A Barczaság őstörténete.

A Barczaság elnevezés összfogalmát, törzsnevét képezi az Erdély délkeleti szögletét elfoglaló szép térségnek, tekintet nélkül a később keletkezett politikai felosztásra, ugy hogy Barczaságon lakónak mondja magát nemcsak Brassó vidéke, hanem Felső-Fehérvármegye és Fogaras vidék itt levő részének lakosa is.

A Barczaság, vagy röviden Barcza elnevezés eredetének különböző értelmezése merült fel, s főleg a szász irók többnemű oly erőltetett magyarázatot adnak, mely által annak Burzenland német nevét deriválni, s annak német származását kierőszakolni akarják*Igen sokan Wurztól = gyökértől, a mely Brassó czímerében van, mások festő berénygyökértől, mi a Barczán terem. (Lásd Lazius de Rep. Rom. 929 és Bombardust. )
Tröster Burcz szótól, mi ó-szász nyelven kaput jelent, mivel Oláhországból a szorosokon mint kapun jönnek, Moleri (disert. p 28) és Reicherdorf (p. 574). Buriis vagy Buxis nevű ősgerman néptől (láss erre többet Benkő Milk. II. 117, 216–231. lap), de mind ezek oly etymologiai túlzások, a miknek komoly alapja nincsen.
. – A legrégibb latin elnevezések, melyek alatt a legrégibb okmányban előfordul: Terra Borza*Endre 1211-ki adománylevelében, melylyel a Barczát a német lovagoknak adományozta. Terra Burtza, Terra Burza.

Véleményem szerint ugy német, mint latin nevei nem mások, mint ős magyar nevének, a Barcza vagy Barczaságnak különböző átforditásai és átidomitásai. Ha már most a Barcza és Barczaságnak etymologiai származását kutatjuk, az igen messze elágazó föltevések és sejtelmek terére vezethetne, melyre én rálépni nem akarok. Azonban nekem ugy tetszik, hogy a Barczaság oly fogalom-szó, a melynek jelentését az ujabb nemzedék elfeledte, de a mely talán valamely havas környezte nagy térségnek fogalmát akarja kifejezni.

Erdély ős történelmét oly homály fedi, a melyet a történészek minden erőfeszitései sem tudtak mindeddig felderiteni. Mind az, mit e téren felmutathatnak, csak combinatiókon és föltevéseken alapul. Az itt egymást követett és rövid ideig tanyát ütött népek nem hogy irásbeli okmányokat, de még épitészeti emlékeket is igen kevés számban hagytak hátra; s igy a Barczaság magyarok bejövetelete előtti ős történelmére vonatkozólag szintén nagyon keveset tudunk. Még a római kor is, – mely már a történelmi korszakba illeszthető be, – itt e tájon semmi oly följegyzést vagy bár csak emléktöredéket sem hagyott hátra, a mely annak rómaiak által való birása vagy megszállására útmutatást nyujtana*Philippi hivatkozik ugyan két Zernyestnél talált római sírkőre, és egy 1847-ben Feketehalomnál talált bronz urnára, az Ung. Mag. IV. k. 214-ik lapján a brassói szász gymnasium régiségtárában levő két oly tégla – állitólag Zernyestnél talált római tégla – iratik le, a melyeken a Legio XIII gemina bélyege lett volna látható. Azonban ezek ma sehol se lévén, nagyon probmatikusok, valamint azon vélemény is meg van már napjainkban czáfolva, hogy a rómaiak Colonia Zerma nevű telephelye Zernyestnél feküdt volna, mit ugy sem támogatott semmi rommaradvány, s igy legfelebb abból lehet következtetnünk, hogy a rómaiak előtt a Barczaság még se volt egészen ismeretlen, hogy némely régi mappákon feltaláljuk a tömösi szorost Saltus Themis és a törcsvárit Saltus Stenae néven, valamint a kettő közt fekvő Bucsecset Mons Peuce néven; arra azonban, hogy az ó-sáncz-szorost római sánczoknak is neveznék – miként Philippi véli – sehol semmi emlékére nem akadhattam., pedig alig lehet föltenni, hogy a rómaiak, kik a komollói, bereczki (Háromszéken) és veczeli (Baróthnál) castrumok bizonyitásai szerint Háromszéket megszállva tartották, a szomszédos Barczaságra ki ne terjesztették volna figyelmüket, s az onnan Maesia felé nyiló négy határszéli szoros felett ne őrködtek volna; ezt annál inkább fel kell tennünk, mert – a mint már e munka III. kötetében ki volt mutatva, – az innen nem nagyon messze eső ojtozi szoroson hadútjok vonult ki, s annak fedezesére Komolló és Bereczknél hatalmas castrumaik állottak. – Kellett bizonynyal a Barczaságon is az ős Dacia e vég- és hadászatilag is fontos pontján őrhelyeiknek lenni; de az idő romboló hatalma azokat ma már nyomtalanúl eltüntette, s mindaddig bizonytalanságban hagy azok felől, mig az anyaföld a mult titkainak és kételyeinek földeritésére valamely keblében rejtegetett emlékkincset vagy feliratot föl nem tár.

A hun és avar kor szintén nyomtalanul vonult át e vidéken, bár a tömösi szoros torkolatjánál van – egy később ismertetendő – óriási földtöltés, a melyet én hajlandó vagyok avar műnek tartani, határozottan azonban azt sem lehet állitani; Földvár (Marienburg) nevét is valamely avar ring vagy karingó földerődtől származtatják; mi szintén csak föltevés. Nem ily nyomtalan azonban a magyarok megjelenését követett, s nevezetesen a Szent-István alatti szervezkedésre következő korszak; e korból sincsenek ugyan okmányi adataink, s a szász irók szeretik is a Barczaságot ugy tüntetni fel, mint lakatlan puszta vidéket, melyet legelőbb a német lovagok népesitének be és kezdének művelni; azonban alig lehet elhinni, hogy Erdélynek e legszebb és legtermékenyebb tere négy századon át kikerülte volna Tuhutum honfoglaló utódainak figyelmét. Kétségtelenül birtokba volt az véve. A szász irók a német lovagok iránti túlbuzgóságukban messze elvetették a sulykot; leginkább abból tünik az ki, hogy épen az 1211-ki adománylevélben, a melylyel Endre király a Barczaság egy részét a német lovagoknak adományozta*Lásd ez adománylevelet Fejér Cod. Dipl. III. 1, 106, 118., világos kifejezése van annak, hogy e vidék a kunok beütései által néptelenittetett meg; de hogy néptelenittethessék valamely vidék, szükséges, hogy az népesitve volt legyen. Különben is alig tehető fel, hogy az a vidék a német lovagok bejöttekor egészen lakatlan lett volna, mert az okmányban előforduló „deserta et inhabitata” kifejezés gyér népességet jelent, s hogy a lovagok betelepültekor laktak itt székelyek, az kitetszik Vilmos erdélyi püspök 1213-ki okmányából*Lásd Szeredai Ser. Eppis. Trans. 6. l. Fehér Codex dipl. III. 1, 145., melyben a lovagoknak átengedett dézmára nézve kikötötte, hogy az ott lakó székelyek a dézmát ezután is az erdélyi püspöknek fizessék. Lakták tehát a Barczát a lovagok odatelepülte előtt és településükkor is székelyek, s minden arra mutat, hogy e helyet, mely több századon át azután is a Székelyföldhöz tartozott*Egészen a mohácsi vészig, sőt szorosan véve Báthori István koráig, a mint alább ki fogom mutatni., első magyar királyaink idejében székely gyarmatok szállták meg. Vonatkozást is találunk erre a csiki krónikában, hol az mondatik*Lásd Ns. Székely nemz. const. 288 s köv. l., hogy (szent) László király 1077–1095 táján Törcs várát és vidékét a csiki Sándor Istvánnak adományozta. Sándor István vagy már várat talált ottan, vagy épitett oda, hogy a kunok beütései ellen a határvonalt odatelepitett székelyeivel hatályosabban védhesse. Az ellenség, melynek feltartóztatására a székelyek idetelepittettek, csakhamar megjelent s ostrom alá vette Törcs-várát, melyet Sándor István embereivel elszántan védett, s midőn a hős vezér elesett, akkor neje Erzsébet vette át a parancsnokságot, s a várba tolakodó ellenség közül sajátkezüleg ötöt sujtott le, mignem a hatodiknak nyilvesszeje átszegé hős amazoni szivét; de ekkor is volt, ki a székelyek zászlaját felragadja, mert a hős apának és anyának méltó fia folytatta a küzdelmet tovább, mignem ő is elhulott a honvédelem ez elszánt harczában.

A csíki krónika nem mondja ugyan, hogy mi volt sorsa az ily bámulatos hősiességgel védelmezett várnak, csak sejtetni engedi, hogy az bevétetett és leromboltatott, mert alább vonatkozás van rá, hogy Törcsvárát Sándor István utódja Rakné János épittette fel ujból.

A csíki krónika hitelességét némely irók szeretik kétségbevonni, de mióta Szabó Károly, pragmatikus történészünk, történeti értékét kétségen kivül helyezte, fontosságot tulajdonithatunk annak, annyival inkább, mert a Barczára vonatkozó adatait a legbiztosabb kútfők, az ezredévekkel daczoló emléképületek kőbetüi támogatják, a melyek ritkán szoktak csalni.

A hogy a magyar birodalmat Szent-István a keresztyénség alapján consolidálta, s a magyart európai néppé átváltoztatta, azonnal elkezdődött nemzetünk küzdelme kelet pogány népeivel, s fájdalom, e harcz első sorban vallás miatt meghasonlott véreink közt egymás ellen vívatott. Nem emlitve itt az ős hithez ragaszkodó székelyek hosszas időn át folytatott konok ellentállását, mindjárt felmerültek a kun és besenyő fajrokonok támadásai és beütései. Szent István, ugy látszik, hogy ez összeütközést előre látván, gondoskodott arról, hogy keleti határaink fedezve legyenek; ezen ötletből a keleti határszélen csakhamar egy várlánczolat keletkezett, a melynek romjai még ma is felismerhetők, s melyek közül a Szentlélekire (Háromszéken) vonatkozólag okmányi adataink is vannak.

Lehetetlen, hogy az eszélyes első király és utódai figyelmét a határszéli vidék hadászatilag e legfontosabb pontja, a négy szorosa miatt beütéseknek nagyon kitett Barczaság kikerülte volna, s hogy fedezetéről és biztositásáról ne gondoskodtak volna. A szász irók e vidék régi dicsőségét a német lovagokon akarván kezdeni, a Barczaság minden várromjáról erőlködnek kimutatni, hogy azok a német lovagok épitkezésének maradványai, azonban e föltevések és állitásoknak mindjárt első sorban ellentmond az, hogy a német lovagoknak meg volt tiltva kővárak épitése, s mihelyt engedélyellenesen ilyeket épiteni megkisérték, azonnal ki is üzettek; s különben is rövidebb ideig lakták e földet, hogysem nagyszerű várakat idejük lett volna emelni*Mert 1222-ig csak favárakat épithettek. 1222-ben Endre király második adománylevelében ugyan megengedte kővárak épitését is; ezt érvényesiteni idejük azonban nem maradt, mert két év mulva kiűzettek.; ellentmondanak azonban a barczasági várak lovagok általi épitésének magok a várromok, melyeknek kőbetüi a lovagok előtti korra viszik vissza a régész figyelmét. E munka folytán, e várromok leirásánál, ezen állitásomat tüzetesebben fogom indokolni. Itt csak azon véleményemnek adok kifejezést, hogy a Barczaságon feltalálható ős várak nevezetesebbjei Szent-István vagy az őt követett Árpád házi első királyaink alatt épültek, s lánczszemeit képezték azon erőd-gyürüzetnek, mely Felcsiktól kezdve Erdély, kültámadásnak leginkább kitett, keleti oldalát és déli szögletét fedezték. – E korból eredettnek hiszem a Czenktetőt koronázó hatalmas Castrum Brassóbiát; Törcs-várát, Feketeholm várát, Höltvén várát és Királykő várát annyival inkább, mert épitészetük mellett azon körülmény is e föltevésre jogosit, hogy a lovagok elüzetése és a szászok betelepedése után is e várak mindig mint királyi várak (castrum regalék) szerepelnek, s egyenesen az erdélyi vajdák alá rendeltetve, ezek által odahelyezett őrizetek által voltak megszállva, a mint azt ama várak leirásánál bővebben indokolni fogom.

De e szétomlott egykori hatalmas erődök romjai mellett van egy másik ritkán csaló jelmutatás is, mely a Barczának a lovagok és szászok előtt való székelyek általi lakását bizonyitja, s ez a barczasági helynevek magyar volta. Hosszabb észlelet alapján jöttem arra, hogy a mi népünknél a helynevek 5–6 századon át sem szoktak változni, találtam én XIV. század kezdetéről való határjárásokat, a melyekben előforduló helyneveket még most is feltaláljuk; legyen elég itt hivatkoznom e munka I-ső kötete 155. lapján érintett határjárásra*Ezen okmány közölve van egész terjedelmében Székely Oklevéltár I. 32. lapján., melynek helyneveit egyről egyig feltalálhatjuk még ma is Zsákod és szomszédságában. E tekintetben annyira conservativ a mi népünk, hogy oly helyeken, hol 3–4 századdal ezelőtt tó vagy erdőség volt, de most már nagyon régóta szántóföldek díszlenek, a régi tavat és erdőt jelölő ős név még most is alkalmaztatik.

Már most, ha a Barczaság helyneveit figyelmesen vizsgáljuk, azt találjuk, hogy ugy a hegyek, folyók, mezők, mint a helységek nagy része is magyar néven fordul elő. Vegyük például a hegyeket. Mindjárt a Bodza-szorosnál, mely maga is tagadhatlanul magyar elnevezés, s melyre a németnek szava sincsen, ott találjuk az e táji havasok királyát a Csukást, a melynek más neve ismeretlen, ott van a Királyhegy, Nagy- és Kis-Tatár, ott a Csihános. Az Ó-sánczot mindkét oldalról övedző havasok és hegységek egytől egyik mind magyar nevüek. Itt csak az Esztere bérczét, Benczét, Arapa Csuklyonját, Csáki bérczit, Ördög bérczit, Vajda havast, Ékoldalát, Volason földjét, Lovak havasát, Babics-ot és Tóth Pált emlitem fel. A Barczát délről övedző havasok is magyar nevüek. Ilyen: Hétfalu felett a Hegyes, Andórbércz, Rencze, Jeremiás és a Nagykőhavas, melynek Pietramaré nevezete csakis e században kezdett divatba jönni; ilyen a Keresztyén havas, melynek Schuler-Gebirg német neve azon ujabb időből származik, midőn azt a szász gymnasium birta; ilyen a Brassó fölötti Czenk, melynek Kapellenberg neve a későbben ott épült kápolnákról ered; ilyen a Brassó feletti Bácsél, melynek ma sincs más neve; a hatalmas Bucsecs, melyre német eredetet ráfogni senki sem akarand; ilyen maga a Királykő, mely régi okmányokban mindig e néven fordul elő, s Königstein neve egészen ujabb keletű átforditás; ilyen Feketehalom, mely hegy és a rajta feküdt vár is a legrégibb okmányokban mindig Feketeholm néven szerepel, s az ujabbkori Zeident, csak az alatta fekvő ily nevű mezővárosról származtatták nem nagyon régen át.

A Barczára nyiló négy határszéli szoros neve tagadhatlanul magyar. A Bodza, Ó-sáncz, Tömör és Törcsvár magyar eredetét senki elvitatni nem fogja, mert a Bodzauer, Tömöscher, Törczburger és Altschanzerpasst, senki egyébnek nem veheti, mint az ős magyar elnevezések szolgai átforditásának.

Igy vagyunk a folyókkal is. A Bodza és minden mellékfolyói (mint a Döblön, Malompataka, Ördögpataka, Egres, Leánymezőpataka, Ladoczpataka stb.) határozottan magyar elnevezést viselnek. Az Ó-sánczból kitörő Tatrang és minden mellékfolyói (mint a Hegyes, Garcsin, Mélypatak, Döjtene, Begyenpatak, Kiság, Nagyág) egyről egyik mind magyar elnevezések; azoknak német neve nincsen is. Ez az eset a Tömös és mellékfolyóival is (mint Pozsárvölgy pataka, Szabonva, Tatrakonya, Várnya, Drága, Posztóvár, Ördögvölgy pataka, Száraz Tömös, Hidlás-völgyevize stb.).

A Brassót átfolyó pataknak a szászoktól soha más nevét nem tudhattam meg, mint: Bach, mig egy vén molnár meg nem mondotta, hogy azt Köszörű pataknak hivják.

A vidék legtekintélyesebb folyója a Barcza is magyar, mert a Burczen annak csak átforditása, a Vidombachot mindenki Tisztaviz néven ismeri, a Homorodnak még mai napság sincsen német neve.

Már most a helységneveket véve, ezek is magyar eredetüek; nem is emlitem itt a magyarok által lakott 10 falunak nevét, hanem csakis a szász helységeket, s ezek közt magát Brassót, a mely régi oklevelekben mindig Brassobia, Brasovia, Brassu, Barassu stb. néven fordul elő, s melynek Corona, s ebből eredő Kronstadt német neve legelőbb 1355-ben keletkezik*Ezelőtti okmányokban sehol e Corona név elő nem fordul. Lásd Benko Milk. II. 219. Marienb. Geog. 330.. Ilyen Földvár, mely minden régi okmányban e néven szerepel. A Marienburg csak sokkal később jön elő*Igy Zsigmond király 1427. máj. 9-én innen adja ki Thoryanasara (Kézdi-Vásárhely) kiváltságlevelét, mely igy van keltezve: „Datum in Fewldwar” stb. Eredetije Kézdi-Vásárhelyt közölve Székely oklevéltár I. 123–124. lap. Egy másik iratába, melyet ez év máj. 9-én irt a német lovagrend nagymestere Ruszdorf Pálhoz szintén Datum in Fewldvárt találjuk, valamint számos más innen kiadott okmánya ilyen keletezéssel van kiadva.. Ilyen Feketeholm néven szerepel*Lásd Zsigmond király 1395-ben kelt adománylevelét, melyben Zernyestet eladományozza, s mely igy van keltezve: Datum in Fekethehovlm közölve Fejér Cod. Dipl. X. 2, 300. István számos e várból kelt adományleveleiben mindig Feketeholm. Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 2, 300, 305, 306 és Sieb. quartals. VIII. 288., a Zeiden ujabb időben jött forgalomba; ilyen Prázsmár*Lásd Zsigmond fennebbi adománylevelét Fejér C. Dipl. X. 2, 300, melyben Til sacerdos de Prásmár jön elő. 1360-ban Teel Prázsmár Péter fiával találkozunk, (lásd Székely oklevéltár 67–68. lap) miből az látszik, hogy Prázsmár család is volt. Prázsmár néven Zápolya 1517-ben kelt rendeletében. Lásd Székely oklevéltár I. 331., Szent-Péter, Volkány, Höltövény, Keresztyénfalva, Rosnyó is; mert a Tartlau, Petersberg, Volkendorf, Neustadt és Rosenau*Ugyan Zsigmond ezen adománylevelében Nikolaus sacerdos de Roznow; ily néven azon engedélyokmányban, melyben Zsigmond király e városnak vásárjogot ad. Rosnyóról adományozza Zsigmond 1427. jul. 2-án Marothi János macsói bánnak Velika városát, ez adománylevél igy van keletezve: „Datum in oppido nostro Rosno vocato.” Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 6, 887–892. lapján., mind csak később keletkeztek, s egyszerű átforditásai a régi ősmagyar neveknek.

A mezőkön levő düllők, rétek és dombozatok csaknem kizárólag mind magyar nevet viselnek. Vegyük ehez azt, hogy a német lovagokat az adományozott területbe beiktató királyi biztos Fekete János és hogy azon 1213-ki okmányt, melyben Vilmos erdélyi püspök a Barcza német lakóinak dézsmáját a lovagoknak adta, Barcza ispán (comes Borczy filius de Bortza) is aláirja. Ez arra mutat, hogy a német lovagok bejöttekor a Barczának oly tekintélyes magyar népessége volt, hogy abból egy királyi biztos és egy ispán is kikerült; sőt még azt is következtethetjük, hogy az itt előjövő Barcza, mint azon népességnek legtekintélyesebb ura, egyszersmind ispánja, tehát politikai főnöke is volt az ott lakó magyar népnek.

Ennyi összevágó adat hangosan bizonyitja, hogy e vidéket a német lovagok és szászok bejötte előtt magyarok és székelyek lakták. Ha a bessenyő és kun beütések részint meggyériték, részint elhúzódásra szoriták is az itt volt magyarságot, sokat koczkáztató feltevés mégis az, hogy a Barczát a német lovagok előtt senki sem lakta volna; hogy e termékeny vidéket mocsárból és vadon erdőségből, a németek emelték ki és hóditották volna meg a földmívelés és polgárosodásnak, mint azt minden német iró elhitetni akarja; pedig ha a történeti pragmatismus szabályai szerint jár el irodalmi működésében, bizonyára maga sem hiszi el azt, mert a fennebb felhozottak mindarról tanúskodnak, hogy a Barczaságot a német lovagok idejötte előtt már jóval birtokába vette, s igy mívelte is a magyar és a székely, s azon körülmény, hogy Endre király az 1211-ki első adománylevelében nem az egész Barczaságot adományozza, hanem annak keleti határául a prázsmári Feketevizet*Mert az oklevélben előforduló Tortilon, nem a Tatrangot teszi, mint vélekednek s mint Szabó Béni is „Az erdélyi szászok” czímű munkája 35. lapján tévesen magyarázza, hanem a Tartlau Bachot, melyet magyarul Feketeviznek neveznek. és Tömösvizét*Valamint a Timis sem Törcs, hanem a Tömös folyót jelöli. E két patak választja el ma is Hétfalu területét a szászok lakta vidéktől. tűzte ki, azt látszik jelölni, hogy a Barczának most is magyarok által lakott legkeletibb részét, épen azért nem adományozta a német lovagoknak, mert azon tájat már akkor is vidéknek megfogyatkozott ős lakói a székelyek (a hétfalusi magyarság eldődei) tartották megszállva.

Ezeknek előrebocsátása után már menjünk át a lovagok és szászok korszakára.