| A törcsvári szoros és lakói. | TARTALOM | A Bucsecs. |
(Az 1871-ki hivatalos népszámlálás alapján.)
| Község neve | házak | férfi | nő | összesen | római kath. | gör. kath. | gör. keleti | ágost. evang. | helv. hitü | unitárius | izraelita | terület 1600 öles holdakban |
| Törcsvári vám és veszteglő-intézet | 21 | 42 | 60 | 108 | 47 | 8 | 4 | 42 | 7 | – | – | 9212 |
| Fundata | 138 | 298 | 345 | 643 | – | – | 643 | – | – | – | – | 8811240 |
| Magura | 92 | 222 | 240 | 462 | – | – | 462 | – | – | – | – | 83194 |
| Felső-Mojecs | 122 | 255 | 280 | 535 | – | – | 535 | – | – | – | – | 2074882 |
| Alsó-Mojecs | 367 | 702 | 823 | 1525 | 6 | – | 1517 | – | 2 | – | – | 42631415 |
| Pestyere | 119 | 202 | 285 | 538 | – | – | 538 | – | – | – | – | 197545 |
| Poarta | 178 | 342 | 426 | 768 | 27 | – | 741 | – | – | – | – | 150621397 |
| Prediál | 102 | 200 | 233 | 433 | – | 7 | 420 | – | – | – | – | 536 859 |
| Simon | 267 | 604 | 645 | 1249 | – | – | 1249 | – | – | – | – | 2040562 |
| Szirnyea | 153 | 273 | 329 | 602 | – | – | 602 | – | – | – | – | 1737214 |
| Szohodol | 271 | 493 | 517 | 1110 | – | – | 1110 | – | – | – | – | 1662118 |
| Pojana-Meruluj | 321 | 856 | 883 | 1739 | 2 | – | 1737 | – | – | – | – | 10776372 |
| Szunyogszeg | 485 | 996 | 1047 | 2043 | – | – | 2043 | – | – | – | – | 112761383 |
| Ó-Tohán | 494 | 1053 | 1028 | 2081 | 7 | 2058 | 13 | 3 | – | – | – | 4444145 |
| Uj-Tohán | 192 | 408 | 434 | 842 | – | – | 842 | – | – | – | – | 4236 693 |
| Vledény | 341 | 682 | 767 | 1449 | 15 | – | 1412 | – | 22 | – | – | 5086834 |
| Zernyest | 600 | 1291 | 1471 | 2762 | 44 | 2 | 2677 | 28 | 2 | 1 | 8 | 29463357 |
| Összeg: | 4263 | 8970 | 9919 | 18889 | 148 | 2075 | 16551 | 73 | 33 | 1 | 8 | 9674190 |
A törcsvárköri 11 (a táblázatban felül levő) havasi
telepnek e szerint van 9,722 lakosa, a miből csak 133 magyar, a többi mind
oláh. E népesség szomorú műveltségi viszonyait előtünteti az, hogy irni-olvasni
tudó az oláhok közt csak 450, csak olvasni tudó 33 van.
Ezen nép – a mint fennebb kimutattam – régen is jobb sorsban részesült, mint a Törcsvárhoz tartozott magyar faluk, s jelen állapota is sokkal kedvezőbb; mert már is emancipálta magát a brassai szászok nyomása alól, mig a magyar községek inkább mint valaha, ki vannak téve az önkény nyomorgatásainak. Ugyanis, a mint már Hétfalu leirásánál tüzetesen kifejtettem, Törcsvár és tartozandóságai egészen a 17-ik század második szakáig Fehérvármegyéhez tartoztak; de a hogy Brassó Törcsvárát megszerezte, azonnal elkezdette tervét, miért e várra oly igen vágyott: tartozandóságainak Brassó-vidékhez való kebelezését létesiteni; s ekként csatolta a 13 szász községhez, – miből Brassó-vidék állott – a Törcsvárhoz tartozó 27 községet. Ezen a barczasági szász népességet kétszeresen felülmuló néppel könnyű volt elbánni 1848 előtt, midőn ama 40–50 ezernyi nép egyetlen szavazattal sem birt; midőn a közigazgatásnak más ágát az inspectorok mogyorófa pálczájánál nem ismerték. De 1848 ezen szegény népet is fölemelte, s őket – kik addig csak nagy terhet hordoztak, de jogot nem ismertek – szabadokká és egyenjogú polgárokká tette, mit ha függőben tartott is a felszabadulás nagy korszakára következett zsarnokság, de 1861 ujból érvényre emelte. S ez nem csekély aggodalmat okozott a mindenhatóságukat féltő szászoknak másutt is, de főleg a Barczaságon, hol 25,927 szász mellett 77,943 oláh-magyar lakik; tehát az ezek általi majorizálást mesterkélt fogásokkal játszották ki s 1863-ban b. Reichenstein segélyével oda hatottak az udvarnál, hogy a törcsvárköri oláh községeket Fogaras vidékéhez kebeleztessék; minek következtében az udvari korlátnokság 1863-ban 456. sz. alatt rendeletet küld a főkormányszékhez, melyben mondja, hogy Brassó városának mult év april 23–24-én tartott tisztujitása alkalmával tett fölterjesztése következtében, ő cs. k. felsége f. év jan. 20-ról kelt határozványával meghagyni méltóztatott: hogy a törcsvári uradalomhoz tartozó törcsvári községek: Szohodol, Poarta, Predelu, Simon, F. és A.-Mojecs, Fundáta, Szirnea, Pestera és Magura (alosztályaival), valamint Zernyest, Uj- és Ó-Tohán, Vledény és az előbb katonai rendszer alatt állott Szunyogszeg is a közigazgatási felosztás általános megvizsgálásáig, Fogaras vidékéhez kebeleztessenek, minek következtében az odacsatolás siető keresztülvitelét elrendeli*. A mi meg is történt, mert Fogaras vidék akkori főkapitánya 1863. junius elejéről jelenti*, hogy az elrendelt bekebelezés megtörtént; s azóta a fenn elősorolt 17 község Fogaras vidék törcsvári vagy bráni járásaként szerepel. A korlátnokság fennhivatolt rendelete végén emlitést tesz a 10 magyar faluról is, s mondja: kérdésben forgott, hogy a törcsvári uradalomhoz tartozó többi helységek, u. m. Bácsfalu, Türkös, Csernátf., Hosszúf., Tatrang, Pürkerecz, Zajzon, Krizba, Apácza (Ujfaluról hallgat) mely törvényhatósághoz kebeleztessenek? s vajjon F.-Fehérmegye nem lenne-e megszüntetendő? Előbbiekre ama községek meghallgatásával uj véleményes előterjesztés rendeltetik el. A magyar községek megkérdeztetvén, egyhangulag a Háromszékhez való csatolás mellett nyilatkoztak, azt ismételten kérelmezték; de azért még most is Brassó vidékhez tartoznak, s a szászok emelkedésének és érdekeik foganatositásának lábbal tiprott talapzatául szolgálni kényszerittetnek. Pedig e 10 faluból, hozzáadva a szomszédos Bodolát, Nyiént, Márkust és Bodzát, épp oly könnyen lehetett és kellett volna is egy járást kikerekiteni, miként a törcsvárköri helységekkel tették. De most, miután tudjuk ezen Fogaras vidékétől földrajzilag s természeti határvonalak által elkülönitett járás oda csavarásának történetét, s miután annak titkos rugóit megtapintók, tartsunk szemlét a törcsvárköri községeken. Ezeknek a váron alól levő hármáról már fennebb emlitést tettünk s hol fekvésüket megjelöltük; a másik nyolczczal is megismerkedünk, ha útunkat a törcsvári szoroson tovább folytatjuk.
A törcsvári vámon felül jobbpartilag a Simon pataka törtet le; ennek messze felnyuló völgyében és a Törcs-patakának torkolatával egybeeső részén vannak szétszórva a 4-ik telep Simonnak* izléses apró házikói. Simonpatak völgyében savanyuviz buzog fel, mely mindeddig vegyelemezve nem volt. Simonpatakától egy félórát kell haladni a Törcspatak szétszórt házak és malmok által népesitett kies völgyén, midőn egy hegyfokhoz, az ugynevezett Magyar sánczhoz ér az útas, mely a völgy vizét két ágra osztja. A nevezett hegyfok mellett balról lefutó csermelyt Szburcsuárának nevezik, ennek völgyében terülnek el a hasonnevű telepnek házai; mely Alsó-Mojecs egyik alosztályát képezi; a másik jobbról lefutó folyam nem más ugyan mint a Törcspatakának folytatása, de azért még is nevet cserél s Mojecs patakává változik át; ennek völgyében és szomszédos hegyein vannak szétszórva az 5-ik és 6-ik telepnek Alsó- és Felső-Mojecsnek házai. A határszél felé menő út nem a völgyön, hanem a Magyar-sáncz hegyfokán emelkedik ki, mindazonáltal egy perczre elhagyjuk ez útat s betérünk a Mojecs-patak völgyébe. E kitérést nem annyira az ott elhelyezkedett falukért mint inkább a két községet elválasztó nagyszerű kapuért tesszük, melyet nem ember, hanem a természet csodásan alkotó keze emelt fel. Alsó-Mojecs felső részénél egyszerre az addig délirányú völgy keletre fordul, és az odáig nyilt völgy egy Khejának nevezett sziklaszorulattá szükül egybe, mely mellett egyfelől mint óriási sziklafal a Kolczu-Mojecs, túlról a kovakőből idomult roppant Gyalu Kremenú emelkedik fel, egyikét alkotva a vadon-szépség és nagyszerűségben felülmulhatlan sziklarepedéseknek, a mely az ilyekben gazdag Erdélyben is ritkitja párját. A negyed órát tartó csodás sziklakapun felül a völgy ujból kitágul s megtartva felvett keleti irányát egészen a Bucsecs aljáig hatol fel; ott vannak a völgyben és a Bucsecs előhegyein több ezer hold kiterjedésű területen szétszórva Felső-Mojecs házai, ezek mindenike, főleg az önállólag elhelyezett távolibb fekvők, egy kis erődöt képeznek, mert itt azon sajátságos és czélszerü épitészeti modor divik, hogy lakház és gazdasági épületek egy négyszöget alkotnak. Ennek egyik oldalát a lakház foglalja el, melynek ablakai szintén az udvarra nyilnak, legfölebb csak kis kitekintők néznek kifelé. A lakházzal rendszerint szemben van a csűr és a pajták, a kettőt kétoldalt rakgerendákból készült magas fal köti egybe, melyek az udvar felé beszökellő fedélzettel levén ellátva, marha-ólul, szekérszinül, aprómarha rekeszül szolgálnak; ezek valamelyikén van a szintén erős szerkezetű kapu, melyet ha bezárnak, az egész egy kis zárt védhelyet alkot, hol a háznép és marhái tolvajok, vadak, sőt apróbb támadások ellen is biztositva vannak. Az ezen épülettest közepén levő udvarok rendszerint ki vannak kövezve és tisztán, csinosan tartva, mert egyáltalában az itteni nép nem oly ronda és lomha mint a vármegyei oláhság szokott lenni; ott van az udorba és padlásokra felrakva kevés gabonája és kukoriczája*, s pár hóra való takarmány, mert a nagyobb készletet künn szokták boglyákba összerakva tartani. A házak közt bekeritett kertekben, erdők közti irtványokban, meredek oldalakon, magas hegyormokon egy-egy szántóföld, vagy kaszáló tünik fel, a földmívelés erölködésének, a talaj nehézségeivel való küzdelemnek egy-egy tanujele, s valóban ezen nehéz munkával foglalkozó nép nagyon megszolgálja élelmét és silány keresetét.
Most már ezen kis kitérés után visszafordulunk az elhagytuk határszéli útra, a mely mint emlitők, a Magyarsáncz nevű hegyfokra emelkedik fel. A hogy néhány száz lépést emelkedtünk, a nyugati oldal menedékes hegylejtőjén is feltüntek az ott elhelyezkedett telepek hegyormokra fektetett templomai és szétszórt házikói. Legszélről és legmagasabban a 7-ik telep Magura tünt fel, mely a hasonnevű, Királykővel egybefüggő, s Törcsvárhoz lenyuló kifutványnak éppen csúcsán fekszik ugy, hogy egyik része a hegy Rosnyó felé néző északi oldalára is áthat. Ez egy valódi sasfészek, hová csak hegyi lovak tudnak felkapaszkodni. Odább a Mojecsnél beszakadó balparti Valye Kukale patak fejében egy magas hegyormon ismét templom tünik fel, az a 8-ik telep Koka vagy Pestyere egyháza, a mely bogpontját képezi a hegyen-völgyön szétszórt telepnek, oly bogpontját, mely hetenként legalább egyszer össze szokta isten imádására hozni a havasok szétszórt fiait.
Pestyére oláhul barlangot jelent, s van is ottan egy igen szép barlang, melynek bejárata szűk, de bennebb két nagy teremmé tágul, s sok még most is kellőleg fel nem kutatott folyosókra oszlik; mielőtt a pestyerei egyház épült volna, a környék lakói e barlangba jártak isteni tiszteletre s azért azt most is szent helynek tartják; de hasznositják is, mert esős időben és télben is oda szokták nyájaikat beterelni, s az oly nagy fészer, hogy több ezer juh találhat ott elhelyezkedést.
Még hátra van három telep, ezek közül Pojana-Meruluj a Királykő kifutványain, Szirnyea a baloldali Strimba pataka mellett és Fundata, mely jobb oldalon a határszél közeli hegyek tömkelegébe, a Gredistye (hegy) háta mögé rejtőzködött el.
De a mint hegyfokunkon emelkedünk, a hegyeket élénkitő telepeken kivül feltünnek a két oldali havasok is, melyeket eddig előtolakodó előhegyei rejtének el, most azonban ismét előtérbe lépnek, eddig ismeretlen oldaluknak szépségeit tárva fel, mert a Bucsecs nyugati, a Királykő keleti oldalának roppant sziklafalait bámultatják, melyek egymással párhuzamosan és versenyezve húzódnak el a törcsvári szoros egész hosszában; mintha nagyszerűség és szépségre egymással versenyeznének, mintha a parányi embert fölhívnák, itélőbiróul az elsőbbség pályabére kiszolgáltatására; az itéletkimondás bajos feladat, de elvégre is kénytelen a Királykőt koszorú nélkül hagyva, azt a Bucsecsnek nyujtani, mert ez ugy magasság mint alakszépségre nézve határozott előnyben van ama felett. De a táj nagyszerűségéhez, mely a szépészt elragadja, elbüvöli, csakhamar hozájárul az emlékek varázsa is, mely a hazafit hatja meg, mert a hegyél tetőcsúcsán csakhamar eléri az ugynevezett Magyar-sánczokat, melyektől e hegy nevét kapta. E sánczok egész szélességében átszelik a hegyélt s belső (Törcsvár felé) ormukon hatalmas töltések, mellvédek és ágyú-telephelyek húzódnak el. A védművek ily elhelyezése valamint a név is határozottan mutatják, hogy azok a hazát védték a külről támadó ellenség ellen, s igy e tudat tiszteltté kell hogy azokat tegye a honfi előtt. Hogy mikor, mely háború alkalmával készültek, nem lehet tudni; de arról, hogy egy még fennebb fekvő ilyszerű és szerkezetű másik külső sánczot és töltést Török sáncznak neveznek, azon következtetést lehet vonni, hogy azok a török háborúk alkalmával készültek; igen valószinű, hogy ezen sánczoknál vívta 1690-ben Tököli előhada augusztus 15-én kétszeres győzelmét, s alkalmasint ezen sánczok azok, honnan a szabadság nagy és dicsőült hőse 20-án elindult a Királykőn való merész leereszkedésével Zernyestnél nagyszerű győzelmét kivívni. Ha ez igy van, akkor e sánczok nemcsak a hazát védték, hanem a legdicsőbb honmentőnek merész vállalatához kiindulási pontul szolgáltak, s igy azok még tiszteltebbek, még becsültebbekké lesznek a hazafi előtt. E bérczen vérengző csatákat vívott nemzetünk 1788-ban is az itt beütést kisérlett törökökkel*. A régi dicsőségről regélő védtöltéseket 1849-ben felujitották honvédeink, s a törcsvár-szorosi védcsapat előörsei itt őrködtek a haza biztonsága felett, s hogy ekkor a régi dicsőséget ujjal nem tetézték, csak annak tudható fel, hogy a rosz útakon kimerült muszkák addig halaszták a támadást, mig a Tömösnél betörtek hátulról való előnyomulása a Törcsvárnál levő honvédek visszahúzódását idézte elő.
A hegyél, melyen fölemelkedtünk, a sánczokon hátul is folytatódik s Plaja-lung néven egész odáig húzódik, a hol az innen még két órányira levő határszéli hegylánczolattal összefüggésbe jön. E helyet Lacrucsának nevezik, egy dombtetőre helyezett keresztről; ezen keresztékitett domb alatt van egy fiókvámhivatal elhelyezve, ettől 200 lépésnyire van oláh vám, mely már hazánk határán túl fekszik. – A keresztdombról egy elbüvölő visszapillantás nyilik a roppant sziklakeretbe szegett törcsvári szorosra, melynek vár őrizte nyilatán át feltünik a kék lepelt öltött Keresztyénhavas alján a parányinak tetsző rosnyói vár, a Barczaság egyik szöglete és Erdővidék ködborongta tájai; Oláhország felé a kilátást egy a la Crucsánál magasabb másik hegylánczolat zárja le. Ezen a haza felé elragadó kilátást, kifelé pedig kietlen kopár hegyet látattó pont olyan, mintha számitásszerűleg lenne a két oldal ez ellentétessége szembe állitva, hogy a hon határain álló hazafi ne vágyjék eltávozni a hazától, mely oly szépen végződik, a külföldre, mely oly rútul kezdődik.
De ha Oláhország kezdete nem nagyon vonzó kinézéssel bir is, az bennebb, mint mondják, nagyon kiessé válik, mert egy órányira a határszéltől, a Dumbovicza völgye következik, hol a Királykőről lerohanó folyó roppant magas sziklafalak közt halad; egy helyt a Dumbovicza egyik mellékfolyóján a sziklák ívezetet alkotva ugy összehajolnak, hogy néhány gerenda oda helyezése által a legpompásabb hid keletkezik; ez áthidalás régen meg is történt, s az igy keletkezett átjárót Ördög hidjának nevezték; de észak ördögei: a muszkák azt 1849-ben elpusztitották. Ott vannak továbbá egy sziklaoldalba vésett barlang templomok, melyek talán a keresztyénség első korszakából erednek; s ott van a Dumbovicza bal partján emelkedő Oratye nevű sziklaormon egy régi várrom, melyről az a hagyomány, hogy ott a magyar sergek vérengző csatákat vívtak a törökökkel; de mindezeket s sok más ott levő nevezetes és szép pontokat nem tudtam meglátogatni a miatt, hogy a határszélre érve a láthatár elborult, sürű köd borongta körül az egész vidéket s nem sokára sürű, patakokat gyorsan feldagasztó zápor kezdett zuhogni, mi tervelt kirándulásunkat meghiusitá; de azért fölemlitem, hogy az e tájt útazókat figyelmessé tegyem ezen kinálkozó kirándulás élveire. Részemre nem maradt más, mint visszafordulni Törcsvárra, hol a várnagy Ádámi ur szivélyes vendégszeretete alkalmat nyujtott, hogy a vár egykori lovagtermében 5 százados dicsőségnek párnáin szunnyadozzam, álmodozva letünt idők még valósitható nagyságáról.
| A törcsvári szoros és lakói. | TARTALOM | A Bucsecs. |