| Disznópataka. | TARTALOM | Doboka (Kis-). |
Doboka.
Nevének változatai: 1205–35 közt* Dubukai. 1265-ben* Dobka (Castri), 1279-ben* Dobokawarfolva. 1306-ban* Dubucha. 1513-ban* Oppidum Doboka. 1545-ben* Doboka (possessio-falu).
{320.} Nevét az ó szláv: dluboku, duboka* szótól vette, mely magas hegyek közt, mély völgyet jelent.
Először emlittetik: 1173–1196 közt* Dobokavármegyéje. 1205–35 közt* mint vár. Maga a falu 1279-ben* Dobokawarfolva néven.
Fekszik a sátor-kecskeháti megyei útvonal hosszában, két domb között, délkeleti irányból északnyugatnak húzódó völgyben s annak délnyugati észkos oldalán, a község hosszában folyó patak mentén, a mely Kendi-Lónán át a Kis-Szamosba szakad. Tartozik a szamosujvári járásba, Deéstől 37.6 kilométerre.
Doboka, mint egyik legrégibb neve is: Dobokavárfalva mutatja, kezdetben várföld volt. V. István valószinüleg, még mint ifjabb király azt a Kökényes Renold nemzetségben* Mikód fiának Mikód bánnak adományozta hadi érdemeiért e várhoz tartozó más faluval s abban őt 1279-ben* Kun László király megerősítette. 1290-ben* IV. László kir. Gembard fia Jánosnak és Kirey Miklósnak Igriczén és Dobokán levő birtokait, miután ezek birtokosa magtalanul elhalván, a Mihály fiai Istvánnak és Pálnak adományozza. Doboka fele részét Mikód bán unokahúgának Katának, Imre nevű testvére leányának bizonyos összegig lekötötte, a melyet azonban 1300-ban* kielégittetvén, Mikód bán fiainak Miklósnak és Péternek visszaeresztette.*
1340-ben* azon Miklósnak János, László, Miklós és Lökös fiai emlittetnek, mint dobokai birtokosok.
1358-ban* azon Dobokai Jánosnak László nevű fia emlittetik, valamint 1365-ben* is, de 1377-ben* már néhaiként s csak testvére János él, s meghagyja Csák István vajda Borsáról 1375 október 27-én a bálványosvári várnagynak, hogy id. Dobokai Jánosnét és fia ifj. Jánost testvérének Lászlónak, ki fiú nélkül halván el, birtokában őket megtartsák.*
1379-ben Dobokai László fia Egyed emlittetik.*
1380-ban* azon Miklósfi János fia János emlittetik, ki a Meszeshegy mellett egresi részbirtokát eladja.
1391-ben* Dobokai Lökös fiai Miklós, Mihály, Szaniszló és János; {321.} Ördög Mihály, Imre és János fia János.* Ez utóbbinak fiai 1410-ben* Miklós, István, Mikód és János.
1406-ban* Ördög Imre és Jakus fia László emlittetik.
1407-ben* és 1408* augusztus 20-án Dobokai János alvajda, kinek ekkori pecsét-czímere egy várkapu leeresztett rostélyokkal, itt adott ki egy okmányt.*
1411-ben* Dobokai Lőrincz fia Miklós, fia Lökös emlittetik.
1426-ban* Dobokai János mester fiai Miklós, Mihály és Dobokai Lökös fia Péter.
1428-ban* Dobokai Egyed fia László, Mikoi (Mikay) Péter emlittetnek.
1429-ben* néhai Dobokai János alvajda fiai Miklós, Mihály és Miklós fiai Lőrincz és Péter a birtokosok, kik Doboka és Lóna közt levő szántó, kaszálló és erdő felett pereltek a Lónaiakkal s a felett 1429-ben* egyeztek ki.*
1431-ban* Dobokai László Imre fia, Dobokai Miklós és János itteni birtokát Dobokai Miklós és testvére Mihály megrohanták s egy házát lerombolták.
1433-ban* Dobokai Lökösfi Lőrincz fia János itteni részét is testvérének Mihálynak veti zálogba 26 arany frtért.
1434-ben* Dobokai Mihály egyik birtokosa.
1437-ben* az itteni birtokosok Dobokai Mihály és Miklós s ezen Miklós fia Kristóf, Dobokai László fia István; Dobokai János, László s fia Dénes deák az Egyed unokája, Miklós, Mihály, Lökös, György, Bertalan, István, Bálint és Benedek; továbbá Bogáti János és Péter, kik a Bádoki Domokos fiait: István papot, Péter, László, Jakab, Lukács, János és Antalt az itteni határhoz tartozó földektől eltiltják.
1437-ben* Dobokai Miklós* s Mihály a néhai János fiát visszaeresztik {322.} Dobokai Dénesnek néhai Ördög (Wrdugh) László fiának dobokai, szent-györgyi és szentpéteri birtokait 72 frtért, mely összegben néhai Ördög L. zálogosította el.
1440-ben* Lökös fiai István, Bálint, Péter és János.
1440-ben* Dobokai Lökös Lőrincz fiai Mihály, János és Bálint s Lökös Péter fiai György és István Dobokai Bertalant itteni részeinek elidegenítésétől tiltják.
1441-ben* Dobokai Imre fia János s az ő fiai László, Miklós és Simon.
1443-ban* Dobokai Lökös fia Lőrincz, fia Dobokai János kihalásztatta Dobokai Miklós zárt halastavát.
1444-ben* Dokokai Péter fiai Bálint és István, mivel elgyengültek, javaik védelmét Dobokai Lökös János kezelésére bízzák.
1444-ben* Dobokai Kántor Mihály.
1446-ban* Dobokai Ördög László fia Krisztián itteni részeit nejének Vetési László leányának Annának ajándékozza.
1457-ben* Dobokai Kristóf.
1460-ban* Dobokai Lökös Péter fia György, fia János itteni részét Kusalyi Jakcsfi Györgynek veti zálogba.
1460-ban* Dobokai Kántor Mihály emlittetik.
1461-ben* Dobokai Orsolya és Kata néhai János leányai, a Dobokai Lökös Lőrincz unokái tiltakoznak az ellen, hogy őket s anyjukat Katalint néhai Dobokai Lökös György fia János, ki őket Kolozsmonostorra vitte s mivel részére örökbevallást nem tettek, Kolozsvárt hagyta, a hol 3 hétig kellett maradniuk s ez alatt minden részüket elfoglalta.
1461-ben* Dobokai Lökös Lőrincz fiának Jánosnak özvegye, Dobokai Lökös György fiát, az itteni részből való hitbére fejében nyugtatja.
1461-ben* Mátyás király a kolozsmonostori konvent által megintette Dobokai Miklóst, hogy Istvánnal közös birtokaikon megosztozzanak, de Miklós ezt megtagadván, a vajda elé idéztetett.
1461-ben* Dobokai Miklós a néh. Miklós fia, Jánost a váradi szent kereszt egyház lelkészét és Miklós bádoki lelkészt ügyvédjének vallja.
1465-ben* Dobokai Imrefi László fia István emlittetik.*
{323.} 1467-ben* az itteni összes birtokosok: Esztényi György, Szilkereki Máté, Esztényi Bertalan, Esztényi Nagy György, Esztényi Szabó János, Marai Lőrincz, Kecsetszilvási Nyiresi Pál, Kecsetszilvási Péter, Dobokai Miklós és István, Iklódi István, Toki Nyiresi Mihály, Marai Albert, Marói Kiss Antal, Tötöri István s Olnoki Herczeg Mihály.
1467-ben* Mátyás király az ellene pártot ütő Dobokai Miklósnak itteni részét Szenterzsébeti Worster Györgynek adományozta oda.
1468-ban* Dobokai Miklós fia Miklós itteni részének felét Bilgezdi Andrásnak veti zálogba.
1470-ben* Mátyás király Dobokai Istvánt, Mihályt, Lászlót és Kántor Mihályt testvérüknek Miklósnak itteni részébe beigtatni rendeli.
1470-ben* Dobokai István, Dobokai Jánosfi Imre fia László, Kántor Mihály és Derzsi Majádi Mihály néhai id. Dobokai Miklós özvegyét, valamint Katalint néhai Dobokai Kristóf leányát, másik Katalint néhai ifj. Dobokai Miklós özvegyét biztosítják arról, hogy ha azon Dobokai Miklósnak itteni részét, melyet Rédei János erdélyi alvajda Csupor Miklós vajda parancsára elfoglalt: visszaszerzik, nekik a köteles leánynegyedet kiadják.
A pör meg is indult és mivel a Dobokaiak felmutatták Mátyás királynak Dobokai Miklós részére adott kegyelemlevelét, melylyel összes javai, melyek hűtlenség czímén koboztaítak el, visszaadását elrendelte: az erdélyi vajda 1471 táján* Csupor Miklós volt vajdát hatalmaskodás czímén fejvesztésben elmarasztalja s a Dobokaiakat az ő javaiba is beigtatni rendeli 50 márka azaz 200 arany forint erejéig, mig meg nem váltja, s azon Miklósnak itteni részét a Dobokaiaknak visszaitélte.
1473-ban* Dobokai János fia László és fia Salatiel, Dobokai Imrefi Miklós fia Mihály és fia Pál néhai Dobokai Imre fia István itteni részét özvegyének hitbér fejében odaadják.
1474-ben* Dobokai László és fiai Salatiel és Imre özvegyét Borbálát most Badoki Bertalannét az itteni részjószágból neki járó menyasszonyi ajándékért és hozományért kielégítik.
1474-ben* Dobokai Mihály s fia Pál, Dobokai Máté pap és néhai Kántor Mihály fiai Márton és Balázs.
1479-ben* Dobokai László birja.
1481-ben* miután néhai Dobokai Miklósnak itteni vett részei Csupor Miklós kezéből annak özvegyének Katalinnak Bessenyei László {324.} nejének itéletileg visszaadattak s más részről Szenterzsébeti Worster György azon néhai Dobokai Miklósnak összes javairól ezen Miklós fia szintén Miklós javára lemondott, Mátyás király ezen részeket Bessenyei Lászlónak s nejének adományozza.
1486-ban* Bánffy Ferencz neje Katalin néhai Dobokai Miklós leánya itteni részét férjének veti zálogba, de attól őt Siroki Mátyás felesége Margit eltiltja.
1486-ban* Katalin id. Dobokai Miklós özvegye itteni részét ifj. Dobokai Miklós leányának Katalinnak Bánffy Ferencznének hagyományozta.
1491-ben* Bánffy Ferencz neje Dobokai Katalin itteni részétől Iklódi Désy Pétert eltiltja.
1492-ben* néhai Dobokai Sánta László fia Salatiel atyjafiát Májadi Mihály fiát Miklóst itteni részének eladásától eltiltotta, minek folytán Májadi ezen eladást, melyet még kiskorúságában tett, most visszavonta s azon felül magvaszakadása esetére Dobokai Salatielt tette örökösévé.
1492-ben* Dobokai Salatiel értesiti anyját Ilonát, Dobokai László özvegyét, hogy rokonát Dobokai Miklóst küldi hozzá s kéri, hogy neki hitelt adjon.*
1493-ban* Herczeg Mihály özvegye Lucia, Dobokai Lökös Lőrincz fia János leánya, atyjának itteni részéből köteles részét követeli, annak birtokosaitól, t. i. Dobokai ifj. Kántor Mihály fiaitól: Pál, Márton és Balázstól, Dobokai László fia Salatieltől s végül Májadi Mihály fiától Miklóstól.
1493-ban* Deési Péternek itteni Magyari nevű jobbágya emlittetik, kitől Töőky Imre és Bánffy Ferencz, midőn iklódi birtokára reá rohantak, minden gabonáját elvitték.
1493-ban* Dobokai László özvegye Ilona s fia Salatiel Ulászló királyt egy itteni résznek Olnoki Herczeg Pál javára való eladományozásától tiltják.
1497-ben* Bánffy Ferenczné Katalin férjét itteni részük elidegenítésétől eltiltja.
1500-ban* Dobokai Bessenyei László fia Bernát 3 itteni jtelkét (Almás, Máté, Kovács) Deési János fiának Ferencznek veti zálogba.
1501-ben* Bessenyei Bernát 3 jtelkét (Gyala, Csecse, Kis) Dobokai Salatielnek veti zálogba.
{325.} 1503-ban* Herczeg Mihály özvegye Luczia néh. Dobokai id. Lökös János leánya óvást emel az ellen, hogy Dobokai Salatiel és Miklós atyjának itteni részéből neki járó hitbért kiadni nem akarják.
1507-ben* Bánffy Ferencz s neje Katalin néhai Dobokai Miklós leánya azon itteni részbe, melyet még Katalin atyja vett meg Berzenczei Györiktől (Gyewryk) s most is az ő kezükön van, magukat beigtattatni akarták, de annak Dobokai Salatiel, Derzsei Dobokai Miklós s fia Mihály és Somi Józsa ellentmondtak.
1507-ben* Ulászló király néhai Dobokai Imrefi Istvánnak itteni részét azért, mert Szabó Györgyöt megvakittatta, elkobozván, Bánffy Ferencznek adományozta oda, de Dobokai Salatiel és Derzsei Májadi Miklós az iktatásnak ellentmondtak.
1509-ben* Bessenyei László fia Miklós vallja, hogy több év előtt Mutnoki Balázs Temesseli Deési Péter testvére, azon Bessenyei Lászlót Deési Péter ösztökélésére megölte, de később Deési Péter ártatlanságát bebizonyította, mindazonáltal ő Mutnokinak e tettéért a megölt fiának teljes elégtételt adott.
1513-ban* Thordai Imre (in eadem Doboka commorans) Bánffy Ferencznek bonczhidai jobbágyát Rewdy Pétert magyarországi Rákos határán, midőn ez urának ökreit Pestre hajtotta volna eladásra, visszatértében megtámadta éjjel, kirabolta s az ökrök árát elvette s ennél fogva nyilvános latorságban marasztalták el. Itt lakott Machkás Demjén szolgabiró.
1516-ban* Dobokai Salatiel néhai Bánffy Ferenczet Doboka fele részeért perbe fogta, most azonban Bánffy Ferencz fiával Kristóffal s nővérével Zsófiával Károlyi Lancz László nejével kiegyezvén, azon Salatiel s fia Sándrin s bátyja Derzsei Dobokai Miklós Doboka felét és néhai Bessenyei Bernát részét, mely Salatielnél volt zálogban, Bánffy Kristófnak átengedi.
1519-ben* Drágfi János és fiai Gáspár és Boldizsár magukat Károlyi Lancz László s nejének s fiaiknak Zsigmond, László és Dénesnek itteni részébe vétel jogán beigtatni akarták, de Dobokai Salatiel fia Sándrin, valamint Salatiel neje Katalin s fiok Ferencz és Dobokai Miklós s fia Mihály és Imre annak ellentmondtak.
1519-ben* Dobokai Salatiel s fiai Sándrin és Ferencz itteni udvarházukat s 4 jtelket, Dobokai Miklós s fiai Imre és Mihály pedig itteni {326.} részüket kötelezettségük fejében Macskási Gáspárnak s nejének Katalinnak adják oda.
1520-ban* Drágfi János itteni részét Károlyi Lancz Lászlónak s fiainak Zsigmond, László és Dénesnek adja cserébe több kolozsmegyei birtokaival együtt Szatmár- és Beregmegyében lévő falvakért.
1522-ben* Károlyi Lancz László s fiai László és Dénes adósságuk fejében itteni udvarházukat és részüket Podvinyai Pál deési alkamarásnak kötik le.
1525-ben* Dobokai Sandrin Derzsi Dobokai Miklóst itteni részének Károlyi Lancz László részére való eladásától tiltja.
1525-ben* Dobokai Miklós itteni részét Dobokai Sandrinnak veti zálogba.
1527-ben* Dobokai Bessenyei Ferencz a maga s nővérei Orsolya Dobai Demeterné, Fruzina Guti Ferenczné s Katalin és Zsófia nevében néhai Károlyi Lancz László gyermekeit és Dobokai Miklóst itteni részük eladásától tiltja.
1536-ban* Tordai Imre, Károlyi Zsigmond és Czigány Péter.*
1545-ben* Dobokai Tordai Imre és Albert itteni udvarházukba s egy jtelekbe, melyet Károlyi Zsigmondtól kaptak adományul, magukat ellentmondás nélkül beigtatják, Dobokai Miklós és Ferencz, Károlyi Zsigmond és László ottani birtokosok jelenlétében.*
1545-ben* Károlyi Dénes testvéreit Zsigmondot és Lászlót itteni részeik elidegenítésétől tiltja.
1554-ben* Dobokai Miklós fia Imre s az ő fia Péter itteni részüket Imre testvérének Farkasnak eladják.
1554-ben* Thomory Miklós birtokos és 1568-ban is.*
1554-ben* Dobokai Miklós s fia Farkas Doboka felét, mely néhai Károlyi Lancznál volt zálogban s aztán Károlyi Zsigmond kezére került, Károlyi Ferencznek vetik zálogba.
1563-ban* és 1568-ban* itteni birtokos Thomory Miklós, Dobokai Imre és Farkas.
1565-ben* az itt lakó Dobokai Imréné Sombory Kata és Ördög Ágnes Károly Demeterné itteni, sólyomkői, újfalvi, m.-fodorházi, szentkatolnai, {327.} szótelki és dezsőfalvi bábonyi, kökénypataki részjószágokon megosztoznak.
1575-ben* „Dobokai Tomory György és András, mint pártütők (Békés pártiak) elmenekülnek, kivándorolván, megszűntek itt birtokosok lenni.”
1576-ban* Szopori Sulyok István a Farnosi Veres János hűtlensége bélyegén itteni részbirtokot kapa, de 1578. évbeli beigtatásának Oklostelki Veres Zsigmond ellene mondott.
1577-ben* itteni birtokosok Dobokai Farkas, Máthé Gáspár és Básty János.
1579-ben* Nagy Vitályos. 1579-ben* Dobokai Farkas.
1579-ben* birtokosai Dobokai Imre és István.
1580-ban* itt lakó Szabó István birtokos.
1585-ben* Nagy Vitális özvegye Tomory Klára az itteni Medvés erdőben való részét Kendy Sándornak eladja.
1586-ban* Báthory Zsigmond néhai Tomory Györgynek itteni részét annak magvaszakadtával Kendy Sándornak adományozza. Abba be is igtatják a többi birtokosok, t. i. Dengelegi Gáspár özvegye, Bocsi Bálint, Fekete Ferencz özvegye, Kun Demeter özvegye, Básti János, Dobokai Imre jelenlétében, de néhai Nagy Vitális fiai János és Ferencz annak ellentmondtak.
1586-ban* Dobokai Imre itteni öt jobbágytelkét Kászoni Ferencznek veti zálogba.
1586-ban* Lónai Bereczk Gáspár.
Ugyanez évben Dobokai Tomory György 16 frtért két itteni jobbágyát veti Kendy Sándornak zálogba.
1588-ban* Torday György és Ferencz birtokosok.
1589-ben* Báthory Zsigmond Lónai Kendy Sándornak adományozza a Békés felkelésben 1575-ben hűtlenségbe esett néhai Dobokai Thomory Györgynek itteni részét, udvarházzal együtt.
1589-ben* Dobokay Ferencz emlittetik. Ugyanekkor* Báthory Zsigmond Básthy Jánost itteni nemesi udvarházához tartozó részében új adomány czimén megerősíti.
{328.} 1589-ben* Dobokai Miklós fia Farkas vallja, hogy a Károlyi Zsigmond által Kántor Pálnak átadott itteni rész négy jtelekből és egy nemesi udvarházból állott.
1590-ben* néh. Hidalmási Kántor János fiai: Tamás és Miklós; Kántor Péter fia Márton; néh. ifj. Kántor János fiai: György, Gábor és Mihály tiltakoznak az ellen, hogy azon Kántor Péter s néh. Kántor János fia Gábor itteni részüket, az u. n. Kántor-részt Kendy Sándornak eladták.
1591-ben* Jankafi Miklósné Zsófia, Dobokai Nagy Vitális leánya osztályt kér Dobokai Nagy Vitális fiai: János és Ferencztől.
1592-ben* Károlyi Klára, Keresdi Bethlen György özvegye tiltakozik itteni részének elfoglalása iránt.
1593-ban* Dobokai István és Ferencz emlittetnek.
1595-ben* Nagy Vitális fia János a moldvai hadba menvén, halála esetére az anyjától Berentei Tömöri Miklósnak és Károlyi Lancz leányának Annának leányától Tomory Klárától való részét testvérére Nagy Gáspárra hagyja és ugyanezen évben* egy itteni jobbágyát K. Theke Ferencznek 6 frtért veti zálogba.
1596-ban* Kászonyi Ferencz, Básti János özvegye Móga Ilona s Dobokay Ferencz birtokosok.
1596-ban* Báthory Zsigmond szásznyiresi Válaszuti Mátyást itteni több nyert részében megerősíti, a kit abba az ottani birtokosok: Nagy Gáspár, Székely István, Tordai György és Ferencz, Básty János özvegye Móga Anna, Nagy, másként Vitalius János, Szennyesi Máté jelenlétében beigtatni akartak, de Kántor Tamás annak ellentmondott.
1598-ban* Dobokai Nagy Vitális fia Gáspár két jtelkét Hosszú István kolozsvári polgárnak veti zálogba.
1599-ben* Dobokai Farkas fiai: Ferencz és Pál idevaló birtokosok.
1600-ban* Piskolthy Balázs, Mihály vajda apródja, jegyesével néh. Básthy János és Móga Ilona leányával Borbálával annak itteni része iránt egyezkedik.
1601-ben* Dobokay Ferencz fia Miklós atyját eltiltja attól, hogy itteni részére nézve Hosszú István kolozsvári polgárral egyezséget kössön.
1602-ben* itteni egyik birtokos Szemere János, kinek birtokát Básta minden dúlás ellen biztositja.
{329.} 1604-ben* Dobokai Judit előbb Tömöri Andrásnak, majd Kászoni Ferencznek, most pedig Szemere Jánosnak neje, itteni részét halála esetére férjére hagyja. 1604-ben* Kendy István itteni részét Mindszenti Benedeknek veti zálogba.
1607-ben* Dobokay Mihály, örököse nem lévén, itteni részét nővéreinek Szemere Jánosnénak és Szilvási Andrásnénak hagyja.
1608-ban* Dengelegi Miklós itteni részét, t. i. 6 jtelkét Kávási Cseh Györgynek veti zálogba.
1609-ben* Dobokay Mihály itteni udvarházát egy jtelekkel együtt Szemere Jánosnak veti zálogba.
1610-ben* Petroviai Horváth Lázár itteni részét, melyet ő a fejedelemtől Dobokay János hűtlensége miatt kapott adományban, Gellény Imre kolozsvári birónak veti zálogba.
1612-ben* azon Gellény Imre ezen részbe beigtattatik.
1615-ben* Dobokay János itteni jtelkét Ágoston Mátyás kolozsvári polgárnak eladja.
1615-ben* mivel a fejedelem néh. Dobokay Imrének, Istvánnak és Farkasnak itteni részeit azok magvaszakadtával Pécsi Simon cancellárnak adományozta, de az igtatásnál Dobokay Katalin Nádudvary Jánosné* és Somlyai Judit Szilvási Andrásné annak ellentmondtak, most Pécsi arról az ő javukra lemond.
1616-ban* Szemere János itteni részét, melyet* Somlyai Judit Szilvási Andrásné ősei Kászoni Ferencznek, ez ismét nejének Dobokay Juditnak vetett zálogba s Szemeréhez menvén férjhez, az ő kezén maradt, nejére Ördög Zsuzsánnára hagyja.
1618-ban* Bujdosi Sidó Balázs leánya Hedvig Nyiresi Istvánné s gyermekei: András, Ferencz, Judit, Krisztina és Rebeka férjét, illetőleg atyjukat itteni részének Kuti István részére való eladásától eltiltják.
1620-ban* Dobokai Szentimrei István itteni részét nejére Zakariás Borbálára hagyja. Ugyanekkor* a hűtlenségbe esett Kendy István itteni birtokrészét a fejedelem Haller Zsigmondnak adja.
{330.} 1626-ban* Dengelegi Miklós a maga s fiai Gáspár és Zsigmond nevében itteni részét Zámbó Mihálynak eladja.
1627-ben* Bethlen Gábor az itteni Szennyesi-részt, mely a Károlyiak adományából Szennyesi Mihályé volt, annak magvaszakadtával azon Zámbó Mihálynak adományozta oda. Többi ottani birtokosok: Zakariás Zsigmond, Judit, Bagosi Károlyi Jánosné, Szilvási András, Torday Imre, Nagy János özvegye Szilvási Zsuzsánna, Nága András özvegye Zakariás Zsuzsánna. 1627-ben* Szásznyiresi Nyiresi István az itteni Kántorrészből 3 házhelyet bir, a 4-ik Kakucsi Imrénél van zálogban.
1630-ban* a fejedelem Borsai Zakariás István özvegyét Básthy Annát, Zakariás Borbálát Kakucsi Imrénét, Juditot Bagosi Károlyi Jánosnét, Zsuzsánnát Nága Andrásnét és Zakariás Zsigmondot itteni részükben megerősíti.
1632-ben* Kémeri Huszti Menyhárt özvegye Nága Borbála egyik birtokos, a másik Kakucsi Imre.
1632-ben* Veglai Horváth János itteni részét, melyet neje Nyiresi Rebeka után bir, Szilvási Jánosnak zálogosítja el, 1643-ban pedig eladja.
1633-ban* Zámbó Mihály s Ördög Zsuzsánna leánya Erzsébet egyik birtokos.
1635-ben* Zámbó Mihály özvegye Ördög Zsuzsánna, most dobokai Sárközy Jánosné itteni zálogos részét gyermekeinek Zámbó Erzsébetnek és Sárközy Miklósnak hagyja.
1638-ban* egyik idevaló birtokos Székely István.
1640-ben* Dobokai Nagy János özvegye Szilvási Zsuzsánna itteni részét leányainak Nagy Zsófiának Székely Istvánnénak és Katalinnak Fejszés Gergelynének adományozza. 1641-ben* Dobokai Szakácsi Zsigmond és Tordai Imre birtokosok.
1643-ban* Dobokai Salatiel fia Imre, ennek leánya Szükereki Somlyai Gáspárné s ezek leánya Judit Kecsetszilvási Szilvási Andrásné birtokosok.
1649-ben* Dengelegi Zsigmond az itteni előbb Dengelegi, utóbb Szennyesi-részt Nága Borbálának 1. Huszty Menyhért, 2. Boros János nejének eladja.
1650-ben* Veres István itteni részét, t. i. Dobokai Farkas-féle részt, szüleire Veres Péter s Nagy Sárára, holtuk után öcscsére Boldizsárra hagyja.
{331.} 1651-ben* azon Veres István özvegye Szilvási Judit ezen részt második férjével Galgói Rácz Péterrel együtt Veres Pétertől magukhoz váltván, azt az asszony férjére, Ráczra hagyja, de 1653-ban* néhai Dobokay Farkas fia Ferencz, leánya Katalin 1. Némai Menyhért, 2. Murvai János özvegye s fia Némai Ferencz Rácz Pétert ettől eltiltják.
1653-ban* Rácz Péter abba fejedelmi megerősítéssel be is igtattatik.
1658-ban* néh. Boros János fia László itt egy udvarházat, 5 népes és 2 puszta jtelket bir.
1661-ben* Kemény János fejedelem a fiscus itteni részét Haller Gábornak adományozza.
1662-ben* Apaffy Mihály Sárközi Miklós itteni részét annak magvaszakadtával Tordai Jánosnak és neje Csomafái Borbálának adományozza.
1668-ban* Gyulatelki Sárközi Miklós tatár rabságba kerülvén a lengyelországi háború alkalmával, az alatt itteni részét, mikor Apaffy fejedelem a törökkel Kolozsvár alatt volt a táborban, Torday János a Sárközi részét magának adományoztatta.
1669-ben* Haller Gábor és Pál itteni részükben megerősittetnek.
1670-ben* Galgói Rácz Péter neje jogán birt itteni részét végrendeletileg leányára Krisztinára hagyja.
1688-ban* Apaffy Mihály Haller Pál e részében annak özvegyét Torma Katalint élete fogytáig meghagyván, azt Teleki Mihálynak adományozza.
1694-ben* birtokosai Kun Lászlóné, Borsosné, Ördög István és Fejszés Ferencz.
1695-ben* Sárközi János egy itteni házát Dobai Péter és neje Tarsoly Juditnak adja cserébe egy lozsárdi telekért.
1700-ban* bir itt Rhédey Pál neje Boros Borbála, előbb Nádudvari Péterné után. 1700-ban* Dobay Péter itteni házát Fejszés Ferencz s neje Almási Évának eladja.
1702-ben* birtokosai: Ördög Ferencz, Fejszés Ferencz, Rhédey Pál, Ördög István, Sárközy János, Földváry Pál és Lázár György, egy telkes nemesek: Sós Gergely, Simeon Persa, Prodán László, Horváth János, Persa István, Nemes László, Márkuly Persa és Csipje Miklós.* Néh. Dobokai Nagy János, neje Szilvási Zsuzsánna, leányuk Nagy Kata Somodi Péterné, fia Somodi András, ennek leánya Erzsébet bádoki {332.} Soós Gergelyné, leánya Soós Sára aranyosrákosi Babos Mihályné, fiai Babos József és László (1765).
1707-ben* Bánffy Györgynek itt 2 jobbágy s 2 zsellértelke volt.
1713-ban* néh. Zámbó István leánya Rebeka, Zilahi Gergely Mártonné fia Gergely, István és azon Zámbó István fia György, leánya Judit Tordai Osváth Zsigmondné, azon Zámbó István testvérének Mihálynak özvegye Ördög Zsuzsánna utóbb Sárközy Jánosné fia Miklós fiát Sárközy Jánost itteni* 16 telekből álló része iránt perbe fogják.
1715-ben* Fejszés Ferencz özvegye itteni házát Káli Kun Istvánnak eladja.
1723-ban* Dobokay János fia Imre neje Sombori Kata s leánya Kata Nádudvaryné. Imrében a Dobokai család fiága kihalt, egyik leánya Anna Rödi Somlyai Gáspárné, ennek Judit Kecseti Szilvásy Andrásné 1630-ban, kinek leányai: a) Zsuzsánna által Dobokai Zachariás, b) Erzsébet által nagyesküllői Ördög István lett birtokos itt. Zachariás leányát Zsuzsánnát Káli Kun Mátyás vette nőül. Ördög István fia Ferencz, ennek leánya Anna Magnerné, ennek egyik leánya Mária Vajnáné s ennek Anna leánya után Hodor Károly birtokos. Káli Kun Mátyás fia László, fia István, ennek leánya Erzsébet gr. tancsi Földváry, ennek leányait vették el: Teleki, Kornis grófok s Onaghten báró.*
1725-ben* Káli Kun István s ennek gyermekei László és Berta a Dobokayak egykori itteni részéből e családfa alapján mindenkit eltiltanak: Ördög Menyhárt, leánya Katalin Ősi Ferenczné, ennek leánya Dorottya Sombory Jánosné, leánya Katalin Dobokay Imréné, leánya Anna Somlyai Gáspárné, ennek leánya Judit Szilvási Andrásné, leánya Anna Zachariás Zsigmondné, leánya Zsuzsánna Káli Kun Mátyásné, fia László, ennek fia azon Kun István s gyermekei.
1756-ban* néhai esküllői id. Ördög István fia György, fia István itteni részét néh. Mágner Andrásnak azon id. Ördög István fia Ferencz leányától Annától való fiának Antalnak veti zálogba.
1756-ban* Vitsei Mária losárdi Sárközi Jánosné, leánya Klára kisborszói Kifor Györgyné, ennek leánya Ilona Szacsvai Ádámné 2 itteni telek visszaadását, melyet azon Sárközi János Keczeli Jánosnak vetett zálogba, követeli fiától Keczeli Jánostól.
1759-ben* br. Naláczy Sárát vejének br. Bánffy Dénesnek s fiának György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.
{333.} Ugyanekkor* egyik birtokos Ózdi Klára Ördög Istvánné, kinek birtokát 1775-ben Magner Antal s fia Antal birták.
1766-ban* gr. Kun Erzsébet gr. Földváry Ferencznének van egy fél udvarháza, 35 jobbágytelke; gr. Rhédey Farkasnak 1 udvarháza, 42 jtelke (Galgói Rácz-féle);* gr. Kun Miklósnak 6 jtelke; Dániel Istvánnak 4 jtelke; gr. Bánffy Dénesnek 4 jtelke; Vajna Zsigmondné Magner Máriának 1 udvarháza, 3 jtelke; néh. Ördög Istvánné Ózdi Klárának 1 udvarháza 2 1/2 jtelke; Szacsvai Ádámné Kifor Ilonának 1 udvarháza, 8 jtelke, aranyosrákosi Babos családnak 4 1/2 jtelke; a ref. plébániának 1 jtelke és a gör. kel. plébániának 1 jtelke.
1770-ben* összeírt birtokosai: Vargyasi Dániel István anyai jogon, gr. tancsi Földváry Ferencz, gr. osdolai Kun Miklós, Ózdi Klára özv. Ördög Istvánné, gr. Kisrédei Rhédey Farkas, léczfalvi Szacsvay Ádám és pávai Vajna Zsigmond férji jogon. Armalista birtokosok: Aranyosrákosi Babos József, János és István, Héderfái Kis István és Persa Mihály* és Zakariás neje Sárközy János leánya Mária után. Durus Gergely, neje Sárközy János leánya Éva után. Nemes vagy Hosszú Urszuly neje Sárközy János leánya Zsuzsánna után. Kifor Krisztina Flórián Jánosné és Kifor Nyégye Tatár Tamásné és Durus Mária Marosán Mózesné.
1796-ban* gr. Földváry Druzsiánna gr. Teleki Mihályné egyik birtokosa.
1801-ben* birtokosai: gr. Rhédey Ádámnak van 20, gr. Teleki Mihálynak 17, gr. Lázár Józsefnének 17, gr. Bánffy Györgynek 4, Vajna Istvánnak 5, Hodor Jánosnak 2, Magner Antal özvegyének 5, Balog Györgynek 4, Pap Sándornak 2, Persa családnak 3, Szumurdukán családnak 1 telke.
1809-ben* birtokosai: gr. Kornis Jánosnak van 15 telke, ifj. gróf Teleki Lajosnak 15, gr. Rhédey Ádámnak 16, gr. Bánffy Györgynek 1, Csató Mózesnek 3, Vajna Istvánnak 6, Hodor Jánosnak 4,* Magner Antalnénak 6, ifj. Balog Ferencznek 4, Szoboszlai Józsefnek 6/12, Pap Sándornak 2, Persa Mihálynénak 2,* Persa Vonucznak 2,* Persa Gábornak 2,* Babos Jánosnak 2,* Babos Istvánnak 2,* Babos Samunak 3/12* Kiss Józsefnek 2,* Kiss Jánosnak 2,* Persa Tódornak 4/12, Hosszú Gergelynek 4/12, Durus Jakabnénak 3/12, Durus Jánosnak 4/13.
{334.} 1820-ban* birtokosai: gr. Rhédey Ádám, gr. Kornis János, gr. Teleki Lajos özvegye, Vajna István,* Balog Zsigmond, Hodor János, Mágner János, gr. Bánffy József, 1678 óta birnak a Bánffyak szerzemény utján,* Persa Gábor és Simon.
1837-ben* birtokosai: Rhédey, Teleki és Bánffy grófok. Onaghten br., Hodor, Balog, Durus, Vajásdy, Magner, Babos, Kis, Persa, Pap nemesek. 1840-ben* Hodor Károly, br. Onaghten József. 1863-ban* Magner Antal fia Ignácz itteni részét gr. Teleld Domokosnak eladta.
1863-ban* özv. gr. Telekiné gr. Bethlen Eszter, Naymister dr. Stanislaus, gr. Rhédei Mária örökösei, özv. Csakojné Magner Rozália, Hodor Károly, Magner Ágoston, Farkasné Hodor Mária úrbéri kárpótlást kaptak.
1865-ben* széki gr. Teleki Károly fivére legifjabb gr. Teleki Domokossal cserélt ennek itteni egész birtokával.
1866-ban* az itten öszszeírt 142 füstből 12 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: gróf Teleki Károly, Hodor Károly,* nagyberivói Hammerschmidt August. özv. Magner Antalné, Magner Ignácz s András, Csákai Mihály, Szemerjai András, Miklós Sándor, Kis János, Elek, Lajos, József, gr. Bánffy Miklósné, Durus Józsefné és Sándor, Hosszú György, József, Miklós, Gábor, János és Mihály, Tatár László, gr. Teleki Miksa, Ladár, Török, Flórián, összesen 63-an korcsomajogosultak;* Hagyadi Ferencz, Gyarmat Mihály, Orbán Kelemen, Babos László és Mihály, Kis József s id. s ifj. János és Sándor, Nagy Lajos és 16 Persa, 3 Marosán, 1 Pap s 2 Mezei családbeli, Tyifor.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Teleki Imre, 1923 h. 452 öl, Mikó s Rhédey birtok, örökölte szülei gr. Teleki Károly és gr. Mikó Mária {335.} után; gr. Bánffy György, 469 h. 1195 öl, részben örökség atyja gróf Bánffy Miklóstól s vétel Boér János és Farkas Mária, részben Hodor Károlytól; özv. Orbán Kelemenné, 96 h. 1217 öl, öröklés férje Orbán Kelemen után; Szemerjay András, 95 h. 668 öl, részben örökség atyja Szemerjay Andrástól, részben vétel Magner János, Vajasdi és Babos családoktól; Csákai Mihály, 69 h. 1327 öl, örökség atyja Csákai Mihálytól.
Doboka vármegyénk déli részének egykori központja.* Ma jelentéktelen falu. Legrégibb hely, melyről a források megemlékeznek, azon alkalomból, midőn a moldovai bessenyők 1070-ben a Szamos völgyén Magyarországba törtek. Salamon király Géza és László herczegekkel és seregével Zilah felé a Meszesen át, itt saját várában állapodott meg,* kémeket küldött szét az ellenség kipuhatolására. Az abaújvári Fanciska hozott hírt felőlük. Egy hétig tartózkodott itt,* ekkor a kunok után rohan s Kerlésnél megtámadja s megveri.
Egykori várának nyomát földsánczok jelölik 23 lépés magas ormózattal. A falun felül nyugatra feküdt, a Pánczélcseh felé vezető út balfelén kimagasló hegytetőn. A vár kettős, sőt hármas fallal és sánczczal {336.} volt körülvéve. Nyugati felén egy külön álló kiemelkedő várat szintén sáncz s egykor kőfal vett körül. Ettől délre egy 54 lépés széles udvar látható, melyet szintén kőfal és 19 lépés magas ormú sáncz védett. Az egész ma is jól kivehető rész kerülete 420 lépés. Déli irányban a fenlapályon, ettől mintegy 25–30 lépésre körfalak alapjai láthatók. E részen volt a nagyobb erősítés, mivel innen sík térről volt támadható, mig északi és nyugati részén természetes és nehezen megmászható oldal is védelmezte. A nép a falu e részét ma is várnak nevezi. Egykor királyi vár volt, melyhez: Czege, Bádok, Kide, Csomafája tartozott.
Ezek nemesei voltak a várőrök, miért a királyi tizedfizetés alól fel voltak mentve.* Czegét IV-ik Béla 1243-ban, mint dobokai vár tartozékát adományozza el.* Később a Dobokaiak magán birtokává lett.
1363–66-ban Dobokai fia László birja.* Dobokai Miklós birta, a ki Mátyás ellen föllázadván, elvesztette.*
A hagyomány azt tartja, hogy Dabuka Szent-István veje építtette volna és hogy Izabella királyné többször időzött e várban, hol pénzverde is volt felállitva. Nem ismerünk olyan pénzfajokat, melyekből {337.} Dobokára következtethetnénk, az azonban lehetséges, hogy a királyné kész bélyegekkel itt is veretett.
Utolsó várnagya Bádoki Mátyás Izabella királynő alatt. Azt tartják, hogy a Básta korában pusztult el a vár s a gr. Telekiek épen az általa lakott szobák falaiból építették volna lakaikat.* Annyi tény, hogy az innen kikerült faragott kövek a községben majdnem minden háznál láthatók.
Doboka már az ősidőben lakott hely volt. Erre enged következtetni az újabb időben is a vár romjain talált bronzvésők, kőbalta, vastag, nem korongon készült cserepek, edények s a Magyaros dűlőben a későbbi időből való kovás fegyver; de ezek legnagyobb részben elkallódtak, egy pár szamosujvári gymn. tanár Temesvári kezébe került. Nagy mennyiségben találtak e falu határán II. Rákóczy Ferencz-féle X. számmal ellátott Libertas-nak nevezett, 1705. évből való pénzt.*
Magyar lakossága a Básta idejében s főleg 1703–11. közt pusztult el templomaival együtt.*
1738-ban* lakosait a pestis pusztította.
1806-tól 1819-ig a vármegye itt tartotta levéltárát s működtek is azon, hogy a vármegye itt építtesse fel tanácsházát a vár omladékain, de az óhajtás nem valósult meg.
Egykor gazdag jövedelmű róm. kath. esperesi székhely.*
1332–37. évben* plébánosa János, fiz. 40 denárt. Másodízben 2 garast és 22 denárt. Ismét fizet 4 garast.
1412-ben* plébánosa László. 1456-ban* esperese Domokos.
1509-ben* a parochialis egyház patronusa Losonczi Bánffy Ferencz panaszára Rákosi Menyhért meghagyja a bonczhidai, lónai, borsai, válaszuti, kecsedi és girolti plébánosoknak, hogy Derzsy Mayadi Miklóst, ki a dobokai plébánost megveréssel fenyegette s őt megsértette s több barátot (testvért), a többek közt derzsei plébános Mihálynak rokonát megölette s érette a váltságdíjat nem fizette meg, a mellett Dobokán levő birtoka után fizetendő tizedet se borból, se gabonából, sem pedig pénzül megfizetni nem akarja, ha tovább is vonakodik, vessék egyházi átok alá s ezt hirdessék ki.
1545-ben* plébánosa János.
A reformácziót megelőző időben két temploma volt. Egyik a szt. Erzsébet tiszteletére szentelve, a mostani ev. ref. templomon alól. Alapkövei {338.} még az 1830-as években láthatók voltak. Gr. Kornis ezen helyre, valószinüleg ennek köveiből magtárt épittetett.
A másik a Boldogasszony tiszteletére volt szentelve, a mostani ref. temető közelében; alapfalai még a 60-as évek végén is láthatók voltak.*
A XVI-ik század óta az unitárius egyházközség az Erzsébetféle templomot használta imahelyül. Káli Kun István egyh. főgondnok halála után az ekklézsia 1730 körül megszűnt.*
Káli Kun István neje a reformátusok által használt, Boldogasszony tiszteletére szentelt, de elpusztult templom helyett 1741-ben új, a most is meglevő papilakot építette felirata szerint: T. N. B. L. Keserü Sophia asz. N. B. E. T. N. K. Kun István úr árva özvegye igazkövekből építtette a dobokai parochiát és templomot Szőnyi Sámuel R. Pap idejében MDCCXLI.
A következő évben a templomot építtette fel, de nem a volt helyére, hanem a bádoki út felé járó út mellé, az előbbi templomtól jóval alább. De ez 1867-ben teljesen elromlott s a világi hatóság az isteni tisztelet tartására alkalmatlannak találván, az ezt megelőző években a beléjárást eltiltotta. De nemsokára újból felépiték.
Rhédei Józsefné Biró Kata 1751-ben 30 frtot hagyott a papfizetés pótlására, de tőkéstől együtt rég elveszett, mint Almási S. kézirati munkájában írja. 1835-ben gr. Rhédey Ádám végrendeletileg 500 frtot hagyott az egyház számára, ha az egyházközség megszűnne, a tőke örököseire szálljon vissza, 1867-ben az Egyh. F. Tanács pénztárába helyezték el ez összeget.
1867-ben összes fekvősége 67 hold 430 öl.
Temetője a katholikusokkal közös.
Képező egyedül gr. Teleki Károly udvara, lelkek száma czigányokkal együtt 93.
A lelkésznek mindenből dézmája járt, mely 1863-ban váltatott meg 2990 frttal.*
Anyakönyve 1775. éven kezdődik.
Ev. ref. egyházkerületi gyűlést 1736 és 1793-ban tartottak itt.
Egyházi úrasztali készleteket adományoztak: Aranyozott ezüst talpas kelyhet felirata szerint: Grf Rhédey Farkas és grf Teleki Kata isten dicsőségére csináltatták a dobokai ref. szt ekklézsiának 1762. Egy ezüst tányér felirata: A dobokai ekklézsiához isten dicsőségére csináltatta magyar-nagygyarmati {339.} Boros László és felesége Gálfi Zsuzsánna. An. 1678. Kisrédei Rhédei József és neje Biró Kata selyemmel hímzett abroszt 1736. Közepében arany koszorúban és négy szegletén aranynyal gazdagon hímzett keszkenőt felirata szerint varatta a dobokai ev. ref. ekk. számára néhai Káli Kún Istvánné Keserű Zsófia 1738.
Az egyik harangját gr. Tancsi Földváry Ferencz öntette, mint latin feliratán olvasható, 1759-ben. A kissebbik harangon: A dobokai ref. ecclesiae KEN . . . Anno MC2 betűk vehetők ki. Lelkek száma 1898-ban 48 férfi, 32 nő, együtt 80. 5 gyermek a román iskolában tanul.
Lelkészei: Szentgyörgyi Márton 1736. Szőnyi Sámuel 1741. Lenárt Samu 1746. Csávási János 1751. Simon János 1756. Izsák Ferencz 1766. Zalányi István 1772. Csorna József 1779. Vass György 1809. Fekete Mihály 1812. Ocsvai György 1815. Ifj. Almási Sámuel 1828–. Almási Ferencz 1837–. Nagy Lajos 1842 óta, esperes is volt.
A gör. kath. egyház temploma fából épült 1810-ben, a szent angyalok tiszteletére szenteltetett föl. Anyakönyveit 1824 óta vezeti. Harangjai cyrill betűs feliratuak.
Papjai Oltyán János után Puskariu Gergely.
Iskoláját 1820 körül létesítette.
E községben élt és dolgozott Hodor János sóhivatalnok és Vajna Anna fia, Kézdi-szentléleki Hodor Károly, született Tordán 1796 május 22-én. Dobokavármegyének monographusa, ki 1815–1821 közt főkormányszéki írnok, 1825-től 48-ig Dobokavármegye táblabirája volt. Munkája: Dobokavármegye természeti és polgári esmertetése, kőre metszett pecsétjével, földabroszával. Kolozsv. 1837. 8. r. 967. 1. I. II. Függelék Dobokavármegye esmertetéséhez. Kézirat a kolozsvári Erdélyi Múzeum könyvtárában. Ezen műve úttörő volt s ép ez által örökítette meg nevét az irodalomban. Közreműködése és adatok közlése által kiválólag előmozdította Nagy Iván „Magyarország családai” czímü vállalatát, melynek munkatársa volt. K. Papp Miklós által szerkesztett Történeti Lapokban több eredeti oklevelet közölt.
1851 június 11-én halt meg s itt levő kertjében ültetett almafája alatt alussza álmát.
Könyvtárát, gazdag kézirat gyűjteményét az Erd. Múzeumnak hagyta.
Kisebb czikkei: Múlt és jelen Toldalékja 1843. évf. 62. sz. Hon és Külföldben 1844. Erdődi Pálfi János életr. 1846-ban Biharvármegye főispánjai.
Okmányokat közölt az Erdélyi Múzeumban, Történelmi Tárban. Biharvármegye főispánjai 1102–1791-ben. Megj. 1878. Erdély itélőmesterei {340.} 1365–1848. Megj. 1879-ben. A Dobokai család nemzedék rendje, Regestrum Regni Transylvaniae.*
Lakói földmiveléssel foglalkoznak, de általában véve szegények. Szent-Györgynapkor a kapura való csipkebokor a gonoszok elűzésére és a Szent-János koszorúnak a házakra való feldobása szokásos. Főtáplálékuk a málé, húst ritkán esznek. Ruházatuk házilag készül. Házaikat (egy pitvar s egy szoba) kőből többnyire szalmafedéllel épitik.
Éghajlata egészséges, szélnek nincs kitéve, jég ritkán szokott lenni. Határa mindenféle gabonát jól terem. 1721-beli* összeírás szerint délre és északra terjedő határa két fordulós, talaja sárgás, anyagos, részben barna, nedves és nem termékeny, a trágyázatlan részt kétszer is szántják, rendesen 6 ökörrel. A sovány rész vegyes gabonát s inkább őszit terem. Szénája meglehetős jó, tűzre való erdeje van, hadi úton gyakran dolgoznak. A földesúr itteni malmában őrölnek, sót fuvarozhatnak.
Adó alatt van: 115 köböl mivelés alatt levő szántója, elvetettek 41 köb. őszi és 10 köb. tavaszi gabonát s termett: 341 kal. búza, 57 kal. árpa, zab, 33 kal. kender, rétje 59 szekérnyi; szintúgy adó alatt van 34 ökör, 17 tehén, 5 borjú, 6 ló, 44 juh és 21 sertés.
Határát a birtokosok és parasztok közt 1766-ban osztották fel. Hodor szerint térségen levő földje kövér, az oldalos helyen a gabona tisztán terem, de szűkön. Legelője jó; 1837-ben búzát, törökbúzát, kevés árpát, alakort, zabot és haricskát a földesurak termesztik; a köznép búzát s leginkább törökbúzát termel ma is.
Gyümölcse: ponyik, batul, sóvári, meggy, közönséges nyári almák, beszterczei szilva, húsos és fehér szilva.
Két patakmalma közül egyik, Csákói Mihályé, 2 kőre, a más gr. Teleki Imre tulajdona, 3 kőre építve.
Határhelyek: 1501-ben* Medvés, erdő. 1589-ben* Kenderkút. Verőfél. Kántorberke. Magyaros. Sós. Iszék. Körtvélyesaj.
1658-ban* Dobokavize, mely Poklostelek felől folyik s melyen malom is van.
1768-ban* Dombrava. Medgyeskert. Brányista, erdőshely. A vár. Bugyigó, föld (Boldigó). Pojén. Magyaros. Csonkás, erdő. Gartz. Styubéj, árok. Medvés, erdő.
{341.} Jelenleg (1898) dűlők: Pap erdeje, Gyilkos, Ptyátre, Verőfényi, Északi tér, Fáczá, Zsie, Dumbrává.
1700-ban* van 16 jobbágy és 4 nemes lakosa s az egész községben 20 lakóház.
1721-beli* összeírás szerint 8 jobbágy, 10 zsellér, 6 kóborló és 6 udvari szolga lakója van, kik a kóborlók kivételével 21 házastelken laknak; 4 ház el van pusztulva.
1750-ben* van 63 jobbágy 19 telken, 37 házban, s ilyen özvegy 4 2 telken, 3 házban; 18 zsellér 8 telken, 17 házban; 17 kóborló s egy özvegy és egy czigány lakosa, ez utóbbiaknak nincs semmijük.
1831-ben* 810 lakossal.
1837-ben* 902 lakossal, melyből 76 nemes. Házak száma 168.
1857-ben 1061 lakosból 40 róm. kath., 881 gör. kath., 79 ev. helv., 5 unitár., 55 zsidó; házak száma 188.
1886-ban lakossága 1051, ebből róm. kath. 10, gör. kath. 993, helvét evang. 26, zsidó 22.
1891-ben 1054 lakosból 18 róm. kath., 921 gör. kath., 89 ev. ref., 3 unitár., 21 izr. és 2 örm. kath. Házak száma 204. Határa 3932 k. hold.
Adója 1721-ben* 139 frt 30 kr.; 1898-ban 3642 frt 6 kr.
| Disznópataka. | TARTALOM | Doboka (Kis-). |