{243.} 3. A Szilágyság szerepéről a hadtörténetben.

Említést kell tennem a Szilágy egyéb szerepéről is a hadtörténetben, érűlközéseiről az országos hírű eseményekkel.

Ilosvai György, a Gergely fia (G. de Ilswa) Zsigmond király ellen fellázadt és azt a pártot segítette, a mely Zsigmond ellenében Durazzói Károly fiát, Lászlót, választotta királynak. Ezért Zsigmond 1404-ben ilosvai és összes kraszna- és szolnokvármegyei birtokait elveszi, s azokat Ilosvai Jánosnak, Gilbertnek, Istvánnak és Jakabnak adományozza.*Jlvt. 380. perg. A mohácsi ütközetben is volt szerepe a Szilágynak. Drágfi János itt, Lajos király táborában, írta végrendeletét s Vetéssy Mihály végig hordozta a véres kardot Kraszna és Középszolnok vármegyékben, hogy a fölkelést siettesse. Vetéssy Mihály «véres palossal és palásttal» járt Kraszna, Szolnok, Szatmár, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékben, hogy «a katonákat minél hamarabb küldjék a törökök ellen». 25 frtot kapott úti költségül.*Szirmai: Szathmár vármegye, I. r. 48., II. r. 137. l. Biztosabb nyomok visznek Békési Gáspár lázadásához. Egy 1575 augusztus 6-dikán közlött névsor szerint azok között, kik a Békési Gáspár ügyében itéletet hoztak, ott voltak: Berekszói Hagymási Kristóf, középszolnoki főispán, Rátóthi Gyulaffy László, Sámsoni Kőrössy János, Újnémethy István, középszolnoki alispánok, Dobai János, Haraklányi János, és Bőnyey Ferencz, Szentkirályi Mihály; bályoki Szénásy Péter és Ilosway Miklós, krasznavármegyei alispánok. A lázadással vádoltak között pedig: Alard Ferencz de Panytt, Apaffy Imre de Nagyfalu, Halábor Pál.*Szilágyi Sándor: Erd. orszgy. emlékek II. köt. 564–567. l.

1575 deczember 6–10 közt Beszterczén törvénybe iktatták, hogy «azon a napon, mikor a nemesség Kolozsváron monstrál, Szolnok és Kraszna vármegyék Somlyón monstráljanak».*U. o. 570. l. Az 1576. évi január 28-dikán tartott medgyesi országgyűlésen {244.} szintén elhatározták, mint már előbb is láttuk, hogy «jó szerrel jó móddal, az két vármegye Kraszna és Szolnok Somlyóra gyűljenek».*Szilágyi Sándor: Erd. orszgy. emlékek, II. köt. 576 l. Az 1577. évi október 21–25-diki tordai országgyűlés határozata szerint «Bihar vármegyének mustrája legyen Váradon, a többinek Somlyón.»*Gróf Kemény: I. m. I. k. 157. l.

1594-ben Báthori Zsigmond külföldre utazni akarván, Kővárban állapodik meg. Ide gyűltek köréje Bocskay István váradi kapitánynyal Szolnok, Kraszna stb. vármegyék főemberei s elutazási szándékáról lebeszélvén a fejedelmet visszahozzák Szamosujvárba.*Hidvégi Mikó Ferencz: Historiája 1594–1613. 137. l. 1605 április 20-dikán a Szerencsen tartott gyűlésen határozták,*Horváth M.: Magy. orsz. tört. III. köt. 396. l. majd Bocskai István fejedelemnek ez év május 20-dikán Kassán kiadott törvénye rendeli, hogy miután az ellenség Tokajnál van, «Váradot Bihar, Szolnok, és Kraszna vármegyék az urakkal össze rekeszszék meg.»*Sepsi Lackó Máté krónikája. (Gróf Mikó: Erd. Tört. Adatok, III. k. 58. l.)

1607 deczember 18-dikán Báthori Gábor kéri Rákóczi Zsigmond fejedelmet, hogy rendelje meg Kraszna, Közép- és Kűlső-Szolnok vármegyéknek a táborához való csatlakozást, melyet a hajduk lecsendesítése végett gyűjtött.*Szilágyi Sándor: Báthory Gábor fejedelem története. 29. l. Az 1630-dik évi ősz elején, a fejedelemségre meghivott I. Rákóczi György krasznai és középszolnoki hadakkal érkezett Nagyváradra.*Szalay László: Magyarország története. IV. k. 65. lap

1610 május 21-dikén Báthori Gábor Thurzó Györgyhöz intézett levelében többek között ezeket írja: «Az mi pedig az több hadainkat illeti, ha derekas útunknak Magyarország felé kellene tenni, miért kellett volna Bihar, Kraszna, Szolnok, Máramaros vármegyéinket hadastól befárasztanunk ez országban belől az Meszesen, holott ott kinn, kijutván magunk is, könnyebben elő érhettük volna, országunkban sem töttek {245.} volna az szegénységen semmi kárt és nehézséget, de az elmult idők ez országot megtanítván, országunk akaratjából cselekedtük, hogy azokat is behoztuk és ez országba is mint den rend táborba lévén addig, míg Nsgodhoz kimegyünk és onnét visszajövünk, hogy így Radultól is semmi akadályunk ne lehessen, ki felől bizonyos, hogy voltak híreink, melyeket országul nem akartunk siketségre venni, hogy meg ne csalattassunk».*Tört. Tár 1898-diki évf. 501. l.

Junius 9-dikén Báthori Gábor fejedelem 3000 lovassal és 2000 gyalogossal «nagy pompásan» Tasnádra szállt, tanácskozandó Thurzó György nádorral, Mátyás király képviselőjével. A királydaróczi mezőségen volt az összejövetel, mely azonban eredményre nem vezetett, mire a fejedelem visszatért Tasnádra.*Hidvégi Mikó Ferencz: Historiája 1594–1613. 182. l.

1636 szeptember havában I. Rákóczi György Szalonta és Madarász közt összegyűlt táborában a pártiumbeli népből gyűlt hadak is ott voltak.

A középszolnok vármegyei Szentkirály 1639 előtt Nagydobai Spáczai János birtoka volt, a ki Rákóczi György ellen a budai vezérrel pártot ütvén, birtokait elvesztette; így adta azt a fejedelem a többi birtokokkal együtt – 1639 október 25-dikén Medgyesen kelt levelében – Görcsöni Serédi Istvánnak.*Jlt. 6.

1660 május havában Szejdi Achmet Krasznából Ilosvai Nagy Istvánt, Közép-Szolnokból Dobai Décsei Tamás «emberséges nemeseket» küldte a kolozsváriakhoz, kik által intette őket, hogy magukat ellenségesen viselni ne merészeljék, különben el kellene veszniök. Rákóczi fejedelem kegyelmesen kívánt velök bánni; de Gaudi András s a több magyar tisztviselők árúlóknak tartották őket, «kik a pogány mellett urok fejedelmek ellen felülni s még olyan várost, mint Kolozsvár, hódoltatni merészelnének». Mások példájára a harcz előtt «fejeket szedették vala».*Szalárdi 506. l.

{246.} Rákóczi csatáiban, a mint alább körűlményesen látni fogjuk, vármegyéinknek nevezetes szerep jutott.

1703 október 3-dikán Közép-Szolnok vármegye lovas és gyalog nemesei 100 frtot igérnek azon «méltóságos úrnak», a ki Rákóczi fejedelem ő Nagyságánál egy ideig való hazabocsáthatásukat kieszközli.*Eredetije a Bölöni-lt-ban a n.-váradi múzeumban.

1809-ben Közép-Szolnok vármegye fölkelő nemessége számára 20.000 rh. forintot engedélyeztek;*Szvlt. gr. Kemény Sámuel 10,000 rh. forintot ajánlott fel a hadi készületek elősegítésére és a lovasság számának nagyobbítására. Ezen összegből a középszolnoki kevésbbé tehetséges nemesek fölsegélyezésére 1000 rh. forintnak a kiadását határozta el a főigazgatótanács.*U. o.

Itt lehet helye röviden szólanunk még valamit vidékünk egy pár fejedelmi emlékéről.

1598-dik év nyarán Báthori Zsigmond Opuliából Erdélybe visszaszökött. Magyar földön, mint Macsédi inasa, álruhában utazott. Így ért Somlyóra, honnan Macsédit előre küldé s pár óra múlva maga is követte Kolozsvárra.*Szádeczky Lajos: Báthori Zsigmondné. Századok 1883. évf. 264. lap.

Midőn Báthori Zsigmond neje Mária Krisztierna 1599 április hóban hazájába Gráczba végleg visszament, «az ország határáig Tasnádig díszes nemesi banderium» kisérte.*U. o. 271. lap.

1607-ben a Kassán meghalt Bocskai István fejedelem holttestét Kraszna vármegyén át vitték Erdélybe. Huszár Mátyás Lompérton találkozott a menettel. Február 12-dikén ugyancsak Lompértről ír levelet Homonnai az ipjának: Rákóczi Zsigmond fejedelemnek, melyben menti magát, ne higyjék, hogy ők ellenséges szándékkal közelednek, mikor az ő szegény üdvözűlt kegyelmes urok testét viszik. Február 14-dikén Goroszlóra ért a menet. A fejedelem és ország követe, Kornis Boldizsár, itt értesítette a kiséretet Rákóczi Zsigmond megválasztásáról, {247.} hozzátette azt is, hogy a fejedelem haddal várja őket, azért tanácsolja, bocsássák el a feles kiséretet. Homonnai erre – Nyárival együtt – visszatért. Nyári még aznap innen Goroszlóról tudatá Czoborral Kornis által, hogy a föltételeket elfogadják.*Szilágyi Sándor: A Rákócziak kora Erdélyben. 95–99. l.

Apafi holttestét szintén itt vitték keresztül.*1713. márczius 26-dikán este későn hozták Zilahra II. Apaffy Mihály holttestét s innen vitték márczius 28-dikán Erdélybe. Erről való az alábbi följegyzés: Anno 1713. in mense Február. Minekutána sok esztendőket eltöltvén az boldog emlékezetű és mindenektől siralommal említő s említendő Bécsben üdvességesen ez világból kimult M. Második erdélyi fejedelem Apaffy Mihály kegyelmes úrnak holt testi hozatott városunkba die 26. mart. estve későn és vitték el in die 28. Erdélybe. Mely kegyelmes urunk, minek utána mind kedves hites társával együtt vitetett avagy hivatott volna Bécsben még az felséges római császár Leopoldus idejében, ennek előtte circiter 16 esztendőkkel, ugyan az ő felsége kegyelmes gráciájábul emeltetett herczegségre és sok keresztény királynak kegyelmökben lévén s a világnak is sok színű viszontagságait látván, jövendőbeli reménységét is remélvén ott való lakását és maradását continuálta mind ez ideig. A midőn pedig szintén reménylené országában való haza jöhetését, jövendő tavaszszal a felséges VI. Károly római császár felséges úrnak uralkodása alatt, a szomorú halál által e világból kivágaték kedves hitestársának keserűségére és oly idegen helyen való maradásának kimondhatatlan szomorúságára. (Zilah vlt.)

1702-ben az angol követet fogadták. Wesselényi István május 17-dikén Hadadból írja Gúthy Farkas, alispánnak Sámsonba, hogy az átutazni készülő angliai követ erre 50 ökrös és 21 lovas szekérrel jár, ezt arányosan ossza szét; junius 1-én pedig azt írja az alispánnak, hogy «a méltóságos követ» pünkösd harmadnapján (junius 6.) érkezik Zilahra, gondoskodjék élelmi szerekről és takarmányról. Jó bort, ha nincs, Hadadból hozasson. Szállást is rendeljen, «mindenek felett pedig a húsz szekér elejibe való lovat».*Eredetije a Blt. n.-váradi muz. A követ a jelzett napon be is vonúlt, nagy ünnepélyességek között, fényes kisérettel.

XII. Károly svéd király a pultavai szerencsétlen ütközet után a törökországi Benderből hazafelé jőve 1714 november {248.} 14-dike táján érkezett meg Zilahra, a hol Zoványi György ev. ref. püspöknél szállott meg.*A püspök felséges vendégét egy kis latin üdvözlő beszéddel fogadta, mely magyarúl így hangzik: Felségednek egész Európában és Ázsiában elismert, a sors nehéz perczeiben győzhetetlen katonai vitézsége bár Pultavánál próbát állott ki, sőt Benderben annyira szűk körre szorúlt, hogy öt éven keresztül tétlenségben zsibbadt; de az Isten Svédhon felkent királyára és annak katonai vitézségére különös tekintettel van, Felséged vitézségét nem engedi tétlenségben zsibbadni; ezért Felségedet annyi kiállott küzdés és veszély után mindenható karjával visszavezéreli őseitől örökölt birodalmába és trónjára. Az egyház és Svédhon minden katonája, polgára buzgó fohászt küld naponként az egek urához a Felséged visszatéréseért, mert megszűkült már Svédhon határa, zűrzavarrá lett a törvény s a birodalom közigazgatása; polgár és katona száműzve bolyong s e zűrzavarból a régi rendet visszaállítani senki sem képes más a Felséged buzgalmán s királyi bölcseségén kívül; így aztán ismét tündökölni fog a korona, a trón alapja megszilárdúl s visszanyeri a nemzet tetterejét; nyilvánvaló tehát, hogy ez az Isten műve. Az okosság tanácsolja, Svédhon boldogsága sürgősen követeli, az Isten pedig akarja e hazatérést; a melytől függ kizárólag a királyi székhez fűzött minden remény, a korona fénye, a királyi ház öröme s a nép legfőbb öröme és boldogsága; ilyen jutalommal akarja koronázni az Isten a Felséged kiállott fáradalmait. Mi pedig, a kik a világ e félreeső zugában lakunk, fohászt küldünk Istenhez a Felséged szerencsés és baj nélkül való visszatérhetéseért; most pedig mintegy leborúlva lába elé, kérjük Felségedet, hogy az itt elnyomott protestáns ev. református egyház sérelmeinek az orvoslását királyi tekintélyével a legszükségesebb helyeken kegyelmesen eszközölni méltóztassék.» A király e beszédre mosolyogva, szintén latinul, felelt: «Si salvus in regnum redibo et thronum occupabo, vestri, tuique memor ero; vestris precibus me recommendo.» «Ha szerencsésen visszatérek országomba s királyi székem elfoglalom, rólatok s rólad meg fogok emlékezni, úgyszintén kérésetekről is.» (Szilágyi Ferencz: Zilah történelméből. Pest, 1870. 54–58. l.)

XII. KÁROLY SVÉD KIRÁLY SZÁLLÁSA ZILAHON.*XII Károly svéd király szállása Zilahon. A Joványi-féle ház a Király-utczában, mely a régi Tyukol-utcza nevét épen a svéd király emlékére cserélte föl. A kép Szilágyi Ferencz: Zilah Történelméből czímű munkájában közlött rajz után készült. Értekezések a történettudományi osztály köréből. Kiadja a M. Tudományos Akadémia. Szerk. Szilágyi Sándor. XII. szám. Pest, 1870. 55. l.

{249.} Középszolnok intézkedik 1716 október 5-dikén, hogy a felséges Eugén herczeg számára vagy húsz pár igen szép és jó őszi sajtot, vajat 12, mézet 10 vederrel, 3000 tojást, petrezselymet, murkot, kétféle hagymát, 200 hordó bort, négy pár vágó, hízott ökröt kell vásároltatni.