61. TORDA

ÓTORDAI KASTÉLY-TEMPLOM

1332-ben plébániatemplom, ebben az évben papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint 20 kis dénárt, majd 8 pensa dénárt; 1333-ban 6 pensa dénárt, 1334-ben 40 pensa dénárt, 10 garast és 41 montan dénárt fizet, majd újra 40 garast, 1335-ben 46 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 186.; Orbán: i.m. 243.; Documente. XIV. C., III. 122, 160.)

A mai templom XV. századi és a gótikus kar alkotása; a XI–XIV. században itt más templom állott. Ennek papjai részben ismeretesek: 1274-ben a már említett Bertalan, 1288–1308 között Gerendi Saul főesperes, 1318–1320 között Miklós főesperes, 1332–1362 között Sallamon főesperes. 1332-ben Péter a plébános, 1400-ban András főesperes (ez utóbbi és a következők már a gótikus templom papjai lehettek), 1419–1824 között Balázs Siculus főesperes, 1460-ban Antal plébános, 1466-ban Imre plébános, 1439–1446 között Szilvási Bálint főesperes, 1453–1459 között Imre főesperes, 1467-ben András de Sarló, 1483-ban Kelemen, 1489–1501 között Rákosi Mátyás, 1501-ben Roskovány Márton, 1507-ben János plébános, 1419-1450 között Weghedi Imre főesperes, 1566-ban Náthay Máté főesperes. (Schematismus. 1848. LVIII.; Barabás: SZOKL. VllI. 50.; Urkundenbuch V. 27.; Beke: i.m. 187., jegyz., az Erdélyi Káptalani Levéltár 802. után). A főesperesek akkor többnyire Gyulafehérváron székeltek, s így mindig volt plébános is helyben.

A középkori első templom Szent Márton nevét viselte, s valószínűleg az ótordai templom örökölte ezt a címet, s elődje volt a város legrégibb parochiális temploma. (Orbán: i.m. 243–245, 340.)

A mai templom XIV. századi. Eredetileg nagyobb volt. Amikor utólag várfallal vették körül, lebontották a szentélyt, egyharmaddal lett rövidebb a templom az eredetinél. Keleti zaródását a diadalívnél emelt fal képezi. A régi szentélyről árulkodik a két gyámkő és a boltozat bordáinak és hevedereinek maradványa. Belülről teljesen átalakították. A csúcsíves ablakok csúcsívei is csak kívülről láthatók.

Eredeti gótikus stílusát a nyugati és az északi kapu őrzi. Az alatta levő kripta bejáratának félköríves ajtókerete alapján Orbán építésének idejét a gótika kezdetére teszi.

A templom sokat szenvedett a Basta korszakban. Felgyújtották és az oda menekülteket legyilkolták. Sokáig pusztán állott és csak I. Rákóczi György építteti újra tornyostól. (Orbán: i.m. 7, 245, 340.)

A templom 12 oldalpillérén egykor 12 apostol életnagyságú szobra állott. Milos tordai református pap szerint a XVIII. században, amikor attól féltek, hogy a katolikusok visszakövetelik a templomot, a szobrokat leszedték és elásták a cinteremben. (Beke: i.h.)

A templom körüli várkastély, várfal a XV. század végén, a XVI. század elején épülhetett. Egyik keleti bástyáját toronnyá alakították. l865. okt. 2-án ledőlt. Helyette szép magas tornyot építettek. A várkastély egy részét 1705-ben lebontják. Az új tornyot 1912-ben építik.

PIACI NAGYTEMPLOM

Az ótordai plébánia területén épült, a főtér északi részén. Eredeti stílusa alapján építési korát a XV. századra teszik. Ennek kőbe vésett tanúi is vannak: egy külső támpilléren 1458-as, egy másikon 1478-as, egy harmadikon 1504-es dátum. Orbán Balázs megtalálta a plébániakapu alatti és konyha feletti falba utólag befalazott két zárókövet, amelyek a templom szentélyének boltozatát zárták. Egyiken kehelydísz és az 1465-ös dátum, a másikon Szent Péter kulcsai és az 1452-es dátum látható.

Eredetileg csarnoktemplom volt: mellékhajói a középhajóval egymagasságban épültek.

Régi gótikus jegyeiből csak a külseje őrzött meg valamit: a gótikus ablakkereteket, amelyeknek egyharmadát felülről befalazták, gyönyörű oldalkapuja keretének egy részét és a támpilléreket.

Belsejét teljesen átalakították. Ugyanis 1822-ben tűzvész pusztította, gótikus boltozata beomlott. Ekkor az oldalhajók pilléreit eltüntetve két-két ölnyire kiszögellő támfalakat építettek és azokra az egész belső teret átívelő dongaboltozatot húztak, amelyen Vitkay festő Mária születésének és Jézus mennybemenetelének képét festette meg nagyban.

Tornya nem volt, de egy útrendezéskor két torony alapjaira bukkantak. A templomot várfal vette körül, mely római vár romköveinek felhasználásával épült 1455-ben. Hamarosan, 1585-ben újjáépítésre szorul, amiről a kapu feletti felirat tanúskodik: „Principe Sigismundo Báthori ex donatione… Stephani Bathori, Regis incliti Poloniae… 1585”.

Casdaldo zsoldosai rongálják a templomot és várfalait. 1594-re javítják ki.

Pár év múlva Basta zsoldosai gyújtják fel, amikor a templom és a bástyák fedele leég.

1706-ban Tiege ezredei rongálják, amikor a templom mennyezete, tetőzete és a cinterem zsindelyfedele szorul javításra.

Pár évtizeddel később a várfalakat lebontják és hozzáfognak a templom melletti bérházak építéséhez.

Itt, Torda legnagyobb templomában évszázadokon át ülésezett az erdélyi országgyűlés. Itt mondják ki a vallásszabadság új elvét is 1568-ban. (Orbán: i.m. 357, 359, 364–367.)

ÚJTORDAI PLÉBÁNIATEMPLOM

Az újtordai templom építésének idejéről nagyon régi adatot őrzött meg Torda megye levéltára. (Comit. Torda f. 4., num. 1.). Eszerint 1204-ben épült Szent László tiszteletére. Teljesen összhangban van azzal a ténnyel, hogy nem sokkal előbb avatták szentté László királyt. (Beke i.m. 187.)

1332-ben papja, István a pápai tizedjegyzék szerint 80 dénárt fizet, majd ismét 8 fontot finom ezüstben, 1333-ban 30 dénárt, 1334-ben 2 pensa dénárt, majd ismét 2 pensa dénárt, 1335-ben 2 pensa dénárt. (Beke: i.h.; Orbán: i.m. 243.; Documente. XIV. C., III. 122, 160.)

1393-ban Mátyás Péter a plébános. (Orbán: i.m. 142.)

A templom keletre néző szentélye sokszögre záródik. Ablakai csúcsívesek, de díszműveit kitördelték. A szentélyt hálóboltozat fedi, de ez újabb, mint maga a templom, mert a diadalív román kori köríves. Bár az sem lehetetlen, hogy az 1204-ben épült templom a mainak elődje. A hajót barokkosan, esetlen támfalakra emelt dongaboltozattal teljesen átformálták. A régi, magasabb boltozat maradványai csak a padláson láthatók, ahol falfestmények nyomai is látszottak.

Az átalakításkor – úgy látszik – a hajó egyharmadát lebontották, ennyivel megrövidítve. Megmaradt viszont a régi sekrestye szép hálóboltozatával és csúcsíves ablakaival. Egykori várfalából csak lemorzsolódott töredékek maradtak meg és két átalakított bástya. Tornya újabb. (Orbán: i.m. 142, 143.; Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok 8.)

EGYHÁZFALVI TEMPLOM

Neve első ízben az 1177. évi határjárási oklevélben szerepel (Egyházfalva). A mai Torda déli részén állott, ahová később beolvadt. 1323-ban, 1391-ben szintén Egyházfalva néven jelentkezik az oklevelekben. Később Szentfalvának is írják. Így például 1447-ben: Zenthfalva, 1554-ben Szentfalva, de már mint Torda egyik utcája. Végérvényesen Báthori Zsigmond csatolja Tordához 1602-ben.

Nevét itt álló, egykori parochiális templomáról nyerte. (Orbán: Torda város. 102, 106–107, 244.) Kővári szerint (Erdély régiségei. 265–266.) a templom körül kolostor romjai voltak, melyet a nép a keresztes barátokénak tartott. Régi alapfalairól Orbán Balázs is megemlékezik.

A keresztesek valóban szerepelnek Tordán. 1276-ban Wechelyni Jakab a keresztesek házának főnöke (Magister domus cruciferirum de Thurda.). (Orbán: i.m. 162.; Schematismus. 1882. 172.) 1295-ben Myle praeceptor domus cruciferorum de Torda. (Schematismus. 1882. 172.)

Már egy századdal előbb itt lehettek, mert az 1177. évi határjárási oklevélben Torda város melletti birtokukról esik szó: cruciferi sancti Regis. (Orbán: i.m. 94.)

Nevüket Keresztes falu és Keresztesmező őrzi, Tordától keletre.

Szent Imre tiszteletére szentelt templom és kolostor volt (Kővári). Orbán vélekedésével ellentétben (Orbán: i.m. 340–341.), Kővári úgy véli, hogy nem a Szent Márton-templom, hanem az egyházfalvi lehetett a kereszteseké.

1331-ben Domokos a tordai paulinusok priorja. Minden valószínűség szerint a pálosok a keresztesek után jönnek ide és az egyházfalvi templomban és kolostorban telepednek le. Mivel a pálosokkal kapcsolatban Szent Szűz-kolostorról van szó, ez is megerősíti, hogy ez azonos az egyházfalvival, mert 1568-ban okleveles adat szól arról, hogy egy egyházfalvi malom régen a Szűz Mária-kolostorhoz tartozott. (Orbán: i.m., 328., 1. jegyz.)

1714-ben Mikes Mihály újra visszatelepíti a pálosokat. Minden arra mutat, hogy a régi hagyomány nyomán az egyházfalvi templom és kolostor az, amelyet számukra felújít. A pálos rend felosztása után (II. József idejében) a templom és kolostor az államra száll.

SZENTMIKLÓSFALVI TEMPLOM

1197-ben Zenthmyklosfalva néven jelentkezik a forrásokban. (C.Suciu: i.m.), 1393-ban terra castri de Thorda, que nunc Zenthmyklosfalva nominatur (uo.) formában fordul elő.

Torda vára már előbb állott itt, melyet, az 1197-es oklevél szerint, Szentmiklósfalva után említik. Szentmiklós várának.

Az 1241-es tatárjárást szerencsésen átvészelte és neve még sokáig szerepel az oklevelekben. Ott feküdt a város és az Aranyos között. (in fine civitatis Thorda penes Aranyos).

1288-ban alapítványként a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház kapja meg Mykud bán fogadalma révén maga és elhunyt Imre testvére lelke üdvéért. (Orbán: i.m. 108.)

1469-ben Mátyás király a falut Torda városhoz csatolja.

A Szent Miklós-plébániatemplom továbbra is megvan. 1495-ben a tordai Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt parochiális templom Szent János és Szent Ilona oltárának rektora János pap. (Orbán: i.m. 109.)

1474 körül Mátyás király a Szent Miklós-templomnak adományt juttat, hogy érette Szent misét mondjanak. Az adománylevelet 1512-ben II. Ulászló is megerősíti. (Balogh J.: Mátyás király udvara. 663.) A templom Szent Ilona oltára 1519-ben is létezik (rector altaris Elene in ecclesia parochiali S. Nicolai in oppido Tordensi). (Beke: i.m. 186.)

A XVII. század viharos éveiben pusztul el, szántófölddé vált helyéről gyakran kerültek felszínre rommaradványok, többek között egy oszloptöredék is előkerült, amely a Szent Miklós-templomhoz tartozhatott. (Orbán: i.m. 99, 110.)

1760-ban egy elásott harangot találtak, mely feltehetőleg a Szent Miklós-templomé volt. Szentmihályra szállították, majd az 1840-es években újraöntötték. (Orbán: i.m. 110.)

*

A reformációig katolikus város. A reformáció idején lakói előbb lutheránusokká, majd reformátusokká válnak.

Rövidesen az unitárius vallás is tért hódít, ők kerülnek többségbe és megszerzik a piaci nagytemplomot meg az újtordai Szent László-plébánia-templomot. A megfogyatkozott reformátusoké maradt az ótordai Szent Márton-kastélytemplom, míg a kevés lutheránus az Ó- és Újtorda közötti kis imaházba szorul.

A katolikus hitélet teljesen megszűnik, kivéve azt a kevés időszakot, amikor Basta jezsuitákat hoz a városba és vissza akarja szerezni a két volt plébánia-templomot.

Az újtordai templom a XVII. század elején valószínűleg a Rákóczi György-féle rendelkezések nyomán – visszajut a reformátusok birtokába. (Orbán: i.m. 247., 1. jegyz.) Ez a helyzet a XVIII. század elejéig állott fenn.

1714-ben a katolikusok kapják meg az egyházfalvi templomot, ahová pálosok telepednek. (Schematismus. 1882. 172.) 1721-ben visszaveszik a piaci nagytemplomot is és katolikus plébániát létesítenek.

A templom nélkül maradt unitáriusok iskolájukba szorulnak, amíg templomot építenek.

A XVIII. század végén, a pálosok távozása után romlásnak indult egyházfalvi templomot és kolostort a lutheránusok vásárolják meg és anyagából kis templomot építenek. Ezt az 1980-as években lebontják, s helyére középület kerül.

Az egykori ferencesek visszajönnek a városba és 1733–1737 között templomot és rendházat építenek Ótorda és Újtorda között (Schematismus. 1882. 173.)

A sóbánya részére a XVIII. század elején külön templomot építenek, melyet külön katolikus lelkész gondoz. Anyakönyvét a katolikus plébánia őrzi. A sóbányászat megszűnésével 1886-ban lebontják. (Orbán: i.m. 249., 2. jegyz.)

A XVIII. században az újraszületett katolikus plébánián kívül egy unitárius, két református és egy lutheránus templom van a városban. (Benkő J.: Transsilvania. II. 166, 183, 207, 227.) E század elején szintén ez a helyzet, de a lutheránus templom megszűnik.