| Gyulaszeg. | TARTALOM |
Nevének változatai: 1378-ban* Gekepataka. 1554-ben* Gerkepataka. 1561-ben* Gywrkapatak, 1577-ben* Gyeorkpataka. 1591-ben* Gyeörkepataka. 1594-ben* Georgykepataka. 1713-ban* Gyurkafalva.
Nevét valószinüleg ily nevű alapítójától vette.
Délről északra menő Garnacze, Pojana Zsukuluj, Kucsulata és Zegyitu hegyek között szűk völgyben fekvő kis község. Keresztül foly rajta a Pereu Glogyejuluj, mely a községen alól F.-Csobánkán s még több falun át Semesnye felé veszi útját s ezeken alól, miután több kis patakot vett fel magába, a Szamosba szakad.
Deéstől 29.5 kilométerre fekszik a csáki-gorbói járásban.
Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. 1554-ben* Somy Anna Balassa Imre Özvegye e birtok negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak hagyományozza.
1560-ban* II. János király e birtok felét néhai Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak és neje Domiska Katának adományozza; a birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben* II. János király néhai Somy Annától a gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencznek tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben* Miksa császár Balassa Andrást, Somy Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ezen birtokában megerősíti.
1574-ben* Balassa András, Somy Borbála Lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófi Csáky Lászlóné és Margit özv. Bornemisza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és búzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
1577-ben* egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje* birt; első férje Németi Ferencz. A fejedelemnek Kavaczul, Csákynak Dancz nevű jobbágya emlittetik.
1585-ben* Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Németi Ferencztől való fiának néhai Zsigmondnak itteni részébe {580.} beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
1586-ban* néhai Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
1589-ben* Báthory Kristóf fia Zsigmond ez Almásvárához eddig tartozott itteni részeit Kendy Sándornak adományozza, ennek neje jogán a bethleni várbeli részeért.
1590-ben* néhai Balassa Margitnak első férjétől néhai Bornemisza Benedektől való gyermekei Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai: Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősítette.
1592-ben* Báthory Zsigmond itteni részét, mely Csáky Dénes fia Mihály magvaszakadtával szállott reá, Csáky Istvánnak adományozza.
1593-ban* Bornemisza Benedek leánya Zsófia özvegy Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba.
1594-ban* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándornak itteni részét a kolozsvári polgároknak adományozta.
1595-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Gábor 3 jtelkét ugyanazoknak adományozta. Ugyanez évben* itteni birtokos Csáky István és Kolozsvár városa.
1600-ban* Mihály vajda a kolozsvári polgárokat itteni részükben szintén megerősíti.
1609-ben* birtokosa Gyulafi Sámuel.
1644-ben* a fiscus Csáky István és László 2 itteni jtelkét elfoglalta, de 1645-ben* ismét visszaadta.
1651-ben* Csáky István s fiai Ferencz, István s László és Csáky László s fiai Zsigmond, Pál, Péter, Ferencz és László itteni részüket Ajtoni Istvánnak s nejének Viczei Annának vetik zálogba.
1657-ben* Györgypatakán a Kornis család is birt.
1658-ban* Csáky Istvánnak egy, Ajtoni Istvánnak egy, Kolozsvár városának 2 adófizető jobbágya volt.
1667-ben* Kolozsvár városa e helységet a kolozsvári unitárius egyháznak veti zálogba.
{581.} 1693–94-ben* birtokosa a kolozsvári unitárius egyház, kitől azonban erőhatalommal 1716-ban a kolozsvári főtéri templommal együtt elvették.
1696-ban* Gyurkapataka török hódoltsági falu.
1713-ban* lakói elszéledve voltak, földjét a szomszéd falvak művelték.
1771 és 88-ban* a kolozsvári róm. kath. plébánia birja.
1781-ben* birtokosa, valószinüleg zálogjogon, gr. Mikes István.
1795-ben* Kolozsvár városa e helységet a kolozsvári róm. kath. plébániától magához váltja, a mint ezt a tanúk vallják.
1820-ban* birtokosai: Kolozsvár városának van 12 telke, gróf Csáky Józsefnek 2 1/3.
1863-ban* br. Jósika Sámuel, Lajos és János, Kolozsvár városa úrbéri kárpótlást kaptak innen.
1866.* évben nemesi jogú birtokosai: Rád Illés és István.
Jelenlegi birtokosai 1898-ban: ugyanazok. Kolozsvár városa; 153 h. és Vajda János vásár útján.
Lakosai oláhok, neve azonban magyar eredetre mutat. A török hódoltság idején s a rákövetkező II. Rákóczy Ferencz uralkodása alatt (1703–12) történt dúlások következtében annyira el volt pusztulva, hogy az 1713-iki országos összeírás alkalmával számba sem vehették,* földjét a szomszéd falvak használták. Az ide költözőknek több kedvezményt adván, közteher viselésétől felmentették s így a lakosok lassanként visszahúzódtak ugyan, de szorgalmukat elfeledték ide hozni.*
Jelenleg földmiveléssel s baromtenyésztéssel foglalkoznak. Házaikat s gazdasági épületeiket rakófából szalmafedél alá építik. Berendezése asztal, egy ágy s közönséges lócza.
Gör. kath. egyházközség; templomát 1790-ben épité boronából, ugyanez évben szentelték föl Mindenszentek tiszteletére. 1845-ben* még a pap számára föld nem volt kihasítva.
Harangjai 1848. évből valók, feliratuk nincs. Anyakönyvet 1824 óta vezet.
Jelenlegi papja Kecskehátáról szolgál be. Iskolája nincs.
Éghajlata egészséges, mindenféle terménynek, gyümölcsnek kedvező, szélnek ki van téve, járványra nem emlékeznek hogy előfordult volna, de annál gyakoribb a jégverés.
{582.} 1750-ben* határa két fordulós, jobbára keletnek fekszik, meredek, néhol nyirkos, agyagos oldalakon terül el, színe fekete; egy őszi s tavaszi szem két maggal fizetett s ezért 1822-ben első osztályba tartozott.
1750-ben* összes szántója 375 köböl (1822-ben 736 köböl vetésre való) férőü, ebből őszi alá használt 170, tavaszi alá 85 s tengerit termesztett 7 3/4 vékát, kaszálója 48 3/4 szekér szénát termett, 1822-ben pedig 131 1/2 szekérnyi szénarétje volt. A múlt században erdejében épületfa nem volt, az 1840-es években van kevés majorsági szálasa.
Itatója forrásaiban elég jó és bő, de a „Lunka” nevű forrása nagy földomlásokat okoz jelenleg. Legelője a jelen század elején szűk, útja rossz, keresete néha sófuvarozás, marha és méh.
1750-ben* volt 47 ökör, 29 tehén, 2 borjú, 93 juh, 38 disznó, 52 méhköpű. 1822-ben 11 igás, 9 fejős, 2 fiatal marha, 21 juh, 5 kecske, 11 disznó. 1841-ben 63 ökör, 36 tehén, 7 ló, 150 juh, 36 kecske, 53 disznó, 17 méhköpű.
Határa jelenleg közép termésű; terményei: őszi, tavaszi búza, tengeri, zab, árpa, pityóka és czukorrépa. Gyümölcsfái: szilva, alma, körtve és dió.
Határhelyek: 1864-ben* Calea rosie, La Bararea, Pustecz, Costa Tyeretyisuluj, Tyeretyis, Fazsetura capatielor, Fazsetura poeni, Dumbravicza, Fazsetura la Dumbravitze, Pareo poeni, Dimbu galbunuluj, Prilogele, In Facze, Kararea Jeseuluj, Dupa Dealu, La Acastaj, Dosu, Funtuna la peri, Caneptistile, Drumu Hereusuluj, Podu in Vale.
Hegyei: Kalyá Rosie, Gyalu Tori. Válya Fezsétuluj patak. Tetrovaja, Sub Feldku, Dimbu Gabinuluj, Facziá és Doszu dűlők 1898-ban.
Lakossága: 1750-ben* 12. Volt ekkor 12 népes, 5 puszta, együtt 17 telek, 8 jobbágy, 5 telkes zsellér s 1 bujdosó. 1820-ban* volt itt 14 1/2 örökség s 1 pap. 1831-ben* 109. 1841-ben 58 fi, 48 nő, együtt 106. 1844-ben 60 fi, 58 nő, együtt 118 lélek. Füstök száma 1841-ben 1 papi és 20 zselléri füst. 1844-ben 17 füst, egy füstre 7 lélek esik. 1857-ben 27 ház van benne.
1857-ben* 134 lakosból 1 gör. kel., a többi gör. kath.
1886-ban 130 gör. kath. és 2 zsidó lakossal, együtt 132.
1891-ben 158 lakosból 139 gör. kath., 13 gör. kel. és 6 izraelita.
Adója 1755-ben* 25 frt 11 kr. 1845-ben 118 frt 23 kr. 1898-ban 300 frt 29 kr.
| Gyulaszeg. | TARTALOM |