsájtott alá; megázott felső sárikája annyira nehezedett, hogy nem birván, elkellett dobni; igy történt mindenikkel, mig ingre nem maradt; ekkor azonban roppant zivatar és hó jött, s oly hideg, hogy az öreg asszony, sárikái és juhai is elhagytak, s a Babile tetőn most is látható lapos kövekké váltak. Eddig a rege.

Innen még jó darabig kell kopár sziklaoldalon kapaszkodni, mig a Bucsecs legmagasabb csúcsára, az Obersie-la-omra ér az útas. A La-om tetején három bizárr alaku sziklaszál van; egyik emberhez, másik óriási fazékhoz, harmadik leforditott roppant papucshoz hasonlit. Regéje ezen csudás szikláknak az, hogy egy istentelen tolvaj roppant kincset rabolván egybe, azt itt a Bucsecs tetőn akarta elrejteni; de isten tolvajt és kincsét érzéketlen sziklává változtatta, a minő érzéketlen volt ő a kifosztottak és meggyilkolt szerencsétlenek jajveszéklése iránt. A pásztorok most is áskálnak az itt rejleni vélt kincsek után. Ezen főcsúcs La-om (ember) neve az emlitett szoboridomu sziklától származik; e szikla pedig ugy alakult – mond a rege – hogy egy pásztor ide feljövén, nem tudta megtalálni a leverető útat; de midőn ott kétségbeesetten éhségtől kinozva bolyongna, nem imát, hanem isten káromló átkokat hallattak ajkai, nem folytathatta azonban, mert egy hegyrenditő dörgés alatt kővé változott át.

A La-om csúcsán hosszukás fennlapály van, mely kopár nagyszerűségében roppant kőzürjével megdöbbentő hatást gyakorol, s még itt e magasban is, hol csak a vihar szánt s a villám vet mennykő magvakat, feltünik a tenyészet, mert a sziklák rétegei között lichen és mohák közt alpi rózsák viritnak, melyek itt e rideg vadonban sokkal kedvesebbek mint bár hol. A fennsik legmagasabb pontján van a trigonometricus gula, s ettől vagy 100 ölnyire a Bucsecs tava, mely bár jelentőség nélküli nagyság és viztartalomra, de magas fekvésénél fogva mégis nevezetes természeti jelenség. Hogy ezen 7940 l. magas csúcsról minő fölséges kilátás nyilhatik, azt elképzelni az olvasóra bizom, magam sem adhatván hű leirást, mivel a Bucsecs rám nézve elérhetlenné tette magát, mert bár háromszor rándultam Törcsvárra a legderültebb időben, kétszer csak is a Bucsecsre teendő kirándulás czéljából, mindig oly szerencsétlen voltam, hogy a rákövetkezett éjjelen az idő elborult, a Bucsecs ködlepelbe burkolódzva meghiusitá tervemet, s igy ezen rövid tájékozást a Bl. für Geist stb. czimű folyóirat 1842-ik évfolyama 52. számában közlött leirásból kivonatoztam.

Megjegyzem még a Bucsecsről azt is, hogy sokan azt ugyanazonosnak tartják a ptolemaeusi régi földabroszokon Daciában följegyzett Mons Peuce-val*Erdély a rómaiak alatt Vass József 17-ik lap. s jelenlegi nevét is a régi római névből származtatják. Sulzer*Transalp. Dacien. I. 317. azt mondja, hogy a Bucsecs a bizancziak előtt is ismeretes volt és Brassobi havasnak nevezték, azonban ő alkalmasint a Czenkkel téveszti össze, a mely régen a Brassó havas nevet ugyancsak viselte.

Föl kell emlitenem azt is, hogy a Bucsecs fő alkatrésze kárpáti mészkő és eocengyüleg, de ezen uralgó kőzetek közt nagy mennyiségben fordul elő gránit, syenith, gneis, quarz, fehér, veres átmeneti mészkő és mész comenttel kevert breccia*A Bucsecsnek Rosnyó felé nyúló előhegyein porlékony csillámdús homokkő mutatkozik, melyben forogványok (kőgömb) fordulnak elő, ez Törcsvár felé szintén csillám és barna homokkővel érintkezik; de már a törcsvári vár sziklája mészkő, mely a Magurából vékony keskenyen lenyúlik s a Bucsecs eocen-gyüleg tömegébe ékeli be magát, mert a Simonpataka és Mojecs völgyében eocengyüleg jut uralomra s egészen a hatászélig nyúlik, bár párhuzamosan ezzel a túloldali Királykőnek egy keskeny jura-mészkő fekvete Mojecsnél áthat a jobb partra is, mit zöldes csillámpala vált fel, mely a vizválasztót képező Strungáig hat át, úgy hogy a Guczán, Barbulecz, Klobocset, Zsigera és Stenicsora csúcsok mint e kőzetből valók, sőt Meschendorfer a Guczannon tellért képező gránit tömzsöket is fedezett fel, mely a csillámpalába széles széletben ágyalja be magát. A csillámpala egy másik tömege a Fundatai zarándok templomnál kezdődik s 100 lábnyi szélességben mészkő által fedve egészen a jalomiczai szkid kolostorig nyúlik fel, melynek barlangja még mészkőbe mélyül; de ezen felül az eocengyüleg már teljes uralomra jut, s 3–4000 láb magasságú kopasz ormokban tornyosodik fel. Ennek alkatanyagát ős sziklatöredékek, mészkő és syenit darabok alkotják nem kis töredékekben, hanem néhol több száz köbölnyi nagy tömegekben. A Törcsvár túloldalán levő Pestyerénél vereses szinü mészkő fordul elő, ebben öblösül barlangja is. (Lásd bővebben Hauer Geol. Siebenbürgen 175–176.) S ezzel futólag ismertettük nem csak a Bucsecs, hanem Törcsvár vidékének is földtani viszonyait., de főként az eocen-gyüleg képezi e hegycolossnak fő alkatrészét. A ki a Bucsecs nagyon dus havasi florájával meg akar ismerkedni, azt útasitom Dr. Baumgarten érdekes füvészeti munkájára.

Visszaútazást változtatás kedvéért a Cziganyest felé lehet tenni, honnan az út a terjedelmes hegyi térségen, Csobolin át meredek oldalokon le, a Poarta nevű sziklakapun át a hasonnevű patak völgyébe száll, s e kies völgyön vezet vissza Törcsvárhoz.