VII. Harasztos, Nagylak és Székely-Földvár környéke.

Roszpatak völgye, Harasztos, alakulása, régibb fekhelye. Pusztatemplom. Az Orbán-kastély romjai. Római út nyomozás. Káptalan. Nagylak, régi birtokosai. A nagylaki gyilkolás és csata. Nagylak régi temploma, harangja. Székely-Földvár, régi harang. Római castrum, fürdő és a római útak összetalálkozási pontja. Oláh és székely népviselet. Veresmart, templáriusok emléke.

A Keresztesmező fölött elterülő Bogáth déli oldalán hegylánczolat nyúlik el; végső kifutványa ez a Székelykő előhegyeinek, mely az Aranyos jobb partja mellett vékony keskenyen nyomul le, azután a Létom pataka völgye és a Maros között elterjeszkedve oly hegy-háromszöget alkot, melynek Maros által mosott keleti alján Kocsárd, Földvár és Veresmart helyezkedett el; déli végcsúcsánál – hol a Létom völgye a Maroséval egybeolvad – fekszik Felvincz, mig a központján levő hegykebelbe Harasztos rejtőzködik.

Ezen rejtett hegykebelből kis csermelyke indul keletnek, szűk völgyének Maros terére nyiló torkolatja éppen Kocsárd alsó végénél van, hol a kártékony patakocska Roszpataknak neveztetik, ellentétben a csak áldást hozó Jópatakkal. De minden roszasága mellett is behatolunk a Roszpatak baljóslatu szűk völgyébe, hol a jobb oldali hegyfokon mindjárt régi épületnyomokat találunk. Mondják a Fennyenforrótól elhuzódott Kocsárd másod fekhelye a Roszpatak völgyében volt, egyháza pedig e hegyfokon feküdt, s valójában ha kissé figyelmesebben vizsgáljuk e nyomokat, ráismerhetünk egy templom alapfalaira. Körülte sirok vannak: mert még azután is, hogy harmadik (jeleni) fekhelyére költözött Kocsárd, lakói kegyeletes szokásból sokáig temetkeztek régi egyházuk körül, miért a helyet még most is Ótemetőnek nevezik. – A templom alatt sirbolt is volt, hová, mint mondják, a Szilágyi ősök temetkeztek, még most is ott van néhány díszes földbe sülyedt kőkoporsó, melyeket ok nélkül emeltettem ki, mivel feliratuk annyira elkopott, hogy abból mit sem tudtam kiokoskodni.

Fennebb hatolva a patak szűk sziklás völgyén egy helyt a völgy mesterséges, s roppant munkát feltételező töltések által van átgátolva, melyek által a patak feldugatván, terjedelmes tó jött létre*Az Orbán család halastavai voltak.. Ezen gátlást több alkalommal szelte át a feldugott viztömeg, mikor árvizként rontott Kocsárdnak, s azt elöntötte, azért nevezték el azt Roszpataknak, s azért hagyták ott völgyületét.

Fél órával fennebb, hol a völgy kétfelé ágazik, találjuk az erdők zöld keretében igen regényesen fekvő Harasztost*Oláhul Harasztost Heraszusz (Felső-Hera)-nak nevezik, mi a Horira emlékeztet. Harasztoson kevés számmal vannak oláhok is, de már ezek nem igen beszélnek másként, mint magyarul, s azért azok keleti vallásu székelyeknek veendők.. Mindazok, kik Aranyosszéknek az 1289. adománylevélben előforduló helységek mi- és hollétét nyomozták, egyértelmüleg azt állitják, hogy az adománylevélben előforduló Hori ugyanazonos Harasztossal, mig ellenben a harasztosi néphagyomány azt tartja, hogy Harasztos két faluból az Aranyos melletti fensík szélén feküdt Bogáthból*A fensíkot, hol ezen – az aranyosszéki adománylevélben is emlitett – falu feküdt, ma is Bogáthnak nevezik, majd alább közelebbről fogunk azzal megismerkedni. és a Roszpatak völgyében alább feküdt Horiból alakult, mindkét falut ellenség dúlta fel, s egy helyre huzódott lakói ugy épiték a mostani Harasztost, mely nevét erdőségeiről, vagyis harasztról nyerte, de a beolvadt Hori emlékét is fentartották, a mennyiben Harasztost régibb okiratokban gyakran találjuk Hori-Harasztos néven, sőt a harasztosiak még ma is igy nevezik. E hagyomány támogatására mutatják most is Harasztoson pár ezer lépéssel alul Hori fekhelyét, igen temploma nyomait, melyet ma is Pusztatemplomnak neveznek, s faltöredékei még most is kivehetők*Ezen templomromról a Roszpatakot „Egyházpataká”-nak is nevezik.. A hagyomány e templom elpusztulását a kuruczvilág idejére teszi, midőn a templomban imádkozó népet az ellenség váratlanul meglepvén leölte, ez okon mutatkozik oly sok embercsont a puszta templom körül.

Ha a nagy valószinüséggel biró fennebbi hagyományt elfogadjuk, akkor azt is meg kell engednünk, hogy a két helység egybeolvadása és igy Harasztos alakulása nagyon régi időkben történhetett, mert 1319-ben Károly király az Ipoch András notájával koronára szállt számos jószágokat, s azok közt a harasztosit is szirmiai gr. Tamásnak (Farkas fia), ki később Erdély vajdájává lett*Ebben nevezettet 1323-ban már mint erdélyi vajdát uj donatióval erősiti meg ugyan Károly király. Ered. okl. a kamarai levélt. Budán, közli Kemény Dipl. Tran. I. 183–188. lap. adományozza és ismét a pápai dézmák regestruma 1332. és 1333. évi rovatában Harasztost Harastus és Hazartus néven*A pápai dézmák reg. 598. lapján: „Paulus sac. de Hazartus solv. 40 den.”, továbbá a 634. lapon: „Paulus sac. de Harastus solv. 40 den.” szintén feltalálhatjuk. A Tamás vajdának adományozott jószágrész lehetett az, melyet később a Várfalvi család birt, ezt Várfalvi Bálinttól kocsárdi Gálfi János vette meg, s 1588-ban Földvári Máté és Andrásnak (kiknek anyjuk Gálfi Ilona volt) adta a fejedelemnek ez év dec. 5-én Fehérvárról kiadott beleegyezésével, még pedig mindkét nemre*Lásd fehérvári kápt. levélt. Lib. Reg. Sig. Báthori II. 187.. Ugyanezen jószág lehetett az, melynek birtokában Bethlen Gábor 1620-ban Kassáról kiadott uj donatiójával harasztosi Litterati Balázst és nejét Földvári Zsófiát megerősiti*Másol. a gub. levélt. Trans. conv. T. VII. 214, 222. közli Kemény App. dipl. Tran. T. XVI. 235. Ezen uj donatio kiterjedt nevezetteknek mohácsi s számos Fehér- s más vármegyéken levő több jószágaikra is.. Ezt birta később a Felvinczi és Orbán család, melynek kezéből a Thoroczkaiak, ezekéről Zeykek kezére ment át. Ezen uri birtok mellett Harasztos többi részét szabad székelyek birták.

Harasztosnak két völgyébe felnyuló két útczája van, egyiken Halom-, másikát Medgyes-útczának nevezik, mindkettő a régi székely nemek emlékét védi, mutatva azt, hogy Aranyosszékre a Halom és Medgyes nemből is települtek. A katholikusok temploma a két völgy közti magaslaton, a reformátusoké alább fekszik, mindkettő ujabb épület*Mert Harasztos az udvari sörfőzdéből támadott tűz által 1815-ben csaknem egészen leégett; elhamvadtak ekkor templomai, elolvadtak harangjai, ugy épültek a korábbi egyházak helyett a most is meglevők.. Harasztos ős lakói mind szabad székelyek és reformátusok voltak, a katholikus hivek azon czigányoktól származnak, kiket Aranyosszék egykori főkirálybirái, a két b. Orbán Elek telepitettek oda. Ők épitették a kath. templomot, s látták el fekvő birtok és adományokkal.

Az Orbán család, mely Aranyosszéknek két főkirálybirát adott, bár udvarhelyszéki Lengyelfalváról ered, de ide kiszármazva több századon át lakta Harasztost*Mely akkor százat haladó szomszéd falukban szétszórt, jobbágy által szolgált uradalom volt.. A családnak oly nagyszerű kastélya volt a falu alsó felén, mely Bombardus szerint (mi alig valószinű) a templariusok Harasztoson volt kolostorából alakult át, s melynek Erdélyben kevés párja volt. Egy 1754-ből keletkező conscriptio van családom birtokában, ebben az akkor még teljes épségben fennállott kastély nemcsak hogy egész részletességgel van leirva, hanem alaprajza is mellékelve van; ebből kiviláglik, hogy az erős védbástyákkal ellátott, sáncz és védfalakkal körülölelt roppant erőd volt, melynek még 12 szakálosa a conscriptio készületekor is megvolt. A hagyomány kiegészitőleg azt mondja, hogy az Orbán kastély folyton őrizettel volt ellátva, s villongós időkben nemcsak Aranyosszék tartotta gyakran ott gyüléseit*Melybe egy nagyon régi, egészen faragott kőből készült templom is be volt foglalva, s mely Bombardus atyában költheté azon hitet, hogy a kastély templarius kolostor volt kezdetlegesen., hanem török-tatár járások alkalmával a vidék népessége is odahuzódott, s a vizzel tölthető sánczokkal körülölelt erődöt a tatárok és törökök több izben ostromolták sikertelenül. Öreg emberek még emlékeznek ezen kastély teljes ép voltára; mondják, hogy az oly fényes volt, melynek messze földön nem volt párja, magas izmos bástyái közt volt a középen egy köridomú roppant torony, hol a lőpor és golyók tartattak, s mely a leirásról itélve, egy zömtorony lehetett. Ezen kastély, mely régészetileg s történelmileg is nevezetes lehetett, az ősi birtokosok kezéből a gr. Thoroczkaiak birtokába ment át zálogczímen, s Thoroczkai Pál a még teljes épségben álló kastély köveit potom árért adta el akkor, midőn a Létom völgyén levezető országútat készitették, mely egészen a szétrombolt kastély köveiből rakatott ki. Most az egykor fényes kastélyból – mely a völgyet egész szélességében betöltötte – csak romok maradtak fenn, de a két öl szélességet meghaladó alapfalak még ily dúlt állapotukban is mutatják a kastélynak régi korban épültét, s roppant erős voltát. Balázs deák Bethlen Gábornak 1628 tájatt rendes portai követe, 1629-n Aranyosszék főkirályb. „harasztosi” előnevet használt, s innen is származott*Lásd Kemény János önéletleirás 124. lap. 1635. aug. 31. Rákóczi Zsigmond Fehérvárról harasztosi Szilágyi Jánost, Kemény János gerendi várának számtartóját nemesitette, czímerül szablyát tartó oroszlánt adván. Lásd másol. gub. levélt. Trans. conv. T. III. 78.. Harasztosi volt Dimien Gáspár Aranyosszéknek 1652 körül szolgált jeles főkirálybirája. Valamint felemlitendő az is, hogy Aranyosszék 1651–1848 közt 52-szer tartotta közgyülését Harasztoson, derékszékei is a 17. század közepén, a mult század utó felében és a jelen század kezdetén is gyakran üléseztek Harasztoson. 1690-ben pedig generalis lustráját tartotta Aranyosszék e faluban. – Ezek után*Mindezeket lásd e kötet előismertetésében „Aranyosszék közgyülései és lustrái” czímű rovatokban; a közgyülések legtöbbnyire az Orbán-kastélyban tartattak. meg kell emlékeznünk még a harasztosi református egyházközség jeles népiskolájáról, melynek igen csinos helyisége özv. Zeyk Józsefné gr. Toroczkai Julia által ajándékozott telekre épült. Az egyházat gazdag adománynyal látta el Tanko János és Ilona leánya, ezen alapból épült iskolaház és tanitói lak, s állittatott be egy a tanitást vezető segédpap. Igy vettetett meg a népnevelés alapja Harasztoson, melynek üdvös eredménye népének értelmiségében már is jótékonyan jelentkezik.

Harasztoson felül a falu felső végétől alig 700 lépésnyire vonul el a Salinaetól (Torda) Maros terére, s onnan Apulumba ment római út az ecclesia erdeje alatt, azután a falu völgyén át a Kada völgyére, onnan a Sára patakán fel a földvári Kövesre, honnan a Szakó völgyébe száll; majd lesz alkalmunk azt a Keresztes mezőn és a Bogáthon is nyomozni, itt csak azt emlitem meg, hogy Harasztostól a később Lőre völgy nevet öltő Szakó völgyén vonult le Földvárhoz, hol a másik Vásárhely felől jövő útvonallal egy állandó tábor fedezete alatt egyesült. A hajdan útjának irányát fogja követni a jövő útja is, mert a kolozsvár-kocsárdi vasút, miután a bogáthi fensíkot átszeli, a harasztosi völgybe tér be, s a Roszpatak völgyén száll le Kocsárdhoz, hol a fehérvár-vásárhelyi vasútvonallal egyesül. A természet a vasút ez irányban való vezetésének nagyon kedvezett, s mintha bölcs előrelátással birt volna, azon hegylánczolatot, mely a harasztosi völgyet a bogáthi fensíktól elkülöniti egy helyt – melyet Sövénykútnak neveznek – oly nyergesedéssel, vagy lelapulással látta el, hol a vasút a Bogáthról minden hegy nélkül szállhat át a Roszpatak völgyébe. A vasút irányát követve Harasztosról mi is visszafordulunk Kocsárdra, s ott léve, ellent tudnánk-e állani, hogy a Maros túlparti magaslatán oly gyönyörüen fekvő Nagy-Lakra át ne tekintsünk? nem! annyival inkább nem, mert onnan egy két tornyú ódon templom oly csábitólag kacsingatott át, hogy a határsértés vétkének ujból kitéve magunkat, átmentünk*Hidason = kompon, mert a Maroson Kutyfalvától egészen Portusig sehol sincsen állandó hid. a Maroson Nagylak látogatására.

Kocsárddal átellenben egy, a tér szinvonala fölé vagy 200 lábnyira magasuló hegyfok emelkedik, festői ellenpárja (pendaut) azon másik alább fekvő ily hegyfoknak, melyen Felső-Ujvár helyezkedett el, sőt a tájalakulás symmetriája oly tökéletes, hogy midőn Felső-Ujvár hegyfoka lefelé van hajlitva, akkor a nagylaki ellentétesen felfelé nyuló kifutványt alkot. Ezen a Marostól körülkanyargott hegyfok nyugati oldalán s részben tetőlapján helyezkedtek el Nagylak (oláhul Noslak) számos udvarházai s regényes fektű házikói, mig keleti túloldalán a Nagylakkal egybeépült Káptalan (oláhul Keptelánu) nevű kis falucska foglalt helyet. A hegyfok végcsúcsán pedig a két tornyával büszkén kiemelkedő nagylaki ref. templom pompálkodik. Mielőtt azonban ezen magához vonzó műemléket vizsgálódásunk tárgyává tennők, lássuk előbb a Nagylak multját felderitő történelmi adatokat.

Nagylak nevével legelőbb 1298-ban találkozunk, mely évben jan. 13-án Mikud bán az erdélyi püspökkel cserét tesz, a Fenes és Gyolo (Gyalu) közti Lóunát (Lona) adva a püspöknek az Aranyos melletti Sz.-Királyért Noyglok (Nagylak), Vjvár (M.-Ujvár), Foludi s a bán más jószágainak egy évi dézmájáért*A csereokmány közölve van Fejér Cod. dipl. VI. 2, 150, és Urkundenbuch zur Gesch. Sieb. I. 204. lapján..

1301-ben Kilian tylegdi esperes és kanonok nagylaki birtokát végrendeletileg a fehérvári káptalannak hagyja*Fejér Cod. dipl. VI. 2, 321. Ezen végrendeletben, melyet Péter püspök állit ki, a véghagyományozott jószág körülhatárolásánál Koppan (Koppánd) káptalani birtoknak lenni mondatik..

1313-ban Egyed (Aegidus) mester (György mester fia) védszentje Sz.-Adalbert közbenjárása következtében való bűnei bocsánatjáért a Maros mellett levő nogloki (nagylaki) birtokát az esztergomi Sz.-Adalbert templomnak hagyja*Végrendelete közölve van Fejér Cod. d. VIII. 1225.. Nem tudhatni, hogy e kegyhagyományt megkapta-e az esztergomi templom, hanem hogy a fehérvári káptalan későn juthatott Kilián nagylaki hagyományához, azt abból látjuk, miszerint csakis 1338-ban statuáltatott abba, akkor is Mikus bán fia Péter ellenmondásával*Szereday ser. Epp. p. 94.. Ezt megelőzőleg 1332-ben Noglok és Nyglok néven önálló egyházközségként látjuk szerepelni*A pápai dézmák regestruma 602. lap 1332. év rov.: „Jacobus sac. de Noglok solv. 50 den.” és a 696. lapon: „Jacobus sac. de Nyglok solv. 20 den.” E két néven még kétszer a 661. és 727. lapon.. 1358-ki és 1411-ki okmányokban Nagylak Lakus néven fordul elő*Az elsőt, melyben Lajos király az erdélyi püspököt Lákus, Nándorlaka, Acintos s más jószágaiba visszahelyezni rendeli. Lásd fejérvári kápt. levélt. cista capit. fasc. I. Nr. 43. A másik, melyben Nádas László erdélyi vajda Szent-Imréről 1411. okt. 17-én Bogáthi István nejét, csúcsi Bakon Margitot a megvásárolt Lakus birtokába beiktatni rendeli. Lásd másolatban gub. levélt. Trans. conv. T. IV. 155.. A káptalani és egyházi birtokok mellett azonban világiak is birtak Nagylakon. 1390-ben ott találjuk Nagylaki Istvánt. (Lásd Kocsárdnál.) 1407-ben Nagylaki Márton leányait*Hederfáji Barlabassi Lénárd erd. vajdának ez évi decz. 28-án kiadott rendelete következtében a kolozsmonostori convent Nagylak és Hari birtokába beiktatja Erdő Miklósnét szentmihályfalvi Zekel János leányát, Baládfi Ferencznét, Nagylaki Márton és Margitot, Nagylaki András leányát, mi következő évben a fehérvári káptalan ellenmondásával megtörtént. Ered. kolozsmon. conv. levélt., másol. gub. levélt. Trans. conv. T. IV. 529. lap, közli Kemény App. dipl. Tran. IV. 200.. 1411. csúcsi Bakon Margit Bogáthi Istvánné veszi meg Nagylakot (Lakust) s iktattatik be Nádas László erd. vajda rendeletére*Lásd a fennebbi jegyzetben.. 1466. Jakab krasznai esperes és Székely Mihály decán a fehérvári káptalan nevében János erd. vajda előtt Tordán panaszt emelnek Nagylaki Márton ellen, ki a káptalan nagylaki jobbágyait a kilenczed fizetéstől elvonja és a Maroson a káptalan helyére malmot épitett*Eredetiben a fehérv. kápt. levélt. cista capit. fasc. 5. Nr. 25, kivonatban közli Szereday Not. cap. Alb. 101. lap.. Ugyanez a Nagylaki Márton következő évben ott van a kolozsvári forradalmi okmányt aláirtak közt*Lásd okl. Not.-Bl. Beil. z. Arch. f. österr. Gesch. 1852, 13. szám., ez büntetve, de ugyanekkor nagylaki Jáksith Demeter jutalmazva volt, kinek Mátyás király a kihalt Weres Istvánnak Erdélyben bárhol található javait adományozza Hamburgból 1482-ben a 11 ezer szűz ünnepe utáni 5-ik napon kiadott adománylevelével*Ezen adománylevél transumptuma közölve van Kemény József Codex transumt. VI. k. 36–37. lap.. Ugyanez évben Mátyás király a Nagylaki Márton kihaltával koronára szállt Nagylakot kövendi Székely Jakabnak s unokatestvéreinek adományozza*A beiktatás szentmihályfalvi Székely Tamásné – korábban Nagylaki Mártonné – és számos leányai ellenmondásával a kolozsmon. conv. által végrehajtatott. Ered. kolozs. conv. levélt., másol gub. levélt. Trans. conv. T. IV. 671.. 1508-ban Nagylak egy részét csávási Erdő Miklós veszi meg More István özvegyétől, Nagylaki Márton unokájától*Bozyni Péter gr. erd. vajda rendeletére a kolozsmon. conv. beiktatja. Lásd gub. levélt. Tr. conv. T. IV. 366. 1514-ben Zápolya János uj donatióval erősiti meg. Ugyanott 572.. 1588. nov. 16-án Báthori Zsigmond Fehérvárról kocsárdi Gálfi Jánosnak adományozza Nagylak, Maros-Ujvár s számos más faluk dézmáját*Fehérvári kápt. Lib. Reg. Sig. Báthori II. 124..

A nagylaki kéttornyos ódon egyház látképe.

A nagylaki kéttornyos ódon egyház látképe.

1578-ban Nagy Menyhárdot*Mikor Nagy Menyhárt leánya Anna, váradi Isák Markonak 200 aranyért zálogba adja nagylaki, hennigfalvi és papfalvi birtokát. Lásd Kemény Józs. Tran. poss. Alsó-Fehérvárm. Henningfalva rovat., 1593-ban pedig Hosszaszói Miklóst találjuk mint nagylaki birtokosokat*Ez évben Báthori Zsigmond az addig a tordai bányához tartozott Ispánlakát adományozza sárdi Gyarmati Györgynek, minek ellene mond nagylaki Hosszaszói Miklós. Lásd Kemény Józs. Trans. poss. Fehérvármegye nagylaki rovat és fisc. levélt. 20 Lib. 2. fund. Reg. Lit. T..

Nagylak egészen 1848-ig magyar falu volt, s nevezetesen igen sok nemesség lakta, de az akkor dúlt polgárháboru ott is véres nyomokat s gyászos emlékeket hagyott; lássuk röviden az itten lefolyt eseményeket.

Czintos tájékán egy 8–10,000 emberből álló oláh tábor tanyázott, mely már addig is fosztás, dúlás és öldöklésben szerzett félelmes hirben állott. Ezen tábor szemmeltartására volt Benő őrnagy csekély számu székely nemzetőrcsapattal Nagylakra kiküldve; mig Kocsárdon Fosztó Károly vezénylete, vagy inkább szervezete alatt 500 aranyosszéki ujoncz nemzetőr volt összevonva. A czintosi tábor megindult; útját lángba borult faluk vésztüzei jelölték. Benő őrnagy kevés erővel levén, Nagylakról visszahuzódott. A hogy elmozdult onnan, a leselkedő 10,000 oláh éj idején megrohanta Nagylakot, s annak magyar lakosságából 90-et irgalmatlanul felkonczolt.

E tájatt Csulak őrnagy 30 aranyosszéki huszárral Gerendről lejött, hogy a Kocsárdon levő 500 nemzetőrt a szintén fenyegetett Gerendre magával vigye, de itt a veszély még fenyegetőbb levén, a nemzetőrség ittmaradását kieszközlék. A gyakorlatlan és fegyvertelen nemzetőrcsapat igy is nem a legbiztosabb állásban volt, szemben a Maros jobb partjára való áttörést is már többször megkisérlett roppant oláh táborral. De nemsokára segélyük érkezett, mert a Kolozsvárról Maros-Vásárhely felé indult 110 Kossuth-huszár és 380 honvéd a 11. zászlóaljból, útjában a nagylaki vérengzésnek hirét vevén, e tájra jött, mert vezéreik, a hős Bethlen Gergely és Bánffy János a gyászhirre azonnal elhatározták a megtámadott testvérek oltalmára sietni, igy érkeztek okt. 23-án Kocsárdra. Az ellennek 10 ezer emberből álló roppant tábora az igen előnyös hadállást nyujtó s a Maroson való átszállást teljesen uralgó Nagylakon helyezkedett el. Bethlen Gergely délután elinditá 110 ujoncz Kossuth-, 30 székely huszár, 380 honvéd és 480 nemzetőrből álló kis hadcsapatját. A hogy a Maroshoz ért, az oláh tábor – hol határőri katonaság is volt – iszonyu orditozást és lövöldözést vitt végbe, de ez nem rettenté vissza huszárainkat, valamint nem állitá meg az áradozó Maros sem, mert a vezér beugratva a zajgó folyamba, utánna ugratott elszánt csapatja is s átusztatva a Marost, az oláhok a helyett, hogy védték volna előnyös hadállásukat, szétfutottak, a 140 huszár aztán közéjök vágott*Mert a gyalogság csak később a kihuzott hidasnak késő átvitele után szállhatott át, mikor neki már nagyon kevés rész juthatott a csatából. Mivel az oláhok a legkisebb ellenállás nélkül szétfutottak, a magyarok közül csak kettő sebesült, nevezetesen Kis Mihály huszár és gr. Toldi Lajos. Lásd e csatát „Nagyenyed és vidékének veszedelme 1848–49-ben”, irta b. Kemény Gábor, 122. és 123. lap, a hol közlött adatokat az ezen csatában résztvettek előbeszélése nyomán nyert értesitésekkel bővitettem.. Bethlen Gergely mint hadisten megelőzve csapatját, rontott a sürü tömegben menekülő ellen közé s csapásai alatt halomra omoltak a védtelenekkel vitézkedő, de a bátrakkal szemben még magukat védni sem merő oláhok*Bethlen Gergely százados e csatában szerzett érdemeiért őrnagygyá mozdittatott elő, s bajtársaival a pesti országgyülés jegyzőkönyvi dicséretében részesült. Lásd „Közlöny” 144. szám.; csapatja nyomban követte, s bár az oláhok a falut felgyujtották, ez nem menté meg őket, mert huszáraink, a kik imént a viz szilajságával mérkőztek, most a lángok közé is betörtek, hol vágták s a lángok közé kergették a rémült ellent; azután a falun áttörve, a mezőkön, hegyeken üzték az eszeveszetten szaladókat, egyes huszár százakat kergetve s levágva azokból annyit, mennyit csak győzött, ugy hogy a faluban 200, a mezőkön 300 oláh hulla boritá a csatatért. Igy lakoltatta a Nemezis azokat, kik ártatlan vérbe márták kezeiket. Azonban Bethlen Gergely e fényes győzelem előnyeit fel tudta használni, mert innen rögtön a Nagy-Enyedet fenyegető 15,000-ből álló csombordi és szent-királyi oláh táborokra tört s azokat is szétugrasztá. Ez alkalommal megmenté Nagy-Enyedet, hogy azután mások által feladatva, áldozatul essék.

A csatatérről – hol a szabadság vivta fényes győzelmét a vadsággal és vandalismussal kezet fogott zsarnokság felett – lépjünk a templomba, mely véleményem szerint szintén egy régibb ily győzelemnek emléképülete, mert e templom Hunyadi János korából származik s igen valószinű azon hagyomány, hogy ez is egyike a szent-imrei török zsákmányból épült emlék-imoláknak.

De én szeretek minden állitást okadatoltan támogatni, miért itt is vizsgálatom tárgyává teszem ezen figyelmet érdemlő egyház műalakjait, mikből minden épitészeti tanulmányokkal foglalkozott előtt ki fog tünni, hogy az épitészeti korszakul felállitott Hunyadi János kora nem önkényes, hanem – magok az épitészeti műidomok által – igazolt feltevés*Bár arra, hogy a szentimrei zsákmányból épült volna, hagyományon kivül más adatot nem találtam..

Az egyhajós egyház 25 lépés hosszu, miből 15 a hajóra, 10 a szentélyre esik. A szentély szélessége 7 lépés, a hajóé csak egygyel több, mi arra mutat, hogy az egyház eredetileg három hajósra volt tervelve, vagy talán ugy is épülve, s csak később lett egyhajósra korlátozva. E feltevést a tornyok elhelyezése is támogatja, mint azt alább fel fogom fejteni. Hogy e szentély s valószinüleg a hajó is eredetileg boltozva volt, azt az egyház szerkezete mellett egy még jelenleg is megmaradt kerekded és makkban végződő gyámkő s külső oldaltámjai is mutatják; de ezen boltozat ma eltünt, valamint a diadalívnek felső záródása is azzal együtt leszedetett, sőt még a szentély-záródás is egyenessé alakittatott át, pedig hogy az eredetileg polygon volt, még most is felismerhető a kivülről mutatkozó alapfalzaton. Ekként egyházunk szégyenletes csonkitáson ment át, mert záródásának ily átalakitása által szentélye megrövidült, mellékhajóinak elmozditása által pedig aránytalanul elkeskenyittetett. De ily elidomtalanitása mellett is találhatunk néhány korjelölőkint fenmaradt műidomot. Ilyen teljes épségben megmaradt fő- és oldalkapuzata, melyek egyaránt csúcsívesek; mindkettőnek tagozatát két mély horony közti henger alkotja, azonban akként szervezve, hogy az árnyhatás emeléseért minden hengertőt két kisebb henger szegélyezi.

E mellett a hoszszentély déli oldalán megmaradt egy régi ablak is (a többi kitágitva alakittatott), mely szintén csúcsíves, díszművezettel, melyet a kettős körív fölé helyezett 3 háromszögnek műértelemmel kivitt combinatiója alkot. Az ablak-béllet tagozatlanul középről ki- és befelé táguló. Mindezek arra mutatnak, hogy egyházunk a gót épitészet egyik bevégzettebb műve volt, miről még határozottabb meggyőződést szerezhetünk, ha az egyháznak nyugatoldali homlokzatát tekintjük, hol a hajó szélességével biró előcsarnok (natrex) mellett kétfelől két díszes torony emelkedik, mely tornyok egész testükkel kiszökellvén, a hajóból egy 14 lépés széles homlokzatot alkotnak, s egyszersmind kétségtelenné teszik azon fennebb már felhozott hitünket, hogy az egyház eredetileg háromhajós volt, sőt a tornyok kiszögellése még szélességi mértékét is adják (3 1/2 lépés) a ma nyomtalanul eltünt mellékhajóknak.

Már szóltam másutt a gót épitészet azon Magyarországon kifejlett provincialismusáról, miszerint főleg az egytornyos, de néha a kéttornyos egyházaknál is a mellékhajók egész a homlokzatig voltak hosszabbitva, itt azonban ezen épitészeti modortól eltérést látunk, a mennyiben egyházunknál a tornyok alsó osztályaiban kis törpe donga-doltozattal ellátott zárt üregek vannak, melyekbe az előcsarnokból lehetett kis törpe ajtókon bejutni. Ez ajtók pedig különbözők, mert mig a baloldaliba átszelt lóherivvel záródó s két emberfővel diszitett ajtó nyilik, akkor a jobboldalival kis csúcsíves ajtón át lehet közlekedni. A világitást mindkét üregnél oldalra helyezett két kis körives ablakocska eszközli. Már most az a kérdés merül fel, hogy mik lehettek ezen gondosan elzárt s tömör boltozattal ellátott üregek? Véleményem az, hogy azokat levéltárul használták.

Ezen alsó osztálynak a torony felső osztályaival semmi egybeköttetésbe nem levén, a tornyok felső részébe a karból nyiló két körives ajtón lehetett feljutni. A tornyok igen kaczéron voltak ékitve, mert midőn szögletei szép faragott kövekbe vannak szegve, akkor felső osztályának csúcsíves ablakai két horony által tagozott bélletük mellett dús alakitású diszművezettel birnak, melyek a kettős lóherív fölötti három és négy levéllel alakulvák, és pedig nagyon kifejlett orridomokkal, mik a késő gót kornak jellegző alakitásához tartoznak. A két torony közt a hajópadlatra néző csúcsmű van, mely lóhernyilat által van könnyitve.

Mindkét tornyot kiterhelő (deszka) tornácz futja körül, melyre az eredeti gúlacsúcs-fedél helyére, 1853-ban alkalmazott, törpe fedélzet van illesztve, mi nem kis mértékben rontja a büszkén fellövellő tornyoknak hatását.

E tornyok épitészeti becsök mellett még másként is érdeket akarnak ébreszteni az ottan található igen nevezetes harang által (a legnagyobb), melyen ezen köriratot találjuk:

„Tekintetes Nemzetes Macskási Mihaliné, Nemzetes Fekete Anna csináltatta Az 1667.”

Oldalán czimer, melyben szarvas tűnik fel. Nevezetes pedig e felirat azért, mert abban az erdélyi résznek legrégibb magyar harangfeliratát találjuk.

Még meg kell emlékeznem az egyházban levő szentségház-fülkéről, mely egyenesen záródik, meg a diadalívhez befalazott több régi sirkőről, melyeknek feliratai olvashatlanná koptak*Azt is mondják, hogy a templom alatt sirbolt van, melynek bejáratát nem találhattam meg., s meg főleg egy a hoszszentély déli oldalához támasztott külső oldaltámról, mely a mellett, hogy a boltozat egykori lételét bizonyitja, egyszersmind nevezetes a rajta levő napóra és évszámért is, mely ez:

Alatta másik kőtáblán:

Alatta másik kőtáblán:

(1559.)

(1559.)

Ez évszám azonban nem a templom épitési korát, hanem vagy annak átidomitását, vagy a napóra készültének idejét jelöli, mert a fennebb körvonalazott műidomok jóval korábbra, a XV. század közepe tájára útalnak.

Az egyházat 180 lépés kerülettel birt köridomú várkastély környezte, melynek még magasan állott falaira öreg emberek jól emlékeznek, most azonban csak alaprakata mutatja egykori lételét.

Im ismerjük már Nagylaknak nevezetes templomát, mely nemcsak hogy mult nagy időkre vezet vissza, hanem egyszersmind azon sejtelmet is kelteti az észlelve vizsgálóban, hogy káptalani egyház volt egykoron; mert tudjuk, hogy régi korban két tornyos egyházat csak káptalannak és apátságnak szabadott épiteni, e feltevést a két torony mellett a levéltárelhelyezésre való toronyalji osztályok, s a Nagylakkal egybeépült falunak Káptalan neve is támogatná. Fennebb azt is láttuk, hogy Nagylak a fehérvári káptalan birtoka volt, és igy nem lehetetlen, hogy ezen káptalan számára Hunyadi János a szentimrei zsákmányból azért épité a könnyen védhető hegyfokra ezen hatalmas várkastélylyal erőditett egyházat, hogy azon esetre, ha Fehérvár az ellenségtől veszélyeztetve lenne, levéltárának becsesebb részével ide huzódhassék a káptalan személyzete. Ezt azonban, miután okmányilag bizonyitani nem tudom, csak mint sejtelmet állitom fel, melyet csakis a hagyománynyal, a két toronynyal és a szomszéd falu Káptalan nevével lehet némileg támogatni.

Most pedig a nagylaki igen nevezetes egyház képét mellékelve, (lásd a 83. lapon) visszatérek a Maros jobb partjára, hol Kocsárdon alól csakhamar Székely-Földvárt (oláhul Folgyiora) találjuk. Földvár Endre király 1291. és I. Károly 1313. adománylevelében is Feuldvár néven fordul elő. 1332-ben pedig Feldvar néven mint önálló egyházközséggel találkozunk*A pápai dézmák regestruma 599. lapján igy: „Fabianus sac. de Feldvar solvit 30 denarios.”. Földvár, miként „Székely” előneve is tanusitja, hajdan egészen székelyek által lakott oly virágzó helység volt, hogy darabig város számban szerepelt*Benkő Józs. Spec. Tran., azonban a szolgaságnak átka itt is megapasztá a székelység számát*Hogy már a 16. században is volt itten jobbágyság, kitetszik abból, hogy 1588-ban Báthori Zsigmond Fehérvárról kocsárdi Gálfi Jánosnak adományozza Aranyosszéken Földvár, Veresmart, továbbá Marosujvár, Nagylak, Szentkirály, Bago, Miklóslaka, Ó-Szilvás és Hadrév dézmáját; dézmát pedig a székelyek nem fizettek, csakis a jobbágyok. Lásd a fehérvári kápt. levélt. Lib. Reg. Sig. Báthori II. 124., mert a földesurak a megalázó jobbágyi helyzetet nem türő székelyeket kitelepitve, helyükbe a szolgaság jármát békésen hordó oláhokat telepitettek*1694-ben a német katonaság elszállásolásáról Bánfi György kormányzóhoz Szilágyi András aranyosszéki fő- és Bakcsi András alkirálybiró aláirása alatt jelentés küldetvén, ebben Földvárról ezt találjuk: nemesek Dániel Péter, Szilágyi András, Pávai Miklós, Zólyomi János, szabad ember 3. – Ezen jelentés megvan eredetiben gyula-fehérvári kápt. levélt. cist. alb. fasc. III. Nr. 50, honnan kiirta Szabó Károly.; mit a hűbériség átka meghagyott, azt Basta, Tiege, s 1848-ban az oláhok mészárolták le, ugy hogy ma alig megyen 80-ra Földvárnak székely lakossága. Ezek reformátusok, s minden csekély voltuk mellett önálló egyházközséget alkotnak egy igen csinos templommal, mely az ősökről régi jobb idők emlékeként maradt a megfogyatkozott utódokra. Az egyházzal régi harangot is örököltek, melyen ezen körirat van:

„In honorem Dei. fudit me Georgius Wierd in Eperies Anno 1642.”

oldalán pedig ezen felirat:

Gen. D. Paul. Nagy de Deva Illustr. Princ.
D. D. Geor. Rakoczi principis Reg. Tran.
supr. peditum praetorian. Capit. Lvgas
et Karanseb. Banvs. Et Anna Ros de
Földvár consors me fieri fecit. Filii Pavlvs,
Thomas Nagy et Elizabet Nagy filia A. D. 1642.

E harang felirata oda útal, hogy Nagy Pál – ki udvari hadak kapitánya, tanácsos*1629-ben Nagy Pál mint udvari hadak kapitánya Bethlen István mellé csatlakozik. 1632-ben, midőn I. Rákóczi György Strassburgot, Gusztáv Adolf követét ünnepélyesen fogadja, Nagy Pál mint az ünnepélyességnél jelen volt tanácsos emlittetik. Lásd Pray Ep. Pro. 430. Sőt 1688-ban is találunk egy udvari tanácsosságban levő Nagy Pált, kit a diploma sürgetése végett küldenek Bécsbe, azonban mivel dersi előnévvel fordul elő, nem lehet biztosan tudni, hogy egy személy-e a korábbival., s mint feliratunk tanusitja, lugosi és karánsebesi bán is volt – Földváron lakott, s mint a hagyomány tartja, kastélya a mostani Löwenthal*B. Kemény-birtok. Löwenthal neje jogán birta. udvar helyén feküdt, melynek granariuma még a régi kastélyból lett ilyenné átalakitva*Földváron 1824-ben a reformátusok részletes zsinatot tartottak. Lásd az erdélyi ref. 1867-ki névkönyve 30. lapján.; de Földvárnak van ennél régibb és érdekesebb műmaradványa is, melynek már is eltünedező nyomait felkeressük a végett, hogy ezredévek történelmének hézagait romok töredékeivel kitölteni igyekezzünk.

Földvár észak-nyugati végénél csekély emelkedéssel biró lapályos hely van, melyet Csetatyénak és várnak neveznek. Ezen követelő nevek bitoroltaknak tetszenek, ha csak a talaj fölszinét kutatjuk, mert ott a már századok óta eke által forgatott földeken épitkezéseknek mi nyomát sem találjuk, hanem ha megtekintjük a barázdákra egybehalmozott azon törmeléket, melyet mint a földművelés akadályait oda félre dobtak, azok figyelmesebb vizsgálatával azonnal oly tégla, fedélcserép, s faragványos kövek töredékeire ismerünk, melyek Róma uralmának távol korszakára útalnak, s ha még tovább kutatva a Löwenthal udvarban innen kiszedett oszloptöredékeket, párkányos kőlapokat, s másfelé is elhordott műtöredékeket megtekintjük*Gr. Kemény József Gerendre két szobornak felső törzsét vitette el, egy emléktábla az erdélyi muzeumba került, ennek domborműve Apollót állitja elő, felirata ez: APOLLINI ATILIVS CEL (CELSIANVS) DEC (decurio) V S L M (Votum solvit lubens Merito) APOLLINI. Ugyan a muzeumban vannak Löwenthal által a földvári lelhelyről beküldött melegvezető csövek, több római érem és fegyvertöredék s két bronz nyilhegy, melyek közül az egyik minden tóll nélkül egyszerüen hegyesen végződik, s mint ilyen a ritkán előfordulók közé tartozik., azonnal meg fogunk győződni, hogy a népnek e most puszta helyhez kötött „vár” elnevezése nem képzeleti, hanem hogy ottan valójában egykoron római állandó tábor feküdt, melynek fürdőhelyiségei a Löwenthal udvarhelyén voltak, hol nagy mennyiségü viz és meleg vezető csöveket találtak, s azok közt óncsöveket is, melyeknek a római fürdőknél való alkalmazása tudtommal az eddigi leleteknél nem, vagy csak ritkán fordult elő.

Kik eddig Erdélyben a római maradványokat nyomozták, mind csak átmenetileg emlitik fel, hogy Székely-Földvárnál római állandó tábor vagy hadi szállás volt*Lásd Erdély a rómaiak alatt. Vass Józs. 1863. 166–144. lap.. Azonban hogy ezen tábornak s valószinüleg a tábor védelme alatt állott telepnek mi volt neve, mi volt hivatása, s miféle hadcsapat tanyázott ottan? mind eddig felfejtve nincsen, s nem is lesz mindaddig, mig rendszeres ásatások, vagy esetlegesség oly bélyegek- vagy feliratokat nem hoznak fölszinre*Bár igen valószinü, hogy azon L V M (Legio V. Macedon.) bélyeggel ellátott Felvinczről az erdélyi muzeumba beadott tégla innen vetődött Felvinczre., melyek a mult titkait felderithetik. Nekem ily rendszeresebb nyomozást tehetni nem volt alkalmam, s igy e kérdések talányát kénytelen vagyok a jövő megfejtésére bizni, hanem egyikre t. i. a vár hivatására, vagy inkább hadászati czéljára nézve mégis némi tájékozást nyujtani reménylek. Ugyanis fennebb két római hadútat nyomoztam: a maros-mentit, melyet e munka IV. és ezen kötetében Mikházától, illetőleg a szováthai sóhegyektől egészen idáig elvezettem, és a Salinae (Torda) felől jövő másikat, melynek vonalát fennebb egész Harasztosig*Ez útvonalt majd alább a Keresztesmező és Torda leirásánál még tüzetesebben fogom ismertetni és nyomozni. elkisértem. A hogy ezen római út a harasztosi völgyet Szakó völgyétől elkülönitő földvári Kövesről és harasztosi Cserétől a Szakó völgyébe leszáll, az mindenütt ezen délkelet irányú völgyön halad, s a harasztos-földvári közlekedő út csaknem mindenütt a római útra van fektetve. A Szakóvölgy alább, hol a Likivölgyével egyesül, névcserét teszen, Lőrevölgy nevet vevén fel. E néven Földvár és Kocsárd közt olvad be a Maros völgyébe. A két patakegybeömlésnél tágabb mérvet öltő völgyben, ott hol most Muzsnai Miklós gyümölcsösse van, a hagyomány ismét egy elpusztult falu fekhelyét keresi, s igy nem lehetetlen, hogy az Aranyosszék adományleveleiben előforduló Zeteteluk, vagy Zekeluk (R. Károly 1313. conform.) e helyen feküdt, a minek a Zakó-völgy hasonlatos elnevezésben némi emlékét kereshetjük, s igy ezen lakatlanul kietlen völgyben Róma nyomdokai mellett Aranyosszék ős történelmének is emléktöredékeivel találkozunk, mi érdekeltségünket csak fokozhatja. Azonban a római út a völgy ezen alsó részét nemsokára elhagyja, s balra kitérve, a földvári szőlők feletti lázra emelkedik fel, honnan a földvári temető délnyugati szögleténél (hol stratumenje nagyon szépen látszik) száll alá a Marostér szinvonalán levő Csetátyéhoz. Ez és a Kocsárd felől jövő másik út itt Földvár mellett egyesült, s várunk az útak ezen összetalálkozási pontjánál annak biztositására épült. Azonban ugy tetszik nekem, hogy ez útvonalok a hadászatilag fontos fekvésű Földvárnál való egyesülésük után ujból elágaztak, mert minden arra mutat, hogy az Apulumba levonuló főútvonal továbbra is megmaradt a Maros jobb partján, s Felvinczen, Enyeden és Tövisen át a Hegyalját érintve*Lásd Erdély a rómaiak alatt 102, 108, 136. lap. ment Apulumba, mig egy másik út, vagy szárnyvonal Földvár tájatt átszállott a Maros balpartjára az ujvári sóaknákhoz, melyeknek a rómaiak általi mívelésére biztos adataink vannak*Lásd ugyanott 141, 144. lap és az erd. muzeumban levő onnan került műtöredékeket..

Ez alkalommal az én kutatásom a Maros völgyén Felvincz tájáig terjedvén csak, itten a már távolról idáig nyomozott római úttól megválunk, s annak tovább való nyomozását más alkalomra, vagy, a mi még óhajtandóbb, szakavatottabbra bizva, Róma multjáról visszatérünk a mi jelenünkre. Mielőtt azonban Földvártól végbucsút vennénk, felemlitem, hogy Aranyosszék 1651-től 1848-ig 8-szor tartotta közgyüléseit Földváron*Lásd e kötet elején az előismertetésben Aranyosszék közgyüléseit.; ezután pedig népészeti ismereteink gyarapitása végett szemügyre veszszük annak lakóit s főleg azoknak igen festői népviseletét.

A ki a mi oláhainkat behatóbban észlelte, különböző vidékeken s e nép különböző viszonyok közt fejlődött jellemét tanulmányozta, az előtt felötlővé lesz, hogy mindenütt, hol az oláhok magyarokkal, de főleg székelyekkel laknak együtt, egy egészen sajátságos és előnyös átalakuláson mentek át; mert az ily oláhok munkásak, szorgalmasak, ebből kifolyólag lakjaik szintén csinosabbak s magok az egyének is mozgékonyabbak, öltözetükben tisztábbak, sőt bátrabbak és harcziasabbak is. Nem akarok én itt lélektani tanulmányokba merülni, nem akarom ezen kedvezőbb jellemalakulásnak indokait tüzetesebben vizsgálni; de mindenesetre erre befolyással lehet s van is az életerős székely elemmel való folytonos érintkezés, a már gyermekkorától fogva folyton jelentkező jó példa, valamint a jóban való verseny, s leginkább az értelmi fejlettségnek egy bizonyos foka, melyet egy míveltebb elemmel való együttlétnek mulhatatlanul elő kell idéznie.

E munka folytán több helyt foglalkoztam a belszékelyföldön lakó oláh népességgel; elmondám azt is, hogy annak legnagyobb része teljesen beolvadt a székelyek közé, ugy hogy azokat többé oláhoknak nem is nevezhetjük, hanem keleti vallásu székelyeknek. Marosszék észak-nyugati részében s Aranyosszéken is, hol nagyobb tömegekben vannak csoportositva, s hol a vármegyei nagy oláh tömbbel közvetlen érintkezésban vannak, nagyrészt*Bár itt is sok helyt teljesen el vannak székelyesedve, ugy hogy oláhul szót se tudnak; ez az eset főleg a felső falvakban, Sz.-Mihályfalván, Bágyonban, Várfalván, Sinfalván, Mészkőn, Rákoson és Csegezben fordul elő, valamint Harasztoson és Kercseden is. Ezek öltözetben sem különböznek a székelyektől. a magyar nyelv elsajátitása mellett megtarták anyanyelvüket, meg nemzeti viseletüket is, mely azonban ismét egészen sajátságos, s inkább a magyar viseletnek sajátszerű módositásából származott. Ezen nemzeti viselet kisebb-nagyobb mérvben Aranyosszék minden faluiban hasonlit egymáshoz, legszebb és legfestőibb azonban Földváron és a szomszédos Ujváron, miért nagyon ohajtottam volna e népviseletről egy képet mellékelni, mivel azonban a leképezéstől való félelem itt is, mint másutt, el van terjedve, azért kép helyett csakis leirással szolgálhatok.

A férfiak a székelyekéhez hasonló, csak valamivel bővebb szabásu fehér harisnyát (szűk magyar nadrág), virágosan himzett irha mellényt viselnek, mire felül panyókára akasztott, vagy hidegebb időben felöltött dísz-zekéje jön az aranyosszékieknek.

Aranyosszéken a zekének egészen más szabása van, mint a belszékelyföldön, minek igen valószinüleg égalji okai vannak, mert mig a havastájibb s igy hidegebb éghajlatu belszékelyföldön a zeke talárszerüen hosszu, ugy hogy az egész test abba betakarható, addig Aranyosszéken a zeke jóval rövidebb s testhez állóbb, mi által annak tetszetősebb idoma van; de főleg az által lesz festőibbé, hogy szines fonallal van ugy elől, mint az ujjaknál és az oldal-pálháknál (betoldás) kihimezve. Ily zekét hordanak az aranyosszéki székelyek és az oláhok is, az utóbbiakénál eltérés leginkább abban van, hogy a díszsujtásolás – mi a székelyeknél egyszerübb s sötét szinű – az oláhoknál rendszerint kiáltó veres és zöld szinű fonallal van kivive.

A székelyek hosszuszárú magyar csizmát, az oláhok inkább bocskort hordanak, fejükön pedig a székelyek délczeg kalpagja s kis karimáju magyaros kalapja helyett nagy, széles karimáju kalapot viselnek, mit szines szalaggal s üveggyöngygyel ékitett paszomántokkal pántolnak körül, mely mellé – főleg ünnepnapokon – aranypillés csinált virágbokrétát tűznek. Még mint jellemzőbb különbséget felemlitendőnek vélem azt, hogy az oláhok az inget itt is, mint mindenütt, a harisnyán kivül engedik lecsüngni, derékukhoz rézgombokkal kiczifrázott tüszűvel szoritván oda; mi, mivel redősülést eszközöl, festőibb lehet ugyan, de mivel az ing nem mindig szokott kifogástalanul tiszta lenni, nem éppen aesthetikai. Különben az ingkieresztésben a római tunikának reminiscentiáit vagy inkább utánzását kell keresnünk. Az oláh a tüszűben rendszerint tokba szúrt kés-villát hord, mi nem is veszi roszul ki magát, sőt mint ételhez és egyébhez szükséges eszköz, nagyon helyén van, hanem az a rosz odala is van, hogy oláhaink nem mindig használják ily békés czélokra, a mennyiben verekedések alkalmával igen gyakran fegyverként is előveszik s egymást egybeszurkálják, megölik, – sőt a mi még roszabb, hogy késüket alattomos lesben való leszúrásra is fel szokták néha használni, mi ugyan nem római tulajdon, hanem inkább a rómaiak hatalmának romjain fölemelkedett s szolgaság alatt görnyedezett középkori Olaszországban kifejlett azon megbélyegző szokásokhoz tartozik, mit gyáva orgyilkosságnak neveznek. – De a férfiak viseletével már eleget foglalkoztunk; illő, hogy szemügyre vegyük a nők öltözékét, annyival inkább, mert az kétségtelenül hazánk egyik legfestőibb népviselete közé sorozható.

Az oláh nők itt is szines himzésekkel elöntött katrinczát*Két oldalról nyitott szőrkelméből készült s szűk volta miatt kecsesen testhez simuló szoknya, melynek első és hátulsó egymástól teljesen elválasztott része különféleképen és nagyon dúsan van díszletezve s rövidre hagyva, ugy hogy az alatta levő pendely (alsó fehér szoknya) alól kilátszassék. hordanak, piros csizmával, melynél, bármily kis lába legyen is az illetőnek, nem arra ügyelnek, hogy találjon, sőt a lábbeli szépségéről való fogalmuk az elfogadottal éppen ellentétben áll, mert közöttök nem a kicsiny, hanem a minél nagyobb csizma a szép. Az ily aránytalanul nagy csizmák, melyekben alig tudnak czammogni, mindenesetre különben festői népöltözéküknek nagy hátrányára van, s a sylphid könnyüségnek éppen ellentétét idézi elő az oláh nőknél. Mellőzve azonban a lábaknak ily természetellenes megnagyitását – mit ellensúlyoz az, hogy csizmát ritkán huznak – azon felül az öltözék valójában szép; az ing elől és a vállakon szines fejtővel gazdagon van himezve, erre kétféle tyeptár jön, vagy fekete brünner, vagy irhából készült mellény; mindkettő magyaros szabásu, szép himzésekkel, sujtásolással ékes, derékig testhez simul, a csipőknél azonban megbővül. Ezt kiegésziti a panyókára viselt vagy hidegebb időkben fel is öltött hosszu, térdig érő ujjas, melynek kelméje itt zöld szinű, gombokkal, vörös zsinór- és bojtokkal szépen fel van díszitve, mi annak igen tetszetős, mondhatnók festői küllemet ad. Az ily ujjas-felöltő leginkább Aranyosszéken van meg, de a tyeptár vagy hosszu mellény szép magyaros zsinórzat- és prémezetével a vármegyei oláhságnál is elterjedt s főleg Ludas vidékén már igen szép ily mente-mellényeket viselnek. Földváron a nők taréjszerü pótlékot tesznek fejükre, mit szines, leginkább veres kendővel fednek be; ezen kosziczá-nak nevezett fejék, bár kissé aránytalanul nagyitja a fejet, de azért nem dísztelen. Aranyosszék havasalji faluiban az oláh asszonyok kaczér fehér turbánt kötnek, a leányok ugy itt, mint ott szalagcsokor és csinált virágkoszorúval ékitik fejöket.

Ily díszes s festőisége mellett tiszta öltönyt azonban az oláh nép csak vasár- és ünnepnapokon hord, mert mívesnapon nagyon rongyosan és piszkosan öltözködik, ugy hogy az idegen, ki ezen rongyokba öltözött népet látja, a nyomor élőképeként feltünni, s azután valamely ünnepnapon megpillantja nemcsak tisztán, hanem kirivó fénynyel, pompával felcziczomázottan, – hajlandó lesz bizonynyal két egészen külön népfajt feltételezni: egyet, mely nyomorban teng, másikat, mely az előbbiek nyomorán felgazdagodva, pávaszerüleg pompálkodik és fényeleg. Azonban, miként már fennebb is emlitém, a székelyek között lakó oláhok e tekintetben előnyös kivételt képeznek, mert munkásak és szorgalmasak levén, a nyomor – mi más vidéken az indolentia eredménye – nagyon kivételes közöttük, s igy köznapi és ünnepnapi megjelenésük között sincsen oly szembeötlő ellentét.

Földvár fölött hires bort adó szőlője van Mara Károlynak. Az egykor vitéz honvédszázados most a gazdászat terén szerez érdemeket.

A Maros és Létompataka között levő hegységnek déli végfoka Földváron alól csakhamar következik. Ezen hegyfok bütüje alatt még mindig künn a Maros terén Aranyosszéknek két községe helyezkedett el, Veresmart és Felvincz. Az első, mely a Hermán-völgy torkolata előtt fekszik, Aranyosszéknek egyik legigénytelenebb helysége, s ugy látszik, hogy későbbi telepitvény, mert neve sem az aranyosszékiek adománylevelében, sem a jóval későbbi pápai dézmák regestrumában nem fordul elő; Bod Péter*„Siculia Hunno dacia” czímű kéziratban (Teleki-könyvt. M.-Vásárhelytt) levő munkája 52. lapján. a templariusoknak e faluban volt fényes házáról tesz emlitést, bár abból ma semmi maradvány, sőt még emlékezet sem maradt fenn. Minden arra mutat, hogy Veresmart lételét nem a szabadságnak köszönheti, a mennyiben lakóit a földesurak jobbágyként telepiték meg, miért az egész falut kizárólag jobbágyok és oláhok lakták, kik csak 1848-ban lettek szabad polgárokká. Ugy látszik, hogy Veresmart régibb földesurai a Veresmartiak voltak. 1390-ben már előfordul e családból Veresmarti György*Ki mint fejedelmi ember rendeltetik ki ez évben Kocsárdi Györgynének Petherdbe való beiktatására. Lásd Kemény József App. dipl. Tran. IV. 36., ezek nyomában a Gerébek jöttek, legalább veresmartinak iratik az a Geréb Péter, ki mint lázadó 1467. okt. 3-án a tordai országgyülésen számüzetett, s ki, mert több sorsosával a hazában bennmaradt, Mátyás kir. rendeletére Szebenben elfogatott, hol több ily renitenssel együtt fejét veszté*Lásd Kővári Erd. Tört. II. k. 98. lap.. Veresmart dézmáját 1588-ban kocsárdi Gálfi János nyeri el*Lásd fennebb Földvárnál.. 1617-ben Bethlen Gábor aug. 5-én Fehérvárról Veresmarton azon két telket, melyek Deli György és Nagy Albert kihaltával szálltak a koronára, turi Bojthor Pálnak adományozza*Lásd a beiktatást Kemény App. dipl. Trans. XVI. 204.; 1642-ben veresmarti Czikó Mihály mint a fehérvári fejedelmi udvar provisora fordul elő s nyer Rákóczi Györgytől nagyértékű adományokat*Marosujvár felét és Csongvát, lásd fehérv. kápt. Lib. Reg. G. Rákóczi X, 694, 700, bővebben alább Marosujvár leirásánál.. Nemsokára Felvinczi Jánost, Bartsai Lászlót és Eperjesi Jánost találjuk mint veresmarti birtokosokat*Az 1694-ki jelentésben (lásd fennebb Földvárnál) Veresmartról ez áll: „Veresmart Felvinczi János maradékié. Szabad ember 2.” És az 1770. nemesek összeirásában „Urs” czímű jegyzőkönyvgyüjteményben.; jelenleg főbirtokosok a Béldiek és Zudorok. Különben Veresmartot is régen szabad székely gyalogok lakták, kik a hadból való hazaszökés miatt vettettek jobbágyságra s igy váltak oláhokká*A mint ezt alább okányilag ki fogjuk mutatni.. Veresmarton is tartotta 1728. márcz. 12-én Aranyosszék közgyülését*Lásd az előismertetésben Aranyosszék közgyüléseit és gub. levélt. G. 18. 1487/775. Ezen gyülésen a szék szabad erdeinek pusztitása ellen hoznak szigoru rendszabályokat.. Hogy Aranyosszéknek 23 zsellére volt Veresmarton, azt már fennebb előismertetésünkben előadtuk.

Veresmart nevét onnan vehette, hogy a felette levő hegyoldalnak vereses szinezete van, különben igénytelen kis falu, melyben mi feljegyezni valót sem találunk; de annál érdekesebb az utána következő Felvincz*Aranyosszék praetorialis helye., mely messze felható történelme, sajátságos jogviszonyai, valamint a területén többhelyt felmerülő régi maradványok miatt megérdemli, hogy ismertetésének egy külön fejezetet szenteljünk.