| 1. A vár építésének körülményei, épületei, tartozékai. | TARTALOM | 3. Jobbágynépesség. Jobbágyszolgálmányok. Gazdasági állapot. |
2. A vár birtokosai
A csehi vár gyakran volt a vármegyei közgyűlések, tanúvallatások színhelye.
{33.} A vár termében tartotta Közép-Szolnok vármegye 1794 január 14-dikén azt a közgyűlést, melyen idősb Wesselényi Miklós báró a hadisegély ügyében amaz ismeretes, híres indítványát tette, az újonczállításnak mindaddig való megtagadását követelte, míg azt szentesített törvény rendeli, mire az elfogott ujonczokat is elbocsátották.
De még korábbi időből is van adatunk. Így 1667 deczember 20-dikán is itt tartott gyűlést Közép-Szolnok vármegye.
1577-ben R. Gyulafi László szilágycsehi várában tanúvallatást tartanak és törvényt ülnek; elmarasztalják mind a Jakcsi Boldizsár, mind pedig a Valkai Miklós (úgy látszik, újlaki) jobbágyait, kik kardos tilalmas erdejére mentek.*
Kádár Miklós, középszolnoki alispán, Adorján Tamás, szolgabíró, Szilágy-Csehből jelentik a fejedelemnek, hogy Cseh várában tanúkat hallgattak ki, az iránt, vajjon a mely ezüst marhákat, polturákat, sarkantyúkat, ezüst tálakat, mosdót korsóstól, medenczéstől, a melyeket Prini Gáborné Salgai Kata adott Liszti Ferencz özvegyének, Gyulafi Zsuzsánnának, azok-e mind avagy el vannak változtatva, volt-e rossz dutka köztök, lengyelországi. Ákosi Ujnémeti Gáspár (nemes) tanú vallja, hogy mikor Túr-Terebesen Prini Gáborné az ezüst marhákat átadta, ott volt.
A vár 1351-ben az aranyosmedgyesi Pók Simoné, később a Kusalyi Jakcsi-család birtoka, majd a Drágfiaké, 1564-ben Serédi kezén van. 1569-ben márczius 19-dikén János Zsigmond a Gyulafiaknak, 1630 deczemberben I. Rákóczi György Gyulafi Zsuzsánnának, Wesselényi Pálnénak, adta. Azután Gyulafi Sámuel leányáé, Máriáé, lett, kinek kezével Török Istvánra s erről fiára, Tököli Imrére, szállott. I. Apafi a saját fiának adományozta. De lássuk birtoklásának történetét körülményesen.*
{34.} 1425-ben Csehen megosztozkodnak a Kusalyi Jakcsok. Kusalyi Jakcs János 1461 márczius 23-dikán elzálogosítja Bélteki Drágfi Miklósnak.* Ám ugyanakkor Jakcs Péter eltiltja Györgyöt (?) a középszolnoki Cheh magyar (hungaricalis) birtokbeli részének elidegenítésétől.* Később azt látjuk, hogy Cheh, s pedig mint Belső-Szolnok vármegyében fekvő birtok, a Drágfinak ama birtokai közé tartozik, a melyek bizonyos tartozás fejében zálogban voltak a Kusalyi Jakcsóknál és a melyeket Kusalyi Jakcs fia, György, 1461 május 14-ikén visszabocsátott, miután Bélteki Drágfi Miklós lefizette rokonai: Bélteki Drág fiai, Sándor és György meg Balk fia, Sándor mindennemű tartozásait.* 1464-ben a részbirtokot Kusalyi Jakcsi János – teljes kielégíttetése után – örökre visszabocsátotta Bélteki Drágfi Miklósnak.
Majd a birtok Bélteki Drágfi Bertalan erdélyi vajdánál van zálogban s 1495-ben a leleszi konvent előtt ő neki és fiainak: Imrének, Györgynek és Jánonak meg örököseiknek adja örökre Kusaly Jakcsi Ferencz a maga és összes rokonai nevében hálából azon jóindulatért, melylyel a vajda irántuk van.*
1524-ben Chechy várának birtokosa Bélteki Drágfi János.*
De a Jakcsiak és Drágfiak mégis minduntalan perben vannak egymással.
A váradi káptalannak 1532 pünkösd előtt vala pénteken kelt levele szerint Mindszenti Seraphin Bélteki Drágfi Gáspár személyesen tiltakozik az ellen, hogy Chehet a váradi káptalannal és királyi emberrel el akarta foglalni Kusolyi Jakcsó Mihály egy itéletlevél alapján a szomszédok meghívása nélkül, de a csehi biró a jobbágyokkal elűzte őket.*
{35.} A részbirtokot 1533-ban János király Bélteki Drágfi Gáspárnak itélte oda Kusalyi Jakcsi Mihálylyal szemben.*
A tanuk ekkor azt is bizonyítgatták, hogy e jószágot sem a Jakcsó-család sem Sulyok György nem bírta soha.
A váradi káptalan 1533. évben is kiküldötte embereit Csehbe, hogy ezt Kusályi Jakcsi Mihály ellenében Drágfi Gáspárnak visszaadják, de Jakcsi embere elűzte őket. Később ugyanezen Drágfi számára e birtokot fölbecsűlni és körüljárni akarták, meg a bírságot fölhajtani, de Jakcsi ezt meg nem engedte.*
Bélteki Drágfi György gyámja, Homonnai Druget Antal meg ennek Cseh várbeli tisztjei egy Nagyszegh másként Ujfalu nevű villát építtettek Kusaly Jancsi Mihálynak és Drágfi Györgynek Nagyszeg birtokán meg elfoglaltak Jakcsi nagyszegi birtokából Dabjon felől pedig körülbelül 100 földet, a miért is Jakcsi 1547-ben meginti Drugetet meg a csehi tiszteket.*
1547-ben Perényi János és neje, Zsófia megidézik előbb e Zsófia testvérének, Drágfi Gáspárnak, majd Druget Antalnak özvegyét, Annát, hogy engedje át többek között a középszolnoki Cseh várat és az itteni kastélyt összes tartozékaikkal együtt gyámi megőrzése végett, a mit Anna Drágfi végrendelete ellenére eddig meg nem tett.*
1555-ben Drágfi György középszolnoki Cseh birtokához a kincstár, Báthori András vagy György, Ország Kristóf, Perényi János fiai egyaránt igényt támaszthatnak, mert ez ellen tiltakoznak Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, Mihály és Ambrus*
Ugyancsak ekkor az itteni részbirtokok elfoglalása miatt {36.} Nádasdi Tamás ellen tiltakoznak Kusalyi Jakcsi Boldizsár és Mihály*.
1556-ban Cseh várát, a bélteki Drágfi György magtalan elhalálozása után Izabella királyné Báthori Györgynek, Szatmár, Szabolcs, Közép-Szolnok és Kraszna főispánjának, adományozza.*
1557-ben Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, András és Mihály tiltakoznak az ellen, hogy a középszolnoki Cseh jószágot Báthori Györgynek és nejének, Báthori Annának meg ezek fiának, Istvánnak adományozzák.*
De a váradi káptalannak 1560 Márk napján kelt levele szerint Báthori György és neje Báthori Anna a magvaszakadt Drágfi birtokaiból megtartották Sz.-Cseh várát, míg Sólyomkő várát a hozzátartozó falvakkal Drágfi János leányának, Magdolnának adták.*
Mint egy ugyanaz évi oklevélből tudjuk, a beiktatás is megtörtént, de az oklevélbe hiba csúszott be, melynek kiigazítását János Zsigmond meghagyja.*
1563-ban már a vár-(castellum) vagy uradalom-(dominium) és tartozékaiba Lekcsei Sulyok Györgyöt meg kusalyi Jakcsi Boldizsárt, Andrást és Mihályt iktatják be. De ezek, úgy látszik, mégsem élvezték a birtokot, mert 1569 márcz. 19-dikén János Zs. Rátóti Gyulafi Lászlónak adományozta: a közép-szolnoki Cseh várost (oppidum) a kastélylyal együtt, továbbá Széplak, Nagy-Goroszló, Ardó, Horvát, Sülelmed, Szélszeg, Alsó-Szivágy, Gardánfalva, Alsó- és Felső-Berekszó, Mosóbánya, Borzlyuk, Felső-Szivágy, Patakfalva, Örményes, Alsó- és Közép-Várcza, Illésfalva, Tóthfalu, Felső-Várcza, Egerhegy, {37.} Győrtelek, Tóhát és Náprád birtokokat, meg Udvarhely, Nagy-Szeg, Köőd, Monó, Kelencze, Vicsa, Nyír-Mon, Vadafalva és Bilkácza részjószágokat, melyek Báthori György hűtlenségbe esésével szállottak a kincstárra.*
Hiába tiltakozik ez ellen 1572-ben Nyalábi Prini István* s tiltja el 1573-ban is a csehi vár lefoglalásától ugyane Perényi István.*
1580-ban húsvét napján Báthori Kristófnak, Közép-Szolnok vármegye szolgabiráihoz intézett levele szerint Gyulafi László fia László előadta, hogy Zilag-Cseh várában (arx) és Köődön Forgács Margit udvarbirája, nemes Komornyik Mihály hatalmaskodott.*
Ez év október 17-dikén furcsa dolgot jelentenek a középszolnokmegyei szolgabirák a fejedelemnek, hogy t. i. ők, Széchy-Borbála Bőnyei György özvegyeért, – a kit özvegy Gyulafi Lászlóné Forgács Margit magához hivatott Szilágy-Csehbe s kinek Gyulafi István nehány szolgájával lehuzatta a kocsija fedelét, a szekerét pedig összetörte, a mit nem tűrt volna el 50 frtért s a fejedelem 1580 augusztus 17-dikén megparancsolta, hogy idézzék meg Gyulafi Istvánt, az illetőt megidézték.*
1595 október 12-dikén Báthori Zs. megengedte Rátóti Gyulafi Lászlónak, hogy a középszolnokvármegyei Cseh város és vára birtokkal szabadon rendelkezzék.*
1599-ben a vár felett szerződést kötnek Szerdahelyi Imrefi János és Gyimesi Forgács Zsigmond.*
1605 október 21-dikén Cseh várból (ex arce) Lodi Simon levelet ír arról, hogy a néhai Gyulafi László kezében volt ingóságait ennek özvegyétől visszakapta.*
{38.} 1606 május 7-dikén Cseh várába és tartozékaiba beiktatják özv. Gyulafi Lászlóné, Széchi Katát.*
A váradi káptalannak 1604-ben, Szent Háromság vasárnapja utáni csütörtökön kelt oklevele szerint Imrefi János átruházza a Cseh várához való minden jogát Gyulafi Lászlóra és ennek mindkét nembeli utódaira oly módon, hogy csak ezek kihaltával szálljon vissza reá a birtok. Ez oklevelet 1607 márczius 25-dikén Gyulafi özvegye Széchi Kata és gyermekei felmutatják Rákóczi Zsigmond fejedelem előtt, mire ez megerősíti.*
1627-ben a Gyulafi Lászlótól maradt Chiehy váron és jószágain megosztozkodnak Lokácsi Praepostwary Zsigmondné Széchi Kata és első urától maradt gyermekei: Gyulafi Sámuel, Listius Ferenczné Gyulafi Zsuzsánna és Kapi Andrásné Gyulafi Borbála.*
1627 április 3-dikán Sz.-Csehet Széchi Kata, Gyulafi Sámuel és Zsuzsánna közt felosztják, mint Szilágyszegi Pap János szolgabiró, Nagymoni Bányai Ferencz assessor (középsz.) igazolják. Elsőben a Rederfalván lakó jobbágyokat számláltak meg, kik Márkus, Botos, Karácson, Dancs, Hátszegi, Pap, Horgas nevűek. Lisztiné Gyulafi Zsuzsánna protestált, mert a jegyzékben levő falvak közt nincs s azok csak szabadságban élő jobbágyok.*
Chyeh várat (arx) illetőleg Prépostvári Zsigmondné Széchi Kata kiskorú fia Rátóti Gyulafi Sámuel akaratából egyességet kötött Liszti Ferenczné Zsuzsánnával és Kapi Andrásné Gyulafi Borbálával, ez ellen 1629-ben Gyulafi Sámuel tiltakozott a kolozsmonostori konvent előtt, mely tiltakozásáról azonban később visszavonta, a min 1637-diki kelettel az oklevélre rá van jegyezve.*
Prépostváriné Széchi Kata följegyzi, hogy a bélteki kastélyt nagyobbrészt a csehi, egresi és almási jószág építette.*.
{39.} A Gyulafi Sámuelné Bethlen Anna kezénél levő cheyhj jószág felét pusztíttatta Liszti Ferenczné, a mennyiben elvitette Vadafalváról és Tótfaluról mind a száraz, mind a vizi malmot, mi által áthágta az egyezséget. Ez ellen Anna 1629 április 19-dikén tiltakozik.*
1630–1636-ban Szilágy-Csehet Rátóti Gyulafi Sámuel Közép-Szolnok vármegye főispánja bírja és ott is lakott.*
Gyulafi Sámuel 1637 márcziusában Cseh várában kelt végrendeletében Che várát minden hozzátartozó jószággal együtt fiának hagyja, ha nejétől fia születik; ellenkező esetben leányára, nénéire s ezek utódaira szálljon; még pedig ha leánya marad életben, akkor felesége ennek kiházasításakor «a várat is mind jószágostúl kezibe bocsássa»; ha leánya sem maradna, akkor feleségének adják ki törvényszerint az övét; a vár és minden jószága nénjeire s ezek mindkét nembeli utódaira szálljon.*
A chyehi vár és város meg az ahhoz tartozó összes falvak és falurészek felől Gyulafi Sámuel, Lisztiné Gyulafi Zsuzsánna és Kapi Andrásné Gyulafi Borbála megalkusznak Bánfi Tamás utódaival: Bárány Zsigmondné Rebekával, Kállai Györgygyel, ki unokája volt Bánfi Tamásnak; továbbá Ramocsa Istvánné képviseletében Haraklányi Miklós, aztán Nagy Imre. Gyulafiék 3200 magyar forintot igérnek.*
A fejedelem elfoglaltatta Cieh castrumot, de 1639-ben özv. Liszti Ferenczné Gyulafi Zsuzsánna a maga és nővére, Barcsai Zsigmondné Borbála, továbbá Gyulafi Sámuel leánya, Mária nevében kijelenti, hogy ők készek fölmutatni leveleiket, a melyek szerint az őket illeti.*
1639 október 30-dikán a csehi jószágot illetőleg egyezséget kötnek Bethlen Annával Gyulafi Zsuzsánna és Borbála.
Mint láttuk, a jószágot publikáltatta volt a fejedelem.*
{40.} A kolozsmonostori konventnek 1639-ben Demeter utáni csütörtökön kelt oklevele szerint Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála kész lett volna bebizonyítani a Czeh castrumhoz való jogát, de erre a kincstári igazgató nem hívta fel; ezért Borbála egyik szolgája tiltakozik az ellen.*
Ez évi április 19-dikén Közép-Szolnok vármegye igazolja, hogy Gyulafi Sámuel özvegye, Bethlen Anna jószágigazgatója tiltakozott Liszti Ferenczné ellen, a ki az annak kezénél levő chychi jószág felét pusztította.*
Cseh-Vára fölött Rákóczi György fejedelemmel egyezkednek: Gyulafi Zsuzsánna és Borbála és özv. Gyulafi Sámuelné (Bethlen Anna). Október 31-dikén a fejedelem a várat a hozzá tartozó jószágokkal, várossal, falvakkal együtt, Barcsai Zsigmondné, Gyulafi Sámuelné kérésére, örökre adományozta a Gyulafi fiú- és leányutódoknak, Gyulafi Sámuelnek fiúágon történt magvaszakadtával, úgy, a mint régtől fogva Gyulafi Sámuel bírta a várat, várost, falukat, jószágokat, dézmákat. Megtartja a fejedelem a maga részére Náprádot, Széplakot egészen Monó részjószágot, Őrmezőt stb., a Cseh városon való jószágokat. Azok viszont fogadják, hogy e várból az erdélyi fejedelmek ellen semmi ellenséges dolgot el nem követnek; sőt szükség idején a fejedelem őrségét is befogadják a várba, csak aztán szükségen kivül ne tartsák itt azt.* A fejedelem kívánságait ekképen körvonalozta: adjanak az illetők 10.000 tallért, továbbá száz ház jobbágyot oly helyen Szolnok vármegyében, hol «illendeo majorkodásunk alkalmatos lesz ’s szedeo hegy is legyen. Assumalljanak eo kegyelmek, hogy semminemű állapotunknak idején hűségünk mellől el nem állanak és Cseh várából, jószágaiból semmi nemű, correspondentiát ellenségeinkkel nem viselnek; ha a szükség úgy kívánja, praesidiumunkat is beviszik, mi is ki tartozzunk belőle hozni».*
{41.} 1646 május 13-dikán néhai Barcsai Judith szilágycsehi birtokán Szilágy-cseh városában, a hozzátartozó udvarházak után járó majorsági szántóföldeken, szénafüveken, réteken, kaszálókon; a széplaki, inói, kisvárczai, bikáczai, alsóvárczai, monói, gardánfalvi, szélszegi, tóháti, sülelmedi és benedekfalvi határon, továbbá Bábocsa, Redekfalva, Somos, Patakfalva, Mosóbánya, Kolbászfalva, Örményes és Papfalva puszta faluhelyeken osztályt tesznek Kapi György és Bethlen Farkasné, Ostrosith Borbála. Említve van az illésfalvi határ is.*
Nagy Zsigmondot, szilágycsehi lakos, nemes embert elfogták, megverték és Szilágy-Cseh várába fogságba hurczolták, a mikor ő a Thibroczhegyen egy szőlőt zálogosított el Késmárki Thököly Istvánné Gyulafi Mária jobbágyának.* Thököly István és neje Gyulafi Mária 1653-diki kölcsönös vallomása szerint a szilágycsehi javak a Gyulafi fiúág kihaltával titokban pénzösszeg lefizetése mellett maradt meg azok birtokában; a leányok közül a fenti Mária lekötötte az ő részét férjének 2333 tallér erejéig.*
1654-ben Szilágy-Cseh vára és összes váraik fölött egyezkednek Ráthóthi Gyulafi Mária és férje: Thököly István, Gyulafi Borbálával és férjével Kapi Györgygyel.* 1669 november 19-diki ítélőmesteri kiadvány szerint Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála, fiának, Kapi Györgynek és mindkét nembeli utódainak adja a középszolnoki csehi jószágot, minden hozzátartozó faluval és részbirtokkal; de György minden évben 100–100 forintot adjon a nagyszombati klastromban levő apácza nővérének, Évának.* 1671 február 11-dikén fejedelmi parancsra tanúvallatást tartanak a csehi jószágot illetőleg Kapi György számára Gyulafi Borbála ellen. A tanúvallomások arra terjedtek, hogy, midőn Rákóczi Gy. e {42.} jószágot publikálta, a maga költségével oltalmazta-e Borbála a kincstár ellen? Mennyi pénzért tartotta meg ezt?* Szeptember 23-dikán kisdobai Szabó Mihály, középszolnokvármegyei szolgabíró elosztja a szilágycsehi várbeli részt («Közép-Szolnok vármegyebeli Szilágy-Csehi várbeli részt és ahhoz tartozó possessiokat és portiókat», melyek Gyulafi Borbálának, nagybarcsai Barcsai Zsigmond özvegyének halálával Kapi Györgyre, Barcsai Judithra, gróf Balassagyarmathi Balassa Imre feleségére, Ostrosith Borbálára – a ki Kapi Katának néhai Ostrosith Miklós akkori feleségének leánya – most pedig Bethlen Farkas feleségére szálltak) Gyulafi Borbála, Barcsai Zsigmondné gyermekei: Kapi György, Barcsai Judith, Balassa Imréné, Ostrosith Borbála, Kapi Kata és Ostrosith Miklós leánya közt. A tóháti határon az Eperjesben való szántóföldeken, továbá szélszegi, széplaki, inói, benedekfalvi, kisvárczai, bikáczai, gardánfalvi és lukácsfalvi (e kettő egy czim alatt) határokon osztoznak.* 1672-ben Thököly Imre nyilvános ítélet alapján összeíratja a maga számára az összes erdélyi javakat, köztük a szilágycsehieket is, mint sajátját, teljesen eltekintve nővéreitől, mert ezek a magyarországi Thököly-javakat testvérük kizárásával bírják.* 1673 deczember 13-dikán gróf Barcsai Judith a Szilágyban Közép-Szolnok vármegyében Cseh várához tartozó minden jószágát, melyeket most is bír, végrendeletileg férjének, gróf Gyarmathi Balassa Imrének hagyja, kinek halála után fiára és leányaira szálljanak. Ezalatt – úgylátszik – ezen jószágokért pereltek, Judithtal gróf Késmárki Thököly István és Kapi György.* A tény pedig az, hogy e tájt (1671-ben) Thököly Imre bírta Szilágy-Csehet.* 1676 deczember 12-dikén írja Thököly: «Ma jó reggel föröstökömet évén, egy huzomban mentem Csehbe», tudniillik Somlyóról.*
{44.} 1677 augusztus 24-dikén érkezett Thököly Csehből Udvarhelyre.*
Ez az év egy különös kis epizódról is számot ad.
November 6-dikán Thököly Csehen már épen indúlni készűlt Kémerre, a midőn látja, hogy Baranovszki, az ő követe, kit előre a végekhez küldött, visszatér. Ez aztán elmondja, hogy a somlyai kapitány, Olasz Ferencz, miután a végház mellett híre nélkül mentek el, szépen visszahozatta őket, mint azt instructioja rendeli.*
1685-ben Thököly Imre hűtlenségbe esése után a szilágycsehi javakat ifjú Apafi fejedelemnek ítélték, majd öröklési joggal eladták Kászoni Jánosnak.*
A Thököly-leányág 1685 után részt követel a csehi javakból, melyek testvérük hűtlenségi pere következtében a kincstár kezéhez kerültek. De mert ezt nem tették akkor, a mikor testvérük e javakból kizárta őket, sem pedig az öreg fejedelem életében, hanem a tapasztalatlan fiatal fejedelemtől követelik néhány év letelte után, elutasítják;* sőt 1699 előtt Thökölyné eladta a csehi jószágot Apafi Mihálynak, de fentartotta a visszaválthatás jogát.*
Vérvölgyi Berkeszi István, Közép-Szolnok vármegyének egyik szolgabírája Menyei Dobai István assessor 1693 június 27-dikén Csehben kelt levelökkel tanúsítják, hogy ők nemzetes vitézlő Jurenda Simonnak hívására ifj. Apafi Mihály fejedelem csehi palotájában tartottak tanúvallatást.*
1700 után a részbirtokot a Bornemissza-utódok bírják.*
1703-ban Wesselényi István része a csehi dominiumban: Sülelmed, Szélszeg, Vadafalva, Oláh-Gardánfalva, Udvarhely.*
1721 február 8-dikán Wesselényi István visszaváltja szilágycsehi örökös részjószágát, a mely «igen megpusztúlt», {45.} Muramiczi Horvát János utódától, Horvát Ádámtól, lefizetvén ennek 2500 m. forintot.
1741 márczius 24-dikén Csicsókeresztúri Torma János Nagy-Szebenben kelt levelével elismeri, hogy midőn Liber Báró Kászoni Bornemissza Jánost a szilágycsehi jószágba statuálni akarták, néhai I. Báró Hadadi Wesselényi István egy szolgája által contradicáltatott. Kívül az van rájegyezve a levélre: Torma János úr attestatioja a szilágycsehi, méltóságos cancellarius úr részéről lévő Thököly-féle jószág contradictiojáról.*
1757-ben a szilágycsehi Kapi-jószágokra vonatkozólag tiltakozott gróf marosnémeti Gyulai István.*
1778-ben Szilágy-Csehben tartott tanúvallatás szerint «ez előtt feles esztendőkkel» Magyargyerőmonostori Kemény Sámuelné Macskási Kata halála után Alvinczi Gáborné Gyulai Kata vette kezéhez a Macskási-részbeli ősi szőlőket és allodialis szántóföldeket. Gyulai Kata halálával férjére szállott annak szilágycsehi nagy sertésnyája és a csehi szőlőhegyeken termett bor.*
A táblai kiküldöttek 1766 november 10.–16-dik napjain külön fölkeresik Wesselényi Ferenczet, Gyulai Józsefet, Toroczkai Zsigmondot, Mikes Antalt, Korda Györgyöt, Dániel Polixéniát, Teleki Zsuzsánnát, Bethlen Lajost, M.-járai Baranyai Józsefet, Teleki Ádámot és Ötves Eleket, hogy a Lekcsei Sulyok György középszolnoki főispán magvaszakadtával Szilágy-Cseh vár- és városban meg tartozékaiban reájuk eső birtokot adják vissza a kincstárnak.*
| 1. A vár építésének körülményei, épületei, tartozékai. | TARTALOM | 3. Jobbágynépesség. Jobbágyszolgálmányok. Gazdasági állapot. |