| Csobánka (Alsó-). | TARTALOM | Csoboló. |
Nevének változatai: 1554-ben* Chyobanka. 1560-ban* Felső-Chobánka. 1591-ben* Felseo-Chÿobanka. Oláh neve: Csobánkucze, a mi Kis-Csobánkát jelent.
Nevének eredete ugyanaz, mint Alsó-Csobánkáé. Különben Schubanca nevű várjobbágy 1217 tájt* emlittetik. Nógrád-, sőt Gömör- és Pestmegyében is fordul elő rácz, tót, német lakókkal ily nevű helység.
Hegyek által köritett völgyben fekvő község. Keresztül foly rajta a Gyurkapataka felől jövő Valya Zsurcsi s a határ nyugati részéből eredő Valya Jeszkuluj patak s itt egyesülve, A.-Csobánkán és Semes-nyén át a Szamosba ömlik. Deéstől 28.9 kilométerre, a csákigorbói járásban.
Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. 1378-ban* Lajos király Bebek György királynői tárnokmesternek s Bebek Imrének s fiainak adományozta, kiknek magvaszakadtával 1470-ben* Mátyás Dengelegi Pongrácz János vajdának adományozza, mint Csáki-Gorbó s Almásvára tartozékát.
1554-ben* Somi Anna Balassa Imre özvegye e birtok negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak hagyományozza.
1557-ben* Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somi Ilonának adományozza.
1560-ban* II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől {454.} elkobozván, azt Báthory Kristófnak és neje Domisko Katának adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben* II. János király néh. Somi Annától a gyermekeire: Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben* Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősiti.
1574-ben* Balassa András, Somi Borbála lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófi Csáky Lászlóné, és Margit özv. Bornemissza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és búzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
1577-ben* egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje* birt; első férje Némethi Ferencz.
1585-ben* Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának, néh. Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
1586-ban* néhai Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
1589-ben* Báthory Zsigmond az eddig Almásvárához tartozott itteni részét Kendy Sándornak adományozza, neje jogán birt betlenvárbeli részeért.
1590-ben* néh. Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemissza Benedektől való gyermekei: Zsigmond. Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai: Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősítette.
A Kendyek közti 1590. évi* osztály szerint ifj. Kendy Gábornak 1 itteni jobbágy, Kendy Istvánnak pedig 3 jobbágyház jutott.
1592-ben* Báthory Zsigmond itteni részét, mely Csáky Dénes fia Mihály magvaszakadtával szállott reá, Csáky Istvánnak adományozza, másik itteni birtokos* Kendy Sándor.
{455.} 1593-ban* Bornemissza Benedek leánya Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba.
1595-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néh. Kendy Gábor itteni részét Bocskay Istvánnak adományozta.
1595-ben* Tivácz (Tinathi) István deák is birt egy részt Báthory Zsigmond adományából, de magvaszakadván, részét a fejedelem Pellerdy Péternek adományozza, ki azt ismét 1595-ben* azon Tivácz István özvegyének Bornemisza Erzsébetnek eladta, s erről a fejedelem ennek, valamint testvérei: Bornemisza Gergely, Ferencz, László, Katalin és Margit részére adománylevelet adott.
1600-ban* Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskay Istvánnak itteni részét Csáky Istvánnak adta.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néh. Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót, Bocskay István végrendelete alapján, annak itteni részében megerősíti, de az igtatásnak Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
1609-ben* birtokosa Gyerőfi János (Bornemisza rész).
1616-ban* a fejedelem itteni részét Haller Zsigmondnak s nejének Kendy Krisztinának adja.
1620-ban* Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősíti azon birtokban, melyet a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Fruzsina Béldy Kálmánné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsannától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
1624-ben* Haller Zsigmond testvérére, Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősíti.
1627-ben* a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót e részükben megerősíti.
1644-ben* a fiscus Csáky István és László 10 jtelkét elfoglalta, de 1645-ben* ismét visszaadta.
{456.} 1649-ben* Lisbone Henrik és Gyerőffy Erzsébetnek leányai Mária Budai Zsigmondné és Borbála itteni részüket Gyerőffy Pálnak eladják.
1651-ben* Csáky István s fiai: Ferencz, István és László és Csáky László s fiai: Zsigmond, Pál, Péter, Ferencz és László itteni részüket Ajtoni Istvánnak s nejének Viczei Annának vetik zálogba.
1658-ban* Gyerőffy Pál özvegyének 2, Ajtoni Istvánnak 7 adófizető jobbágya volt.
1667-ben* Budai Zsigmondné Lisbone Mária itteni részén lévő 7 jobbágyát, minthogy ezek a török elől helyükben nem lakhatnak, Nádudvary Jánosnak adja 6 évre zálogba azzal, hogy Nádudvary őket iklódi birtokán telepítse meg.
1680-ben* Lisibon Mária bölcsei Budai Zsigmond özvegye egy s másrészt Lisibon Mária sögyi Kis István özvegye nagyanyjuk Gyerőffy Jánosné Bornemissza Erzsébet után maradt itteni részében megosztoznak.
1694-ben* birtokosai Bethlen Gergely és Nagy Pál.
1696-ban* Felső-Csobánka hódoltsági falu.
1698-ban* gr. Bethlen Gergely leányának Juditnak Lázár Györgynének itt 3 jobbágya volt.
1772-ben* Csáky Imre mostohaanyjától, ki br. Bornemissza Jánoshoz ment nőül, itteni részét felkéri.
1787-ben* egyik birtokosa gr. Kornis Zsigmond.
1789 tájt* Bocskor István zálogosított itt egy részt, melyet leánya Klára Maurer Józsefné örökölt, mely később a Csáky József kezére került.
1790-ben* Tolnay János özvegye Tordai Klára itteni javait zálogba adja budaki Rettegi Zsigmondnak,* kiről Csíki Izsákra szállott, a kitől br. Miske József perelte ki 1809-ben márczius 6-án.*
1820-ban* birtokosai: gr. Csáky Józsefnek van 15 telke, br. Miske Józsefnek 12 telke.
1863-ban* br. Jósika Samu, Lajos és János és br. Miske Imre úrbéri kárpótlást kaptak.
1866-ban* az itt összeírt 36 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosa (1898) Vajda Dénes, 401 kh., egykor gr. Haller-féle birtok, örökség id. Vajda Jánostól.
{457.} Magyar nevéről azt gyaníthatnék, hogy egykor magyar, sőt hogy szláv lakosai voltak.
A szájhagyomány a község őslakosait óriásoknak tartja. Mióta adataink vannak róla, oláh lakta község. A II-ik Rákóczy Ferencz vívta szabadságharcz alatt lakói elbujdostak és csak közteher-mentesitéssel lehetett visszaédesgetni.*
1849-ben az orosz sereg Kazinczy táborához Zsibóra e községen vonult keresztül.
A földmivelés és baromtenyésztésen kivül közönséges háziállatokat tenyésztenek. Táplálékuk ünnepeken tej, túró, köznapokon málé, pityóka és paszuly. Öltözetük házilag készült kenderből és gyapjúból kerül ki.
Boronából építik házaikat s gazdasági épületeiket szalmafedéllel. Lakóházuk belső berendezése: Testetlen deszka-asztal, pad s egy ugyanoly ágy.
A gör. keleti egyházközség 1658-ban már fennállott egy pappal. 1780-ban* gör. kath. vallásról a papja a keletire tért át s azóta e vallás elveit követik. Kis fatemplomukat 1826-ban építették. Anyakönyvei 1811 óta.
Jelenleg A.-Csobánkának leányegyházközsége s vele együttesen tart tanitót.
1841-ben* három fordulós, de e mellett kis terjedelmű határa déli és északi hegyhátakon nehezen javithatólag terül el, fele gyenge, negyede jó, a többi rész haszonvehetetlen. Földje fekete, száraz, van kevés nyirkos és agyagos része. Legelője szűk és gyenge, köve nincs, itatója forrásaiban elegendő. Erdejében 1750-ben csak tűzre való fája van.
1713-ban* összes szántója 42, 1750-ben* 742 köböl vetésre való, elvetettek ekkor őszi búzát 248, tavaszi vetésűi 90 köblöt, tengerije 18 vékányi termett.
1822-ben* mivelés alatt lévő szántója 1200 köbölre való. Egy őszi búzaszem 2 1/4, a tavaszi 2 szemet eresztett s ezért 1822-ben határa az I-ső osztályba soroztatott.
Kaszálója 1713-ban 6, 1750-ben 70, 1822-ben 255 3/4 szekérre való szénát termett.
Éghajlata gabonának, gyümölcsnek egyaránt kedvező.
1841-ben* két malma 4 kővel az év nagyobb részén át víz hiányában szünetel. Határán két fogadója. Keresete, barom, zab, méh s {458.} néha sóhordás. Útja mindenfelé rossz, 1750 tájáig a fő közlekedési út az anyaországba e községen át vezetett s akkor a közfuvarozás terheinek nagy mértékben volt kitéve.
Jelenleg a szélnek nagyon ki van téve, a jég gyakran veri el határát, járvány nem szokott uralkodni. Sárga agyagos határán búzát, törökbúzát, zabot, árpát termelnek, s az erdélyi szarvasmarhán kivül bivalt tenyésztenek. Gyümölcsöse főleg beszterczei szilva és diófából áll. Malma s egykori szőlőskertje elpusztult.
Határhelyek: 1844-ben* Vurvu zsiji (szőlő teteje), La Zigyit, La pojana Luptyejul, hegyek.
1864-ben* Pc kurpeny, Valea Zsarczi, Meszteakin, Koszta lui Serbán, Intre paraié, Pojana Laptyelui, Doszu oszojului, Pareu merlui, Valea oszojului, Zapogye, Kliczu, Fáczá,* Valea Csubancsi, Labú Popi, Pe dupa Papa, Leurzele, Pojenyile, Ponoroje kopacsel, La hlube, Dupe zsii, Lazurile, Via, egykor szőlő, ma szilvás, Hereus, Facza Ponoroj, Komoricza.
1898-ban La Karpiny. La akásztej, Zopogye, dülők, Kopacsel. Zegyitu, falut körző hegyek.
1713-ban* van 3 jobbágy, 3 zsellér lakosa, kik 6 házban laknak, el van pusztulva 2 ház. Volt négy ökrük, 3 tehenük, 19 juh és 13 sertésük.
1750-ben* 18 népes és 19 puszta telek, lakott itt 9 jobbágy, 10 telkes zsellér és 2 bujdosó családfő, van benne 40 ökör, 33 tehén, 11 borjú, 106 juh, 42 sertés, 46 méh.
1841-ben 105 férfi, 125 nő, együtt 230 lakos, volt ekkor 1 földesúri, 1 papi, 32 zselléri és 4 mezei, együtt 38 telek.
1844-ben* 1 férfi s 1 nő nemes, 118 férfi, 113 pór nő, együtt 233. Egy nemesi és 38 pór, együtt 39 füst.
1857-ben házak száma 38, a lelkeké 228, ebből 227 gör. keleti, 1 ev. ref.
1891-ben 206 lakosból 16 gör. kát., 175 gör. kel., 2 ev. ref. és 13 izraelita. Házak száma 34, határa 825 k. hold.
Adója 1755-ben 112 frt 47 kr. 1845-ben 173 frt 17 kr., 1898-ban 477 frt 98 kr.
| Csobánka (Alsó-). | TARTALOM | Csoboló. |