122. SEGESVÁR

FEJEZETEK

A vár alapítását 1198-ra teszik. (Kővári: Erdély építészeti emlékei. 116.; Urkundenbuch I. 281., Schematismus. 1882. 81/1.) 1280-ban de Castro Sex, 1298-ban Schespurch, 1300-ban Segusvár, 1309-ben Segesburg, 1407-ben Segeswar, 1429-ben Schespurg, 1536-ban Schäspurg, 1552-ben Segesvarinum néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

A plébánia alapítása kb. 1143 körül történhetett. (Schematismus. 1913.) Középkori plébánosai közül többet is ismerünk: 1309-ben János (Beke: Az erd. egyházmegye. 149.; Documente. XIV. C., I. 94.),1393-ban Péter (Urkundenbuch. III. 48, 67–69.; II. 610.), 1420-ban Lőrinc (Urkundenbuch. IV. 126.), 1516-ban István, 1520-ban Ewylis András (Az Oltár. III. 291.), 1528-ban Kalmus István. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 68, 188, 281.)

A város első temploma a hegyen épült, amelynek javára már 1298-ban búcsút engedélyez a pápa. (Beke: i.m. 149., jegyz.; Urkundenbuch. III. 281.) A búcsúengedély az épülő templom javára történik, és építésének kezdete az előző századra nyúlik vissza, lévén 1144 körül már plébánia. (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 155.)

Ebből a templomból őrizték meg a hegyi templom szentély alatti román kori kriptáját (a XIII. század elejéről). (Komm mit. 1985. 61.)

Ennek az ősi, XII. századi templomnak helyére építik a vár legmagasabb pontján a ma is ott álló templomot, melyet fekvése miatt hegyi, templomnak (Bergkirche) ismer a művészettörténelem. Építésének kezdete a XIV. század elejére nyúlik vissza. Nagy Lajos 1345. évi oklevelében már említi. (V. Drăguţ: Arta gotică. 56.) Kriptája XIII. századi.

Erre a korra teszik a szentély építését és a nyugati torony építésének kezdetét. (Bíró: Erdély művészete. 44.) A hajó építésének befejezését a déli kapu melletti pontos évszám jelzi: 1429. Az építkezés azonban az egész XV. század folyamán tovább tart, pl. 1480-ban kap hálóboltozatot a hajó és készül a szószék. Az északi portálé 1429-ben, az északi kapuszárny 1495-ben, a déli 1525-ben, a szárnyas oltár 1520-ban készül. A szárnyas oltár rokonságot mutat a csíkszentlélekivel. (Rados: Magyar oltárok. 60.)

A szoborcsoportokat is a XIV. századból származtatják. Legkifejezőbb közülük: Napkeleti bölcsek Mária előtt. (Roth: Die d. Kunst in S. 92.)

A XV. században készült a díszes szentségfülke, és ugyancsak ebből a korból valók (az 1483–1488. közötti évekből) a töredékesen fennmaradt falfestmények. Egyes képek szerzőjének Bálint festőt tartják. Felismerhetők: Szent Mihály, a szűcsök címerével; Szent Orsolya a nyíllal és egy férfival (a mecénás lehet); Jézus szenvedésének jelei; Veronika kendője, mellette valószínűleg Bálint festő és felesége, mint donátorok. (Komm mit. 1985. 62.) Kendlinger Jakab festő alkotásai: Szent Ferenc legendái, Jézus szenvedésének sorozata. Az északi hajóban Szent György legendája látható. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 189.)

A templom külső falán is voltak falfestmények, amint az a falfestménymaradványokból megállapítható. (Komm mit. 1985. 61.)

Az építkezések idejéből korjelzőként megmaradt Mátyás király címere is. (Balogh J.: Művészet Mátyás kir. udvarában. 262/2.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 144, 148.)

Középkori harangja 1440-ből való. (Batthyaneum. I.102.)

A templom védőszentje, Szent Miklós két oklevélből ismeretes: 1438-ban Segesvár bírái igazolják, miszerint Egidius Parvus özvegye, Katalin lelki üdvéért a Szent Miklós-templom javára hagyakozik (Urkundenbuch. V. 12.), és 1444-ben meg egy adásvételi oklevélben ez olvasható: „eccl. parochialis beati Nicolai conf de Segeswar”. (Urkundenbuch. V. 140.)

Lutheránus templom

A lutheránus templom belseje

Katolikus templom

DOMONKOSOK KOLOSTORTEMPLOMA

A domonkosok a tatárjárás után telepednek le Segesváron. 1298-ban Basilis, jeruzsálemi örmény püspök és társai búcsút engedélyeznek a domonkosok temploma javára. (Urkundenbuch. I. 210.) A domonkosok templomáról 1300-ból is van oklevél. (Szeredai: Notitia veteris et novi capituli eccl. Albensi Transilvaniae. 19.)

1440-ben Conrad de Wissensche a segesvári perjel. (Urkundenbuch. V. 62.)

1455-ben László király a segesvári domonkos kolostor mellett álló üres házat a domonkosoknak adományozza. (Urkundenbuch. V. 480.)

1498-ban bethleni Bethlen Miklós a domonkos templom Szentkereszt oltárának kelyhet és keresztet adományoz, valamint egyházi ruhákat (Balogh J.: Az erd. renaissance. 174.), 1499-ben pedig halastavat és 3 telket.

1520-ban a fent említett Ewylis András plébános végrendeletileg egy halastavat és kaszálót hagyományoz a domonkos kolostorra, hogy érte hetenként egy szentmisét mondjanak. (Az Oltár. III. 291.) 1505-ben Antonius Polnár velencei bársony miseruhákat. (Balogh J.: i.m. 196.), 1521-ben pedig Kenderiyis János velencei bíborruhát adományoz a domonkosoknak. (Balogh J.: i.m. 67.)

1526-ban Fr. Antonius Fabri domonkos a rend generálisa és Petrus Rupensis a perjel. (Balogh J.: i.m. 345.) Ők rejtik el 1529-ben azt az 54 oldalas füzetet, amelyben az erdélyi kolostorokról és a rend tagjairól adnak kimutatást. (Schematismus. 1882. 81.)

A domonkosok ma is álló templomának építését 1492-re teszik. Ez egy régebbi templomot feltételez, amelynek építése az 1298. évi búcsúengedéllyel eshet egybe.

A második domonkos templom a gótikus kor alkotása (1492–1515 között). Szárnyas oltárát a segesvári múzeum őrzi. Mivel képein Szent Márton legendáját örökíti meg, Szent Márton-oltára néven ismerik. Helyet kapott Szent Domokos és több más szent képe is. 1513–1520 között készült.

1676-ban tűzvész pusztítja. Újításakor a hajó sík mennyezetet, szentélye pedig keresztboltozatot kap. A templomban ma is látható a szent kereszt oltára. Képei: Keresztrefeszítés (olajfestmény); Sírbatétel (olaj); a predellán Utolsó vacsora. Szobrai: Péter és Pál, a diadalmas Krisztus. A templomot a XVII. században átalakítják, ekkor kapja az új szent kereszt oltárt. (Roth: i.m. 135, 147.; Bíró: Erdély művészete. 44.)

A kolostort a reformáció után lebontják.

Bronz keresztelőmedencéje 1440-ben készült, Jakab bronzöntő mester műve. (Kelemen Emlékkönyv. 261.): „sub anno dni mcccc x L” (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 190.) A templomot a XVIII. század végéig csak temetkezésre használták, istentiszteletre meg azután.

Lutheránus (volt domonkos) templom

DOMONKOS APÁCÁK KOLOSTORTEMPLOMA

A domonkosok templomától északra állott, ugyancsak a várban, a domonkos apácák kolostortemploma.

Építési ideje ismeretlen. Kövei sem beszélnek róla, mert a XIX. század végén lebontják. A reformáció után a XVII. században raktárnak használják. 1723-ban a templomot a katolikusok kapják meg. (Teutsch: Geschichte. I; Schematismus. 1882. 81.)

LEPRÁSOK TEMPLOMA

Szintén a középkorban, a XV. században épült és ma is áll. Szentlélek tiszteletére szentelték. 1575-ben Leprosorium néven szerepel. Külső falán „Pesthanzel” szószék áll.

KÁPOLNÁK

Segesváron több kápolnáról van adat, de nem lehet eldönteni, hogy önálló kápolnák voltak-e vagy valamelyik templomhoz tartoztak (Szent Domokos, Szent Ferenc, Szent Hubert, Szent Ulrich, Szűz Mária kápolnája). Ezek közé tartozhatott az 1461-ben említett Spital-templom is. 1877-ben beolvasztják az evangélikus leányiskolába. (Az Oltár. III. 291.)

A reformáció előtt csak katolikus egyháza volt. A reformáció áramlata már korán, 1530 eljutott ide. A domonkosokat 1545-ben űzik el. (Az erd. kat. múltja és jelene. 209.) A város lakossága lutheránus lesz, a templomokkal együtt. A hegyi vártemplomot és részben a domonkosokét használják.

1723-ban a domonkos apácák templomát a katolikusok kapják meg. Majd a ferencesek veszik át és 1725-ben szentelik fel Szent József tiszteletére. 1887-től az egyházmegyei papok tulajdonába kerül, akik lebontják, anyagából és helyén újat építenek.

A XVIII. században itt lutheránus és katolikus anyaegyház van. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209, 266.), e század elején pedig római katolikus, református, lutheránus és unitárius anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)