44. GYULAFEHÉRVÁR


FEJEZETEK

955-től Gyula dux Civitatem Albam in Ereel... invenerat néven jelentkezik. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 143.) A későbbiek során az alábbi formában fordul elő: 1071-ben Frank episcopus Belleggradienesis (Györffy: i.m. II. 144.), 1134-ben Albae Civitatis, 1153-ban Belegrada, 1177-ben Albensis Ultrasilvanus, 1199-ben eccl. Micahelis, 1200-ban Albe Transilvane, 1201-ben Albe Transsilvane, 1213-ban canonicis Albensibus, 1206-ban castrum Albens, 1219-ben Albensis eccl. Transsylvane, 1231-ben B. Michaelis arch. Transsilv., 1242-ben Alba... Civitas, 1245-ben Alba sedes eptus, 1291-ben Alba Jula (Györffy: i.m. II. 143–154.), 1572-ben Feyrvar, 1574-ben Feyérvár, 1576-ban Weissenburg, 1579-ben Belugrad, 1619-ben Gyula Feyervár, 1690-ben Gyula Fehérvár, 1715-ben Karlsburg... (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

GYULA VEZÉR TEMPLOMA

Az első keresztény templom keletkezése Gyulafehérváron a király után harmadik méltóságot viselő Gyula megkereszteléséhez kapcsolódik.

953-ban az akkori Gyula, akinek talán Zsombor volt a neve, Konstantinápolyban megkeresztelkedik és egy Hierotheus nevű szerzetessel tér vissza, akit püspökké szentelnek. Bizonyosra veszik, hogy a püspök részére a gyula templomot építtet, amely térítő működésének központja lehetett. Ez a templom minden valószínűség szerint csak fából épülhetett. (Entz G.: A gyulafehérvári székesegyház. 73, 75.; Homann–Szegfű: Magyar tört. I. 1651.)

AZ ELSŐ SZÉKESEGYHÁZ

Építését az erdélyi püspökség megalapítása és az egyházmegye megszervezése tette szükségessé. A püspökség alapítása Szent István nevéhez fűződik. Szent István koronázásával s a királyság kezdetével indul meg 10 püspökség alapítása. 1003-ban a központosítást és térítést akadályozó erdélyi gyulát, anyai nagybátyját Szent István fegyverrel hódoltatja meg, és ettől kezdődik az erdélyi püspökség szervezése is, melyet 1009-ig véglegesítettnek lehet tekinteni, amikor az ostiai püspök pápai legátus látogatása alkalmával jóváhagyják az egyházmegyék felosztását és határait.

Lehetséges, hogy az első püspök még a X. század közepén Konstantinápolyból hozott püspök részére épített templomot használta átmenetileg, a székesegyház elkészültéig.

Ennek építési idejét a XI. századra teszik, Szent István idejére. Szent Lászlóról az oklevelek ugyanis csak annyit bizonyítanak, hogy a székesegyház építését támogatta (Entz G.: i.m. 75.), de ez már a második székesegyházra vonatkozik.

Az 1907-től és különösen az 1967-től végzett ásatások (előbbit Möller István, utóbbit Bágyuj Lajos vezette) tisztázták a Szent István korában épült székesegyház adatait: háromhajós ókeresztény bazilika stílusában épült templom volt. A főhajó szélessége 8 m, a mellékhajóké 3,5 m volt. A főhajó széles félköríves apszissal zárult, a mellékhajók, legalábbis a külső falsíkban, egyenes záródást mutatnak. Az első ásatások alkalmával tárták fel a körkápolna alapjait, a déli alapfalakat, a második ásatás során pedig a nyugati alapfalakat is. Ebből a székesegyházból mentették át a főhajó déli falába épített emberfejes faragványokat, lapos faragású párkány- és pillértöredékeket, a déli kapu belsejében másodlagosan elhelyezett oromzatdomborművet.

Az utóbbi ásatások tisztázták a régebbről ismert körkápolna kérdését is. Volt ugyanis olyan feltevés, mely szerint egy IX–X. századi építmény maradványa lett volna, talán Hierotheos püspök temploma, s így a legrégibb középkori keresztény műemlék. (Št. Pascu: Alba lulia 2000. 118.)

Ezúttal kiderült, hogy a körkápolna alapfalai azonosak a bazilika többi alapfalaival, falszerkezetével, és semmi jele annak, hogy a körkápolna kétféle építkezésből származna.

A Szent István-i bazilika keresztelőkápolnája volt, hasonló a székesfehérvári Szent István-kápolnához.

Ez az első székesegyház – talán már Vata lázadásakor – rombolás áldozata lesz, vagy a gyorsan fejlődő egyházmegye tette indokolttá egy nagyobb székesegyház építését. (Entz G.: i.m. 71, 73.; Bitay: Az Alba Julia-i rom. kat. székesegyház.; Bágyuj: A gyulafehérvári székesegyház restaurálása. 11.)

Az első székesegyház körül az ásatások során temetőt tártak fel, amelyben XII. századra utaló emlékeket találtak, többek között II. és IV. István pénzét. (Entz G.: i.m. 76.)

A MÁSODIK SZÉKESEGYHÁZ

Építését a XII. századra teszik, de kezdete Szent László idején indul el, akiről Temesvári Pelbárt után tudjuk, hogy támogatta a székesegyház építkezéseit. (Entz G.: i.m. 75.)

A második székesegyház nem használja fel a régi alapjait, mert sokkal nagyobb. A régi alapok a templom belterületébe esnek. Ez is három hajóval épült és egy kereszthajóval meg egy központi toronnyal. Román kori félköríves stílust képvisel. Mintául a burgundiai és közép-franciaországi példák szolgáltak és az elzászi templomok.

A főszentély egyszerű félkörívvel záródott a szentélynégyszög mögött. A feltételezések szerint sík mennyezete volt. Két homlokzati és egy négyzeti tornya volt, előbbiek kezdetben csak a második emeletig.

Ebből a korból valók: a diadalív, a kereszthajók homlokívei, a mellékszentélyek félköríves záródásai, a szentélynégyszög, a mellékapszisok keskeny ablakai.

Későbbi, de még a tatárjárás előtti a sekrestye, a hosszhajó boltozatának keleti szakasza, az északi előcsarnok, a fejedelmi kapu.

A tatárjáráskor a templomot felgyújtják, a boltozatok beszakadnak, a hajók kereszteződése fölött épült kupolás középtorony beomlik. Rogerius mester, váradi kanonok romként írja le, melynek falait a legyilkoltak vére festette és környékét holttestek és koponyák tették borzalmas látvánnyá.

A helyreállítás során a szentélynégyzethez karcsú arányú kora gótikus szentélyt építenek, visszaállítják a kereszthajó szentélyének első négyzetét, a négy pilasztert, mely fölött, a tetőszék alatt, a középtorony maradványai láthatók, mert a tornyot nem állították vissza.

A főhajó nyugati szakaszának boltozására csak a következő században kerül sor, amelynek korát Széchy András püspök címere jelzi a második szakasz zárókövén. Ekkor magasítják a déli tornyot is három emelettel, és csak a XV. században emelik meg két emelettel.

Alig fejezték be az újjáépítést, kezdhették elölről. 1277. február 21-én Vízakna környéki szászok gyújtják fel és dúlják a templomot.

A javításokra IV. László a tordai sóbányát adományozza a káptalannak, Mykud bán pedig, lemondva tervezett szentföldi zarándoklásáról, a Torda melletti szentmiklósi birtokát ajánlja fel a Szent Mihály főangyal egyháza építkezéseinek céljára.

A XIV. század közepére tehető a legkorábbi falfestmény: a déli párkány virágos inda díszítése.

1439-ben törökök pusztítják Erdély déli részét, s úgy látszik a székesegyház újra szenved, mert Lépes György, Pálóczi György esztergomi érsektől 1000 forintot kap a javítására, Hunyadi János pedig 1440-ben és 1442-ben Bolgárcserged, Diómál és Tinód adományozásával misealapítványt tesz azzal a meghagyással, hogy öccsét és majd őt is a székesegyházba temessék.

Egyesek szerint a szentély hosszabbítása is szép gótikus stílusban Hunyadi Jánosnak köszönhető, mások szerint már a szász pusztítás utáni helyreállításkor készült.

A XVI. század első évtizedében Lászay János kanonok az északi előcsarnokot kápolnává bővíti a hívő lelkekről (Fidelium animarum) nevezett oltárral. 1512-re készül el, gótikus és reneszánsz elemek keverednek benne, dombormű sorozattal: Madonna, előtte maga Lászay térdel, bibliás, mitológiai és részben szenteket ábrázoló alakok (Judit, Sámson, Mózes, Herkules, kentaur, Szent Sebestyén, királyok, 2 lovag). Emlékét a római San Stefano Rotondo-templomban sírfelirat őrzi: „Natum quem gelidum vides ad Istrum, Roma tegetur viator urna. Non mirabere, si estimabis illud, quod Roma est Patria omnium fuitque.” (Balogh J.: AT erd. renaissance. 190, 233, 236.)

1514–1524 között a Lászay-kápolna és az északi kereszthajó közé Várday Ferenc püspök építteti a róla elnevezett kápolnát, mely Szent Anna tiszteletére van szentelve.

Ebből az időből származik az északi mellékhajó szentélyének falfestménye is, két rétegben. Az alsón Szent András, Remete Szent Antal, a felsőn Szent Tádé azonosítható.

A nyugati díszes főkaput Hunyadi János csináltatta csúcsíves stílusban, a két torony közé szép erkélyt emeltetett, amelyet később Sorger püspök idejében háromszögű oromfallal zártak el, s erre 4 szobrot helyeztek. (1729–1739)

A nyugati torony az 1603. évi ostrom idején felrobbant és azóta sem építették fel.

A templom sok vihart látott később is. 1601-ben zsoldosok rabolják ki, nem kímélve Hunyadi sírját sem. Két év múlva valóságos ostrom pusztítja a templomot, amelyet Basta katonái szállnak meg. 1658-ban és 1661-ben a szultán büntető hadjáratának katonái rombolnak a templomban, többek között szétzúzva Bethlen Gábor és I. Rákóczi György díszes márvány síremlékeit. Utóbbinak anyagából Mártonfi püspök 4 díszes oltárt állíttatott fel a XVIII. század elején. (1713–1721)

A székesegyház valóságos pantheonja volt az ide temetett jeles történelmi nagyságoknak. Az említetteken kívül: Hunyadi László, Hunyadi János ifjú miles, János Zsigmond, Izabella, Bocskai István, Károlyi Zsuzsánna, Bethlen Gábor öccse, István, Martinuzzi Fráter György, Báthori Endre, több középkori püspök sírhelye. Az újkori püspökök közül – Márton Áronig bezárólag – tízen a szentély alatti kriptában vannak eltemetve.

A középkori székesegyházhoz kapcsolódó katolikus élet gazdagságát szemlélteti az oltárok sokasága: Mária-oltár 1291-ből, Szentkereszt-oltár 1392-ből, Szent Péter-oltár 1291-ből, Szent Mihály-oltár 1363-ból, Szent András-oltár 1366-ból, Szent Lőrinc-oltár 1370-ből, Szent Miklós-oltár 1510-ből, Krisztus teste oltár 1474-ből, Kozma és Demjén oltára 1381-ből, Mindenszentek-oltár 1391-ből, Tízezer vértanú oltára 1400-ból, László király oltára 1402-ből, Szent Dorottya-oltár 1411-ből, Szent István és Imre oltára 1493-ból, Szent Borbála oltára 1431-ből, Szent Mihály kisebb oltára 1431-ből, Szent Mihály jelenésének oltára 1453-ból, Remete Szent Pál oltára 1431-ből, Szent Máté oltára 1439-ből, Szent Nikazius-oltár 1444-ból, Szentháromság-oltár 1447-ből, Szent Katalin-oltár 1459-ből, Szent György-oltár 1462-ből, Szent Gothárd-oltár 1510-ből, Szent Demeter, Fábián és Sebestyén oltára 1412-ből, Mária-Magdolna-oltár 1451-ből, Urunk színeváltozása oltára 1487-ből, Négy egyházatya oltára, Három királyok oltára, Szent Jakab oltára 1503-ból, Szent Anna oltára 1505-ből, Szent Márton oltára 1507-ből, Hívő lelkek oltára 1512-ből, Péter és Pál oltára 1591-ből, 40 koronázott vértanú oltára, Keresztelő Szent János oltára 1291-ből.

A dátumok nem az alapítást jelzik, hanem az ismert okleveles adat dátumát.

Katolikus székesegyház

Katolikus székesegyház

A székesegyház oldalbejárata

A székesegyház oldalbejárata

A székesegyház belseje

A székesegyház belseje

SZENT MIKLÓS-TEMPLOM

1418-ban Upori István püspök építteti. Az erről szóló oklevél szerint ekkor kér búcsúengedélyt a templom javára, amelyet parochiális templomnak nevez. (eccl. parochialis Beati Nicolai. (Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I. 72.; Entz G.: i.m. 200.)

1432-ben Gergely plébános a Szent Miklós-kápolna (sic) rektora. (Entz G.: i.m. 200/ 115–116.) 1467-ben Demeter a rektor, 1503-ban pedig János. 1531-ben is parochiális templom a címe. 1473-ban Domokos kanonok a templom prepositusa: Ecclesiae S. Nicolai de Alba. (Entz G.: i.m. 200/117, 124, 158/116.) 1519-ben mint körmeneti kápolnát említik. Kiváltságlevele 1509-ből maradt fenn. (Batthyaneum. II. 123.) Az oklevelekből kitűnik, hogy a székesegyház frontja előtt állott, a püspöki palota irányában (ante castrum), amely a püspök várára vonatkozik.

A XVII. század folyamán pusztulásnak indul és a XVIII. század elején a nagy vár építésekor lebontják. (Batthyaneum. II. 123.; Entz G.: i.m. 117.)

BÁTHORI-TEMPLOM

Tulajdonképpen domonkos templom. A domonkosok temploma és rendháza az 1948-ban államosított római katolikus főgimnázium helyén állott. XIV. századi gótikus templom volt, de eredete a XIII. századra nyúlik vissza, mert a fehérvári domonkosok létéről már 1289-ből van adat. (Batthyaneum. II. 124.)

1300-ban Herbord gróf özvegye 10 márkát hagyományoz a Szűz Máriáról elnevezett domonkos kolostornak. (György: A Ferencrendiek. 224.) 1306-ból házfőnökének neve is ismeretes: János. (Batthyaneum. II. 123.)

A rendtagok eltávolítása után, a reformáció kezdetén üresen áll 1579-ig, amikor a Báthoriak a jezsuitáknak adják. A jezsuiták távozása után ismét lakatlan.

A XVIII. század elején újra a jezsuiták kapják meg s tanítanak a templomhoz tartozó épületekben. Ezeket 1898-ban bontják le s építik a szép modern gimnáziumi épületet.

1353-ból a Szent György tiszteletére szentelt kápolnáról is van adat, amely a domonkosokhoz tartozott. A kaszárnya helyén állott. Ebben misézett Kapisztrán Szent János. (György: i.m. 224.; Pásztortűz. 1926. 399.)

Báthori-templom

Báthori-templom

ÁGOSTON-RENDIEK TEMPLOMA ÉS RENDHÁZA

Az Ágoston-rendi szerzetesekről 1293-tól van adat. (Batthyaneum. II. 124.)

1308-ban, a Benedek püspök megválasztásával kapcsolatosan, a kivizsgálás tanúi között a Szent István vértanúról nevezett Ágoston-rendi remeték priorja is szerepel. (Batthyaneum. i.h.; Documente. XIV. C., I. 85.)

1311-ben Pál prior és több szerzetes társa Benedek püspök fellebbezésének előadásánál van jelen. (Documente. XIV. C., I. 196.)

1501-ben Miklós, tordai polgár, a Rákos-patakon járó malmát eladja, és árát a gyulafehérvári Szent Istvánról elnevezett Ágoston-rendi kolostornak adományozza. (Batthyaneum. i.h.)

Az Ágoston-rendi kolostortemplom a Báthori-templom közelében állott.

Az 1300-ban említett Herbord gróf özvegye 10 márkát hagyományoz ennek a templomnak is. A reformáció évtizedeiben megszűnt, s többé nem került egyházi használatba.

Katolikus zárdatemplom

Katolikus zárdatemplom

ISPOTÁLY-TEMPLOM

1439-ben egy házvásárral kapcsolatban készült oklevélből kitűnik, hogy Mihály pap a fehérvári ispotály rektora. (Urkundenbuch. V. 18.)

A Szent Miklós-templomnál említett Upori István püspök mint Szentlélek ispotályt alapítja, és kér búcsúengedélyt mindkettő részére. (Entz G.: i.m. 300/114.) Ebből bizonyos, hogy az ispotálytemplommal vagy legalább a kápolnával volt kapcsolatos, mert másképp nem kaphatott búcsúengedélyt. (Az erd. kat. múltja és jelene. 34.)

Ma már helye is ismeretlen.

APÁCÁK KOLOSTORA ÉS TEMPLOMA

1294-ben Ivánka János fia Petelaka nevű jószágát Kolozsmonostoron az apácáknak adományozza, mivel testvére apáca. (Urkundenbuch. 267.)

A kolostor a székesegyháztól keletre, a Jerikó néven ismert épület mögött állott, a templommal együtt. A XVIII. századtól világi intézmény került a helyére, de később azt is lebontották.

A középkorban a tatárjárásig semmi adat nincs más vallásról vagy templomról a katolikuson kívül. A Gyula megtérésével kapcsolatban feltételezett templom is katolikus volt – mert akkor még nem következett be a keleti szakadás –, csak rítusa lehetett keleti. Szent Istvántól pedig csak latin.

Az 1241-es tatárjárás kiirtotta Fehérvár és környékének lakosságát, amint erről beszámol Rogerius siralmas éneke: „Ad Alban venimus civitatem, in qua nihil potuit reperiri, praeterquam ossa et capita occisorum...”, és a Friesachi Évkönyvek: „in Alba civitate Transsilvana (akárcsak Kolozsváron) magna infinita multitudo Ungarorum...” (Entz G.: i.m. 179/ 13–14.)

Új lakosság letelepítése érdekében Gallus püspök kérésére IV. Béla kedvezményeket biztosít. (Entz G.: i.m. 179/15.)

A reformációig a vallási helyzet változatlan. A XVI. század hoz nagy változásokat a vallási hovatartozás szempontjából. Az új hit hívei többségbe kerülnek. 1564-ben még katolikus kézen van a székesegyház, de János Zsigmond már csak titokban, kabinetjéből hallgathatja a szentmisét, ahonnan láthatta, mi történik a székesegyházban.

1565-ben a fejedelem hadba vonul, távolléte alatt a reformátusok elfoglalják a templomot és a katolikus papságot elűzik, a templom berendezését elpusztítják. Gromo János testőrkapitány beszámolójából ismeretes, hogy az oltárokat lerombolják, az orgonát és szentképeket elégetik.

A székesegyház előbb lutheránus, református, majd unitárius és ismét református kézbe kerül. 1597-ben Báthori Zsigmond visszaadja a katolikusoknak, de csak 1601-ig használhatják, a templom romlásáig. 1605-ben Bocskay állítja helyre, s ettől kezdve végleg, illetve tartósan a reformátusoké.

1714-ben Antalfi János, már mint vikárius, reményét fejezi ki, hogy a várból és egyúttal a székesegyházból a reformátusok kiszorulnak, mert nem ők építették. 1716-ban meg is történik a templom visszavétele (Entz G.: i.m. 192/82.; Kovács: Magyar ref. templomok. I. 165.), amikor másfél évszázad után az erdélyi püspökség újra megyéspüspököt kap.

A reformáció századában, a püspökség megszűnése után is megszakításokkal a jezsuiták működnek tovább és a Báthori-templomot használják, majd innen kiszorulva, a váron kívül északra álló kis templom kerül a birtokukba. A XVIII. század elején újra megkapják a Báthori-templomot és abban működnek feloszlatásukig, 1773-ig. Ezután egy ideig üresen áll, rövid ideig a Papnevelő használja, majd raktárrá alakítják, 1898-ban pedig lebontják. (Bitay: i.m. 6.)

A XVIII. századtól a katolikus élet új templomokkal is gazdagodik.

1730-ban fogolykiváltó trinitárius szerzet telepszik le és épít szép, nagy, kéttornyú barokk templomot. A rend feloszlatásáig működnek itt. Ezután katonai kórházzá alakítják, emeletekre osztva a templomot.

1786-tól, véglegesen 1792-től a Papnevelő kapja meg. A rendházban és a templom földszinti részében helyezik el az intézetet, míg a templom emeleti részében a Batthyaneum (csillagda és könyvtár) kap helyet. (Beke: Az erdélyi egyházmegyei papnevelde történeti vázlata. Gyulafehérvár, 1870.)

1711-ben bolgár menekült ferencesek előbb magánházban, majd a Szent György-kápolnában kapnak otthont.

1733-ban új templomot építenek Kapisztrán Szent János tiszteletére. 1848-ban katonaság foglalja le. 1849-ben leég s többé nem támad fel. A romokat a rend eladja és kriptájából a 83 halott maradványait a katolikus temetőben helyezik el. (György: i.m. 224.; Bitay: Az Alba Julia-i róm. kat. székesegyház. 7.) Emlékét a mai Papnevelő udvarán álló Kapisztrán szobor őrzi).

Az obszervans ferencesek még az erdélyi fejedelemség idején, 1652-ben próbálkoznak letelepedéssel, de a következő évben az országgyűlés kitiltja őket s a Tövisi utcában a rendház részére vásárolt házukat kénytelenek elhagyni és eladni. 1725-ben jönnek újra vissza. Lakásból alakítanak rendházat és oratóriumot építenek a hajós és német városrészben. Árvízveszélyes terület lévén, 1730-ban más alsóvárosi lakásba költöznek, innen pedig a mai helyén álló otthonukba, ahol 1752–1770-között építenek barokk templomot. (György: i.m. 225–227.; Schematismus. 1882. 14.)

Az alsóvárosban még egy templom épül iskolával, ahová Haynald püspök 1858-ban irgalmas nővéreket telepít. (Schematismus. 1882. 15.)

A temploma elvesztésével a református egyház nem szűnik meg, az alsóvárosban építenek templomot.

A XVIII. században római katolikus, református és lutheránus anyaegyház van (Benkő J.: Transsilvania. II. 162, 182, 209.), és e század elején is. (Helységnévtár. 1913.) A református templom épül 1740–1460-ban. A lutheránus pedig 1824–1826-ban. 1790-ben kapnak engedélyt imaház építésére.

Volt trenitárius templom

Volt trenitárius templom
Ma: Batthyaneum

Ferences templom

Ferences templom

Szobor a ferences kolostorból

Szobor a ferences kolostorból