John Seymour

KISBIRTOK ÁLLATTARTÁSSAL


Még találgatni is értelmetlenség, hogy mennyi föld kell egy ember eltartásához, mert a föld minősége és a gazdák hozzáértése egyaránt nagyon változó. De érdemes tudni, hogy egy acre-nyi (1 acre = 0,41 hektár) jó minőségű és jól megművelt földön két tonna búzát vagy nyolc tonna burgonyát lehet termeszteni műtrágya nélkül, de állati trágya felhasználásával. A szükséges zöldséget valóban nagyon kevés földön elő lehet teremteni, de az ember nemcsak zöldségen él (még a vegetáriánusok sem) - feltéve, hogy a "zöldség" szót a szokásos értelemben használjuk, s a gabonaféléket nem értjük bele. Aki azt mondja, hogy "teljesen önellátó vagyok, mert magam termesztem az összes zöldségemet", az zagyvaságot beszél.

Célunk az kell, hogy legyen, hogy az emberi tudás vezetése alatt valósítsuk meg a talajnak, a növényeknek és az állatoknak azt az összehangolását, amely a természetben megtalálható. Téves az a közkeletű városi hiedelem, hogy az állattartás nem hatékony, mivel az állati fehérje előállításához több föld kell, mint a növényi fehérjééhez: jól tudja ezt minden vidéki, aki valaha is megtrágyázta a krumpliföldjét istállótrágyával. Mert igaz ugyan, hogy az állat az általa elfogyasztott tápláléknak csak kis hányadát alakítja át emberi táplálékká, az viszont nem igaz, hogy a növényi anyagnak az a része, amely nem alakul így át, egyszerűen kárba vész, Nem vész kárba, hanem jobb trágya lesz belőle, mint amilyen lett volna. A kérődzők bendője a legjobb komposztáló berendezés.

Az olyan birtok, ahol nincsenek állatok, csak úgy tudja megőrizni termékenységét, ha kívülről importál trágyát. A komposztálható növényi hulladék, amely a birtokról származik, sohasem elég a termékenység megőrzéséhez. Kelet-Anglia nagygazdaságai, ahol kizárólag növénytermesztés folyik, és Amerika gabonaövezetei csak a hatalmas mennyiségben importált ammóniumszulfát segítségével tudnak fennmaradni, az "önellátó" gazda pedig vásárol vagy kér istállótrágyát állatokat tartó szomszédjától, vagy pedig földje előbb-utóbb terméketlenné válik. Az ember által előállított ürülék mennyisége elhanyagolható.

Ha egy brit megkapná az őt megillető részt Nagy-Britanniából, akkor családtagonként fél acre-nyi jó minőségű megművelhető föld jutna rá, de mivel a legtöbben inkább városban élnek, legalábbis megduplázhatjuk ezt a mennyiséget, és feltételezhetjük, hogy egy négy tagú családnak öt acre földje van. Ha kívülről bevitt műtrágyák, növényvédő szerek és rovarirtó szerek nélkül akarjuk fenntartani és fokozni e terület termékenységét és egészségét, akkor nagy változatosságot kell megvalósítanunk mind a növénytermesztésben, mind az állattartásban. Nagyon gondos vetésforgót kell alkalmaznunk, mert az egyik növényt nem támadják meg a másik betegségei, mert az egyik faj másképp veszi igénybe a talajt, mint a másik, és más maradványokat juttat bele vissza.

Ugyanez vonatkozik az állatokra: a legelésző, a böngésző és a földet túró állatoknak mindnek megvannak a maguk belső élősködőik. Tarts túl sokáig egy bizonyos fajt ugyanazon a földdarabon, és az élősködők katasztrofális mértékben elszaporodnak. Váltsd fel az egyik fajt egy másikkal, és az egyik faj élősködői elpusztulnak, amikor a másik faj lenyeli őket.

Ezenkívül különböző fajok a legelőket is különbözőképpen veszik igénybe. Így például a felnőtt szarvasmarha meg tudja enni a hosszú, durva füveket, és egy új legelőre először ezt kell, ráereszteni. A birka és a ló a talajhoz közel legel, és ezeknek a szarvasmarha után kell következniük. A kecskék a bokrokat és cserjéket kedvelik, s a fűnél jobban szeretik a leveleket. A ló szenved a túl buja fűtől, és a sovány legelőn érzi jól magát. A sertés eszik füvet is, de igazán erdőben szeret lenni, ahol gyökereket, föld alatti rovarokat és efféléket áshat ki magának. A libák a rövid füvet szeretik, de gabonára is szükségük van ahhoz, hogy hízzanak. A tyúkok is esznek füvet és lóherét, de kukorica is kell nekik, hogy tojhassanak. A tyúkok esznek gyommagvakat és rovarokat, károsakat és hasznosakat egyaránt. A kacsák és libák természetesen vizes helyeken, folyókon és tavakon érzik jól magukat. A kacsákat megfosztani a nyílt vizektől, ahogy a modern mezőgazdaság teszi, éppoly kegyetlenség, mint hizlaló ketrecekben tartani a tyúkokat. A kacsák megeszik azokat a csigákat, amelyek májmételyt okoznak.

Képzeljünk el egy családot, amely birtokba vesz öt acre-nyi bozótos területet. Először engedjünk rá sertéseket erre a területre, mondjuk, fél acre-enként egy fél tucatot. Kerítsük őket körül elektromos sövénnyel vagy hálóval, vagy pányvázzuk ki éket; de nem szabad kikötni őket, ha fák és bokrok is vannak a területen. Egyszerre csak egy kisebb földdarabbal foglalkozzunk, hagyjuk rajtuk a sertéseket három hónapig, azután gyújtsuk fel a bozótot, egyengessük el a talajt, és azután vessünk. Ha az egész földet így megtisztítottuk (a sertések majdnem mindent eltakarítanak), akkor fokozatosan kialakíthatjuk a megfelelő vetésforgót.

Hagyjunk parlagon, mondjuk, két acre-t (vagyis ezen a területen egyelőre fű és lóhere nő), egy acre-en termesszünk gabonát, egy acre-en pedig más növényeket. Osszuk további részekre a két acre-nyi füves területet, először legeltessünk rajta fiatat szarvasmarhát, azután idősebb szarvasmarhát, majd birkát és lovat, végül pedig libát. Három év után szántsunk fel egy acre-nyi füvet (vagy túrassuk fel a disznókkal), a felébe vessünk búzát, a másik felébe ültessünk burgonyát és csicsókát. A három évi ugaroltatás eredményeképpen ekkorra nagyon megjavul a talaj minősége. Miután betakarítottuk a burgonyát és annyi csicsókát, amennyit levesnek és magnak akarunk, engedjük rá a disznókat, hogy eltüntessék a maradékot. A gumós növények után vessünk árpát és zabot, a búza után pedig gumósokat. Az árpa és a zab után füvesítsünk, s így lesz egy fél acre-nyi friss ugarunk, ahol a következő évben borjakat legeltethetünk. A másik fél acre-en, ahol ismét gumósokat ültettünk, a gumósok után vessünk tavaszi búzát, majd ismét füvesítsünk. Ez a híres norfolki négyes vetésforgó: búza - gumósok - árpa - fű. Alkalmazzuk ezt négy acre-nyi szántóföldünkön, és nem fogunk rosszul járni. Meg fogjuk termeszteni az összes búzát, amire a kenyerünkhöz szükségünk van, az árpát, ami a sörhöz és az állatok takarmányához kell, továbbá a legeltetéshez és a téli takarmányozáshoz szükséges füvet, a föld minősége pedig - humusz-tartalma, szerkezete, termékenysége - évről-évre javulni fog, amíg el nem éri a világ legjobb földjeinek színvonalát.

Ha a földnek mészre van szüksége, időről-időre trágyázzuk meg mésszel. A fű egy részét vágjuk le és tegyük el szénának minden évben. Takarmányozás céljából vermeljünk el gumósokat és gyökereket - az egyik legalkalmasabb fajta a takarmányrépa, de jó téli takarmány a marhakáposzta és repce is. Nyáron gondoljunk a télre. Ne feledjük, hogy Nagy-Britannia nem Új-Zéland, ahol az év tíz hónapján át nő a fű.

A konyhakertészet céljaira fenntartott egy acre-en is vetésforgót alkalmazunk. Természetesen nem vonatkozik ez a gyümölcsösre, de mindenesetre célszerűbb magas gyümölcsfákat ültetni, hogy kérődzőket vagy sertéseket lehessen alattuk legeltetni, és minden évben alaposan meg is kell trágyázni őket istállótrágyával. A káposzta szereti a meszes talajt, ezért, ha kell, előbb trágyázzunk mésziszappal. A borsó- és babfélék a káposzta után következnek. A hüvelyesek után pedig a gumósok (répa, fehér répa, cékla, retek). Ezután ültethetünk krumplit, de a krumpli sok trágyát igényel. Miután fölszedtük a krumplit, engedjünk sertéseket a krumpliföldre, ezek összeszedik, amit mi ott hagytunk. Azután meszezzük a földet - és következik megint a káposzta. Ne felejtsük el, hogy a kertben és a szántóföldön a hüvelyesek (bab, borsó, lóhere, lucerna) nitrogént visznek a talajba, úgyhogy minél többet termesztünk ezekből, annál kevésbé lesz szükségünk műtrágyára.

Egy ilyen birtokon minden javára válik minden másnak. Semmi sem vész kárba. A növényi maradványokat és konyhai hulladékokat elfogyasztják a disznók, baromfiak vagy szarvasmarhák. A gabona szalmájából alom lesz a disznóknak és a marháknak, akik azután szépen átváltoztatják istállótrágyává. A zabszalmát viszont, a széna kiegészítéseként, megetetjük a marhákkal és lovakkal. Az összes állat összes ürüléke visszakerül a földbe. A vajkészítés után visszamaradó lefölözött tej a disznóknak, borjaknak vagy csirkéknek jut, éppúgy, mint a sajtkészítésnél megmaradó tejsavó. Árpaliszttel, lefölözött tejjel vagy tejsavóval disznókat lehet hizlalni. A gabona learatása után csapjuk ki a tyúkokat a tarlóra. Megeszik az elhullott szemeket és a gyommagokat is. Mozgatható karámokban csapjuk ki a tyúkokat a legelőre is - trágyájuk és kaparászásuk nagyon jót tesz a földnek. Törekedjünk arra, hogy magunk termeljük meg teljes fehérje-szükségletünket: jelenleg a halliszt tonnája 150 fontba kerül, és még mindig emelkedik, a halliszt-üzemek pedig kifosztják a tengert. A hüvelyesek magjai mind nagy fehérje-tartalmúak, kiváltképp a szójabab; ugyancsak sok fehérjét tartalmaz a fű és lóhere, ha zsenge korában vágjuk le, s tesszük el szénának és silótakarmánynak; a takarmányrépa elég sok fehérjét tartalmaz, a tejfeldolgozás melléktermékei szintén, viszont a gabonafélék (búza, árpa, zab, kukorica, rozs) elég kevés fehérjét tartalmaznak.

A tyúkok jól tojnak, ha zsenge füvön és gabonamagvakon tartjuk őket. A tyúkok megkotlanak, és sokkal jobban felnevelik kicsinyeiket, mint egy mesterséges keltető-berendezés. Hagyjuk őket. A kocák évente kétszer ellenek a leghitványabb ólban, és ha nem tartjuk őket négy hónapnál tovább ugyanazon a földdarabon, sohasem lesznek betegek. Két tehén ellát bennünket tejjel, vajjal és sajttal, a tejfeldolgozás melléktermékeivel a csirkéket és disznókat, trágyájukkal a földet táplálják, és évente két borjat ellenek, amelyeknek a húsát elfogyaszthatjuk vagy eladhatjuk jó pénzért, ha finnyásak vagyunk. A sertések elvégzik a talajművelés nagy részét, de hatalmas segítség egy kanca is. Ez megél azokon a terményeken, amelyet a birtokon megtermelünk, meglepően gyorsan és jól dolgozik (tízszerte gyorsabb, mint egy kerti talajművelő gép), és meg tudja tenni azt, amire eddig a világon egyetlen traktor sem volt képes - létre tudja hozni önmaga hasonmását.

És még valami. Ültessünk a birtokunkon valahol fákat, és hagyjunk ott meg valamennyit a vadonból, vad növényeknek és állatoknak. A Föld nem csupán a mi kedvünkért teremtetett.




Hátra Kezdőlap Előre