| Vidacsteleke. | TARTALOM | Víz-Szent-György. |
{107.} Virágos-Berek.
Nevének változatai: 1332–37 közt* Vijlagusbereg (helytelenül: Vylagulbereg). 1333-ban* Wyragusberek. 1356-ban* Viragosberk, (Németek lakják). 1392-ben* Vilagusberek. 1830-ban* Virágos-Berek oláhul Zsirák.
Völgyben épült község a Nagy-Szamos balpartján, keresztül foly rajta a Brátos, mellette pedig a Sztranapatak folyik. Deéstől 37.8 kilométernyire a bethleni járásban.
Virágosberek kezdettől fogva a Becsegregor nemzetségbeli Somkereki család birtoka volt, kiknek őse Beche még a XIII. században élt. Tőle e birtok 1304-ben* emlitett fiaira: János és Giléthre s majd ezen Giléth fiaira: László, Mihály és Becsére szállott.
Ezeknek utódai 1392-ben* e birtokot 3 részre osztják maguk közt, t. i. 1. Virágosberki Beche fia István, 2. Nemegyei Mihály fia János és 3. Somkereki Gilét fia László; László fia László; Miklós fiai: János és Antal és András fia Márton között, azon emlitett Virágosberki Istvánnak pedig itt egy állandó udvarházat engedtek át.
1411-ben* Virágosberki Demeter az István fia a Becse fia emlittetik mint kocsibirtokos is.
1413-ban* Világosberki István fia Demeter emlittetik.*
1483-ban* Szerdahelyi Mihály Csicsóvár urának rettegi népei Virágosberekre rontván, itt a királyi adót akarták megvenni Somkereki Erdélyi István jobbágyain, de ezek ellenszegülvén s közülök többet lenyilaztak.
1505-ben* Somkereki Erdélyi János magtalan lévén, itteni Somkereki udvarházához tartozó részét osztályos testvérei beleegyezésökkel nejére Petronellára hagyja életében, úgy, hogy halála után az Erdélyiekre szálljon.
1506-ban* Petronella, Somkereki Erdélyi Jánosné, férjének itteni részébe, azon egyezség folytán, mely egyfelől azon Erdélyi János, másfelől testvére Erdélyi Márton és fiai János és Ferencz, valamint néhai Erdélyi Tamás fiai Gergely, Gáspár és Boldizsár közt köttetett: zálog czímén beigtattatik.
1553-ban* néhai Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fiai Miklós és Lénárd és azon Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan fia Gergely, magukat néhai osztályos testvérüknek azon Erdélyi István {108.} fia Márton fia Ferencz fiának Istvánnak itteni részébe, magvaszakadván, beigtattatják.
1561-ben* II. János király Somkereki Erdélyi Miklóst, Lénárdot és Gergelyt itteni birtokukban megerősiti.
1577-ben* birtokos Erdélyi Miklós s ugyanekkor György Menyhért biró és Fazekas Tamás idevaló lakos emlittetik.
1578-ban* birtokosai: néhai Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely fia Bertalan, fia Gergely és azon néhai Erdélyi Gergely fia Miklós, fia Miklós.
1607-ben* decz. 10-én Rákóczy Zsigmond fejedelem Somkereki Erdélyi István iránt a ki ekkor: „ductor peditum praetorianus Regis Poloniae” tanusitott hű szolgálataiért Virágosbereky Györgyöt megnemesiti.
1609-ben* Erdélyi Gergely fia István e birtokát fejedelmi beléegyezéssel anyai testvérére: Korlátovics György s nővérére Erdélyi Margit: Kún Istvánnéra hagyja.
1635-ben* Rákóczy György helyben hagyja, hogy Erdélyi István halálával, annak e birtoka nejére Mindszenty Krisztinára, ha pedig újból férjhez menne, felerészben reá, magtalansága esetén Torma Györgyre és Kristófra, felerészben pedig Korlátovics Pálra szálljon.
1658-ban* Gr. Csáky Istvánnak itt felesége Mindszenti Krisztina után 4 adófizető jobbágya volt.
1673-ban* Korlátovics György, Csáky Istvánné Mindszenty Krisztina halálával e birtoknak általa birt felét magának adományoztatni kérte, az ahoz jogot tartó Torma Istvánnak pedig annak fejében egy itteni telket adott zálogba, melyet „András mester háza helyének” hivnak, kaliba van rajta. 1678-ban* Korlátovics György egyik birtokosa.
1694-ben* birtokosa Bethlen Gergely.
1754-ben* Szathmári Ábrahám, Földvári Ferencz, Bethlen János, Imre, György, Fricsi Fekete Sámuel birtokosok.
1760–69-ben* birtokosai Földvári György, Bethlen János s György, Gyulai Samu, Baranyai József, Horvát Andrásné, Gyulai Ferencz és Fekete Sámuel.
{110.} 1761-ben* Tancsi Földváry György itteni részét T. gróf Földváry Ferencznek adja zálogba.
1810-ben* birtokosai: Gr. Kornis Jánosnak van 7, Gr. Kendeffy Ádámnak 8, Gr. Kemény Sámuelnek 5, Fekete Sámuelnek 4, Földváry Farkasnak 3 jtelke.
1820-ban* birtokosai: Gr. Kendeffi Ádámnak van 6, Gr. Kornis Jánosnak 6, Fekete Samunak 5, Gr. Kemény Samuné, Gr. Bethlen Katalinnak 5, Földvári Farkasnak 2 telke.
1835-ben* Dénes Sándor és István birtokosok.
1838-ban* két itt lakó nem adózó (immunis) nemes lakosa van. 1838-ban* Kendefi Ádám részét birja gróf Kornis János, birtokosok még Kemény Sámuel utódai, Fekete Ferencz, Nagy Sámuelné, Földvári Druzsi és a Mara család.
1843-ban* birtokosai: Br. O’Nachten Józsefnek van 11, Gr. Kemény Sámuelnek 5, Bardócz Eleknek 4, Nagy Sámuelnek 1, Makó Mártonnak 1 telke.
1845-ben* Tancsi Földváry György átiratja az 1761. évi zálog alapján birt itteni részét.
1863-ban* Gr. Kornis Gábor, Gr. Kemény Sámuel, Bardócz Elek, (?) Sándor, Fekete László, Nagy Samu és Eszter, Fricsi Fekete Sámuel részére urbéri kárpótlást utaltak ki.
1866. évben* nemesi jogu birtokosa Dénezs Sándor.
Magyar és német lakta helység hajdan, a mit bizonyit róm. katholikus volta is. Magyar lakói valószinüleg 1602–3 és 1662–3 közt pusztulhattak ki jobbára, s ezek helyére oláhok nyomultak. Az a nehány magyar, – köztük a Dénes – család, mely huzamos időn át vallását, nemzetiségét megőrizte, ma eloláhosodott.
Földmiveléssel foglalkozó lakósainak öltözete házilag készült daróczharisnya, bőr mellrevaló és szokmány, fekete báránybőr sapka és bocskor, nyáron vászon ruha. Épületeik faoldaluak, utczasorban épültek, ettől mintegy 3-4 méter távolságra s jobbára zsendely fedelüek.
A XIV-ik században róm. kath. egyházközség. Plébánosa 1332–37 közt* pápai tizedbe fizetett 63 bánya (de montanis) denárt.
1622-ben* Virágosberek a magyarnemegyei ev. ref. ekklézsia leányegyháza. A papnak mindenből quartája jár s a községbeliek szántójából egy köbölre való vetést adnak.
{111.} 1644-ben* van egy urasztalára való czinpohara, melyet 1629-ben az Ilyés család, mely magyarságát maig megtartotta, ajándékozott, egy czintányér, a szószékre való teritő, a papi ház a kőtemplom északi részén elpusztulva. 1690-ben* van egy székely s egy lengyel szőnyege, keresztelő czinkancsója, 4 abrosz kék fejtős s egy kis ládája. Két fordulón 15 drb rétje és szántója együttesen, melyekhez Györgyfi György még egy rétet ajándékozott. 1712 körül* Naláczy Ferencz urfi egy belül aranyozott ezüst poharat, édes anyja Bethlen Mária egy aranynyal himzett selyem keszkenőt ajándékozott.
1754-ben* ev. ref. temploma a falu derekán, mellette a régi papi és mesteri telek, két zsellér lakik rajta, melynek jövedelmét a magyarnemegyei papnak fizetik. 7 drb szántója 8 1/4 köbölnyi, rétje 8 drb, 4 szekér szénára való.
1801-beli* feljegyzés szerint néhai gróf Kendeffy Elekné gróf Bethlen Krisztina a templomépitésre 50 frtot hagyott, van ekkor az ekklézsiának 226 frt 26 krajczárja.
1831-ben* régi temploma fedél nélkül, omló félben. Pap-mester telkén 3 zsidó zsellér lakik, az esperes huzza jövedelmét. Van egy ágason egy harangja. Egyik zsellértelkét, néhai Szigethi Turánszky Elek hagyományozta.
1835-ben* idevaló „Eles Aniska ev. ref. reformata egy olához férjhez menvén, ámbár a mátkaságkor úgy volt az edgyezés, hogy mindenik a vallásán maradjon, mégis az esketés alkalmával a virágosberki oláh pap a tóháti pappal edgyesülve addig erőltették a szegény leányt, hogy kénytelen volt az oláh vallásra által állani s ekkor a leányt megkeresztelték, a hajából egy fürtöt azon szóval, hogy e pogány haj, kivágtak s az oltár körül háromszor meghordozták s ekkor vizzel öntözgették.”
1863-ban* urbéri és dézmakárpótlást utaltak ki.
1868-ban* e Magyarnemegyéhez tartozó filiában van 3 fi, 6 nő református. Összedölt templomának romjait 1890-ben elhordották.* 1898-ban* 2 fi, 2 nő ev. ref. egyháztaggal.*
Gör. kath. egyházközség. Fatemploma helyett 1866-ban épitettek csinos kőtemplomot a község közepén s 1869-ben május 5-én szentelték föl a Szentháromság tiszteletére. Anyakönyvei 1824. év óta vezettetnek. {112.} Lelkészei: Rusz János, Muresán János s a mostani szintén Muresán Gergely.
Felekezeti iskoláját a magyarság bevonásával a hajdani ev. ref. iskola helyén épitette fel s tartja fenn.*
Lakosai közül nevezetes szerepet vitt az 1437-iki parasztlázadásban Virágosberki Oláh Mihály, a ki a parasztság részén, mint annak egyik megbizottja irta alá Dellő-Apátiban a nemességgel kötött egyezséget.*
Éghajlata egészséges, a hideg havasi szelektől nincs védve, jégeső gyakran fordul elő.
1750-ben* határának harmada síkon fekszik s mivelésre igen alkalmas, de nem eléggé termő, a többi rész köves, agyagos, ezt nem mívelik.
Terménye a lakosság szükségletét nem fedezi. Nagyobb részük fazakas lévén, edényeikkel faluról-falura járnak s gabonáért adják cserébe. Határa kétfordulós, évenként a trágyázást megkivánja, de barmaik nem lévén erre elégségesek, 4–5 éven át ha megjavithatják egyszer; a térbeli rész 6 ökörrel szántható, a hegyes részt kaszálónak használják. Az őszi búza köble 4 kalangyát (40 kévés) szemül 1 1/2-et vékát ereszt, a tavaszi vetése a zab, tengerit csak a kertekben termesztenek. Erdeje, legelője szűk. Iparosa 21 fazakas s egy czigánykovács.
Szántója 330 köbölnyi, elvetettek 45 1/2 köböl búzát, 30 1/2 köböl rozsot; tavaszi vetése 51 1/2 köböl; tengerije termett szemül 5 köböl; rétje 104 szekérnyi; szőlője 16 vederre való. Van itt 110 jármas ökör, ló, 89 tehén, 6 tulok, 55 juh, kecske, 68 disznó, 14 méhköpü, pálinkafőző üstök jövedelme2 frt 08 kr.
1822-ben* határa adózás tekintetében III. osztályu.
Adó alatt van: 373 1/3 köb. szántó, 185 szekérnyi kaszáló, 45 ökör, ló, 23 tehén, 1 borju, 5 kecske, 14 disznó, 5 méhköpü.
1898-ban határának a Szamos mellett levő része felerészben a legjobb minőségü, a többi vadvizes s ezt a részt kaszálónak s legelőnek használják. A községben számos a szép gyümölcsös kert, melyekben jeles faju alma, többféle körtve, szilva s meggyfa díszlik. Itatója a Szamos, s a községen át folyó Brator- és Sztrana-patak. Több apró tavai közül jelentékenyebb a „Korobána”, melyben számos vadrécze és liba tanyáz.
1845-ben határán* római sóbánya nyomait fedezték föl.
Bethlen Miklósnak* e királyi arendát fizető helységben egykor papirosmalma volt.
{113.} Határhelyek. 1622-ben* Mogyorókút, Torok, Fazakas István irtóványa, (Tekerős) Horgas végen, Kő alatt.
1644-ben* Kőalja, Szamos felé, Tőke rév, Nemone, Gáspárberke, Mogyorópatak, Sármán.
1754-ben* felső forduló: Felső-berek, Horgas vége, a kő, Nemegyei sóspatak; alsó forduló: Eles Márton körtefája, Nagytó vége, rétek torka, magyarókút és pataka.
1812-ben* felső forduló: Felső-berek, Patak mellett, Kőszikla alatt; alsó forduló: Körtvélyfánál, bikarét, rétek torkában, Tóháti határszél, Magyarókút.
1864-ben* Felső-tér (Seszu de szusz), szántóföld; Csurlety, közlegelő; Magyarókút, szénatermő; Korobana, kaszáló; Toján, szántóföld és kaszáló; Dombhát (ol. Turpezat?) szántó; Brehán, nevezetes kúttal, melyet egy régi Ábrahám nevü ember ásatott, Bere durile.
1900-ban területe 1342 k. hold.
Lakossága: 1644-ben* fiaikkal együtt 16 jobbágy lakossal, van benne összesen 10 lakóház. 1645-ben* fiaikkal együtt 17 jobbágy lakossal, van 11 lakó s egy pusztaház.
1713-ban* 3 jobbágy és 15 zsellér lakossal, összesen 18 ház van benne.
1750-ben* lakik itt 3 szabados 1 házban, 13 jobbágy ugyanennyi telken s házban, 11 telkes zsellér 9 telken 11 házban, 25 szegény zsellér, kiknek külsőségük nincs, 25 házban, 8 kóborló, 2 ily özvegy, együtt 22 telken 50 házban laknak.
1830-ban* 334 gör. kath. lélekkel.
1857-ben* e naszódi kerülethez tartozó község lakossága 359, ebből 9 r. kath., 308 gör. kath., 20 evang. helvét, 22 zsidó. Házak száma 71.
1886-ban gör. kath. 336, helvét hitü 5, zsidó 30, együtt 371.
1891-ben 421 lakosból 391 gör. kath., 3 ev. ref., 27 izraelita.
1900-ban 484 lakossal, ebből férfi 234, magyar 4, német 35, oláh 445; magyarul beszélni tud 37; róm. kath. 2, gör. kath. 440, gör. kel. 2, ev. ref. 5, izraelita 35; ír és olvas 92; ház szám 101.
Adója 1749-ban* 238 frt 51 kr.* 1755-ben* 189 frt 11 kr. 1775-ben* 353 frt 47 kr. 1822-ben* 242 frt 15 kr. 1898-ban 1494 frt 88 kr.
| Vidacsteleke. | TARTALOM | Víz-Szent-György. |