12. CSÍKSZENTIMRE

FEJEZETEK

SZENT MARGIT-KÁPOLNA

Az 1567. évi regestrumban szerepel először 30 kapuval Zent Emreh néven. Ugyanekkor külön faluként jegyzik 26 kapuval Bedecs tízesét a mai Szentimrének. (SZOKL. II. 221.) 1583-ban Szentimreh, 1602-ben Szent Imre formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

A falu Szent Imre tiszteletére szentelt templomától kapta nevét és ez bizonyossá teszi, hogy első temploma egykorú volt a többi szomszédos – szentekről elnevezett – templomokkal, vagyis a XIII–XIV. században már román stílusú templom állott itt.

A mai templom a XV. századi, de nagyon kivetkőztetve gótikus kori formáiból. Ugyanis 1767-ben újjáépítik. A hajót teljesen új formába öltöztetik. A régi templomból megmarad a torony és a szentély, de azok is átalakítva. Az egykori hálóboltozatnak és gótikus záróköveinek csak nyomai állapíthatók meg. (Endes: Csík, Gyergyó, Kászon. 73, 347.; Schematismus. 1882. 63.) Falfestmény-maradványok is előkerültek.

1591-ből Antal plébános neve ismeretes. (Beke: Az erd. papnevelde. 114.)

A XV. századi templomnak értékes maradványa egy szárnyasoltár. E század elején Kovács Balázs plébános a templom padlásán fedezte fel, míg 1929-ben Léstyán József a toronyban talált még két töredéket. Két hatalmas méretű szárnyon a karácsonyi és húsvéti ünnepkör képei láthatók. Egy nagyobb, XV. század végi szárnyasoltár részei voltak.

Két nagyobb méretű táblakép egy másik szárnyasoltár része lehetett, mert méretei nem találnak a fenti szárnyakhoz. Régebbiek és kivitelben is mások. Az egyik a töviskoronázást, a másik a golgotai jelenetet örökíti meg. (Az Oltár. II. 59.; Balogh J.: Az erd. renaissance. 125, 157.; Erd. Tudósító. 1943.; V. Drăguţ: Arta gotică. 254.)

Katolikus plébániatemplom

SZENT MARGIT-KÁPOLNA

A falutól nyugatra húzódó mező közepén magányosan egy kis kápolna áll. A hagyomány úgy tudja, hogy Tankó Margit építtette 1661-ben. (Schematismus. 1882. 63.) Valóban a Tankó birtok mellett áll.

A hagyomány által őrzött kornál régebbi lehet, mert ajtókerete és ablakkeretei is a gótikus kor alkotásai.

A kápolna külön értéke volt a töredékeiben fennmaradt szárnyasoltár: predella és képes szekrény, szárnyak. A szárnyképek: Szent Erzsébet, Szent Borbála, Szent Ilona, Szent Veronika, Szent Ágnes. Nagyobb méretéből arra következtettek, hogy nem a kápolna részére készült, a plébániatemplom mellékoltára lehetett. (Az Oltár. II. 59.; Bíró: Erdély művészete. 49.; Endes: i.m. 349.; Köpeczi–Sebestyén J.: Régi székely műemlékeink.)

1823-ban teljesen romos állapotban volt. Püspöki sürgetésre Henter János „kápolnabíró” javíttatja.

1944 őszén a háborús idők viszontagságai következtében a szárnyasoltár maradványai elpusztultak.

Újabban falfestmény-nyomokat is felfedeztek, melyeknek korát a XIV. század harmadik negyedére teszik. Két töredékes jelenet ismerhető fel: Vir Dolorum és az Angyali üdvözlet. Utóbbi csak feltételes azonosítással: Angyal és Mária. Előbbi: Szenvedő Krisztus, két oldalán Mária és Szent János. (László Zsuzsa, V. Drăguţ: Iconografia. 1972.)

A XVIII. században katolikus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő: Transsilvania. II. 165.; Helységnévtár. 1913.)

Szent Margit-kápolna