Vasas-Szent-Iván. | TARTALOM | Veczk. |
Nevének változatai: 1336-ban* Vasarhel. 1347 és 1367-ben Olachys de Wasarhel.* 1781-ben* Oláhvásárhely. 1830-ban* Oláh-Vásárhely, oláhul Vosorhelyu. Vásáros helye s oláh lakosaitól vette nevét.
{74.} Szűk völgyben épült falu, keresztül foly rajta a Szépkenyerü-Szt-Márton-pataka, mely a községen alól a Devecser felől jövővel egyesülve, a Czegei-patakba siet. Deéstől 29.3 kilométernyire fekszik a kékesi járásban.
Vásárhely 1336-ban* Bálványosvárához tartozott s 1367-ben* világosan emlittetik, hogy oláhok lakják, kik a bálványosi királyi várhoz tartoznak.*
1456-ban* Bálványos tartozékaiul van megnevezve. A Bánffyak birták, de tőlük Mátyás király elvette s a váradi püspöknek adományozta.
1553-ban* Szamosújvár tartozéka.
1581-ben* Báthory Kristóf az eddig Szamosújvárhoz tartozó birtokot Kérei Albertnek Báthori István lengyel király századosának azon érdemeiért, melyet a muszkák ellen való harczban kifejtett, adományozta oda.
1587-ben* Kérei Albert.
1591-ben* Kérői Lénárt, máskép Nagy Albert a birtokosa.
1625-ben* birtokosa Gazdag Ferencz.
1627-ben* Bethlen Gábor Gazdag Ferenczet, Görgényvár prefectusát e birtokban, melyet neje Kérey Katalin után birt, őt és gyermekeit Gazdag Sándort és Borbálát megerősiti.
1649-ben* birtokosai: körtvélyfái Gazdag Sándor és Borbála Pókai Csontos Pálné.
1650-ben* II. Rákóczy György Gazdag Sándort és Borbálát Csontos Pálnét e birtokban megerősiti.
Egy 1667-iki tanuvallatás alapján, Gazdag Borbála vajdaszentiványi Abódi György neje, kit Kökényesdi s bérenczei kiraboltak.
1676-ban* birtokosa Gazdag Sándor.
{75.} 1680-ban* birtokosai Gazdag József és Gazdag Sándor özvegye Szalárdy Katalin.
1694-ben* birtokosai a Gazdag és Csontos családok.
1699-ben* birtokosai: Gombás Mihály, Ujváry Miklós, Szalárdi Kata és Gazdag Sándorné.
1702-ben* birtokosai Ujváry Miklós neje Gazdag Éva jogán, Gazdag József, Kibédy Dániel, Bandits Blaga.
1726-ban* Gazdag József itteni részét (a Kibédi Dániel és Szoboszlai János, Szentkirályi László utódai, Ujváry János, Gombás István, Bándics László részei mellett) Timándi Pap István, az oláh egyház vikáriusának zálogba veti.
1765-ben* Szentkirályi Éva Szathmáry Györgyné itteni részét, mely előbb Gazdag Borbáláé volt s anyai részen reá szállott, Magos Pálnak s nejének Nagy Máriának adta cserébe.
1770-ben* itteni birtokosok, kik mind armalisták: Vizszilvási Borsai Sándor apai, anyai, Bikfalvi Bikfalvy Tamás, Albisi Magos Pál és Szatmárnémeti Rápolti András mint férji s Érsekujvári Ujvári Mihály és József anyai jogon.
1781-ben* Szakállasfalvi Tárcza Tódor és neje Timándi Máriától való gyermekei: György, Gábor és Benedikta Hollómezei Kupsa Györgyné és Simon megosztozván, az itteni rész atyjuk és Gábornak a nemesi udvarházzal és egy zsellérrel jutott.
1786-ban* birtokosai: Rápolti Andrásnak van 7 jobbágya, Tarcza Tódornak 5 jobbágya, 1 zsellére, Borsai Ferencznek 2 jobbágya, Nagy Zsigmond özvegyének 2 jobbágya, 1 zsellére, Szoboszlai Istvánnak 2, Szoboszlai Sámuelnek, Szoboszlai Györgynek, Szoboszlai Ferencznek, Szoboszlai Máriának 1–1, Simándi Máriának 2 jobbágya.
1804-ben* Szoboszlai Sámuel és István, Borsai Ferencz, Rákosi Gergely, Kis István, Pap vagy Csákai János, Pap Mihály, Bikfalvi Sámuel, Tárcza Gáborné és Sebestyén György, Szoboszlai József Gombás részen, Ujvári János birtokosok.
1809-ben* birtokosai: Tarcza Simonnak van 3, Borsai Ferencznek 2, Sylvester Mózesnek 9, Tarcza Lászlónak 3, Papp Jánosnak 2, Papp Mihálynak 2, Tetei Mihálynak 2, Szeszermán Istvánnak 1, Szoboszlai Samunak 1/16, Czakó Zsigmondnak 1, Szoboszlai Józsefnek 1/16, Szoboszlai {76.} Ferencznek 4, Tarcza Dánielnek, Tarcza Jánosnak, Rákosi Gergelynek, Bikfalvi Samunak, Harangozó Ferencznek, Nemes Jánosnak, Ujvári Imrének, Timsa családnak, Bene családnak 1-1 telke.
1820-ban* birtokosai: Sylvester János, Egyed Sámuel, Pap János, Szoboszlai Ferencz és Samu, Borsai Ferencz, Czakó János és Ujlaki Samu.
1824-ben* Egyed Sámuel, Szilveszter Mózes, Harangozó Imre, Rákosi Gergely, Borsai Sándor.
1829-ben* gyergyóujfalvi Ferenczi József.
1837-ben* birtokosai: Gál, Somay, Bikfalvy, Csorba, Nemes, Szeszármán, Csomafáy, Fogarasy, Bene, Egyed, Szilveszter, Pap, Tárcza, Czakó, Harangozó, Borsay, Kis, Rákos, Marusán, Ujvári, Timpsay nemesek.
1863-ban* Káli Nagy Ferencz részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 46 füstből 13 nemesi füst volt. Nemesi jogu birtokosai voltak: id. s ifj. Szilveszter János, Péterfi Pál, Horváth János, Biró Farkas, Harangozó Miklós, Szoboszlai György és Károly, Csákai Gábor és Sándor, Ferenczi Ferencz, Csorba János és 1 Tyekár s 2 Timsa családbeli.
Jelenlegi birtokosai (1898): Csákai Sándor, 276 h. 1531 öl, vétel egyesektől; Szilveszter János örökösei, 224 h. 1145 öl.
Lakosai magyarok és románok, ez utóbbiak azok számát jóval felülmulják. Hodor szerint* már 1375-ben „populi Olachares”, vagy oláhok lakták. Szorgalmas és kizárólag földmiveléssel foglalkozó népe jól táplálkozik, házilag készült vászon- és posztóruhát visel. Épületeik patics- és faoldaluak, szalma, nád és zsendelytetővel.
Ev. ref. egyháza kezdet óta a Szépkenyerü-Szent-Márton leányegyházközsége. 1796-ban papja Szilveszter Mózes. 1800 márcz. 20-án* az esperes vezetése alatt kimondják, hogy az oláhvásárhelyi filialis ekklezsiába senki papnak be ne menjen szolgálatra, mig rendes conventiot (jövedelmi kimutatást) nem adnak. 1823 márczius 23-án* a leányegyház kéri régi kimutatot templomhelyének, melyet Szilveszter Mózes elfoglalt, visszaadatását.
1824-beli* feljegyzés szerint az ev. ref. filialis ekklezsia 1804-ben keletkezett, midőn az akkori birtokosok a régi oláh templom helyét adták a ref. templom telekül, s helyette a birtokosság az oláhok részére {77.} más alkalmasabb telket ajánlott és adott a közös fekvőségből. Ugyanez év husvét nagyhetében a haranglábot is fel akarták állitani, de inneputánra halasztották, a harangot az esperesi értesités szerint* Rápolti Juliánna adományozta, és ezután Szilveszter egy Ujvári nevü embernek adta e telket azért, hogy Szebenbe postahordásra járt, épitett is reá, utódai bírják, de ezektől visszaváltotta s most az egyház birtokába került, levitát akarnak hozatni.
1824-ben a birtokosság az ekklezsia számára egy kis rétet adományozott.
1836-ban e filia Szent-Mártonhoz kapcsolta magát s megállapitotta a pap fizetését is, mig az Isten módot ad, hogy templomot épithessenek, addig magánházaknál tartják az isteni tiszteletet s ekkor 17 gazda igért 7 kal. és 20 véka búzát, 14 véka zabot, 14 szekér fát a pap fizetésére.*
1868-ban* ev. ref. 45 lélekből 21 fi. 1887-ben* lélek szám 53.
Görög kath. egyházközség. Temploma fából épült, a községen kivül s ettől délre. Lelkészei: Iklódi János, Rusz Simon és Rusz János.
Éghajlata gabonának, gyümölcsnek kedvező, egészséges, jég ritkán bántja határát.
1721-ben* van benne 19 ökör, 11 tehén, 2 bornyu, 2 ló, 26 juh, 4 méhkas, 14 sertés. Mívelés alatt levő szántója 53 köböl vetésférőü. Elvetettek ez évben 8 köböl ősz, 4 köböl tavaszgabonát s termett: 120 kal. búza, rozs, 17 kal. zab és árpa, 8 kal. kender; van egy véka törökbúza vetésük, szénarétje 15 szekérnyi. Adóssága 52 frt.
Hegyalján fekvő völgy szorulatában fekvő község. Határa két fordulóra van felosztva, délnyugat és északra terül el; földje sárgás agyag, némely helyt sovány s nem eléggé termékeny s ezért kétszer is megszántják; 6 ökörrel szántható. Őszbúzát elég tisztán termi, szénája meglehetős minőségü, tüzelésre való erdeje van; hadi úton mindennap dolgoznak. Vásárra és őrlésre az egy mértföldnyire fekvő Szamosújvárra járnak.
1821-ben* határa adózás tekintetében IV-ed osztályu.
1837-ben* határa közepes jóságu; gabonája, füve, bora jó, erdeje kevés, köve elég; tava szűk.
1898-ban határa közepes. Terményei: búza, tengeri, zab, kender, árpa, burgonya, paszuly. Gyümölcse: alma, körtve, szilva és baraczk.
{78.} Van egy kétkerekü pataki vizimalma, Szilveszter János örökösei tulajdona. Itatója forrásaiban (Borbuj, Pap és Gödör) s patakjaiban.
Tűzoltó-egylete 1889-ben alakult.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai szentmártonnapi adóval, évente 1 tehénnel s mint oláh falu ötvened fizetéssel tartoznak.
Határhelyek: 1864-ben* Nagyoldal, oláhul = La Kopacsel; a Siposba ol: In Sipot; a forrásoknál, ol. La izvore; a fellakban, ol. In Pirlozse, Pirlog = lapályos hely. A szakadékoknál, ol. Rupturi; Bertalanhegy, ol. Gyálu lui Virtolomei; szénafüvek, ol. Junácze; Barabás kutja, ol. fontina Barburi; Avus erdő, ol. Padure csel máre Avasu; Puszták. ol. Pustie; Ördög árka; Borzafáknál, ol. La Szocs; Simonka dombja, ol. Kaszta Simonki; Csorgó, oláhul Csorgau.
1898-ban Gropa, Csurgolaj, Korbu funaczilor, Kasztele Tyibei, La Ritur Ketre, Devecser dülők.
Lakossága: 1553-ban* 6 jobbágy, 2 zsellér lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1700-ban* 10 jobbágy, 5 szegény lakosa van, kik 10 házban laknak.
1721-ben* egy jobbágy, 4 zsellér, 4 kóborló és 2 nemes lakosa van, kik a kóborlók kivételével 6 telken laknak, el van pusztulva 2 ház.
1750-beli* hivatalos összeírás szerint van 6 jobbágy, 6 zsellér, 4 kóborló, 2 nem adózó nemes és 4 udvari cseléd, összesen 22 lakosa, kik 17 házban laknak, el van pusztulva 2 ház.
1830-ban* 222 lakossal.
1837-ben* népessége 242, ezek közül nemes 65; házszám 46.
1854-ben* 234 lélek lakik benne.
1857-ben* lakossága 238, ebből 6 róm. kath., 188 gör. kath., 3 zsidó. Házak száma 55.
1891-ben 234 lélekből 1 róm. kath., 154 gör. kath., 2 gör. kel., 68 ev. ref., 9 izraelita.
1900-ban 237 lakossal, melyből férfi 123; magyar 63, német 1, oláh 173, magyarul beszélni tud 74; gör. kath. 156, gör. kel. 4, ev. ref. 69, izraelita 8; ír és olvas 29; házszám 56.
Adója 1721-ben* 96 frt. 1898-ban 746 frt 10 kr.
Vasas-Szent-Iván. | TARTALOM | Veczk. |