| Csicsó-Hagymás. | TARTALOM | Csicsó-Mihályfalva. |
{410.} Csicsó-Keresztúr.
Nevének változatai: 1332–37 közt* Kereztur. 1405-ben* Kerezthur. 1601-ben* Cichio Kereztur.
Nevét a kereszttől, mint jelvénytől vette, melyet a középkori magyar szokás szerint meguraztak, mintha személy lett volna, innen Keresztúr előnevét megkülönböztetésül a több ily nevű községtől, Csicsótól kapta, melyhez tartozott.
Először emlittetik 1332–37 közt* Kereztur néven.
Deéstől Bethlen felé vezető államútban fekszik, a Nagy-Szamos jobbpartján, keresztül foly rajta az Ilosvapataka. Deéstől 19'2 kilométerre a bethleni járásban.
Cs.-Keresztúr kezdettől fogva a csicsói vár tartozéka volt s azután is, hogy 1405-ben* a losonczi Bánffyak kezére került. Magyar falunak mondatik.
1467-ben* Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól csicsóvárbeli részeiket hűtlenség czimén elvevén, az ahhoz tartozó Keresztár két részét Szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta.
1499-ben* az erdélyi vajda Mikeszászi Horváth Pálnak, majd ennek halálával Nádasdi Ungur Jánosnak Csicsó urai István moldvai vajda s fia Bogdán elleni perében Csicsó-Keresztúrt, hol ezeknek 21 népes jobbágytelkük volt, kétharmadrészben önmagának, mint birónak, egyharmadában pedig Ungurnak ítélte oda zálog czimén mindaddig, míg azt tőlük Csicsó urai magukhoz nem váltják.
1519-ben* Bogdán vajdának itten Pál nevű udvarbirája lakott.
1553-ban* Csicsó vár tartozéka s birái Vary Bálint és Fekete Boldizsár.
1553-ban* a tordai országgyűlés felkérte Ferdinánd királyt, hogy a törökök elől Erdélybe menekült nemesek és ráczoknak addig, mig sorsukról jobban gondoskodva nem lesz, Csicsó-Keresztúrt adja nekik.
1554-ben* Ferdinánd király e birtokot Bocskay Györgynek inscribálta. Az igtatásnál jelen voltak: Szenes Pál és Koncz Péter idevaló lakosok.
{411.} 1566-ban* egyik birtokosa Torma Dániel, jobbágyai: Berecs Mózes, Jakab Bálint, Nagy Lukács, Túri Balázs.
1577-ben* birtokosa Torma Dániel; biró Türei Bálint és Bereczk Máté jobbágyok.
1581-ben* Torma Kristóf és Dániel Csicsó-Kcresztúrt egymás közt két részre osztják.
1588-ban* Torma Kristóf. 1589-ben* Torma Kristof, János és Miklós s Torma Dániel özvegye Glesán Anna birják.
1601-ben* birja Torma Kristóf, a ki Torma Borbála Kozárvári Gergelynének a leánynegyedet kifizette.
Az 1603. évi* összeírás szerint 2 nemesi udvarház van itt. A falu Géczi Péter hajdúitól sokat szenvedett.
1609-ben* Torma György birtokos birája Türei Pál, Türei János, Gáspár Jakab jobbágyok.
1612-ben* birtokosa Torma György és Kristóf, jobbágyai közül Körös Péter, Túri György emlittetnek.
1618-ban* ifj. Torma György birja, ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást, Türei Jánost állitja ki.
1619-ben* Bethlen Gábor fejedelem Szamosujvárhoz tartozó, de Cs.-Keresztúrra telepedett Nagy Márton János nevű magyar-láposi jobbágyot neje és gyermekeivel s hozzátartozó javaival együtt csicsó-keresztúri Torma Kristóf fejedelmi asztalnokának adja.
1631-ben* birtokosa id. Torma György és Kristóf.
1658-ban* Torma János és Istvánnak itt 11 adófizető jobbágya volt, kiket Apaffy, mint Kemény János fejedelem párthiveit, javaiktól a görgényszentimrei 1662 márczius 10-diki országgyűlésen megfoszta,* de az 1663-ik szászkézdi országgyűlés febr. 22-iki Xll-ik, szept. 24-iki IX-ik törvényczikk szerint javaikba visszahelyeztettek a többi notázottakkal együtt.*
1671-ben* Torma Kristóf és neje Toldalagi Klárától való gyermekei: Kata Haller Pálné, Borbála toroczkó-szentgyörgyi Toroczkai János özvegye és Torma György.
1679-ben* Torma István* itélőmester e birtokát első nejétől Szilvássy Judittól való gyermekeire: Annára és Kristófra s második nejétől {412.} Havasali Évától való Miklósra s harmadik nejére magyarpeterdi Lugossy Erzsébetre hagyja.* Egyúttal elrendeli, hogy jobbágyainak 100 nagy köböl búzát adjanak, „mert vagy magam, úgymond, vagy tiszteim egyszer vagy másszor ártatlanul vonhattak rajtuk, kárban eshettek nyavalyások.” Elrendeli, hogy jószágait „két jólelkű ember” járja be és ha valamely jobbágya panaszolja, hogy ártatlanul vették el valamijét, adják meg neki.
1681-ben* Torma Kristófnak hűséges szolgája Erős János, ki ura és Torma Miklós közt a határt mint regius felosztotta, 1683-ban* mint egy telkes nemes emlittetik.
1694-ben* birtokosa a Torma család, melynek egyik tagja, Samu, kezdetben Tökölynek buzgó párthive, de 1695-ben* tőle elpártolván, letette a hűségi esküt.
1702-ben* birtokosai: Torma Kristóf, Miklós, Sámuel, György és István; egy telkes nemes Erős István.
1714-ben* Torma Samu.
1716-ban* Körös család egy telkes nemes.
1738-ban* itteni birtokosok Torma Sámuel, Dániel és István.
1744-ben* Torma István fia Kristóf s ennek fiai: Ferencz, István és László s ennek fia Dániel a családi levelek ki nem adásáért Torma Miklósnét perbe fogták.
1750-ben* Torma György és János itteni birtokosok.
1760–69-ben* birtokosai: Béldy József, Torma István, Ferencz Dánielné, János, Dániel, Mihály, László, Imre,
1770–73-ban* összeírt birtokosok: id. Torma János, Mihály, ifj. János és László apai-anyai adom. jogon, br. Dujardin Mária Torma Dánielné anyai és özvegyi jogon.
1786-ban* birtokosai: Torma Józsefnek van 26 jobbágya, 1 szegénye, Torma Borbála, Katalin és Zsuzsannának 14 jobbágya, 2 szegénye, Torma Lászlónak 7 jobbágya, 10 zsellére, Torma Mihálynak 7 jobbágya, 8 zsellére.
1811-ben* Torma Katalinnak van 5 7/12, Torma Miklósnak 18 7/12, Torma Mihálynénak 21 7/12 telke.
1820-ban* birtokosai: Torma Mihályné Mósa Judit és Torma Miklósnak van 23–23 telkük.
{413.} 1838-ban* van benne 4 magyar immunis nemes, írástudó közülök 3.
1839-ben* birtokosai: Torma Mihályné, Ferencz, István és Sámuel.
1848-ban* birtokosok: Torma József, Ferencz és István.
1863-ban* Torma Ferencz, Torma Samu, Torma István, Torma József úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Torma Ferencz (Kolozsvárról), Torma Károly, István (Felőrről) és Sámuel (Nagykerekiből), Tamás Péter, Rácz Gyula és Pap János.
Jelenlegi birtokosai (1898): naszódvidéki iskolai ösztöndíjalap, 850 k. h. Torma Károly-féle birtok, vétel útján. Torma István fia Miklós, 567 kh., öröklés. Weér Dezső, 324 kh. Torma Ferencz-féle birtok, vétel és Virág Jakab (vétel).
Csicsó-Keresztúr legrégibb magyar községeink egyike. Jelenleg magyar s oláh lakosai szorgalmas földmivelők és baromtenyésztők. Ruházatuk házilag készül kender és gyapjúból; fehér gyapjuharisnyát, feketés szürke szokmányt vagy ködmönt, bőr mellrevalót és bocskort viselnek, a tehetősebbek csizmában járnak.
Főtáplálékukat a törökbúza szolgáltatja, mely náluk a kenyeret pótolja s a melyet paszuly-, káposzta-, burgonyával, tejnemű- és korpaczibrével és tökmagolajjal fogyasztanak. A sírásóknak italt és fekete tyúkot adnak fizetésül. Házaik nagy része talpfákra emelt sövényfalú, egy szoba, pitvar és kamarából áll, zsindelyfedél alatt, a csűr, istálló egy fedél alatt.
A községet többször érte pusztulás. 1602-ben Básta hajdúi,* 1661 nyarán Ali basa török-tatár csordái*, 1704 január 15. és 16-án* mint czegei Wass György naplójában írja, báró Tiege labancz hadai, 1717-ben a tatárok (az egész községet feldúlván, Torma József nagyatyját többekkel együtt fogságra hurczolták)* égették porrá s pusztították el s hurczolták fogságba magyar lakosait. Ezek helyére a magyarság fogytával oláhok telepedtek meg.
1849 január 1-én este Bem hadseregével itt hált meg s másnap innen siet az osztrák hadsereg üldözésére Besztercze felé.
Innen írja magát a Torma család,* mely annyi jeles hivatalnokot, főispánt, katonát és tudóst adott a hazának.
{414.} E család első ismert őse: Miklós* (1464–1505), ki után két ágra oszlik. Dénes fiától származik a girolti ág, a mely a XVII-dik század második felében kihalt. Miklósnak másik fia György (1540), kinek Kemény Borbálától fia János (1558) s ennek Morgondi Borbálától Dániel (†1581) s ennek Glésán Annától
Ccicsó- kereszturi Torma Kristóf, török követ (1603) György (1612), Harinai Farkas Zsuzsa Ferencz († 1654) István († 1679), b.-szoln. főispán Szilvássi Judit Miklós b.-szoln. főispán Baranyai Kata Miklós b.-szoln. főbíró br. Száva Judit Éva, gr. Lázár Antalné Kristóf († 1703) Nápolyi Mária László † 1733 főjegyző Maksai Kriszt. Dániel † 1757 br. Dujardin Mari † 1771 György 1746 Antal † 1778. István † 1764 Geréb Anna József, százados Bethleni Anna Jozefa † 1781. Ferencz † 1763 Baranyai Klára László † 1784 Vay Klára Miklós † 1837 Makrai Druzsi Ferencz gl. Rácz Róza Imre csik-zsögödi Mikó Berta Mária, férje dezséri báró Rudnyánszky József Sámuel Veér Anna Lajos csiktusnádi Betegh Eszter István, Jolán. Károlina Tatrossy Sándorné Mór. István, orsz. követ, 1848. főbiró, kézdiszentléleki Kozma Ilona, az Imre leánya Miklós, alispán 1898. Klára, galgói Rácz Antalné. Józefa † 1837. Jékey Zsigmondné. Mihály † 1808. Mózsa Judit József, kir. pénzt., iró, orsz. képv. † 1864. Dániel Józefa Aloiza Makray Lászlóné Julia † 1852. Veér Zsigmondné Károly † 1897 Makray Berta György. Zsófia, dr. † 1899. Terézia Alsó Lászlóné Teréz Kozma Imréné Mihály † 1780 alispán Gáborfi Kriszt. Krisztina Kozma Ferenczné István † Kristóf (1612–55*), Toldalagi Klára János (1661) Petki Anna György Huszár Borbála István, Fényi Erzsi Henter Sára János † 1770. b.-sz. fbíró Balázs Ferencz István fejérvári prépost Gábor Geréb Erzsi Anna 1792 br. Henter Zsigmondné. György, h. Nemes Judit, Ugron Anna.
{415.} Ezek közül irodalmi téren kivált az újabb időben Torma József, a Mihály fia, 1837–49 közt országgyűlési képviselő és történettudós. Született Deésen, 1801 marczius 29-én, meghalt Cs.-Keresztúron, 1864 január 19-én. Tanulmányait Deésen kezdette és Kolozsvárt folytatta.
Jogi tanulmányai bevégeztével 1822-ben az Erd. főkormányszék, majd a marosvásárhelyi kir. táblánál hivataloskodott, de ettől megválva, haza került és gazdaságot folytatott. 1832-ben vármegyénk belső-szolnoki részében főjegyző, követ volt, terjedelmes jelentése nagy ívrét az országgyűlésekről a vármegye levéltárában „1848–49” feliratok alatt található. {416.} Gyermekeivel Károlylyal és Zsófiával ő kedveltette meg a régészetet, Cs.-Keresztúr vidékén ásatásokat végeztetve.
Megírta Belső-Szolnokmegye történetét 1845-ig, gazdag adatgyűjteménye vármegyénk történetének megírásánál megbecsülhetetlen s lehetővé tette ennek bővebben és részletesebben való megjelenhetését főleg a birtokosokra vonatkozólag. 1852-ben fia, Károly számára „Oklevelészeti Naptár”-át (Wiedenbach és Grote fend munkáit megelőzve) írta meg, melyet Brassai Samu és Finály Henrik nézett át gondosan s a melyet fia Kolozsvárt adott ki (30. és LXVI. old.) 1879-ben „Genealógiai Táblák” 2 köt. és egy „Historico Diplomatikai Lexicon”-ja kéziratban maradtak.
Szolnok-vármegye megalakulásáról írt terjedelmes értekezését a „Történelmi Tár”-ban fia adta közre.
Mint képviselő, a szabadelvű iránynak volt barátja; az 1848. évi márczíusi napok politikája vármegyénkre vonatkozólag az ő deési házában s terve szerint intéztetett el.
Torma Károly kiváló régész az előbbinek fia Kuduban 1829 decz. 29-én született. Régészeti hajlamait apjától örökölte, ki őt Beszterczén és Kolozsvártt tanittatta. 1848-ban apja mellett kis követ (írnok) jelent meg a megye bizalma által választva. Ez évben honvédnek csapott fel, részt vett a szabadság s önvédelmi harczban a bethleni őrállomás Deésre vonultáig a megyei őrseregben.
Bem alatt harczolva, hadnagygyá lön. Zsibónál fegyverét letéve, itt levő birtokára vonult s gazdaság mellett búvárkodott 1861-ig, midőn a közbizalom a politikai térre szólította. Az 1863-iki provisorium alatt képviselőnek választották meg Nagy-Szebenbe, de azon több társaival nem jelent meg.
Az 1865–67-iki kolozsvári országgyűlésen képviselte megyéjét mint Deák-párti képviselő, Pestre tette át lakását, 1867 tavaszán a megye főispánjává neveztetett ki, 6 évig viselte e bizalmi állást, ez alatt Deés városa érdekében, melynek díszpolgárává lett, erkölcsi testületeinek előmozdítására majdnem anyagi erején felül áldozott.
1872-ben csak úgy volt kilátása a Deák-pártnak a győzelemre a szabadelvű párti képviselőjelöltekkel szemben, ha a népszerű főispán lép fel. Fel is lépett s győzött is, de ez anyagi romlására lön. A Deákpártnak s magának Deák Ferencznek legbizalmasabb emberei közé tartozott, 1875-ig a képviselőháznak egyik alelnöke is volt. Ezután magánéletbe vonult vissza. 1876-ban a közjog rendes tanárává nevezték ki a kolozsvári tudományos egyetemhez. 1877-ben birtoka más kézre került. {417.} 1878-ban hajlamainak megfelelő tanszéket kapván, a budapesti egyetemen régészet tanárává lett.
Bejárta és összekutatta a Székelyföldet, tanulmányozta és leírta a római nyomokat, sok megsemmisülésnek indult feliratot mentett meg.
A m. tud. akadémia 1861-ben levelező-, 1881-ben rendes tagjává választotta. Tagja volt a történelmi társulat választmányának, a bécsi régészeti bizottságnak, a római archeológiái intézetnek stb.
Momsennek a világszerte híres archeológusnak daciai epigraphiája összeállitásában főmunkatársa. Munkái szakfolyóiratokban: Ephemeris epigraphica, Erdélyi Múzeum, Archaeologiai Értesítő, Arch.-Epigr. Mitth. aus Österrcich stb.-ben megjelent értekezései közül örökké becses marad: A Limes Dacicus felső része (Budapest, 1880. 134. l.); Adalék északnyugati Dacia föld- és helyiratához; Repertórium Dacia régiség és felirattani irodalmához (u. o. 1880.); Az aquincumi amfiteátrum északi fele (Akad. értekezések IX. köt. 1881.)
Főműve, melyben kutatásainak összes eredményét akarta közrebocsátani e czím alatt: „Monumenta Hungariae aevi Romani epigraphica” nem jelenhetett meg. Kiadta Thököly Imre Naplójá-t (Pest, 1866. 199. l.) és Rettegi György Emlékiratai-t (Abafi. Hazánk 1883–84. évf.); Szaniszló Zsigmond Torda városa hadnagyának Naplójá-t (Tört. Tár. 1890. évf.); Nápolyi Péter élete (Akad. Ért.)
Szülőföldje közelében, A.-Ilosván egy egész castrumot saját, majd az óbudai amphitheatrumot ásatta ki az állam költségén s annak helyét Aquincum meghatározván, közzétette. A deési polgári fiú-iskolának 2000 darabot meghaladó értékes könyvet ajándékozott, soros mutatóval maga látta el.
1887-ben nyugalomba vonult, majd Rómában, utóbb Porto-Anzioban (Róma mellett) telepedett le s római tanulmányainak élve, itt érte őt a halál 1897 márczius 1-én.*
Testvére Torma Zsófi Cs.-Keresztúron született 1840-ben. Hunyadvármegyében, Szászvároson telepedett meg, a 60-as években, miután sógora Makray László orsz. képviselő gyermekeinek nevelését bevégezte, {418.} itt kezdette ennek őskori csigatelepeit, az új kőkor lelőhelyeit tanulmányozni s első gyűjteményeivel a magyar földtani társulat paleontológiái osztályát gazdagitá.
Saját házában muzeumot rendezett be Szászvároson; felfedezte a Marosvölgy egyik leggazdagabb őskori telepét, a tordosit és számos másokat, gazdag gyűjteményét 1876 szeptember havában Budapesten megtartott congressuson mutatta be, hol nagy figyelmet keltett. Ennek befejeztével Dr. Voss A., a berlini antropológiai társulat titkára, múzeumának meglátogatása s lelőhelyek megszemlélésére jött le Erdélybe. Ügy ő, mint később Tischler Ottó, a königsbergi múzeum igazgatója a legnagyobb elragadtatással emlékeztek meg múzeuma, szakértelme s a kiállitásban nyilvánuló finom ízléséről. Koch Antal; Erdély ősemlősei, Téglás Gábor 1877-ben; A kőkorszaki ember nyomai Hunyadvármegyében, füzetet ad ki róla.* Majd Goos Károly, volt segesvári tanár által a nagyszebeni szászhon ismertető egyesület jelentést tetetett magának múzeuma felől.*
1879-ben a kolozsvári múzeum-egylet körében felolvasást tartott és értekezését kiadta az Erdélyi Múzeum 1879. évi V–VII. füzeteiben.
Munkásságát a németországi antropológusok berlini nagygyűlése, majd a majnai frankfurti kiállitása alkalmával méltatták. 1881-ben Déván tartott második felolvasását Lipcsében adta ki, összegyűjtve munkáit, fejtegetve több száz birtokában lévő szimbolikus emlék keleti vonatkozásait. Európa számos tudósával állt levélbeli összeköttetésben, köztük Sayce, assiriai ősemlékek írásos jegyeinek megfejtőjével, hogy itt is, mint a Cypruson, valóságos syllabariumok létezését bebizonyítsa, hogy az itt előforduló őskori edényeken szabályosan ismétlődő karczolatok magyarázó szöveg segítségével, ha a törmelékek közt megtalálnia sikerül: akkor korszakot alkotó munkát végzett s hazánk őslakosainak kérdéses mivoltára nagy világot deritend.* 1899 május 24-én a kolozsvári Ferencz József tud. egyetem doktori diplomával tisztelte meg. 1899 november 14-en halt meg Szászvároson.
Róm. kath. egyháza a XlV-ik században már fennállott. Plébánosa Miklós 1332–37 közt* fizetett 4 garast, másodízben* 3 könnyű garast.*
A XVI-ik század második felében unitárius egyházközség.*
{419.} 1622-ben az ev. ref. ekklézsia* a pap és iskolamester számára 3 drb rétet ad, ezen kivül 9 drb rétje és 5 drb szántót meghaladó birtoka van.
1643-ban* az ev. ref. anyaegyháznak itt kőtemploma két haranggal, úrasztala s erre való teritőn kivül van: kivül-belül gazdagon aranyozott ezüst pohara, ón bortartó és keresztelő ónkancsója. Templom mellett a papi ház és iskolamesteri házhely. A templom vagy ekklézsia birtoka: 23 drb szántó és kaszáló; a papé ezen kivül 4 drb szántó és kaszáló s kapta mindenből a kir. dézmának negyedét,* melyet 1701-ben a Torma család, katholikus lévén, megtagadott.
1643 után felépítették iskoláját, de a templomával együtt a labanczok felégették 1704-ben és ezután Kudunak lett leányegyházközsége.
Ev. ref. lelkészei a templom kerületében a hátulsó nagy ajtó mellett 1772-ben* talált ily feliratú kő szerint: „Hoc monumentum iaces V. R. D. Nic: Deesi cum aliis 4. filiabus officium ministerii hic in Cri. k. implevis annos 15. qui piacide in Domino obiit aetatis suae 63. humano vero salutus 1638 die vero 8. martii sepultus in spem resurrectionis gloriosae. Fecit fieri coiunx charissima sua nomine Magd. Székelly.” Deési Miklós 1623–38. Albisi János 1649.* Zabolai István 1659-ben.*
1863-ban* az ev. ref. egyház úrbéri kárpótlást kapott. Jelenleg 41 ev. ref. lelket számláló egyházközsége Fel-Őr leányekklézsiája.
1715 ápr. 8-án* csicsókeresztúri Torma Miklós és neje Baranyai Kata kérésére esketést visznek véghez, hogy itt hány bokor református és hány róm. kath. van s 26 tanú vallja, hogy itt 7 bokor örökös pápista van az urakkal együtt és 3 bokor kálvinista, kik közül kettő a pap és mester helyére költözött zsellér. A templom egészen puszta, fedele nincs, egynéhány gerenda van még ugyan a falán, de ez is el van pusztulva, ajtó és ablak nélkül, sőt bolthajtása és fala is romlani kezd, bele nem jár senki, pap, mester rég óta nincs és nem is jő ide, hanem az illető hivek járnak át más községbe istentiszteletre.
Ugyanez év július 4-én a gubernium kiküldöttei: Haller György (róm. kath.), gr. Bethlen János (ev. ref.), Süld Mihály (unitár.) és Conrád Mihály (ág. ev.), megjelenvén, a Torma család, úgyszintén a széki ev. ref. egyházkerület főgondnoka Wass Dániel, P. Palatkai István, Enyedi Mihály esperes és Bányai István jegyző s felhívták őket a templom és {420.} javainak átadására, mivel erre elkészülve nem voltak, 8 napi időhaladékot kértek és kaptak védelmük megtételére. Július 11-én beadták érveiket, hogy ilyen nagy dolgot az országgyűlés szokott elintézni s hogy ők ez ügyben a Guberniumhoz megidézve nem voltak s a ref. hallgatók részéről senkit sem hallgattak ki s ellene mondanak a quarta és földek elvételének, mert ezek királyi adományok, melyeket a földesurak megválthatnak, de máshová nem ajánlhatnak. Ellentmondásuknak nem lett foganatja.
A főkormányszék a többségben levő kath. félnek adta az eddigi ev. ref. templomot, pap-mesteri házzal, földekkel és harangot quartával együtt, minden ehhez birt javakkal; a reformátusoknak pedig ehelyett a régi templomtól jobbra, az Őr felé a Kis-utczára vezető út, a templomtól balra szintén a Kis-utczára menő és a falu kalódája előtt való telket mutatták ki templomhelynek.*
Ezt megelőzőleg a család itt udvari kápolnát és papot tartott.*
A róm. kath. számára átadott templomot Torma Miklós miután 1717-ben a tatár rabságból kiszabadult és neje állitották helyre egyházi épületeivel együtt. A nagy oltárt id. Torma János csináltatta 1767-ben, a balfelőli oltárt id. Torma Dániel, a Mária kép keretét br. Dujardin Mária Torma Dánielné hozatta Bécsből. A gyöngyöket pedig Henter Borbála, Torma Teréz Máriaffy Lászlóné és Torma Kata Jábróczki Gáborné, Gáborfi Anna Horányiné, tekintetes Bethlen István, Rácz József, Dobra Anna, Mátis Sára apácza, id. Torma János, Bethlen Anna Budainé vásárolták, a lámpást Torma József* ajándékozta.
A templomot, mely Szent Istvánról van elnevezve 1784-ben újították meg tornyostól, költségvetést 1781-ben terjesztették föl a főkormányszékhez s ez évben építette a család előzetesen templombeli temetkező helyét (kripta). A kis oltárt 1785-ben építették.
A patronatusi jog 1789-ig a Torma családé volt, a mely nemcsak az egyházközségnek, hanem a Mikházi kápolnának és kolostornak is főpártfogója volt s ezen család ősei építették s fenntartására alapítványt is tettek, mint e kolostor házi történetében feljegyezve látható.* E kolostor templomának falában több sírkő van befalazva, köztük Torma Miklós belső-szolnokmegyei főispáné, megh. 1737-ben és neje Baranyai Katáé, meghalt 1724-ben, Torma Mihályé, meghalt 1721-ben.*
{421.} Az említett családok és katholikus birtokosok részére 1773 május 17-én* plébánia állittatott fel, de már ezt megelőzőleg voltak itt plébánosok, a papi teendőket s a térítést innen intézték főleg a Ferencz-rendű szerzetesek, kik az Erdélyi főkormányszéknek 1780 nov. 16-án 6371. sz. alatt kibocsátott rendelete folytán a vegyes házasok szülöttjeit különbség nélkül keresztelték meg.
1848 nyárhó 20-án Karácsonyi János lelkész Torma József főgondnokhoz intézett leveléből* tudjuk meg, hogy mely nagyobb leányegyházközség tartozott ide és hány lélekkel, e szerint: Cs.-Keresztúr 55, Alsó-Ilosva 47, Árokalja 7, Árpástó 9, Bacza 6, Bethlen 59, Csépán 6, Cs.-Ujfalu 3, Fel-Őr 120, Gáncs 18, Cs.-Györgyfalva 4, Cs.-Hagymás 5, Kis-Kaján 12, Kocs 6, Középfalva 15, M.-Nemegye 18, S.-Magyaros 10, Nagy-Debrek 25. Négerfalva 3, Retteg 55, S.-Szt-András 5, Sajó-Udvarhely 20, Somkerék 55, Tóhát 7, Virágos-Berek 10, együtt 631 lélek. Mely szám jóval felülmúlja a schematismusban levő számot, mivel több kath. család telepedett le és többen állottak át e vallásra.
Templom tőkéje a Torma család alapítványa, 900 r. forint, a gyulafehérvári káptalan kezelése alatt, évi kamatja 54 r. forint.
A lelkész számára ugyancsak a káptalan kezelése alatt „Bethlen család alapítvány” 1000 r. frt, engesztelő áldozatokért, kamatja 60 frt.
Vallásalapból a deésaknai sótisztségtől évenként 190 frt, a püspöki Banderialis pénztárból évenként 67 frt 18 kr. a pap fizetésére, keresztelés, esketés, temetés ingyenes.
Törökbúza, búza és bor quartába csőül és szalmájában fizetnek a pap részére:
|
törökbúza
véka |
búza
kalangya |
bor
veder |
|
| Torma József |
100
|
15
|
–
|
| Torma Ferencz |
45
|
5
|
–
|
| Torma Samu |
45
|
5
|
–
|
| Torma István |
45
|
5
|
–
|
| Kuduról: Torma József |
40
|
5
|
–
|
| Kuduról: Rácz Antal |
15
|
2
|
–
|
| Kuduról: Rácz Péter |
15
|
2
|
–
|
| Fel-Őrről: Kozma Imre |
55
|
9
|
6
|
| Fel-Őrről: Vas Antal |
40
|
7
|
6
|
| Fel-Őrről: Fráter Farkas |
35
|
5
|
5
|
| Fel-Őrről: Tatrossy Sándor |
20
|
2 1/2
|
3
|
|
455 v. csős
|
63 1/2
|
20*
|
{422.} Fekvőségből, melynek fele lóherrel vettetett be, 700 véka törökbúza s ezen kivül két zsellérház jövedelme.
Anyakönyvet a keresztelésről 1733, esketésről 1743 s temetésről 1748 óta vezet.*
Püspöki vizsgálatot tartott: 1777 aug. 10-én gr. Kollegradi Kolonics László, gr. Batthiány Ignácz 1787 május 31-én, Rudnai Sándor 1819 június 24–25-én, br. Szepesi Ignácz 1822 júniusban, Kovács Miklós 1836 június 12-én s azóta többen.
Lelkészei: Menasági Lőrincz 1726. Dobos János 1733–43. Ferenczi Kelemen 1743–46. Mátis András 1748–63, Tóbiás László, Szentes Mózes, Domokos Bertalan Ferencz-rendiek 1763. Kardos Kajetán, Kemenes Bernád minoriták 1764. Albert Iucundianus 1765. Miké Hilarius, Gál Mátyás, Sánta Péter minoriták 1765. Kemenes István plébános 1766–68. Beke István plébános 1768–1802. Antalfi József 1812-ig. Szabó Vincze Ferencz-rendi szerz. 1813-ig. Hodor Imre 1816-ig. Pálfi Péter 1818-ig. Bod Nazurius 1818-ban. Brassai Márton 1835-ben.* Karácsony János 1848. Jelenleg Dávid Sándor a plébános.
Felekezeti népiskolájának felállitását 1785-ben a főkormányszék* rendelte el, hogy mikor állitották fel, nincs reá adatunk. 1848 előtt egyike a legjobbaknak, kőből való építését segélyezte Kovács Miklós püspök; 1848-ban hanyatlóban.*
Gör. kath. felekezet temploma kőből épült 1746-ban s a szent archangyalok tiszteletére szenteltetett föl. Anyakönyvet 1837 óta vezet.
Egyik lelkész-esperese 1862-ben* Pap János.
Felekezeti iskoláját az ötvenes években létesítette.
Állami iskolája Simó Béla kir. tanfelügyelő buzgólkodása folytán 1894-ben* engedélyeztetett; tanitója Homorodi Anderkó István.
Éghajlata gabonának, gyümölcsnek kedvező, szélnek ki van téve, jég ritkán bántja határát. 1830 óta három ízben volt kolera, melynek mindannyiszor több áldozata volt s ezt főleg a rajta átfolyó Ilosva vizének tulajdonítják.
Cs.-Keresztúr adó alatt lévő határa 1750-beli* összeírás szerint két fordulós, fele közepes, más része terméketlen és sík téren fekszik. Lakosai földjük jövedelméből, baromtartásból tartják fenn magukat, terményeiket a másfél mértföldnyire fekvő Deésen árusítják el, barmaikat a szomszédos községekkel különböző helyekre hajtják eladásra, földje {423.} 4–6 ökörrel szántható. Trágyázva 3 év óta nincs a lakosok különböző nyomorusága miatt. Egy köböl őszi vetés középterméskor öt 25 kévés kalangyát ad, kalangyája szemül másfél vékát ereszt. Tavaszi vetése a zab, melynek köbléből 25 kévével számítva 6 kalangyát ad, kalangyánként 2 véka szemet; egy veder must 36 denár. Erdeje kevés, legelője elegendő, rétjének két részét évenként, harmad részét a szántások közt szokták kaszálni; de e rész a kudui határban esvén, jobbára ők használják. Van 545 és 2 1/2 köböl vetésre való szántója, ebből őszi búza alá 226 köb. és 3 vékát használ, rozsot nem vetettek, tavaszi vetésre 170 1/2 köb., köles és törökbúza termett együtt 15 1/2 köböl, szénája lett 168 1/2 szekérrel és 62 veder bora. Adó alatt van 158 ökör, ló, 131 tehén, 65 tulok, borjú, 170 juh, kecske, 84 disznó, 15 méhkas, főzőüst jövedelme 1 frt 42 kr. Van egy szűcs s egy csizmadia iparosa.
1822-ben* határa 2-od osztályú, adó alatt van 416 köb. szántó, 360 szekér szénát termő rétje, 48 veder bor, 34 ökör, ló, 17 tehén, 2 borjú, 11 disznó.
Jelenleg sík téren levő határa nagyon termő, hegyi része mivelve és javítva jó gabonát terem. Nemesitett gyümölcsfái a birtokosok gyümölcsöseiben s e mellett szőlője. Vizei a Nagy-Szamos és a rajta keresztül folyó Ilosvapataka, a faluban két élvezhető vizű csorgója, a talaj sós lévén. Az ilosvai határ felől több apró tava van, melyben nád és káka terem, más része sáros.
1640-es években határán római sóbányászat nyomaira akadtak.*
1821-ben Árpástóról ide tétetett át a posta, első kiadója Dálnoki Dani.*
1678 január 4-én, 1681 ápril 16-án, 1715 márczius 11-én és jul. 3-án, 1728 márczius 5-én a megye itt tartotta gyűlését.
Van 1898-ban hitelszövetkezete, a szomszédos Kudu, Omlásalja és Árpástó községekből alakulva.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai évente Szt-Mártonnapon adót, karácsonykor pedig gabonát, zabot és csirkéket adnak. Tartoznak 1 hold földet bevetni, learatni s behordani, 2 vagy 1 napig kaszálni.
1552-ben* birájuk Bank Pál emberei számára 8 fejős tehenet 11 frt és 90 denár, 16 bárányt 2 frt, a lovak számára 8 frt értékű szénát, bort 23 frt árut, élelmi szereket 27 frt értékben. Libát, csirkét, tojást {424.} 6 frt értékben. Szénafüvöken 40 frt áru kárt okoztak. Temesvári Mihálynak Rettegre 52 köböl gabonát adtak 26 frt értékben. A Bank embereinek lovai számára s Rettegre való vitelére, kivetettek rajok 105 köböl zabot 34 frt és 66 denár árut. Abban az időben, midőn e falut Bank Pál birta, Apahidához kényszeritette, hogy szolgáljanak, melyeket mások tőlük nem kívántak s e munkájok értéke 100 frt. Két emberen, kik betegség miatt Apahidáról haza kellett hogy jöjjenek, egy forintot hajtottak fel. Temesvári háza csináltatásakor harmincz szekér fát vittek, s ugyanekkor ők a ház építésén egy hónapig dolgoztak, s a lakosok 1000 drb szőlőkarót kellett hogy házához vigyenek. Ezeken kivül saját földjébe 16 köböl zabot vetett, melynek munkabérét, 1 frt és 10 denárt, tőlük hajtotta be. Kiteleltették 30 drb marháját, melynek ára 10 frt. 1500 szőlőkarót kellett, hogy vigyenek Kaplyonból Apahidára, melynek vitelbére 3 frt. Deésről az urak patakához 7 szekér gabonát szállitottak, mely fuvar értéke 14 frt. Minden szolgálatuk értéke, melyeket Bank Pál részére Apahidán és más helyen tettek, s a melyek miatt nem vethettek, sem nem arathattak, 100 frtot tesz. Bank embereinek lovai számára Rettegre 7 szekér széna elfuvarozásáért 1 frt 25 denár; Deésre a Bank lovai számára szállitottak 2 szekér szénát 50 denár, a hajdan libertinus vagy szabad, most nemes Macsó György, egy lovukat elvitte, s az úton elpusztult, megért 7 frtot.*
Határhelyek 1622-ben* Cziczio Keresztur, Magyaros (rét), Pap tava (rét), Magyarosban (rét), Mester irtoványa, „Hozzu Reketyes (rét) hiák,” Magiaros Nádas, Az úr nagy réten alól, Asszonykút erge, Szénamező lábja. Hesdat martja szélin, Kajoni határszél (rét), Disznó óla pataka (rét), Utáltal való láb (rét). Szántók: Mosó rihben, felőri malom alatt.
1643-ban* Mosórüh, Disznópataka, Becseréti, Mátyásrive, Ilosva pataka és Ilosva folyó, Felőr és Bethlen felé, Királykapaja, Palótava vége, Kőkút, Halni hagyó kút, Kajon felé, fialni hagyó (forrás), Asszonykúta, Rekettye, Nádaskút, Magyaros, Koncz, Neszte gazza, Szénamező, Vasi kútja, Deák réti, Beczepataka, Pap tava.
1864-ben* Városka, oláhul Oresel, római városnyomok, Magyaros, dülő, Szöllőpataka, Szénamező, Szamosontúli határ, Hosszú domb.
Jelenlegi dülő nevei oláh néven fordulnak elő.
1499-ben* 21 jobbágytelek van benne.
{425.} 1553-ban* van 32 kapu, 27 szegény lakosa, kik 59 házban laknak, el van pusztulva egy ház s van egy két kővel járó malma.
1603-ban* 14 lélek lakik benne.
1703 körül* van 21 jobbágy, 7 zsellér, egy molnár és 3 cséplésből élő lakosa, kik az utóbbiak kivételével egy-egy telken laknak s van benne 11 puszta ház. Adó alatt: 50 ökör, 35 tehén, egy ló. Ez évi adójuk: 55 forint 50 krajczár, 15 és 1/2 köb. búza s ugyanennyi zab, 4 1/2 szekér széna s egy vágómarha.
1750-ben* van 54 jobbágy s egy ily özvegy, 14 telkes zsellér, 13 telek nélkül való zsellér, két ily özvegy, 23 kóborló (ebből 9 czigány) s egy ily özvegy családfő lakosa, kik ez utóbbiak kivételével 45 telken 52 házban laknak, el van pusztulva 3 ház.
1857-ben házak száma 124, lelkeké 615, ebből 66 róm. kath., 516 gör. kath., 20 ev. ref. és 13 izraelita.
1886-ban lakossága: róm. kath. 30, gör. kath. 521, helv. hitv. 33, zsidó 20, együtt 604. Házak száma 143, határa 2314 k. hold.
1891-ben lakosok száma 717, ebből 43 róm. kath., 568 gör. kath. oláh, 84 ev. ref. és 22 izraelita.
Adója 1750-ben* 249 forint 12 kr., 1775-ben* 503 forint 41 kr., 1822-ben 332 forint 35 kr., 1898-ban 2669 forint 99 krajczár.
| Csicsó-Hagymás. | TARTALOM | Csicsó-Mihályfalva. |