36. EGRESTŐ

1325-ben Egrusthw néven jegyzik az oklevelek. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 552.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1344-ben Egrestew, 1407-ben Egresteu, 1587-ben Egresteo, 1607-ben Kis Egrestő formában jelentkezik.

Középkori templomáról hallgatnak az oklevelek. Beszél viszont maga a templom. Legkésőbb a gótikus korban épült.

Szentélyét negyedgömb boltozatától félkörű dongaboltozattal toldották meg.

Később, a gótikus korban utólagosan külső támpilléreket építettek hozzá. Ezért nem lehetetlen, hogy már a román korból való az elődje (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 203– 204.), mert szász lakói építik, akik Fületelkére költöznek és magukkal viszik a középkori harangot is. 1670-ben a református prédikátor panaszolja, hogy a tizedet a felméri lutheránus szász pap veszi fel.(Fabini) 1721-ből kazettás mennyezete van.

Középkori katolikus magyar lakói a reformáció során reformátusok lesznek, a templommal együtt.

A XVIII. században Balavásár filiája, majd református anyaegyház, és e század elején is. (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.; Helységnévtár. 1913.)

A XVIII. században újraéled a katolikus egyház is. 1764-ben az előbb Abosfalvához tartozó hívek önálló plébániát kapnak. 1785-ben templomot építenek, majd 1839-ben épül mai templomuk. (Schematismus. 1882. 129.)

Katolikus templom

Református templom