| Vajszoló. | TARTALOM | Vásárhely (Oláh-). |
Vasas-Szent-Iván.
Nevének változatai: 1305-ben* Schenthyvan. 1340-ben* Schenthywan. 1492-ben* Zentivanfalva. 1495-ben* Wasak-Zenthywan. 1496-ban* Wassag-Zentiwan. 1540-ben* Zenth-Iwan. 1593-ban* Vasas-Zenthiwan. 1830-ban* Vasas-Szent-Iván, oláhul Szentjoána.
Nevét a Szent-Iván tiszteletére szentelt temploma, előneve pedig egykori alapitója s birtokosai a Wass család után vette.
Lankás hegyoldalon nyugatról keletre szélesedő völgyben, a czegei patak balpartján épült. Deéstől 25.6 kilométernyire fekszik, a kékesi járásban.
Vasas-Szent-Ivánt 1305-ben* a mai gróf Wass család ősének idősb Wass Miklósnak birtokában találjuk. Tőle azonban I. Károly király, pártütése miatt elkobozta és csak 1321-ben* adta vissza.
A király 1340-ben* újra neki adományozta Csicsó vára visszaadásáért Szt-Iván, Szt-Gotthárd, Czege és Szász vagy Viz-Szilvás falvakat az osztályos atyafiak egyenes kizárásával és az e miatt támadható minden viszálykodástól az ország összes biráit eltiltja. Csakugyan 1340-ben* ifj. Wass Miklós és László s testvéreik Szent-Ivánból osztályrészt követeltek s ebből hosszas per keletkezett, de végre 1347-ben* a vajda Károly király kiváltsága alapján, őket keresetüktől elutasitotta.
Idősb Wass Miklós halála után azonban Szent-Iván azon ifj. Wass Miklósra és testvéreire, másrészt pedig Csomafi Jakab fiaira szállott. Ez utóbbiak azonban 1349-ben* t. i. Mihály, Miklós Tamás és Jakab {63.} szentiváni részüket a másik félnek t. i. Wass Miklósnak s testvéreinek: Wass László, Aczél János, Lőrincz, Vörös Péter, Vörös Tamás és Wass Dezsőnek engedték át 40 ezüst márkáért.
1352-ben* Wass Miklós fiai János és László itteni részük felét zálogba vetik Emich fia János fia: Wass Tamásnak.
Az 1362-ben* a Wass nemzetség osztálylevele szerint Vasas-Szent-Iván a nemzetség hét tagja t. i. Emichfi János fiai Aczél János, Tamás, Dezső, Lőrincz, ifj. Wass Miklós, Vörös Péter és Wass László fia Simon közt 7 részre felosztatott.
1372-ben* e birtokon Szentegyedi Veres Péter, Miklós fiai István és Pál, László fia Lőkös, Tamás fia László és Dezső fiai János és László megosztoznak.
1391-ben* Wass Miklós és János, Wass Lászlót s Lőköst itteni részük elzálogositásától tiltják.
1407-ben* Wass János és Mihály birják s ez évben* Dobokay János vajda Tordán a virágvasárnapi gyülésen ítél felette.
1420 körül* birtokosa Wass Mihály, a ki innen Szentiváninak nevezi magát és fiai György, László és Miklós.
1426-ban* Zsigmond király Toroczkay Lászlót Szt-Iván birtokába beigtatni rendeli.
1435-ben* emlittetik Wass Mihály fia György.
1436-ban* Lőkös fia Tamás itteni részét Wass Mihály fiainak: György, László és Miklósnak zálogba veti.
1440-ben* közülök Was László emlittetik.
1459-ben* Czegei Wass János fia Tamás itteni részét Szentiváni Wass Mihály fiának Lászlónak veti zálogba.
1464-ben* Szentgotthárdi Wass Vid fia István itteni birtokrészeit Wasasszentiványi Wass Lászlónak veti zálogba.
1466-ban* Olnoki Herczeg Mihály perbe fogja Czegei Wass Tamás fiát Jánost, azért, hogy noha atyja Tamás itteni birtokát neki zálogba vetette, őt e birtokba ereszteni nem akarja.
1469-ben* Szentgotthárdi Wass Vid fiai István, Pál, Zsigmond és János tiltakoznak az ellen, hogy bátyjuk Wass László fiörökös hiányában leányának Katalinnak fiusitását kérte a királytól összes javaira nézve, a melyek máskülönben rájuk szállnának.
{64.} 1469-ben* mégis azon Wass Vid fiai Wass László leányát Katalint, Kendi Antal nejét László itteni részébe, mely t. i. Szentiván negyedrészét teszi, fitestvérükül elfogadják, Katalint abba 1472-ben* be is vezették.
1473-ban* néhai Czegei Wass János leánya Dorothea Réczei Gergelyné, atyjának itteni részéből Wass Istvántól, Pál, János, Zsigmond és Domokostól, valamint Katalin, néhai Wass László leányától, Kendi Antalnétól osztályt követel, a mit azok megtagadtak.
1475-ben* Dorothea, Wass János leánya, Réczei Gergelyné és fiai Réczei Lőrincz és Gergely: Wass Istvánt, Pált, Zsigmondot és Kendi Antalnét itteni részüktől tiltják.
1492-ben* mint per alatt levő birtok Bálványosvár tartozékai közt emlittetik.*
1495-ben* Czegei Wass Domokos és fiai János, Balázs, Miklós, György és Mihály itteni halastavuk felét, Szent-Egyed felől való részét Derzsi Petki Györgynek eladják, a kit abba* be is igtatnak.
1496-ban* Czegei Wass Domokos, Balázs, János és Miklós.
1500-ban* Czegei Wass Miklós özvegye Katalin, most János nem nemes czegei lakos neje, Czegei Balázst hitvesének férje itteni részéből való kiadása felől nyugtatja.
1502-ben* Wass Balázs, János, Mihály, László és Petki György Kendi Gált tiltják egy ház épitésétől.
1504-ben* Wass István fia Mihály, itteni részét Wass Balázsnak veti zálogba.
1505-ben* Czegei Wass Balázs, Wass István fiának Mihálynak nála zálogban levő itteni részét, annak visszaadja.
1505-ben* Czegei Wass Domokos fia Mihály, itteni részét bátyjának Wass Balázsnak eladja.
1513-ban* Kendi Gálnak és Petki Ferencznek itteni birtokát a széki polgárok s azoknak szekulaji jobbágyai fegyveresen megtámadták, mely hatalmaskodásért őket az erdélyi vajda pénzbirságra itélte.
1529-ben* dersi Pethky György özvegye Dorothea e birtok negyedrészét udvarházával együtt, leányának Annának veti zálogba.
1535-ben* János király Kendi Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti, melyet* Petky Györgynétől vettek meg.
{65.} 1540 jun. 14-én* Fráter György püspök, kincstartó, Kendy Ferencznek, ki közelebbről minden javait elvesztette, birtokokat ad, mindaddig, mig neki a király szentiványi házát s hozzátartozó összes javait vissza nem adja, Horton, Adácson, Ecseden levő jószágait átengedi; mihelyt az emlitett jószágokat Kendytől visszakapja, a maga bálványosi új vára várnagyának Bank Pálnak adományozza.
1541-ben* az itteni erősséget vagy várat Kendy Ferencz birja.
1552-ben* nagyfaludi Somogyi Jánosné Kodory Kata s gyermekei Somogyi János és Erzsébet, Kodori Jánost itteni része eladásától, czegei Wass Jánost és Balázst annak megvételétől tiltják.
1553 november 26-án és decz. 27-éről* Kendy Ferencz erdélyi vajda de Zenthywan-ról írja egyik körrendeletét Deés városához.
1554-ben* Kendy Ferencz birja az itteni várat, „midőn a moldovai vajda meginté Kendyt, hogy ne ellenezze a királyfi (János Zsigmond) visszahelyezését” Erdély trónjára.
1557-ben* Kendy Ferencz bélyegén Révay János, Mihály és Ferencz kapják adományba János királytól.
1560-ban* itt kastélyt emlitenek az iratok, melyet bizonyosan Kendy Ferencz épittetett, de ekkor II. János király kezén van. A király itt levő tisztje és várnagya Novaki György, kinek részére Péntekben és Szt-Egyeden birtokokat adományoz.*
1568-ban* itteni birtokosok Szentiváni András és György, Telegdy Gáspár és Wass György.*
1569-ben* emlittetik, hogy néhai Kendy Ferencznek itteni vára leromboltatott. 1571-ben* a Kendyek, Báthory István fejedelemtől visszaadatni kérték itteni ősi udvarházukat s birtokrészüket 200 jobbágygyal.
1577-ben* Füzesi Demeter, Oláh György puskás darabontok (peditus pixidarii) innen tettek a szamosújvári várhoz szolgálatot.
1577 decz. 20-án* Báthory Kristóf fejedelem Zámbó Máté a fiskus szabadosának itteni telkét megnemesiti.
{66.} 1578-ban* Kőváry János, Lengyel Farkas idevaló birtokosok.
1593-ban* Szent-Iván a fejedelem birtoka, Szamosújvárhoz tartozott.
1594-ben* Báthory Zsigmond Wass Györgyöt, négy hold itteni szőlő birtokában a Cziczhegyen megerősiti. Másik itteni birtokos Kendy Sándor.
1594-ben* Báthory Zsigmond itteni részét Kendy Sándornak adományozta oda.
1597-ben* birtokosa Sibrik Gáspár, ki a hűtlenségbe esett Kendy Sándornak ezen egész (magyar) birtokát* Báthory Istvántól kapta.
1599-ben* birtokosai Zámbó Mihály, Péter és Sibrik Gáspár.
1611-ben* idevaló egy telkes nemes a Pascha vagy Páska család.
1612-ben* a szamosújvári várnak a következő nemes puskásai bírtak itt: Kérei Mátyás, Láposi János és Damokosi Balázs, ezeken kivül a Császár család.
1615-ben* Szamosújvárhoz tartozó fiskusi birtok s az országgyülés mindazokat, a kik ezen tisztán fejedelmi jószágból bírnak vagy bírtak, kimondotta, hogy szoritsák bizonyitásra.
1630-ban* Páska Máté itteni udvarházát, melyet jogtalanul Szamosújvárhoz csatoltak, Losárdi Farkas Gábornak s nejének Páska Erzsébetnek az ő leányának adományozta.
1643-ban* Kovácsi Péter emlittetik.
1654-ben* a szamosújvári uradalom majorság földébe Nagy Simon idevaló biró 22 köböl búzát vettetett el s az itt levő majorság szőlőből 2915 veder bort szürtek, bordézmába pedig 6 veder és 3 kupa mustot vettek be, s megengedték a puskásoknak, hogy innen Gelvára, Szamosújvárra, költözhessenek.*
1682–89-ben* mint fiskális birtok, haszonbérbe volt adva.
1694-ben* birtokosa a fiskus.
1698-ban* I. Lipót császár e birtokot Apor István grófnak s nejének Farkas Zsuzsánnának adta zálogba.
{67.} 1700-ban* I. Leopold király Darabont Lázár, Székely Péter, János és József, Kocsis Simon és Marosán János itteni gyalogos darabontokat kiváltságukban megerősiti.
1702-ben* birtokosok: Farkas Gábor, Farkas László; egy telkes nemes Kőváry Miklós.
1712-ben* itteni nemes darabontok a Marusán, Kocsis, Székely, Josip és Drabont családok.
1721-ben* Ispány Istvánnak egy része és egy öröksége, melyet 1738-ban a fiskus Szamosújvárnak adott zálogba, másik birtokos Apor István.
1721-ben* gr. Apor István e birtokot tőle a fiskus által katonásitott birtokaiért adta cserébe, bírtak még itteni nemesek: Nyisztor, Kővári, Lengyel, Kenderessy és Fogarasi családok.
1730-ban* bírja br. Apor Péter.
1732-ben* br. Apor Péternek itt 6 jobbágy, 7 zsellér és 8 puszta telke volt.
1738-ban* Wass Dániel óvást tett az ellen, hogy e birtokot Szamosújvár városa, mint az ottani uradalom zálogbirtokosa zálogba vegye.
1749-ben* e fiskalitás felügyelője volt Zalatnai Dobra Péter. 1769-ben Szebenben tisztán fiskusi birtoknak itéltetett.
1757-ben* birtokosai: Apor Péter fiai: József, János és László; Verzár Lukács, Aczél Gábor, Tarcza, Laczkó másként Farkas, Kővári másként Kotylecz, Orosz, Pap, Tizedes és Szabó oláh családok.
1766-ban* az Aczél Gábor itteni részét bírja Rettegi György s gyermekei Zsigmond és Salome.
1766-ban* e birtok hat részből áll: 1. br. Apor Lázár; 2. Verzár Lukács szamosújvári plebános csak mint bérlője a városnak; 3. Rettegi György gyermekei Aczél Salométől; 4. Tarcza Tódor; 5. Fogarasi Péterné; 6. egy telkes nemesek 2 telken: 1. a Kővári, másként Kotyecz telek 15 házból, mely 11 részre oszlott a Kővári, Marosán, Román, Pap, Orosz és Tarcza családok közt; 2. a Kenderesi telek 6 házból 4 részre oszolva a Kenderesei, Marosán és Pap családok közt.
1770-ben* birtokosa a szamosújvári uradalom. Bírnak még itt adományból Losárdi Farkas Gábor apai-, Szakállasfalvi Tarcza Tódor {68.} férji-, Szombatfalvi Szombatfalvy László férji- s az armalista Septéri Fogarasi Péter s Bágyoni Váró Sámuel férji jogon, mint gazdatiszt.*
1781-ben* Szakállasfalvi Tárcza Tódor Timandi Mária nejétől való gyermekeivel: György, Gábor, Benedikta Hollómezei Kupsa Györgyné és Simon fiával megosztozván, egy itteni részt Tárcza György és Benedikta örökölte egy fiuval bíró jobbágygyal és fogadóval, a malom mindnyájukkal közös, ugyszintén a Monestereumnál való tilalmas erdő.
1786-ban* birtokosai: br. Way Ádámnak van 24 jobbágya, 8 zsellére, Szamosújvár városának 7 jobbágya, 3 zsellére; Tarcza Györgynek 1 jobbágya, 2 zsellére; Kupsa Györgynek 2 jobbágya; Farkas Ágnesnek 1 jobbágya.
1809-ben* birtokosai: Dániel Istvánnak van 9, Rácz Antalnak 12, Fogarasi Jánosnak 4, Tarcza Györgynek 3 telke. Egy telkes nemesek: 10 Papp, 2 Koroly, 1 Polczer, 1 Oncsa, 3 Kenderes, 1 Ballia, 5 Román, 5 Orosz, 1 Mérje, 1 Petrován, 1 Farkas s 1 Kupsa családbeli.
1820-ban* birtokosai: a szamosújvári uradalom, Dániel István, Rácz Antal és Nagy Ferencz.
1829-ben* az Apor-féle részt br. Jósika Mária és báró Toroczkay Ágnes bírják; Szamosújvár Béldi Antal katonásitott birtokaiért az itteni részt bírja a fiskustól 1819-től.*
1837-ben* e nagyhelység birtokosai: Szamosújvár, Balia, Baliáné, Bojte, Farkas, Gálné, Hideg, Kendrisán, Kézán, Koroly, Lázár, Maresán, Moldován, Orosz, Pap, Rácz, Román, Szekelyán, Szimboán, Szücs, Tárcza, Torma nemesek.
1863-ban* Galgói Rácz Istvántól vásárolt birtok után Schiller Miklós, Ráczné Dániel Krisztina, Makrai László részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 95 füst közül 41 nemesi füst volt.
Nemesi jogu birtokosai voltak: Kászoni Ferencz, Nagy József (Szamosújvárról), Schiller Miklós, Szereday János, Torma Károly (Csicsókeresztúrról), Rácz András és 6 Papp, 3 Florián, 7 Orosz, 6 Román, 7 Kindris, 1 Lázár, 1 Kotyecz, 2 Koroj, 1 Farkas, 1 Bojti és 2 Balya családbeli.
Jelenlegi birtokosai (1898): Temesváry Gerő 971 h. 1499 öl. Torma {69.} Károly, Kászonyi Ferencz és Szereday János utódaitól, nevezetesen Molnos Elektől és egyesektől. Schiller Miklós 514 h. 1160 öl. Vétel és öröklés. Torma Károly, Rácz, Apor és a kir. kincstártól.
Kezdet óta magyarlakta község volt. 1602–3 közt* Básta korában ugy elpusztult, hogy nem maradt benne több két magyar léleknél. A birtokosok, mint Szent-Egyednél is láttuk, Moldovából s más helyekről oláhokkal népesitették be, a kik lakják legnagyobb részben ma is.
Földmivelők, baromtenyésztők. Az oláh leányok az új év előtt való este sokféle babonaságot követnek el, hogy jövendőbelijüket megláthassák. Szent-György napkor a fiatalság egy legényt zöld lombokkal a felismerhetetlenségig felöltöztetvén, a melyet „Pápálugere”-nek hivnak, e mellé két fiatal embert állitanak, ki nadrág helyett a fekete czondra ujját húzza lábaira s a czondra felső széles részét a derekára köti, a melyet szíj helyett tölgyfakéreggel köt le. Fejére 1/2 méter hosszú vadcseresznye kéregből készült csákót, a melyen a szem, száj és orrnak megfelelő kivágás van, felfegyverkezve fapuskákkal, csendőrök elnevezéssel, ezek őrzik a Pápálugert. Ezen kivül van még más három legény, hasonló öltözetben, kezökben 4 méter hosszú rúd, melynek végére rongy van kötve s ezekkel a sárba, koromba mártott rúdakkal űzik el a Pápálugerhez tolongókat. Zeneszó mellett jő a menet az erdőről s a község utczáit bejárva, minden háznál megállanak s az egyik közülök egy szotyorral tojásokat kéreget s ha valaki nem ad, a kezénél levő rúdra kötött rongygyal, a emly vizes, sáros, beprecskeli a ház falát. Mikor a községet bejárták, mind a 6 felöltözött legény a patakba veti magát s megmosakodván, bemutatják magukat a közönségnek. A vizbevetés az évi bőséget és tisztaságot jelenti.
Táplálékuk itt is a málé különböző változatban; ruházatuk házilag szőtt fehér harisnya és fekete czondra, szokmány, bőrmellény és fekete sapka, bocskor. A nők télen-nyáron szőttes kartont, szőr rokolya s szines kendőt, kötényt s fekete csizmát viselnek.
Temesvári díszes udvarházát kivéve, épületei sövény, kő, föld és téglaoldaluak; nád, zsendely tetőzettel.
Innen írja magát s itt lakott Kendi Ferencz Erdély alvajdája, székely ispán, az általa római castrum romjain épitett várban, melynek alapfala a Schiller házának pinczéjében most is látható. Innen ad ki 1532. május 1-én, 7, 19, 27. és 1533. február 22-én* rendeleteket.
{70.} 1332–37 közt* plébánosa Miklós, pápai tizedbe fizetett 2 garast, ugyancsak plébánosa Demeter fizetett* 3 garast.
1643-ban* hegyen épült hajdani kőtemplomának csak romjai vannak meg, mellette volt papilakja, iskolaháza romokban. Összes fekvősége 3 drb szántó s egy rét. A falut oláhok foglalták el s nincs benne több két magyarnál, kik Szentegyedhez tartoznak.
1688-ban* az itteni egyházhoz tartozó magyar telkeket e magát a széki ev. ref. esperesi kerületnek örökös jobbágyul lekötő Szathmári Jeremiásnak adták.
1754-ben* az elpusztult ev. ref. ekklézsiának egykori temploma,* a melyet ez időben: „Locu beszeriki Unguraszke”-nek neveznek s e mellett épült a gör. kath. templom. A község kútjánál szintén az oláh parokia mellett az egykori papi telek, melyet néhai Apor Péter elfoglalt a templomhelylyel együtt s hozzátartozó külsőségekkel, 3 3/4 köböl vetésre való szántó 4 drb, és 1 drb 2 szekér szénát termő réttel, a vallatás szerint 1748-ban. Jövedelmét egykor az esperes húzta; ez időben a szentegyedi papnak fizetik.
Itt vannak eltemetve Kendy Ferencz erdélyi vajdának s Erdély legügyesebb férfiának nejei: Bánffy Magdolna és a 2-ik Lévay Kata, kiknek sírköveit 1818-ban találták meg.* Feliratai a következők:
„HIC TUMULATA IACET MAGDALENA BANFY UXOR MAGNIFICI FRANCISCI KENDY USQUE AD VOCEM FILII DEI AD QUAM EGREDIETUR UNA CUM OMNIBUS QUI IN MONUMENTIS SUNT AD VITAM AETERNAM QUE UT MOX ADSIT TE JESU CRISTE REGAT. ANNO 1538.”
„SUB HOC LAPIDE QUESCUNT RECONDITA OSSA CATHARINAE LEVAY QUAE CONJUGIS MAGNIFICI FRANCISCI KENDY RURSUM RESURECTURA. A. 1551.”
Lévay Kata, Szentywan, 1551. feria quinta antefestum pastatis készitette el végrendeletét Győrfi Mihály, Toldalagi Balázs, Lippai Kristóf, Ambrus és Gáspár deákok által és jelenlétökben. A végrendelet kezdete latin, de a többi rész magyar, mívelődés történelmileg is igen érdekes.* Mindkét sírkő a Temesvári Gerő udvarháza parkjában látható. Kászonyi Ferencz lépcsőt csináltatott volt belőle. Lévay Katalin sírkövén czímer van, benne egy szív dárdával átszúrva szemlélhető.
{71.} A régi ev. ref. templom köveit a 60-as években Béldi, a Torma Károly birtokos gazdatisztje, hordatta ura udvarába, mely jelenleg Tömösváry tulajdona; köztük több sírkövet, melynek latin felirata szerint egyik Kendy Ferenczné Lévay Kata nevét, a más szintén Kendy Ferenczné Bánffy Magdolna részére volt emelve a XVI. századból, mely sírköveket később lépcsővé alakitották át az új palotába.*
1863-ban* úrbéri kárpótlásban részesült.
1898-ban* Noszolyhoz tartozó fiók egyházközség 14 ev. ref. lélekkel.
Gör. kath. egyházközség. Régi fatemploma helyett kőből 1795-ben épült templomát Szent-Demeter tiszteletére szentelték föl a következő évben. 1822-ik év nyarán festették ki. Anyakönyvei 1826 óta vezettetnek. Harangjait 1858-ban öntötték újra Rettegen, mint feliratán olvasható. Lelkészei: a Pop családbeli László, János, Mózes, Rusz László, Puskás László, Pap Jakab, Marosán Auxentius és Keresztes János.
Felekezeti iskolát s tanitót Császárival közösen tartanak fenn s fizetik.*
Éghajlata egészséges, gyümölcsnek, gabonának kedvező.
1721-ben* van 13 ökör, 19 tehén, 15 borju, tulok, 1 ló, 30 juh, 10 sertés. Mivelhető szántója 59, terméketlen 36 köböl vetésre való. Elvetettek 12 köböl őszgabonát s termett 129 kalanga búza s 9 kal. kender; van 2 1/2 véka törökbúza vetésük, rétje 26 szekérre való.
Délre fekvő hegy aljában és nyugatról keletre szélesedő völgyben fekvő falu. Határa két fordulóra van elosztva, földje a síkon fekete, a délnek fekvő kettős hegy oldalán sárga és száraz, az északi részén fehéres, vizes, trágyázatot kiván, de nem trágyázzák, e helyett kétszer szántják meg, 2 és 6 ökörrel szoktak szántani; búzát, rozsot vegyesen terem, szénája nem eléggé jó, épület és tűznek való erdeje van. Hadi úton gyakran dolgoznak; némelykor helyben, többnyire azonban őrölni és vásárba is az egy mértföldnyire fekvő Szamosújvárra járnak.
1837-ben* gabonája többnemü, gyümölcse sokféle terem, van sóskútja, elegendő erdeje, tágas legelője, tava kevés, de benne hal tenyész, bora is igen jó.
1898-ban határa kevésbé termő, fekete és sárga homokos talaja. Termesztenek búzát, rozsot, árpát, tengerit; tenyésztenek erdélyi fajta {72.} szarvasmarhát, juhot, sertést és lovat. Gyümölcse nemesfaju alma, körtve, szilva, baraczk, cseresznye, meggy, dió és szőlő.
Itatója a czegei patak, több csorgója, köztük a Kosztán és a falu kútja.
1872. év óta körjegyzői székhely.
Határhelyek: 1326-ban* Mikolatelekefő (Mykolatelukefeu) erdő. Hollókerek hegy. Szarvastó folyó. Tyúkszóberke (Tyukszouberke) erdő. Tarliget erdő. Mohar és Kis-Mohar erdők. Göczkapusa völgy. Körös erdő és Gyepüserdő (Gepuserdeu). Omboztő (Ambuzthu) folyó.
1622-ben* Oltovanyalia szántó, Hollokerek rét, Alsó-felső tábla.
1654-ben* Borsi föld.
1730-ban* Szamosvége, Pogorhely, Ispány csorgója, Hosszúér, Bihar rét, Plop, Imper, Számbó pataka, Holtyerak.
1754-ben* Locu Beszeriki Ungurászke, Inpeor vale magyarosuluj, tó, országútja.
1757-ben* Kodormárk falu erdeje, Sij, Rezar, Spánkút, Pogor, Valye Zimboaji, Nagymező, Pojana Kerekesuluj, Ponore, Hurube, Ulmi, Sztányistye, Opris, Nagy Völgy, Holtyerág, Mogyoros, az Ördönges alatt, Fintina Ludaruluj, Iszlás, Horgos, Gurujecze, Bungurd, Mejeristye, Kicsura, Kucsisor, Grapa, Tyikszeo, Krucse.
1766-ban* Pementu, Grujecze, Kerekes, Hurube, Plopty,* Válye Zimboji, Ponore, Kodormárk, Izlás, Graianyike, Kesore, Podu Ledáruluj, Szupt Birlor, Horgos, Zsij, collis Castelli principis Christophori Bátori (Bátori Kristóf fejedelem kastélya), Bortye, Kobze, Gropa cse Lárge, Szetgesty Rezore, Nogvégy (Nagyvölgy ferditése).
1781-ben* Bihal rét (Örd.-Füzes felé), Tonorok rét, Monosteriumnál való erdő, Holtyerág erdő.
1864-ben* Doszu peri = Körtvényes, Kerekes, Kodormárk, La Zsie, Kaszta Zsii, Kapu gyaluluj, La hurub, Rezare, Pogor, Ispánkút, Ördöngös, Perenopris, Funácz, Funtina luj Kosztan, Kálya monoszteri, La monoszteri (egykor remetelak és templom), Funduly (erdők), Padure gyásze (falu erdeje), Podás, Nagymező, Dosz, Magyaros, Pareu doszuluj, Holtyerág, Kitsora, Gropa popi, Gropa luj Ferencz, Gropa luj Popi, Hosszú ér, Zámba völgye, Irtas, Horgos, Bihal rét.
1864-ben* folytatás: Csikszó, Fiskuserdő, Nagy völgy, Kis nagy völgy, Gropa mori, La strázse magas hely.
Területe 1900-ban 2363 k. hold.
{73.} Lakossága. 1571-ben* 200 lélekből álló lakossága van s az egészközségben 66 lakóház.
1600-ban* 20 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1603-beli* összeírás szerint az egész falu úgy elpusztult az előző évi háboruk alkalmával, hogy nem maradt benne több két léleknél s ekkor az egész községben két ház van.
1700-ban* 14 jobbágy, 7 szegény, egy nemes lakosa van s az egész községben 15 ház.
1721-ben* lakik itt 2 jobbágy, 6 zsellér, 4 kóborló, 2 nemes, kik a kóborlók kivételével 9 házastelken laknak, el van pusztulva 8 ház.
1750-beli* összeírás szerint van: 3 jobbágy, 12 zsellér, 5 kóborló, 1 adózó s 2 nem adózó nemes, 4 udvari szolga s összesen 27 családfő lakosa, kik 21 telken laknak, el van pusztulva 8 házas telek.
1830-ban* 492 lakossal.
1837-ben* lakossága 422 gör. egyesült oláh, ebből nemes 90; házak száma 97.
1857-ben* 472 lakossal, ebből 19 római kath., 3 örmény kath., 432 gör. kath., 2 gör. keleti, 7 evang. helvét, 9 zsidó. Házak száma 132.
1886-ban lakossága 501; ebből 13 róm. kath., 477 gör. kath., 2 gör. kel., 9 zsidó.
1891-ben 453 lélekkel, melyből 2 róm. kath., 389 gör. kath., 41 ev. ref., 15 izraelita, 6 örmény katholikus.
1900-ban 435 lakossal, melyből férfi 221; magyar 51, német 10, oláh 374; magyarul beszélni tud 74; róm. kath. 18, gör. kath. 373, ágostai ev. 3, ev. ref. 17, unitárius 6, izraelita 18, ír és olvas 65; ház szám 99.
Adója 1721-ben* 129 frt, 1898-ban 1336 frt 53 kr.
| Vajszoló. | TARTALOM | Vásárhely (Oláh-). |