97. PÓKAFALVA

FEJEZETEK

KOLOSTORTEMPLOM

1272-ben Pokafalua néven jelentkezik oklevélben: que tunc Ladnuk et Kyssebbkerethnuk vocabatur. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 180.) 1309-ben de Duabus Turribus, 1313-ban Pouka Cheuturn, 1328-ban Poka, 1332-ben de Buabus Turribus, 1418-ban Pókafalva,1478-ban Czwen Turren, 1484-ben Dörna formában fordul elő. (Györffy: i.h.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)

1309-ben plébániatemploma van, papja, Jakab azok között a sebesi dékánság papjai között szerepel, akik a székeskáptalannal perelnek. (Documente. XIV. C., I. 93.)

1332-ben Petramus plébános a pápai tizedjegyzék szerint 1 lotó ezüstöt fizet, majd 37 dénárt, 1334-ben János pap 20 dénárt, 1335-ben szintén 20 dénárt. (Györffy: i.m. II. 181.; Beke: Az erd. egyházmegye. 102.; Documente. XIV. C., III. 130, 138, 180.)

1333-ban de Duabus Ecclesiisről Jakab plébános 5 kuntint fizet, nincs kizárva, hogy ez az adat is Pókafalvára vonatkozik (két egyház – két torony). (Beke: i.m. 99.; Batthyaneum. II. 129.)

A XIII. században román stílusban épül kéttornyú templom Mária tiszteletére.

A XVI. században templomát átépítik. Hajója és szentélye gótikus boltozatot kap, falfestményeinek maradványai ma is láthatók. Két tornya 1910-ben összeomlik.

Református templom

KOLOSTORTEMPLOM

1416-ban László szebeni prépost a pálosok részére kolostort kezd építtetni. (Gyéressy B.: Documenta Artis Paulinorum. II. 304.)

1418-ban a Páloskolostor a pápától búcsúengedélyt kap. (Urkundenbuch. IV. 78.)

1448-ban a kolostor üresen áll, mert a pálosok a török beütések miatt elhagyják. Az erről szóló oklevélből az is ismeretes, hogy Szűz Mária tiszteletére volt szentelve.

Vízaknai Miklós erdélyi alvajda engedélyt kér a pápától, hogy obszerváns ferenceseket telepíthessen a kolostorba. (Urkundenbuch. V. 251.; Batthyaneum. II. 141.) Úgy látszik, a telepítés nem valósul meg, mert 1496-ban Pókafalvi Kereki Boldizsár és testvére a telepítéshez az engedélyt újrakéri. Ekkor felpanaszolják, hogy a pálosok a kolostor javait, edényeit, papi öltönyeit, harangjait eladták, s a vajda sürgetésére se akarnak visszatérni. (Batthyaneum. II. 129.) Az ekkor készült leltár szerint a kolostor felszerelése 1500 aranyforintot ért. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 161/41.) Az engedélyt később meg is kapják VI. Sándor pápától és ide is költöznek a ferencesek. (György: A Ferencrendiek. 670.)

1533-ban ellenség dúlja fel a kolostort, a ferencesek meg elmenekülnek. 1533-tól újra itt vannak, de 1560-ban János Zsigmond a kolostort világi birtokosoknak adományozza (Kemény Istvánnak és Balázs Miklósnak). (György: i.m. 61.)

Középkori katolikus lakossága a reformáció során lutheránus lesz, majd a szászok megmaradnak lutheránusoknak, míg a magyarok tovább lépnek és reformátusok lesznek. Egy 1446-ból való oklevél Magyar utcát örökít meg, amelynek lakói reformátusok lettek. (Beke: i.m. 102., jegyz.)

Az egykori kolostornak nyoma sem maradt, de létezik a két templom: a plébániatemplom a lutheránusoké, a kolostortemplom meg a reformátusoké. Utóbbi ajtókerete a XVI. századból való, reneszánsz tagolással. Ekkor újíthatták a templomot. (Balogh J.: i.m. 281.)

A XVIII. században lutheránus és református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 183, 209.; Helységnévtár. 1913.)

Lutheránus templom