69. SZÉKELYUDVARHELY

FEJEZETEK

Castrum Vduord néven az első okleveles adat 1301-ből való. (SZOKL. I. 64.)

Régebbi oklevelek adataiban Udvarhely Telegd elnevezéshez kapcsolódik. 1270-ben III. István oklevelében Szederjes és Szentkereszt plébániáinak helyét úgy határozza meg, hogy a telegdi székelyek szomszédságában van: „in vicinitate Siculorum de Telegd”. (SZOKL. II. 2.)

1224-ben, amikor II. András kijelöli a Szászföld határait, a kelet felé már meglévő székelyföldet, „terra siculorum”-ot jelöli meg határul Barótig. (SZOKL. I. 5.)

Egy 1280-ból való oklevél már a Telegdről elnevezett Diocesisról szól, amely egyházi körzetet jelent, a későbbi Telegdi Főesperesség néven szereplő székelyföldi három (Marosi, Erdőháti-Udvarhelyszéki és Csíki) alesperességre oszlott főesperességet. (Orbán: Székelyföld. 41., 6. jegyz.)

1276-ból név szerint is ismeretes főesperese: Magister Ladislaus, Filius Lorándi. (Schematismus. 1848. LVII.)

A fentiek alapján Székelyudvarhelyt Telegddel azonosítják. (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 199.)

A fenti dátumokon túl még legalább egy évszázaddal előbbre tehető Udvarhelynek mint központnak a keletkezése és főesperesi helye is egyben, mert az 1956. évi ásatások XI–XII. századi település nyomait hozták felszínre. Amikor a Szászföld betelepítése megindul a XII. század második felében és az 1200-as évek elején, akkor itt már megvolt az egyházi szervezet, tehát a telegdi főesperesség, is Telegd-Székelyudvarhely székhellyel. Maga a Telegd név a székely Adorján törzs Telegd nevű ágától származik. (Schematismus. 1848. LVII.)

Plébániájáról az első okleveles adat 1317-ből ismeretes, amikor plébánosa Conradus. (Schematismus. 1882. 191., a Fejér: Codex Dipl. után, VIII., II. 124.)

1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint papja, István 7 és fél banálist fizet, 1334-ben 7 régi banálist. (Beke: Az erd. egyházmegye. 177.; Orbán: i. m. I. 41., 5. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 169, 200.) Mivel legalább egy évszázaddal előbbre tehető Telegd egyházi szervezetének kialakulása, Udvarhelynek legkésőbb az 1200-as évek elején temploma kellett hogy legyen, amikor olyan kis falukban, mint az említett Szederjes és Szentkereszt, a század második felében már kőtemplom van.

1633-ban elhagyatott állapotban van a templom: „Az udvarhelyi templomot, Szent Miklóst megadták a katolikusoknak, igen pusztán”. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 317.)

1661-ben tatárok pusztítják. Javítását Török Benedek végzi. (Schematismus. 1882. 192.) 1637-ben a tornyát magasítják. (Dávid L.: i. h.)

1783-ban gr. Batthyáni Ignác püspök megállapítja, hogy a templom nagyon szűk (28 lépés hosszú, 13 lépés széles) és rozoga, elégtelen a hívek befogadására. Ez készteti arra a híveket és plébánosukat, Kadicsfalvi Török Ferencet, hogy új templomot építsenek. 1788–1793-ban tervük meg is valósul: a régi templom anyagának felhasználásával felépül az új templom. Orbán szerint: „egyike honunk szebb és nagyszerűbb imaházainak”. (Orbán: i. m. I. 51.; Az Oltár. II. 46.; B. Nagy M.: Stílusok 35–37.; Schematismus. 1882. 192.)

Az új templomot kéttornyúnak tervezték, de csak egyet építettek. Az oltárképek (Szent Miklós, Szent István, Szent Alajos, Jézus megkeresztelése) az előző templomból valók, de nem középkoriak.

Székelytámad vár

Katolikus templom

SZERZETESI TEMPLOM A VÁRBAN

Mint már láttuk, okleveles adat van arról, hogy 1301-ben vár (castrum) volt Székelyudvarhelyen. Arról, hogy mikor épült nincs adat.

1492-ben Báthori István vajda – a székelyek tiltakozása ellenére – a régi várat erős várrá építi ki. Bár sokan úgy vélik, hogy ő a vár első építtetője, minden jel arra vall, az 1301-es adattal is megerősítve, hogy előbb is volt itt vár. Ez a magyarázata, hogy éppen ott építtetett Báthori is.

A nagy székely felkelés leverése után János Zsigmond ebből a várból építteti a Székelytámad várat. Ebben a várban volt a szerzetesi templom és kolostor, Szádeczky szerint Udvarhely első egyháza. (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 204.) Ha ez igaz, megkockáztatható az a feltevés is, hogy a kolostortemplom a tatárjárás előtti. Első lakói ugyanis domonkosok voltak, akik a tatárjárás előtt létesítettek kolostorokat Erdélyben. (Beke: i. h.; Az erd. kat. múltja és jelene. 21.)

A domonkosokat ferencesek váltják fel. Valószínű, hogy a tatárjárás után hamarosan, mivel a marosvásárhelyi példa szerint ide a tatárjárás után a domonkosok már nem jöttek vissza újra.

Lakatos István 1702-ben úgy tudja, hogy a ferencesek temploma Szűz Máriának volt szentelve és homlokzatán a déli kapu fölött tisztán látszott Szűz Mária képe. A reformációig maradhattak, amikor János Zsigmond kiűzi őket. Veszely is – Nagy Szabó Ferenc után – 1652-ból barátokról tud, akiknek klastromából a Székelytámad várat csinálták. (Dávid L.: i. h.) A barátok közismerten ferencesek.

Véglegesen a várépítés szünteti meg a klastromot és alakítja át a templomot is. Orbán Balázs: (i. m. I. 59.) leírása szerint román kori templom volt, gótikus ráépítésekkel (pl. díszes köríves ablakokkal), az átmeneti kor alkotása.

A XVII. század elején, 1604-ben a ferencesek újra megkísérlik visszamenni volt kolostorukba, amelyet Báthori Zsigmond visszaad nekik, de hamarosan újra távozniuk kell. (György: A Ferencrendiek. 339.)

1599-ben a várat lerombolják, de 1600-ban újraépítik. A Rákóczi felkelés után 1711-ben ismét lerombolják. A maradék romokat a belső épületeknél 1893-ban tüntetik el, mikor oda iskolát építenek. Régiségéről csak a csonkán meredő várfalmaradékok beszélnek.

Ferences templom

JÉZUS-KÁPOLNA

A város nyugati részén feküdt az egykori falu, Gyárosfalva.

1568-ban még faluként szerepel, 1571-ben János Zsigmond csatolja Udvarhelyhez, amikor lakóit is beköltöztetik a városba. A faluból csak a kápolna maradt.

Építési idejéről az oklevelek hallgatnak.

Egy bizonyos, hogy a falu áttelepítése előtt már ott állott.

1662-ben renoválják és pár évvel később, 1677-ben festett kazettás mennyezetet kap. (Kelemen: Művészett. I. 71.) Ma a mennyezetnek csak a másolata van a kápolnában, az eredetit múzeumban őrzik.

1733-ban Lestyán Mózes jezsuita plébános javíttatja, kőkerítését Rudnay püspök 1830-ban. (Schematismus. 1882. 192.)

Változatlan maradt a kápolna eredeti alaprajza, négykaréjos négyzetre szerkesztve. Ennek alapján építési idejét a XIII. századra teszik a biztosan datált hasonló kápolnák példájára támaszkodva. (Vătăšianu, Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.) Egyetlen kivétel M. Beldie, aki egy 1561-ben veretett ezüstpénz alapján a XVI. századra teszi. (Dávid L.: i. m. 319.)

Valamikor ide sereglett az egész vidék az Úrnapi búcsúra, amelyet most a plébániatemplomnál tartanak.

Jézus-kápolna

SZENT ANNA-KÁPOLNA

A kápolnáról először 1633-ban történik említés, amikor Rákóczi György rendelete alapján számba veszik, hogy a városban milyen vallásúak vannak többségben és megállapítják, hogy a katolikusok, s így a katolikusoknak ítélik a plébániatemplomot. Ekkor az építendő református templom helyéül a piacon romokban heverő Szent Anna-kápolna helyét jelölik ki. Az építkezéshez felhasználják a kápolna romjait is, de a református templomot nem a helyére, hanem melléje építik. (Orbán: i. m. I. 50., l. jegyz.)

1755-ben még mindig ott vannak a kápolna romjai s alapfalai. Sőt 1777-ben is a református templom cintermének nyugati oldalán, a mai torony sarkánál. (Dávid L.: i. m. 322.)

Mivel 1633 táján, a református évtizedek miatt, nem építhettek kápolnát szent tiszteletére, a kápolna középkori eredetű.

Az Udvarhelyen és a hozzá csatolt falukból felsorolt középkori egyházi emlékeken kívül nincs semmi emlék arról, hogy a reformációig a katolikus valláson kívül más vallásnak lett volna itt egyháza, temploma.

Változás a reformáció idején következik be.

1566-ban a plébániatemplom a reformátusok birtokába jut. A várbeli templomból és kolostorból János Zsigmond rendeletére elűzik a ferenceseket, amiben része lehetett a Székelytámad vár építésének is, amelyről Nagy Szabó Ferenc írja: 1562-ben „A király népet külde Udvarhelyre... és a Barátok klastromából csináltatának egy várat, kit neveztek Székelytámad várnak.”

A későbbi eseményekből az tűnik ki, hogy a város nem lett egészen református. Úgy látszik, az országgyűlési határozat, amely kimondta, hogy a templomot a két felekezet közösen használja felváltva, egymás szolgálatainak tiszteletben tartásával, nem oldotta meg a kérdést.

A tiszteletbentartás rovására ment, hogy egy 70 éves tanú 1630. évi vallomása szerint: „Mikor Luther Márton idejöve, kihordták a templom ékességeit, egy Kovács Jakab nevű ember gyújtá meg, úgy égeték el”. (Dávid L.: i. m. 317., Veszely: Erd. egyházt. I. 382 után.)

A később alkalmazott többségi elvet sem tartották mindig tiszteletben. 1600-ban Mindszenti Benedek várkapitány a katolikusok javára foglalja le a templomot, 1612-ben pedig egy másik várkapitány, Némethi Gergely emberei az ablakhoz támasztott létrák segítségével a reformátusok részére foglalják el azt. (Dávid L.: i. h.) A fejedelmi bizottság salamoni ítéletet hoz. Három évre bezáratja a templomot, amíg újat építenek, és akkor az új lesz a reformátusoké, a régi a katolikusoké. Átmenetileg mindkét felekezet a várbeli épületekben kap istentiszteleti helyet, de mivel a várbeli templom javításra szorult és használhatatlan volt, a katolikusok inkább Bethlenfalvára jártak templomba. (Orbán: i. m. I. 50., 1. jegyz.)

Az előzményekben a rendeletek hol egyiknek, hol másiknak kedveznek. 1613-ban Báthori Gábor elrendeli, hogy csak „ortodoxa religion valo predikátort fogadjanak, amint megírtuk, pápást tartaniok kegyetek ne engedgyen”.

Pár hónap múlva azonban a katolikusok kérésére mégis megengedi, hogy katolikus papot tartsanak. 1614-ben újra akadályozzák, hogy katolikus pap vagy barát a városba menjen. Végül Bethlen Gábor annyit megenged, hogy papjuk legyen a katolikusoknak, de csak keresztelni és temetni mehet be. (Juhász: Ref. egyházmegyék. I. 36–37.; Beke: i. m. 154., jegyz.)

Az 1633. évi osztozkodáskor épült református templomot 1777-ben újjáépítik, mai formájában. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 185.; Orbán: i. m. I. 52., 5. jegyz.)

1705-től a ferencesek egy kőházat alakítanak át imaházzá, majd 1730–1734 között felépítik templomukat, és hozzá 1771-ben két tornyot. (György: i. m. 340–341.)

1900-ban templomuk van az unitáriusoknak is.

Református templom