| Víz-Szilvás. | TARTALOM | Zálha. |
{131.} Völcs.
Nevének változatai: 1378-ban* Wlch. 1419-ben* Welchy. 1427-ben* Welch. 1452-ben* Weulch. 1561-ben* Wewlcz. 1577-ben* Veolchy. 1591-ben* Veolcz. 1830-ban* Völts, oláhul Jéltsu.
Völgy neve a szláv wilz, vlh, velch* szavakból ered, mely nedvest, vizmosásost jelent. Völcs szintén mocsár. Nyitramegyében van egy Völcs község; a Völcs nevü helységek vizmosások mellett feküsznek.
Egy völgykatlanban, erdővel boritott hegyek közt épült. Keresztül foly rajta a róla nevezett s határán eredő patak, mely Pánczélcsehen felül, a Récze-Keresztur felől jövő patakkal egyesülve alkotja a Lóna-patakot. Deéstől 32.1 kilométernyire fekszik a csáki-gorbói járásban.
Hagyomány szerint a község egykor a „Dupa Gyál” határrészben feküdt, a hol a későbbi időben tégladarabokat, régi ekevasakat találtak. Ezen helyet a nép Fogadeu-nak nevezi s volt is ott hajdan fogadó s e körül terült el a község.
Völcs először akkor emlittetik, midőn azt a király, reája szállván, 1378-ban* Bebek Györgynek és Imrének adományozta oda.
1427-ben* Völcsöt mégis a Bebekek, névszerint Bebek péter birtokában* találjuk.*
1452-ben* birtokosa néh. Bebek István emlittetik, kinek Laczk oláh vajda alatt György, Tóth Péter és János, Oldamur Péter kenézek voltak tisztjei, kik a Pánczélcsehről ellopott 5 ökörért, miután a csehi jobbágyok a 15 frtot s az esküt letették, elégtételt szolgáltattak.
1457-ben* birtokosai Pelsőczi Bebek György és Pál, oláh kenézük Dán.
1470-ben* Bebek Pál elhaltával Mátyás Völcsöt is, mint Almásvára (Kolozsmegyében) tartozékát, Dengelegi Pongrácz Jánosnak adományozza.
1534-ben* tanuvallatás történik az iránt, hogy Völcs néh. Somi Gáspártól milyen úton került néh. Kendi Pál kezébe, illetőleg mi jogon birja azt most fia Kendi Ferencz? A tanuk igen határozatlanul zálogról beszélnek. Birtokosai 1509, 1557, 1560, 1564, 1574, 1577, 1580-ban, {132.} 1590–1593-ig ugyanazok, mint a vele szomszédos Kalocsának és Zálhának.*
1593-ban* Bornemisza Benedek leánya Zsófia özv. Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba.
1594-ben* Báthory Zs. a hűtlenségbe esett Kendy Gábor részét t. i. 3 oláh jobbágyot Ravazdy György hivének adományozta.
1597-ben* a fejedelem Csanálosi Ravazdinak a beigtatását újolag elrendeli, de Wesselényi Gáspár és Gyulai Ferencz itteni birtokosok ellene mondottak.
1605-ben* néhai Gyulay Mihály leánya Anna, előbb Erdélyi Gergelyné, most Putnoky Boldizsárné, Völcsöt, a melyet azon Gyulay Mihálynak fia néh. Ferencz, Kendy Istvánnak zálogba vetett, de Gyulay Anna magához váltott, ő mint azon Gyulay Ferencz örököse, most leányának Erdélyi Zsuzsánnának veti zálogba. Ugyanezen évben* Algyógyi Kún István és Gothárd nénjök Putnoki Boldizsárné Gyulai Annával az itteni birtokrész felett kiegyeznek.
1607-ben* Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek átengedi.
1609-ben* birtokosai: Putnoky Boldizsár, Wesselényi Boldizsár.
1618-ban* Ravazdy György fiai András és István óvást tesznek aziránt, hogy itteni részüket, melyet atyjuk Báthory Zsigmondtól kapott s Mihály vajda elkobzott, most Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenti Benedek árváinak gyámja elfoglalva tartja.
1620-ban* Gyulai Mihály fia Mihály s ennek leányai Anna Putnoki Boldizsárné s testvére Erzsébet (Kúnné) gyermekei: Kún Istvánné Gotthárddal itteni s más községbeli örökségükön megosztoznak.
1625-ben* Bethlen Gábor Wesselényi Boldizsárt itteni részében megerősiti, a ki abba az ottani birtokosok özv. Kún Istvánné és Gyulay Anna jelenlétében beigtattatott.
1628-ban* Gyulai Anna Putnoky Boldizsár özvegye s fiok Zsigmond és Putnoky Mihály 2 telküket Zámbó Mihálynak vetik zálogba.
{133.} 1639-ben* Noszályi Lőke Imre itteni részét Kolosvári Jónás deáknak veti zálogba.
1641-ben* Feltothy György és neje Kun Katalin birtokosok.
1649-ben* II. Rákóczi György a magvaszakadt Wesselényi Boldizsárnak itteni részét el akarván foglalni, de ennek Kornis Ferencz és neje Weselényi Kata ellene mondottak, minek folytán Rákóczi nekik adományozza vissza és még ugyanezen 1649-ik évben* a fejedelem néh. Wesselényi Boldizsár itteni részében leányát Katalint, férjét Kornis Ferenczet, gyermekeit Gáspárt, Ferenczet, Borbálát, Katalint, Annát, Krisztinát és Zsuzsánnát megerősiti.
1651-ben* Ébeni István itteni részét nejére Kún Ilonára hagyja, ki 1666-ban* azt öcscsére Kún Istvánra ruházta.
1659-ben,* hogy a lengyelországi hadjáratban részt vett Kornis Ferenczet a tatár rabságból kiválthassák, itteni birtokrészét Réczekereszturi Daczó Györgyné Kún Sárának zálogositják el.
1678-ban* itteni birtokosok Kálnoky Mihály özvegye Ébeni Judit és Kún István.
1693-ban* néhai Gyulai Anna utódai: Daczó Ferencz, Kabos Sándor, Daczó Györgyné, Keczeli Istvánné, Daczó Ilona Makrai Balázsné, Daczó Kata, Széplaki Petrityevit Horváth Miklósné Sárosy Zsuzsa itteni és több szomszédos falubeli részükön, melyek 1666 és 1674-beli osztálykor osztatlan maradtak, egymás közt felosztván, az itteni nagyobb részt Sárosi Zsuzsánna kapta, mint Ébeni Anna utóda; az első osztály alkalmával a családnak itt egy serfőzőháza is emlittetik. Egyik telek a falunak „Fákás” felől való végén a patakon innen délfelől volt.
1694-ben* birtokosai: Bethlen Miklós, Horváth Miklós, Daczó Ferencz, Daczó Györgyné és Kálnokyné.
1700-ban* gróf Teleki Józsefné Kun Borbála itteni részét Bethlen Mihálynak adja cserébe, melyet 1716-ban* Bethlen István és Borbála Bethlen Ilonának, Dujardin Ferencznének engedtek át.
1739-ben* birtokosa Daczó Ferencz s a következő évben Daczó Ágnes Török Menyhértné, Daczó Julia Miklós Sámuelné.
1775-ben* Bánkfalvi Andrási Péter és neje Miklós Julia eskettetnek az itteni Daczó-féle javak kitisztázása iránt.
1801-ben* birtokosai: gróf Mikes Istvánnak van 11, gróf Nemes Györgynek 9, gróf Eszterházy Jánosnak 4, Tőkés Lászlónak 5, özv. Babosnénak 3, Máriaffi Lajosnak 3, Vajna Istvánnak 1, Hodor Simonnak 1, Bíró Antalnak 1, Horváth Ferencznek 1, Domokos Károlynak 1, Keczeli József özvegyének 1, özv. Bodoninénak 3, Durus családnak 1, Tripon családnak 2 telke.
1809-ben* birtokosai: özv. gróf Mikes Istvánnénak van 8, gróf Nemes György örökösének 5, gróf Eszterházy Jánosnak 2, Jábróczky Gáborné örököseinek 4, Babos Lászlónak 3, Máriaffy Lajosnak 2, Vajna Istvánnak 1, Hodor Jánosnak 6/12, Horváth Ferencznek 3/12, Domokos Károlynénak 3/12, özv. Keteli Józsefnének 8/12, Durus Józsefnek 3, Bodon Ádámnak 2, Pekri Lászlónak 1, Hosszú Vonyisziének 3/12, Timbus Tomának 1 telke.
1820-ban* birtokosai: gróf Mikes Zsigmond, gróf Mikes János özvegye, gróf Eszterházy János, báró Szentkereszti István, Fráter Farkas, Máriaffy Lajos özvegye, Vajna István, Hodor János, Durus József és 6 más kisebb birtokos.
1863-ban* gróf Rhédei Mária örökösei, gróf Mikó Miklós, gróf Teleki Mózes, Máriaffy Anna, Fráter Teréz Szarvadiné, Csakói Borbála és Mihály, Hodor Károly, Papai Erzsébet, gróf Mikes Károly, Farkasné Hodor Mária, gróf Wass Antónia és gyermekei, Károly, Gábor és Kálmán, Durus József, báró Szentkereszti Károlin, Ruspoli Auguszt fejedelem (fürst) részére urbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 77 füst közül 32 nemesi füst volt.
Nemesi jogu birtokosai voltak: Lados Ferencz, Oláh Károly és 2 Dászkál, 5 Mik, 5 Tyira, 5 Cziple, 1 Velle, 4 Mosucz, 1 Onács, 2 Papp, 2 Tite, 1 Persa, 1 Tripon és 1 Mezei családbeli.
Jelenlegi birtokosa (1898): gróf Teleki Imre, 564 hold, adományozás gróf Teleki Károlytól. Vajda Johanna szül. Butka, 344 hold öröklés és vétel. Butka István.
Ref. egyháza a pánczélcsehi szórványa 3 lélekkel.
Mint neve mutatja, e község őslakosai a szlávok voltak, kik idővel eloláhosodtak s románok lakták, egy pár magyar család kivételével azok lakják ma is. Földmivelők, baromtenyésztők. Tavasztól őszig csütörtökön nem dolgoznak, hogy a jég határukat el ne verje. Öltözetüket házilag állitják elő. Épületeik faoldaluak, szalmafedelüek, újabban {135.} deszka és zsendelytetővel épitkeznek. Ezelőtt 60 évvel a község teljesen leégett, a mint az öregek beszélik, s azóta rendszeresebben épül.
1848 tavaszán itt tagadták meg legelőbb Erdélyben a jobbágyi szolgálatot.
1848 őszén* a felbujtogatott oláhság az itteni birtokosokat, köztük Durus Józsefet mindenéből kirabolták. S itt kezdték legelőbb meg a zavargást.
Gör. kath. egyházközség. Temploma fából épült a község nyugati felén levő magaslaton. A telket Bodor nevü birtokos ajándékozta s Geczi Pista és János, Babos és Farkas János épitették föl s munkadíjban ezért a község nekiek földbirtokot adott. Védőszentje Mihály és Gábor őrangyal. Egyik harangján „1776 április 22” olvasható. Valószinüleg ekkor épült és szenteltetett föl a templom. Papjai voltak: Persa János, Dani, Jenei János, jelenben Flórián Gyula.
Iskolája az ötvenes években keletkezett. Jelenleg a pánczélcsehi gör. kath. egyházzal közösen fogadott tanitó oktat.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, széltől védve.
1721-ben* van itt ökör 31, tehén 31, 8 borju, 96 juh, 39 sertés, 82 köböl vetésre való földje, terméketlen 36 köbölre való. őszi vetés 28, tavaszi 9; termett 172 k. búza, 62 k. árpa, zab, 58 kalangya kender. Van két véka indiai vagy törökbúza vetése, szénarétje 30 szekérre való.
Hegyektől körülvett völgyben fekvő község. Határa két részre van felosztva, nagy része délnek fekszik, a hegy alatt fekete, a hegyen sárgás fehér, kevésbé termékeny, inkább őszi, mint tavaszi gabonát termelnek, erdei szénát csinálnak, 6-8 ökörrel kétszer szoktak szántani, földje sok trágyát igényel. Épület és tűzre való fája elegendő. Nem esett a hadak útjába. Sót fuvarozhatnak. Deéstől 2, Kolozsvártól 3 mértföldnyire fekszik.
1837-ben* ez elrejtett völgyben fekvő falucska határa sok szép növendék tölgyes erdővel bővelkedik; szántói oldalosak, de jó gabonát termelnek; legelője szűk, de jó. Most kezdik ültetni szőlőhegyét. Földje a trágyázást megkivánja, mert homokos.
1898-ban határa vadvizes, jó mívelés mellett trágyázva közepes termést ad. Terményei: a búza, rozs, s főkép itt is a tengeri, zab, burgonya, paszuly. Magyar fajta szarvasmarhát, juhot tenyésztenek, az utóbbi időben a kecskét kezdik nagyobb mértékben tenyészteni. Van {136.} különböző alma és szilvafája, de a hely hideg lévén, gyümölcstermesztésre, fekvésénél fogva sem alkalmas. Itatója forrásaiban s a községen keresztül vonuló patakjában van. Egykori tava, mely mellett épületek is voltak, ma ki van száradva. A nép azt tartja róla, hogy egykor az itt lakó birtokosnak volt fürdője.
Határhelyek: 1427-ben* Völcspatak, Ves-Körtvély-hely, Körtvélyberke.
1898-ban Kérpinyi; Kapu Kimpuluj; Csokánye; Tirgu, itt pihennek a vásárba menő emberek, innen a neve; Szumá, gazdája nevéről; Székéri, jó rozstermő hely; Styuluj; Kirligecz, szögletes hegyei és völgyeiről; Kapu Gyaluluj; Kérbunár, szénegető; Valya Krisztoruluj; Keresztur felé vivő út.
1900-ban területe 1919 k. hold.
Lakossága: 1700-ban* 10 jobbágy és egy szegény lakos van, kik 10 házban laknak.
1721-beli* hivatalos összeirás szerint: 6 jobbágy, 6 zsellér, 5 vándorló, 7 nemes és két udvari szolga lakója van, kik 17 telken laknak, 6 pedig el van pusztulva.
1750-ben* lakik itt 5 egy telkes adózó nemes 3 1/2 telken 4 házban s egy ugyanily özvegy 1/5 telken egy házban, 9 jobbágy 9 házastelken, 20 zsellér 20 telken 21 házban és 3 kóborló.
1830-ban* 276 gör. kath. lakossal.
1837-ben* népessége 406 lélek, ebből 24 nemes; házak száma 60.
1854-ben* 405 lélek lakik itt.
1857-ben* 420 lélekkel, ebből 2 róm. kath., 413 gör. kath., 5 evang. helvét hitü.
1891-ben 474 lakossal, melyből 461 gör. kath. román, 1 ev. ref., 12 izraelita.
1900-ban 510 lakosból férfi 265, magyar 9, oláh 501, magyarul beszélni tud 15; gör. kath. 492, gör. kel. 4, ev. ref. 4, izraelita 10; ír és olvas 40; házszám 106.
Adója 1721-ben* 160 frt 30 kr., 1898-ban 961 frt 63 kr.
| Víz-Szilvás. | TARTALOM | Zálha. |